2012. április 30., hétfő

Úgy várom jössze-e már...

Ritkán szoktam megjelenés előtt álló könyvet ajnározni,de a General Press kiadó olyan gyönyörű ruhát készített ennek a könyvnek,hogy muszáj megmutatnom.
A fülszöveg is ígéretes,és előrendeléssel egyáltalán nem drága!!!












Iris nagyanyja, Bertha temetésére érkezik a kis német faluba. A szertartás után kiderül, hogy ő örökölte az asszony házát. A régi szobák és a kert, ahol mintha megállt volna az idő, azonnal felidézik Irisben a gyermekkori emlékeket és a réges-régi családi történeteket. Ezen a helyen született és halt meg Bertha, itt nőtt fel három lánya, és itt nyaraltak minden évben az unokák, Iris és Rosmarie.
A ház azonban nem csak boldog, békés, nyugodt időkről mesél; a család múltja tele van szerelemmel, csalódással, hazugsággal, tragédiával és titokkal. Minél több időt tölt Iris a házban, minél több dologra emlékezik vissza, annál több homályos és elhallgatott eseményre derül fény, annál több megfejtésre váró titok bukkan elő a múltból. Irisnek meg kell tudnia, ki volt Bertha igazi szerelme, tényleg náci volt-e a nagyapja, miért nem ment férjhez soha a nagynénje. Ám legfőképpen arra kell választ kapnia, mely események vezettek Rosmarie tragédiájához, s mit akart mondani neki a lány halála előtt. Miközben Iris a múltat faggatja, saját életét is másképp látja, és rájön, hogy a sorsa elől ő sem menekülhet…

Jamie Ford:Hotel az Édes és Keserű út sarkán

                            
    "Azt teszi majd, amit mindig is szokott,megkeresi az édeset a keserűben."

Sosem keresem szándékosan a háborúról szóló könyveket,valahogy ezek a könyvek találnak rám.
Ezúttal is így történt,a könyv címébe és borítójába szerettem bele.Teljesen magával ragadott a történet érzékenysége,tárgyilagossága ahogy "csak" mesél.

Henry Lee egy Kínai kisfiú, Keiko egy Japán kislány. Mindketten Seattle-ben élnek,Henry a kínai negyedben,Keiko a japán negyedben.
Henry bár sosem járt Kínában ért kantoinul, Keiko viszont egy szót sem japánul.Mégis Amerikában ők az ellenségek,és gyakran Henryt is le japcsizzák...a két kisgyerek hamar összebarátkozik ,és ahogy a politikai események hatásai  egyre inkább elhatalmasodnak az életükben ,ők annál inkább ragaszkodnak egymáshoz.
Egy szörnyű napon aztán Keikot és családját a Perl Harbor miatti események kapcsán gyűjtő táborokba hurcolják, megfogadják,hogy várni fognak egymásra.

Henrynek ezek után csak Sheldon a színes bőrű zenész marad ,akinek elsírhatja bánatát.

Amerikában az a kis darab ,amit a két gyerek magáénak tudhat lassan eltűnik  a föld színéről,Henry családja mindent gyűlöl ami Japán,így Keikot is. Henry ugyan családban nő fel,de még sincs senkije,apja némasággal bünteti amiért az  lepaktált az ellenséggel,anyjának pedig a neveltetése nem engedi,hogy szembeszálljon a férjével.

Nem könnyen fakadok sírva,de olvasva a könyvet sokszor nyeltem a könnyeimet.Nem értettem Henry szüleit,főleg az apját,millió bűnt követett el a fia,a családja ellen.
A történet lehetne egy egyszerű szerelmi történet,bár Keiko és Henry mindössze tizenkét évesek voltak,de ez a történet sokkal többről szól.Ahogy halad a történet úgy derül ki egyre több szomorú tény, a háborúról és azokról az emberekről aki valamilyen meggyőződésük tudatában  valamelyik oldalon álltak.

Henry hol idősebb emberként,hol kisfiúként tűnik fel a könyv lapjain.Elmeséli milyen volt az élet Amerikában,ahol szülei Amerikait akartak nevelni belőle ,mégis "Kínai vagyok" feliratú jelvényt kellett hordani,ahol Sheldon volt az egyetlen ember aki mindent tudott Henryről,és az is kiderül mi volt az egyetlen mondat amit Henry megtanult japánul.
És persze,hogy mi lett Keikoval és vele.


Egyetlen épület marad ami emlékül maradt az utókornak  a Panama szálloda,ahová valóban lehordták több tucat Japán család értékeit.
A ma napig várják,hogy a tulajdonosok értük jöjjenek....

Bár Keikot és Henryt  a szerző alkotta, a körülöttük folyó események mind-mind megtörténtek.

                           Japán családok értékei a Panama szálloda alagsorában.

                             
 

                                                                 A   Panama szálloda

2012. április 27., péntek

Niccoló Ammaníti:Én és Te

                            



                  "A Lélek igazi sötét éjszakájában mindig hajnali három óra." /Fitzgerald/ 







                                         

Olyan sok dicséretet hallottam már a szerzőről,hogy úgy éreztem illő lenne már olvasnom tőle valamit,így utólag lehet nem ezzel a könyvével kellett volna kezdenem.

A vékonyka kötet elején megismerhetjük a tizenéves Lorenzót,aki tömören és lényegre törően felvázolja rövidke,szomorú iskolaéveit,vágyát arra,hogy Ő másképpen élhessen....
Aztán egy ugrással egy zárt helyen termünk,ahol hamarosan látogatót kap féltestvére Olivia személyében.
Bár sokakat megrázott a történet vége,én valahogy már az első sorból kiéreztem,hogy ennek a történetnek nem is lehet más befejezése.
Mert miért is lenne?? Adva van egy nem átlagos(szerintem fura) fiú,és egy idősebb lány akiről semmit sem tudunk,csak annyit,hogy fáj neki az élet...

Valahogy nem éreztem elég okot,indokot arra amekkora szívfájdalommal ecsetelték saját sorsukat.Sajnálni kellene őket valamiért ,ami egyrészt homályban marad,másrészt mások is birkóznak hasonló gondokkal,harmadrészt pedig segítséget is lehet kérni ha úgy érzem bajban vagyok....persze ilyenkor jön a sablonos válasz,hogy de hát nekem senkim sincs...viszont nekik volt,ezért sem értettem ezt a nagy világfájdalmat.
Az emberek nem mindig úgy szeretnek ahogy mi elvárjuk,legyen szó barátról,szülőről,tanárról-de ha kinyitjuk a szánkat,ha mi is érzelmeket közvetítünk,akkor valószínűleg kapunk is,ilyen egyszerű az egész.

Nem szeretem az olyan embereket akik világ fájdalommal  az arcukon járkálnak ,és csak azt tudják hajtogatni,hogy őket nem érti meg a világ.

lehet másoknak mást jelent a történet,mást láttak bele Olivia és Lorenzo karakterébe,de nekem ennél több nem jött le róluk.Sőt így visszagondolva már olvasás után most éppen baromi mérges is vagyok rájuk.


Értékelés:
3,5 cseresznye az 5-ből!!

Lesley Pearse:Remény

Szeretem Pearse könyveit,mert egyediek ,különlegesek ugyanakkor nagyon izgalmasak is,minden női alakját egyből a szívembe zártam.
Úgy tűnik ez a könyve ,és Hope a főszereplő marad a kakukktojás a könyvei között,mert valahogy elmaradt az izgalom olvasás közben,talán a túl sok részletben vesztem el,idegesített,hogy egy-egy momentum :például az időjárás ,több karakter szájából elhangzik,ismételve egymást.

A történet 1836-ban indul ,Hope nem véletlenül kapta a nevét,egy házasságtörés gyümölcse és a hófehér bölcsőből egyenesen egy omladozó viskóba kerül a Renton családhoz akik egyébként a házban szolgálnak ahol Hope született....

Gyermekkorának hamar vége szakad mikor kénytelen menekülőre fogni,meg sem áll Bristolig...

Bár a történet folyamatosan pörög ,változik valami mégis hiányzott nekem belőle...maga Hope személye sem lopta be magát a szívembe,igaz ,hogy amikor hideg volt fázott,ha nem evett éhség gyötörte de ennél jobban nem sikerült Őt megismernem és ez zavart.

Természetesen Hope hiába menekül a titkolt ,és ismert múltbéli dolgoktól azok egyre-másra felbukkannak az életében.

Alapvetően szeretem a hasonló regényeket,szívesen követem egy ember életútját,pláne ha ilyen eseménydús mint Hopé, de valahogy sok helyen untam már olvasni ,ahogy egyik szenvedésből a másikba esik.

Ettől függetlenül Pearse az egyik kedvencem marad,hiszen korábbi könyveivel: Hit,Titkok,Utazók nekem már bizonyított.


Értékelés:

4,5 cseresznye az 5-ből!

2012. április 25., szerda

Alexandra Adornetto:Lázadó

                "Az örökkévalóság végtelenje állt előttem,viszont én kizárólag a halandóságra vágytam"


 A fülszöveget elolvasva úgy éreztem ,végre egy angyalos könyv ami megüti a mércét, a kritikák ígéretesek voltak a fülszöveg nem különben.
Ami kissé csalódást okozott az a három angyal egyike Bethany-aki legnagyobb sajnálatomra csak tizenhat éves-szóval gimibe kellett vele járnom:S
Ha ezt a kis hibát figyelmen kívül hagyom akkor azt kell,hogy mondjam,hogy tetszett!! nem egy vékony kötet ,majd' 500 oldal,de hihetetlen gyorsan elfogyott.

A történetből-ami trilógia-kiderül,hogy a rossz dolgok nem a véletlen ,hanem az ördög műve ,és az angyalok bizony köztünk járnak,hogy ellensúlyozzák a sok rosszat.
Minden angyal akit Isten a földre küld küldetést teljesít,pontos feladati vannak.
Az ember követhet el hibát,az angyalok nem.
Ebben a részben még csak a szeretet erejével harcolnak,de attól tartok hosszú távon ez nem igazán lehet majd elég.Az akciódús jeleneteknél bevallom kissé mérges voltam,hogy nem voltak elég kemények az angyalok-főleg annak tudatában,hogy erősek, és van fegyverük!!!
Valamiért úgy érzem,hogy ez az első rész amolyan bemelegítés volt a nagy csata előtt,amelyet az angyalok és démonok vívnak majd egymással-a kulcsfigura persze Bethany marad,de remélhetőleg egy harcosabb kiadásban.

A leírások az angyalokról,Istenről,mennyországról nagyon jók voltak csak keveselltem.

Amitől leesett az állam az a szerző volt,ugyanis mindössze 20 éves!! Gondolom ennek köszönhető.hogy ragaszkodott egy olyan főszereplőhöz akinek könnyedén bújhat a bőrébe.

Izgatottan várom a következő részt!!

Értékelés:
4,5 angyali cseresznye az 5-ből!!

Könyvajánló

Mostanában egyre többet jut eszembe olyan könyv,amit valamikor olvastam tetszett,de nem igazán látom,hogy népszerű lenne a molyok között.

Ilyen Javier Moro:Indiai szenvedély c.könyve is.  Régebben olvastam,de még most is élénken emlékszem az izgalmas történetre,amit most új köntösben adott ki a Chratphilus kiadó.
Korábban 2006-ban az Új Palatinus adta ki.


 Nekem az első kiadás borítója(jobb oldali)valahogy jobban tetszik.

És íme a most olvasott könyv,ami valódi szórakozást nyújt,nyárra vagy csak egy nehéz időkben mikor nincs agyunk komolyat olvasni-Diana Cooper :Ágy kutyáknak kiadó című könyve.
Számomra a szerző abszolút zseniális,mert nehéz olyan könyvet írni aminek minden sorából árad a humor,az gúny,az önkritika az élet groteszk módon való bemutatása.
A könyvet még 2001-ben a Ciceró kiadó jelentette meg-szerintem nagyon érik már egy új kiadás!!



A harmadik könyv Kate Furnivall:Fehér Gyöngy könyve,amit nem is igazán értek,hogy miért nem lett népszerű,elődeivel ellentétben amiket sokan olvastak és dicsértek!Valahogy elsiklottak a Furnivall kedvelők -e könyve felett ,ami sajnálatos mert nagyon olvasmányos és izgalmas!

Julia Child:Életem Franciaországban

Nem igazán szeretem a gasztronómia könyveket,mert a főzésről unok olvasni,ugyanis nap mint nap főznöm kell,amit egyébként szeretek, csak leírva ,hosszú oldalakon keresztül unalmasnak találom.
Julia Child könyvére viszont nagyon kíváncsi voltam,hiszen 35évesen kezdett el érdeklődni a konyhaművészetek iránt,ráadásul egy idegen országban,úgy ,hogy még a nyelvet sem ismerte-igazán lenyűgöző volt olvasni ahogy szerelemebe esett a Francia ételekkel.A hab a tortán az volt,hogy Julia nemcsak francia ételeket nem tudott főzni,egyáltalán nem tudott főzni!!

 "Az volt a gyakorlat,hogy az ember türelmesen várt a sorára,majd érthetően és tömören leadta a rendelését.A madame zseniálisan értett a sajt érettségének elbírálásához.ha camember-t kértél,kérdően felvonta egyik szemöldökét és megkérdezte,melyik napszakban óhajtod majd felszolgálni:aznap ebédre akarod megenni,vagy aznap este vacsorára,vagy pár nappal később kívánod élvezni.Ha ezt megválaszoltad,ő kinyitott pár dobozt,mindegyik sajtot erősen megnyomkodta szippantott egyet,és-Voilá-pont a megfelelő sajtot nyújtotta át neked."

Férje diplomáciai munkája Párizsba szólította és Julia mint mindig,most is követte férjét.1948 novemeberétől otthona Párizs lett,amibe első pillantásra beleszeretett,az utcákba, a lustán napozó macskákba ,az emberekbe-a nőket nagyon irigyelte ,hogy mindig csinosak és olyan franciásak,-amit Ő hiába próbált elérni a 188centis  magasságával és a 43-as lábméretével-ennek  ellenére csodálta őket,hogy még a piacon is olyanok ,mint akik egy divatlapból léptek ki.
Majd miután megkóstolta a francia ételeket ,elhatározta,hogy Ő bizony megtanul főzni!
Beiratkozott egy főzőiskolába és innen jutott el odáig,hogy szinte a televízió megjelenésével egyidőben már a képernyő előtt ülőknek is főzött.
Közben zajlott a politika, a tágabb családja élete,megfordultakWhasingtonban,Norvégiában,Németországban


Juliában az tetszett leginkább,hogy amiben hitt azt nem eresztette el,bár sok éven át hiába főzött,és tanult vajmi kevesen látták benne a tehetséget. Volt olyan étel amikkel hónapokig kísérletezett mire érdemesnek találta,hogy bekerüljön a majdani szakácskönyvbe,ami kész enciklopédiává nőtte ki magát,hiszen minden alaposan le volt fektetve ,még az is honnan  szerezzük be az alapanyagokat.
Julia konyhája ha költözésre került sor,költözött vele ami több mint hetven!!! darabból állt,férje diplomata munkájának köszönhetően kilenc konyhát kellett Juliának berendeznie ,a legtöbbet úgy,hogy a tévés stábok is beférjenek.
Férje mindenben partner volt,igazi minta házasság volt az övék,éppúgy tudtak tökéletesen együtt dolgozni mint élvezni egy-egy jó könyvet vagy csak hallgatni.
Férje lelkesen fotózott, a könyvben számos hangulatos fekete-fehér fénykép van ,mind-mind életük apró mozzanatait,szereplőit örökítette meg.

Julia élete számomra maga volt a versenyfutás,bár több mint kilencven évet élt meg,mégis egyetlen napba egy egész hétre való munkát tudott belesűríteni.Szakácskönyve évek munkája volt,és saját bevallása szerint még a több éves munka ellenére is akadt benne hiba.

Igazi kulináris élvezet volt ez a könyv egy útikönyv alaposságával és egy vagány nő életszeretetével átitatva!

Értékelés:
5 csillag az 5-ből!

2012. április 21., szombat

Joanna Trollope:A másik család

A Kossuth kiadó könyve elsősorban a küllemével hívta fel magára a figyelmem,aztán a fülszöveg is biztató volt és körülbelül a harmadszori találkozáskor már jött is velem.

"....nem én vagyok az egyetlen ,aki néha úgy érzi,tökéletesen üres és nem tud mit kezdeni másokkal.Hogy ugyanakkor érezhetem azt,hogy van  valaki a világan,egy különleges ember,aki képes lesz megtölteni engem is érzésekkel.Ugye van ilyen??"

Szerintem ez a mondat az ami leginkább elmondja a történet lényegét.

Adva van két nő-az egyik feleség a másiknak minden vágya ez lett volna...adva van egy halott férj,aki jogilag az egyik nőhöz tartozik,de érzelmileg már évek óta a másikhoz.És van négy gyerek akik közül van egy , akinek egyedül kellett szembenéznie a válással és azzal,hogy az apja három lányt választott helyette.

A zenész Richie halála különös,és fájdalmas folyamatokat indít el mindkét családban.A régóta lebegő múlt most végérvényesen rájuk telepszik. Valahogy fel kell számolni a múltat,az örökséget,és eldönteni kié is volt az az egy ember akit mindenki szeretett és magáénak akart tudni?

A történet elején úgy gondoltam megvan kikhez húz a szívem,kinek szeretném enyhíteni a gyászát,aztán ahogy halad a történet nagyot fordultam és egészen mást gondoltam a két családról mint a könyv elején.
Aprólékos igazán elgondolkodtató,érzelmekre ható történet. Az ember mindig azt gondolja,hogy csak annyi terhet kap amennyivel elbír és az igazán nehéz,nagy dolgok,döntések másoknak jutnak...aztán amikor szembe találkozik valami nagy-nagy bánattal választhat ,hogy hagyja magát legyűrni vagy ezt is megugorja.

A két család "ugrását" követhetjük nyomon.

Mostanában folyton olyan könyvek akadnak a kezembe amikbe pillanatokon belül elmerülök,és annyira élvezem az olvasást a történetet,hogy hihetetlen gyorsasággal érek a könyvek végére.

Ami a történet végét illeti,kissé mást vártam...bár magam sem tudom,hogy mit...talán kissé túl gyorsan lett befejezve.

A könyv igényes, és szép öröm kézbe venni!

Értékelés:

4,5 cseresznye az 5-ből!

Katarina Mazetti:A pasi a szomszéd sír mellől

Azt gondoltam,hogy az írónő nagy sikerű regénye kissé morbid lesz és a párkeresés fura formájával ismerkedhetünk meg.
A könyv már 1998-ban megjelent ,sajnálatosan hozzánk még csak most ért el ,igaz jobb későn mint soha.A könyvet 25 nyelvre fordították el,ez olvasás előtt már némi reménnyel töltött el.Igaz azt azért nem gondoltam volna,hogy ennyire fog tetszeni és villámsebességgel fogyasztom el a 207. oldalt.

Desirée és Benny a temetőben találkoznak.Desirée férjét gyászolja(szerinte kissé kevésbé elvárható módon) Benny pedig szülei sírját gondozza példás szorgalommal.
Mindkét fél felváltva szólal meg a könyv lapjain,remekül érzékeltetve,hogy egy-egy helyzet,mondat ,megnyilvánulás mennyire mást jelent egy nőnek mint egy férfinak.
Persze közben a két középkorú ember múltját is megismerjük,életüket,gondolataikat tárjánk elénk,és persze a lényeget,hogy a kékharisnya könyvtáros kisasszony és a tanyasi gazda lehetnek-e valaha egy pár vagy csak a magány és a testi vonzalom, a gyerek utáni vágy avagy a kötényben sürgölődő asszonykéz hiányzik -e nekik??

Lassan mindenre fény derül,csetlés-botlásukat maximáis szimpátiával kísértem és persze nagyon vártam mi lesz velük.  A szerző barmi jó érzékkel elkerülte az elcsépelt befejezést és egyedi megoldással hagyta függőben a történetet. A folytatás remélem nem sokáig várat magára, a A családi sírbolt már előkészületben van!
A magas  tetszési index minden bizonnyal a humor számlájára is írható,a másik hozzávaló pedig maga Benny a tanyasi gazda aki már az első mondatával  szívembe lopta magát-az élete a gazdaságért való harca,a vidéki élet számomra otthonos közeg.

A borító senkit se riasszon el,kissé harsány és talán túlságosan is mókás lett.


Értékelés:
5 vidéki cseresznye az 5-ből!!

2012. április 20., péntek

Egy könyvet??? Köszönöm,kérek!!!

Azt vettem észre,hogy hónapok óta csak a molyok által dicsért és agyon csillagozott könyveket olvastam el,vagyis az olvasnivaló kiválasztásakor teljes mértékben a molyra támaszkodom.

 Egyrészt ez nagyon kényelmes,másrészt viszont félő,hogy olyan könyvek mellett megyek el amiket kár lenne kihagyni. Valahogy ilyen érzésem volt Joanna Trollope : A Másik család könyvét meglátva.

 A Kossuth kiadót bevallom annyira nem ismerem , a könyveit meg még úgy sem,de ez a könyv annyira tetszetős volt a fülszövegről nem beszélve,hogy felhasználva a 20 % kedvezményt adó Libri kuponomat, megvettem. Sokat tépelődtem a boltban,hogy valóban ki kell-e adnom pénzt egy új könyvre,mert mi lesz ha nem is tetszik ,és amúgy is van mit olvasnom...de a kisördög belém bújt és azt suttogta ,hogy baromi gyáva vagyok,hogy nem tudok önállóan dönteni egy könyv megvételéről....szóval egy nagy lépéssel a kasszánál termettem és fizettem.

 Még aznap elkezdtem és nagyon lassan olvastam,hogy minél később fogyjon el. Nincsenek benne vámpírok,sem angyalok,sem abrakadabra,sem hókuszpókusz csak két család,akiket egy halott apa köt össze.

 A két család gyászát felváltva tárja elénk a szerző. Engem teljesen lekötött a történet,pedig látszólag nem történik semmi,mégis észrevétlenül megváltozik minden. Sokszor azt gondoljuk a sors vagy Isten csak annyi terhet rak ránk amennyit elbírunk, és a tragédiák másoknak jutnak....valahogy így gondolhatták a könyv szereplői is. Nem szeretnék többet elárulni a történetről,minden esetre nem bántam meg,hogy hallgattam a moly ösztönömre és megleptem magam ezzel a könyvvel. A szerzőtől magyarul ez az első könyv,de októberre várható egy újabb könyve!!

2012. április 16., hétfő

William Wharton:Hírhozók


Wharton könyveit már régóta kerülgetem de nem igazán tudtam választani,hogy melyikkel kezdjem,aztán a ez a könyv volt kézenfekvő,hiszen ez volt a polcon.
A stílusa kétségkívül megvett magának,így keresni fogom a többi könyvét is.

A történet egy mai család karácsonyi története.

A szerző egészen a történet végégig azzal hiteget minket,hogy valami nagy-nagy titkot tudunk meg ha végig olvassuk a könyvet,igaz,hogy a család minden tagja hordoz magában kisebb titkokat, amiket nem nagyon mer megosztani a családdal,de végül is mindenkiről kiderül,mit rejteget,milyen szakaszban van az élete ,mitől fél ,illetve milyen lépések előtt áll.
Bár már nem most volt karácsony,mégis remekül éreztem magam a karácsonyfa alatt és úgy szerettem volna én is ajándékot kapni.
Valahogy nekem néha úgy tűnt,hogy ez a család túlságosan is kis dolgokból csinál nagyot,illetve a szülők a már felnőtt gyerekeikért is túlzottan aggódnak...ha már családja van akkor azért aggódnak,hogy tényleg jól vannak-e? Ha nincs családja akkor azért,hogy mikor lesz? Ha tanul akkor ,mikor fog már dolgozni?? Ha dolgozik akkor,miért azt az alantas munkát végzi,, és még sorolhatnám...

Bár szerintem a másikkal való foglalkozás megkönnyíti a saját dolgunk,hiszen addig sem a magunk bajával foglalkozunk,halogatva a tükörbe nézést.

A borító szerintem remek lett,aranyos és hangulatos.


Értékelés:
4,5 cseresznye az 5-ből!!

Pai Kit Fai:Gyömbérmező


Egy ketrecbe zárt madár, nem számít ,hogy mennyire ritka vagy gyakori,csak azért énekel ,mert muszáj.

Valamiért nem sikerült kiderítenem,hogy a szerző neve nőt avagy férfit takar.Igaz sokat kutakodni nem is nagyon volt időm,annyi biztos,hogy az Ausztrál származású szerző házassága révén vehette fel azt a nevet.

A Történet a Kínai nők társadalmi helyzetét hivatott feltárni az olvasók előtt,olyasmi hangulatot keltve mint a Hóvirág és titkos legyező c. könyv,igaz ebben a történetben sokkal több a szenvedés,néhol már annyira sok,hogy itt-ott ez vette el a kedvem az olvasástól.

A történet elvileg három generáción át ível,de igazából csak két generáció életét követhetjük nyomon.Anya és lánya története aprólékos ,és kidolgozott akárcsak a tájleírások.

A Kínai nép valahogy nem lett túl szimpatikus, a könyv által lefestett kép szerint irigyek,mindenük a pénz és a hatalom ,és legyél bármilyen bátor,bármilyen szorgalmas ha szegény családból származol soha ne vágyj többre mint,hogy egy gazdag ember megvegyen és használjon még meg nem un.

A felemelkedésért folytatott harc áll a középpontban ,az elnyomott nők minden keserűségéért próbált anya és lánya elégtételt venni és minden álmukat elérni,olykor szörnyű árat fizetve ezekért az álmokért.

A nyugati ember és kultúra is szerepet kap a történetben,akárcsak a Kínai orvoslás,az isteneik-akik meglehetősen sokan vannak-, és maga a Kínai alvilág ,ópium barlangok és mérhetetlen gazdagság és kegyetlenség.

A történet nagyon gördülékeny,ugyanakkor vannak olyan részek amik szerintem túlságosan gyorsan le lettek zárva ,más kevésbé fontos mozzanatok pedig túl részletesen vannak ecsetelve.

A borító engem kissé megzavart,szerintem nem igazán illik a történethez.


Értékelés:
4 cseresznye az 5-ből!

2012. április 10., kedd

Erin Morgenstern:Éjszakai cirkusz


Olyan mintha egyszerre lenne szerelem és veszteség,valamiféle gyönyörű fájdalomban egyesülve.
-Hát ez legalább úgy hangzik,mint amire érdemes várni.-mondja Celia fanyarul.


Csak jót tudok írni erről a könyvről,csillió,millió ötöst neki,kívül -belül tökéletes!!!

Számomra nem volt nehéz befogadni ezt a varázslatos világot,egy cirkusz ami a maga nemében páratlan,egyedi és minden este más meglepetéseket tartogat.Lehet ,hogy csak a képzeleted játszik veled,de ennyi erővel akár valóságos is lehet.

Illúzió ,varázslat,csalás,szemfényvesztés-és mégis hiszem,hogy a cirkusz most is járja a városokat feltűnik,majd ugyan olyan hirtelen eltűnik,üres teret hagyva maga után és szomorúságot.... Marco és Celia pedig ott hintáznak valahol ,valamelyik sátor tetejében,fogva egymás kezét....

A szerző egy csodálatos,fantáziadús világba enged bepillantani ,mi pedig hátradőlve élvezhetjük a varázslatot,miközben rádöbbenünk,hogy lapról,lapra nagyobb a tét!!!


"Furcsa életet élünk mi:városról,városra hajszoljuk az álmainkat."

Mindig is irigyeltem azokat az embereket akik ilyen fantáziával rendelkeznek,akiknek ennyire tágak a lehetőségek.Ennyi érdekes karaktert,figurát tud mozgatni és pluszban még kapunk egy adag izgalmat is,nem elég csak kísérgetni a cirkuszt.
Tökéletesen felépített világ!!

A borító is tökéletes!! Imádom az ennyire igényesen,aprólékosan kidolgozott könyveket amik már ránézésre is tökéletesek.

2012. április 2., hétfő

Dymphna Cusack:Hőhullám Berlinben


"Cselekedjetek mindenki másnál gyorsabban,és kegyetlenebbül.Ez a hadviselés leghumánosabb módja..."

Az Ausztrál írónő a Ketten a halál ellen c. könyvével lopta be magát a szívembe,és ebben a könyvében sem csalódtam,sőt.

Azokat a történeteket szeretem amik olvasás közben rám telepednek,jó vagy rossz hangulatot hagyva maguk után,amiket aztán napokig hurcolok magammal.Ez a könyv is ilyen.Teljesen a hatása alá kerültem,lélegzetvisszafojtva költöztem be a német család palotájába ami milliók vére által nőhetett oly magasra...

Joy és Stephen házasként először látogatják meg Stephen szüleit Berlinben.Joy szinte semmit sem tud az Ausztráliába menekültként érkező férjéről,házasságuk évei alatt Stephen gyermekkora gyanús csendbe burkolózott.

Berlinbe érve Joyt elkápráztatja a mesés gazdagság,a gyönyörű kastély, a szolgálók egész hada...ám nem tud szabadulni a rossz érzésektől ,amik nyomasztóan telepednek rá.De minden egyes mesés parti,minden újabb gyönyörű ruha elvakítja a fiatal nőt.
Egészen addig normálisnak tartja a furcsa német családot ,még nem egy napon találkozik régi zongoratanárával aki elmeséli Joynak az életét és azt is ez az élet ,hogyan fonódott össze férje családjáéval.

A könyv elején még csak borzongtam a remek jellemábrázolások Maughamot juttatták eszembe, a szertartásos étkezések,álszent rokonok gyűrűjében én is egyre rosszabbul éreztem magam.Aztán a történet közepétől már menekülőre fogtam volna akárcsak Joy....

Remek könyv egy Német család háború utáni életéről, a háborús bűnösök megítélése,élete áll a középpontban.A családon belüli viszályok,egymás gyűlölete,megvetése.Vajon a vér szava mindig kötelez? A család örökké előrébb valóbb az emberségnél, a meggyőződésünknél? Miért nem tanulunk soha a hibákból, a világ miért nem tanul soha a hibáiból?

Számomra felfoghatatlan marad az emberi kegyetlenség.

Az írónő magyarul megjelent másik két könyve:Fekete villám,Megperzselt fa.