2013. november 27., szerda

Claude Anet : Mayerling



A kis fekete könyvecske pár hónap eseményeit sűríti össze. A történelem megannyi uralkodójának  szerelmi kapcsolatai közül  most Ferenc József császár fiának, Rudolfnak  szerelmét ismerhetjük meg, ami sajnos a fiatal férfi életében az utolsó is volt. Mindössze harminc éves volt.

Bár nekem kissé furcsa, hogy egy tizenhat éves lány iránt lobbant szerelemre, akkoriban ez a kor különbség nem számított kirívónak. Mint ahogy az sem, hogy az előkelő családok férfitagjai házon kívül is keresték a boldogságot, fő a diszkréció.

A kötetben a szívszorító és romantikus szerelem mellett sok érdekességet is megtudhattam az uralkodó családok szokásairól, hagyományokról és egyszerűen magáról arról, hogyan is kell elképzelnünk egy uralkodói családot a gyakorlatban.

Bár a tragikus vég tudva levő, mégis teljesen a történet hatása alá kerültem, és izgatottan kísértem figyelemmel a történéseket. 

Engem nagyon elgondolkodtatott, hogy a szerelem első látásra érzése mellett mi volt még ami összekötötte ezt a két nagyon különböző embert, mert sok közös nem volt bennük. Mary Vetsera egy átlagos család lánya, akire eltervezett jövő várt, miután bevezették a társaságba. Rudolf egy a Monarchia koronahercege akinek négyéves kora óta a katonaság és az uralkodás  a kitaposott ösvény. Igaz fárasztja a sok munka a hivatalos programok, ármánykodások és intrikák. Apjának csak elvárásai vannak vele szemben, anyja pedig messziről ugyan figyeli, de kézzelfogható közelségben sosincs. Ezeket tetézi még a rossz házassága, és az, hogy felesége Stefánia még nem szült fiú gyermeket. Egyik oldalon egy férfi, rengeteg gonddal a másik oldalon egy gondtalan kislány aki tulajdonképpen az utolsó szalmaszál a férfi életében.

Furcsa volt olvasni, hogy Rudolf , akire uralkodás várt, mennyire gyenge kezű, túlságosan is szétszórt, könnyen megtörhető ember volt, akinek egy tizenéves lányra volt szüksége, még ahhoz is, hogy öngyilkos merjen lenni.
( A könyvben  olvashatjuk az uralkodói család orvosának véleményét arról, hogy miért is olyan betegesek és gyengék, nemcsak testileg de szellemileg is az egymást követő dinasztiák.)

Az hogy Rudolf nős ember, Mary pedig egy rangon aluli fiatal lány elég volt ahhoz, hogy ez a kapcsolat tiltott legyen.Rudolfnak korábban is voltak szeretői, de hajlandó lett volna lemondani az uralkodásról, a jogairól csakhogy szabadon élhessen szerelmével.

A könyv utolsó lapjai egy kétségbeesett szerelmespár utolsó perceit örökíti meg, és az ezt követő fejetlenséget és titkolózást. Beszéltek gyilkosságról, mérgezésről, sőt arról is, hogy Mary ölte meg Rudolfot. Mary édesanyja napokkal a tragédia után tudta meg a teljes igazságot. Még Rudolfnak méltó temetést és megemlékezést tartottak, addig Maryt egy vidéki temetőben teljes titokban hantolták el.


Értékelés:
5 reménytelen cseresznye az 5-ből!!





Milka Receptek édesszájúaknak

 
1901 óta édesíti napjainkat a Milka különböző csokoládéival. És ha esetleg meguntuk a Milka csokoládék választékát, akkor el  lehet kezdeni Milka csokival készült édességeket gyártani.

A jeges finomságoktól elkezdve, a reggelire vagy éppen uzsonnára is kapunk tippeket.
Vannak rém egyszerű receptek, ilyen például a Forró Mika gyömbérrel fűszerezve vagy a Hideg Milka ital.

Persze van benne jól ismert klasszikus is, mint a csokoládéba mártogatott eper, de még ennek is öröm nézegetni a fotóját:-)

A táblás Milka csokikat is feldobhatjuk egy-két új hozzávalóval, ilyen lehet az ibolya!! vagy a pillecukor.
Személyes kedvencem a Milka csokitortácska és az Omlós süti Milka csokoládéval.

2013. november 25., hétfő

Harmat Kiadó : Új blog és kedvezmények!



A Harmat Kiadó új blog oldalt indított, és ezzel egy időben minden nap kedvezménnyel  vásárolhatóak meg a kiadó kötetei.

http://blog.harmat.hu/

Jó olvasást és kellemes vásárlást !

2013. november 20., szerda

Mike Greenberg: Amit csak akarsz


 A cím és a macaron sütik kupaca laza hangvételt sugall, de a könyv nagyon is komoly témában íródott, még ha ez a fülszövegből nem is derül ki. Ami nem baj, mert olvasás után jön rá az ember, hogy ha a fülszöveg többet elárult volna, már nem lett volna annyira arcul ütős a történet.

Mike Greenberg férfi létére nagyon is jól látja a nőket, mindhárom karakter remek lett. A könyvet egy barátja emlékének ajánlja.

A könyv lapjain három nő életét követhetjük nyomon. Katherine, Brooke, és Samantha három különböző típusú, életkorú nő. Felváltva pillantunk be az életükbe. Brooke boldog házasságban él, gyönyörű gyermeki vannak, és egy csodás férje. Katherine egy cég vezető embere, összeszedett, tipikus üzletasszony aki esténként régi szerelmét siratja. Samantha pedig épp a  nászútján szembesül a ténnyel, hogy nem jól választott.

Már az elején is nagyon jól érződik, hogy a szereplőink élete, hol tart, mi a fontos számukra, éppen mi foglalkoztatja őket. A könyv második részében olyan változás áll be mindhármuk életébe aminek hatására egy új életet kell felépíteniük, kilépni a megszokott életükből, változtatni és változni.

A szerző egészen elképesztő módon jeleníti meg a leggyakoribb hibánkat, azt, hogy sosem a jelenre koncentrálunk, hanem a jövőre, a majd-ra , mindig csak várunk valamire, lehetőségre, változásra. Reménykedünk, hogy majd jobb lesz, majd túlléphetünk valamikor a múlt dolgain, egyszer majd történik velünk valami, ami után elmondhatjuk végre boldog vagyunk. Viszont ezzel a várakozással, a mindig másra várással, vágyakozással a jelent rontjuk el, pocsékoljuk el.

Ez a könyv mondanivalója, amit igazán keményen fogalmaz meg, nagyon hatásos módon kapjuk az arcunkba, hogy mi a fontos, hogy milyen sokféleképpen láthatunk dolgokat, amint más megvilágításba kerülnek.

Furcsa volt, hogy a könyv végére pont az a szereplő lett szimpatikus, akit a történet elején még nem annyira kedveltem. A történet vége lett csupán kicsit sziruposabb mint amit vártam, de szerencsére remekül lett eltalálva, úgy, hogy még életszerű legyen.

Étékelésem:

4,9 cseresznye az 5-ből!!

2013. november 19., kedd

J. Sterling : Hibátlan játék


Nincs problémám a kiszámítható történetekkel, a romantikus, szerelmi sztoriknál ugye borítékolva van a boldog végkifejlet, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon van megíva.

Próbálkozom ezzel a műfajjal, mert igenis vannak itt is gyöngyszemek, de ezúttal is egy hibás gyöngyre bukkantam.

Azt már megszokhattuk, hogy az ilyen történetek zömében a lány álomszép, a fiú is tökéletes, esetleg kicsit agresszív és gondjai vannak az érzelmek közlésével.

Tulajdonképpen kár részletesebben elővezetnem a sztorit, mert klisék halmaza.

A gyönyörű Cassie sosem akar a nagyképű, beképzelt, macsó, és szexi Jack barátnője lenni, dehogy áll be a nyálcsorgató lányok sorába. Ennek ellenére egymás karjaiba sodorja őket a szerelem vagy mi.

Ehhez asszisztál Cassie barátnője, és Jack öccse.

Egyébként nem sok minden történik velük, általában kilépnek vagy épp belépnek valahová ahol Jack is tartózkodik, vagy meccsen ülnek - Jack baseball játékos. Erről a remek sportágról is vannak unalmas részek a könyvben,

Aki szereti a szappanoperák világát, azt ahol sokadik rész után sem történik semmi eget rengető és a stílus egyszerű, annak jó kikapcsolódást lehet a könyv. Engem csak untatott a sok ismétlés.
Én is szoktam káromkodni, úgy egy hónap alatt csúszik ki annyi a számon, mint itt egy oldalon!

"...csak néztem rá ellenségesen, szűkre húzott szemmel." - Cassie nincs tisztában azzal, hogy ez szemizélés korai ráncokat jelent!

"Gyorsan összehúztam az ajkamat" - Ezt muszáj nekem is megtanulnom!!!!

"...elégedetten szemléltem, hogyan feszül a popsim ívére a csípőfarmerem." - Hova, mi feszül??

"Cicus!" -mijáúúúúúú.





 


2013. november 18., hétfő

Katarina Mazetti : Pingvinélet


Mazetti nekem az előző két könyvével kedvenc lett, ezért már alig vártam az újabb történetet tőle.

Tetszett, hogy a szerző el tudta engedni a korább könyveit, és valami újat kaptam tőle. Mazetti nekem olyan mint a Jótündér keresztanya, aki mindig megnevetett és  bölcsességekkel lát el.

Ebben a pici, édes, kék könyvben, egy Antarktiszra tartó turista hajóra szállhatunk fel, három főszereplőnkkel. Az elvált Thomas, a hajadon harmincas Wilma és a nyugdíjas de nagyon is észnél lévő Alba mellé kapunk még pár szingli hölgyet, megfáradt házasokat, testvér párt, agglegényeket, és persze a hajó személyzetét.

Bár a könyv nagyon könnyed hangot üt meg, azért minden mondatában ott rejtőzik az örök igazság, és rengeteg bölcsesség amit az ember a saját életében kevésbé ismer fel, de így másokat figyelve minden olyan egyértelmű.

"Vajon miért kell a nőknek férfi nélkül úgy viselkedniük, mint holmi gazdátlan tükörképeknek, melyek alig várják, hogy valakit - bárkit - tükrözhessenek?"

A párkeresés, házasság, karrier és egyáltalán az életünk kormányzása egyszerű feladatnak tűnik, hiszen emberek milliói gyakorolják ezt nap mint nap. Mégis ha egy - egy ember életére rá közelítünk csodálkozva tapasztalhatjuk, hogy mindenkire mennyi gödör, és bukkanó vár, a látszólag gondtalan ember élete is tele van nehézségekkel, és csak azért mert mosolyog  még nem biztos, hogy könnyű élete van.
Mindezek lassan kiderülnek a három főszereplőnkről, miközben  a hajó hol békésen hasítja a vizet, hol viharba kerül. Kikötünk, fényképezünk, képeslapot vásárolunk, megismerjük az ott élő állatokat, a rengeteg  pingvint például, és közben elmélkedhetünk a saját életünkről is, párhuzamot vonva a szereplők életével.

Értékelés:
5 cseresznyés pulcsis pingvin az 5-ből!!!




2013. november 15., péntek

Amanda Stevens : A Birodalom


A könyv egy sorozat második része, folytatódnak a temetőrestaurátor lány Amélia Gray kalandjai, már ha a szellemek kalandnak tekinthetőek.

Ez a rész talán még izgalmasabb volt mint az első, a könyv első felét szó szerint levegővétel nélkül olvastam el, annyira izgalmasan indult, aztán volt egy hullámvölgy ahol állni látszott a cselekmény. Persze ekkor is sejtelmesen susogtak a fák, és vibráltak az árnyak, de ez a fajta ijesztgetés már - már unalmasnak hatott amikor semmi más nem történt. Ez sajnos az első részben is előfordult.

Amelia ezúttal egy kisvárosba vetődik, ahol egy híres család temetőjét kell restaurálnia.  Természetesen Amelia most is talál olyan sírt, amiről senki sem szeretne beszélni. Egyébként is fura egy város, egyik temető a felszínen, másik víz alatt található.
 Asher Falls nekem olybá tűnt, mintha a Twin Peaks ikertestvére lenne a furcsa lakóival, akikről fogalmunk sincs, hogy gonoszak vagy sem. De minden esetre fura dolgok történnek/ történtek.

Miközben Amelia igyekszik kiigazodni a kisvárosban és lakóin, azért Devlin nyomozó- az előző részből megismert rendőr, akit halott felesége és kislánya kísérget - is emlegetve van, szóval van min rágódnia munka közben Ameliénak. 
Azért nem kell sajnálnia Devlint, vagyis Ameliat, most is van férfi aki megdobogtatja főhősünk szívét.

A könyv borítóját kár méltatni, illetve önmagáért beszél, akárcsak az első rész, ez is remekül sikerült.


Értékelés:

4 izgalmas cseresznye az 5-ből!!!

Jodi Picoult: Vezeklés


Ismét egy olyan történetet kapunk Picoult tollából, ami nem mindennapi, mégis valóságos, kézzel fogható. Aki szereti a szerző könyveit, megszokhatta, hogy mindig különleges témákhoz nyúl, nyíltan minden kertelés nélkül járja körbe az adott témát.

Ez a könyve kicsit mégis más mint az előzőek, ugyanis a történet egyik szála egészen a  II. világháborúig nyúlik vissza.
Korábban olvastam egy lebilincselő könyvet a témában: Clara Sánchez : A láthatatlanok - ebben a könyvben egy munka tábort megjárt idős férfi keresi azt aki megnyomorította az életét.

"Mindnyájunkban él egy szörnyeteg, és mindnyájunkban él egy szent. A kérdés csak az, melyiket tápláljuk-melyiknek engedjük, hogy a másik fölé kerekedjen."

Picoult még ezen  is csavart egyet itt ugyanis egy volt náci tiszt szeretne egy olyan embert találni aki megszabadítja őt az évtizedek óta tartó élettől, szenvedéstől.

A történet több szálon, fut,  Picoult  jól bevált módszere, hogy felváltva szólalnak meg a szereplők, így az is egészen különleges és felkavaró volt ahogy a régi katona aki több száz ember halálért volt tevőlegesen felelős elmeséli, ő hogyan látta azokat az időket ott azon a borzalmas helyen.

A történetben van egy mese, egy fiatal nő Sage, aki szülei halála után viaskodik a bűntudatával, miközben éjjelente több tucat kenyeret süt, Sage nagymamája Minka, aki túlélő, és akinek karján egy szám örökké emlékeztetni fogja a háború szörnyűségeire, Leo aki háborús bűnösökre vadászik, miközben anyukája a távolból állandóan feleséget keres neki, és Josef aki túl sok szörnyűséget tett és képtelen meghalni.

"Mi vagyunk az igazi nácivadászok, bár közel sem olyan izgalmasak, mint ahogy a moziban vagy a tévében látni. Én sem vagyok Daniel Craig, Vin Diesel, vagy Eric Bana, csak a jó öreg Leo Stein."

Ezek a szereplők szépen, sorban kibontják ezt a történetet, ezúttal a szokásos ügyvédi had, és bírósági épület nélkül.

Szerintem ez az a téma, amit nem lehet elégszer leírni, nem lehet elégszer emlegetni. Tudatosítani kell újra és újra, hogy ehhez hasonló szörnyűség, soha többet nem történhet meg.

"Ha a történelem tényleg  ismétli önmagát, nincs szükség egy utóvédre, aki figyelmezteti a mögöttünk jövőket? S ha én nem teszem meg, akkor ki?"

A könyv felétől volt egy fura sejtésem, egy hirtelen bevillanó dolog, ami a történet végén igazolást nyert, hogy jól éreztem, értettem meg a történetet!!

Bár nem egy vékony kötet, aki neki kezd számítson arra, hogy nem fogja tudni letenni amíg a végéhez nem ér, hogy aztán napokig töprengjen rajta.

Nagyon ritka, hogy könyvekben szereplő férfi karakterek megfogjanak, ezúttal azonban Leo remek figura volt, nagyon megkedveltem.


Értékelés:
5 nem felejtő cseresznye az 5-ből!!!

2013. november 14., csütörtök

Victoria Cosford: Szerelemről és egyéb finomságokról


Az Ausztrál újságíró, aki többek között gasztronómiai rovatokba is ír, még fiatal éveit örökítette meg a könyvében, ami 1982-től indul.
Vicky vagy ahogy Olaszországban mondják, Veeky, nyelvet tanulni érkezik Firenzébe.
Ugyan a nyelv tanulást abba hagyja, de megtanul sok minden mást, például az Olasz férfiakhoz kapunk használati utasítást, az Olasz élet érzés ott lüktet minden lapon, és mennyei ételeket próbálhatunk ki.

Először furcsa volt a tömör, csapongó stílus, de aztán rájöttem, hogy pont ettől termeti meg azt az olaszos hangulatot, ami az ősz ellenére végigkísért olvasás közben.
A stílus mellett, a receptek is különlegesek abból a szempontból, hogy nem a kötet végén vannak katonás sorrendben, hanem a történet közben ide-oda be lettek hajigálva:-) Eleinte ez sem tetszett, aztán már alig vártam, hogy esetleg a következő lapon milyen finomság várhat rám.

A nyúl ragú mellett az első recept amit kijegyzeteltem, az a Narancsos tiramisu volt. Olyan egyszerű az elkészítése, és tényleg csak pár hozzávalóból áll, hogy nem volt kérdés, hogy ki kell próbálnom. Mondanom sem kell, hogy sajnos nem érte meg a hűtő szekrényben előírt négy órás pihenőjét...sőt egy héten belül kétszer kellett elkészítenem.

A szerző olaszországi útjai úgy alakultak, hogy mindig az éppen aktuális  kedvese éttermében dolgozott, leste el az újabb fortélyokat, vagy évek múlva rutinosan készítette el a sajttortát.

Tetszett a könyv, remekül át tudja adni ezt a hedonista világot, legszívesebben én is egy eldugott kis étterem teraszán ülnék és enném a sajtokat puha kenyérrel.
Viszont ami a szerző személyiségét illeti, nos nem kedveltem meg. Nekem valahogy furcsa volt, hogy a könyv végére érve nem volt Olaszországban olyan férfi ismerőse, akivel nem feküdt volna le...
Az is furcsa volt, hogy amíg nem otthon volt Ausztrália után áhítozott, amikor pedig otthon volt a konyhai munka, az éjjelig tartó robot hiányzott neki.

A könyvben a receptek mellett, minden fejezet elején apró mondások, bölcsességek bújnak meg, ezeket nagyon szerettem.

A könyv borítója önmagáért beszél.

Értékelés:
4,9 olaszos cseresznye az 5-ből!!

2013. november 11., hétfő

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?


Nagy hibám, hogy egy könyv címe és borítója alapján, kész történtet kreálok, ezért is történhetett meg, hogy nem szerettem volna ezt a könyvet annyira.  Ugyanis azt gondoltam, hogy ez amolyan ön segítő kis kötet, ami segít eligazodni a mai világban, ahol az egyik üzenet szerint légy önmagad, mindent megérdemelsz stb. és van a  másik véglet, mi szerint az önzetlenség, a másokon való segítség, és a saját magunk háttérbe szorítása által juthatunk el a boldogságig...magam részéről az igazság valahol a kettő között lehet.

Na de ez a könyv annyiban hasonlít a boldogság keresés dilemmájához, hogy a szerző saját gyermekkorát és főleg nevelő anyját eleveníti meg ebben a kötetben. Jeanettet örökbe fogadták. Gondolhatnánk, hogy jó helyre kerül, aranyos, gyermektelen házaspár kapott egy kis angyalkát, és mindenki boldog. A helyzet az, hogy az anya csak mint Mrs.Winterson -ként jelenik meg, ebből már sejthető, hogy nem éppen idilli az anya, lánya kapcsolat. Rengeteg borzalom megtörténik a szerzővel, aminek nem szabadott volna megtörténnie. Küszöbön alvás, ördögűzés és hasonló borzalmakban van része, a napi prédikáció mellett, amit a nevelő anya a Bibliából  citál elő, sőt a lakás minden zugába jut egy- egy intelem.
Tizenhat évesen aztán elköltözik otthonról...
A könyv teljesen kimeríti a család által okozható fájdalom fogalmát. 

Sokszor gondolkodom el rajta, hogy  a gyerek-szülő viszony a legfurcsább dolog a világon. Legyen vér szerinti vagy nevelő szülő, nem sok választásunk van. Születünk valahová és kész. Nincs választási lehetőség, hogy szerethetőbb anyukát, és kedvesebb apukát akarok. Egy életre össze vagyunk kötve, ha akarjuk, ha nem. Szomorú dolog ha csalódást okozunk... Csalódás lehetünk mi is a szüleinknek, és csalódás lehet nekünk is valamelyik szülő, vagy netán mindkettő. Nehéz rajta változtatni, vagy éppen túllépni rajta.

A könyvet sok helyen megjelöltem, szeretek idézni a könyvekből, már egy -egy mondat után is tudni lehet, hogy milyen hangulatú lesz a könyv, egyáltalán, hogy  nekünk való.
Most mégsem idézek, mert nem tudtam választani. Minden egyes oldalon legalább öt igazság, élet bölcsesség lakozik, miközben megismerjük a szerző cseppet sem átlagos élet útját.

A sok furcsaság mellett, rengeteg könyv, vers is meg van említve. A szerzőnek anno ezek voltak az egyetlen kapaszkodók.

Ha az életben valami nem sikerül, ha nem vagyunk tökéletes gyerekek, tökéletes anyák, feleségek, munkaerők, azért nem árt tudnunk, hogy nem mindig mi vagyunk a hibásak.


Értékelés:
5 családi cseresznye az 5-ből!!!

2013. november 8., péntek

Maria Semple: Hová tűntél Bernadette ?



Nem mondhatom, hogy a borító fogott meg.. egy nap mikor könyvesboltban sétálgattam a kezembe akadt, leültem, beleolvasgattam és azt vettem észre, hogy abba sem akarom hagyni...így kénytelen voltam kifizetni, hogy haza is vihessem.

 Hóbortos, furcsa egyveleg egy családról, zseni anyukáról, okos gyerekről, munkamániás apukáról.
A könyvben, mint az életben , őrült kavalkád egy - egy nap, hét. Mindenki mindenkivel levelezik, telefonál, üzenetet hagy. Így fordulhat elő, hogy ebben a könyvben megszólal hajóskapitány, FBI ügynök, iskola igazgató, és még a kertész is. A család otthona pedig nem más mint a Tárt Kapu Katolikus Leányiskola.


A legeslegjobban Bernadette nyíltsága, szókimondása tetszett, és az, hogy bármit is követeljen tőle a társadalom, a sznob szomszéd, vagy éppen az ilyen – olyan szülői közösség , Bernadette nem tagadja meg önmagát, csak halad a saját útján.


"Seattle az egyetlen város, ahol ha szarba lép az ember azon imádkozik, istenem, csak kutyaszar legyen."


Mind maga a történet,  és a szereplők is  mondhatni furcsák, mégis Bernadette személyébe magamra ismertem, igaz nem vagyok zseni építész, kreativitásom nulla, mégis ahogy környezetéhez viszonyult, ahogy gondolkodott a társadalmi elvárásokról, az teljesen engem igazolt.  Megnyugodtam  hogy nem vagyok én annyira borzalmas ember amiért nem tülekedem azért, hogy  a gyerekem iskolai életének minden pillanatában részt vegyek.

 Nem szeretnék az "Örökzöldet minden parkba" vagy éppen a "Szülőkkel palacsintázunk" közösségi mozgalom  szerves része lenni. És egyáltalán nem érdekel, hogy más szülő hogyan neveli a gyerekét, gyalog avagy kocsival érkezik -e a csemete az iskolába, és az sem érdekel, hogy vajon, hasznosan töltik- e a hétvégét? Miből élnek? És hány szobás a lakás? 
Úgy vettem észre a valós életben is, hogy az emberek kíváncsisága határtalan, főképpen ha nem saját magunkról, hanem másról van szó!!!

Mindezek az általános és hétköznapi dolgok furcsán, de nagyon humorosan jelennek meg a lapokon. 
Többek között a karrier és család dilemma is ki lett vesézve, ahogy a gyerekvállalás, és egy beteg gyermekért való aggódás is. Mindez olyan remek színes köntösben, és szokatlan helyszíneken, hogy egyszerűen sajnáltam ahogy fogytak lapok, a végtelenségig olvastam volna még.

Zseniális, eredeti, szívhez szóló, humoros, és minden jót el lehet mondani róla, amit csak eddig könyvről el lehetett. Ezúttal a könyv borítón szereplő ajánlók sem túlzóak!!

Értékelés:
5 furcsa cseresznye az 5-ből!!!

2013. november 2., szombat

Natalie Babbitt: Örök kaland


Ez egy igazán különleges könyv, nemcsak a téma miatt. 1975-ben íródott, méghozzá fantasy műfajban!!

Tartottam tőle, hogy a rövidke történet összecsapott lesz,  és nem fog tetszeni. De a szerző olyan izgalmas kis világba repített, hogy addig le nem tettem amíg a végére nem jártam Winnie Frost történetének, aki egy unatkozó, bár nagyon kedves kislány, aki gazdag családjával egy elhagyatott birtokon él. 

Egy nap különös kalandba csöppen, a Tucker család jóvoltából, akik már túl régen élnek ahhoz, hogy igaz legyen.

A Tuck család élete, majd' két napra összefonódik Winniével, aki sokat tanul tőlük, és közben hirtelen felnőtt lesz belőle. Rengeteg kérdés feszíti a kislányt, amikre vagy választ kap, vagy maga jön rá.
Az örök élet titka, és az, hogy esetleg ebben szabad választásunk lehet, varázslatosnak tűnik.

A történet, a rövidsége ellenére, nagyon jól beosztotta az "erejét". Minden a helyén van a könyvben, és a vége különösen izgalmas.
 Bár én nem értettem egyet Winnie döntésével mégsem tudok mást mondani, csak, hogy tökéletes kis könyv született meg 1975-ben, és milyen szerencse, hogy  úgy tűnik, a könyveknek örök életük van.


Értékelés: 5 örökké érő cseresznye az 5-ből!!!