Curtis Sittenfeld: Ikerország

"Sisterland/Ikerország

 Lakosság: 2fő

                                                                 Engedély nélkül belépni tilos!"

Olyan könyvet kerestem, amit ha elkezdek nem tudok letenni. Ez a könyv remek választásnak bizonyult. Hiszen mi lehetne izgalmasabb egy ikerpár életénél, akik ráadásul különleges képességet birtokolnak?
Az utolsó oldal elolvasása után  megnéztem egy-két értékelést és páran elégedetlenek voltak, mondván vajmi kevés volt benne a misztikum, és hókuszpókusz. Én így most, hogy már tudom a végszót, ezt az elégedetlenséget a félrevezető fülszövegnek tulajdonítom, hiszen én is kicsit többet, varázslatosabbat vártam. Mégsem tudom azt mondani, hogy nem tetszett! Nekem nagyon bejött, izgalmas volt és egyedi. A fülszöveg viszont a teljes történetből egyetlen dolgot emelt ki.

Kate és Violet egypetéjű ikrek, bár nem is különbözhetnének jobban. Violet a laza  forgószél, aki sosem titkolta, hogy vannak megérzései, furcsa jóslatai, amik vagy bejönnek vagy sem.
Kate viszont aki kétgyerekes családanya, már kislányként is átokként gondolt a képességére, amelyet titkolni igyekezett, és retteg, hogy valamelyik gyereke örökölte ezt a furcsa tudást.
Kate szociális ápoló lett, Violet pedig médium.

Egy átlagos napon Violet a helyi hírcsatornán nem kevesebbet állít, minthogy október 16-án földrengés lesz.
Nem sok idő kellett ahhoz, hogy a hír elterjedjen és Violet híresség legyen, akiért tévés műsorok, újságírók versengenek. Az átlag emberekről nem beszélve, akik vagy hasznot próbálnak húzni a világvége hangulatból, vagy Violet ellen fordulnak.
Kate pedig aki mindig is kis türelmetlenséggel kezelte húga természetét, megpróbálja normális mederben tartani a dolgokat.
Ám ennek ellenére kartonszámra vásárolja az ásványvizet és a pelenkát.

"Vi és én is tévedtünk azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni október 16-án."

Nagyon szeretném leírni, hogy és akkor azután... de nem teszem. Tipikusan az a történet mikor a szerző egyvalamire irányítja a figyelmünket, hogy aztán el legyünk képedve mikor rájövünk, mire is ment ki ez az egész.
Különleges történet, különleges hangulattal mégis olyan mindennapinak tűnik.
Bár a történet elején a rendes és odaadó Kate volt a szimpatikus, a könyv végére megorroltam rá és inkább Vi pártjára álltam.

Aki nagyon sok jövendőmondásos részben reménykedik, az csalódni fog, mert még ha tulajdonképpen a megérzések, jóslatok körül forog is a történet, azért szépen megbújik benne egy regény a családról, a testvéri kötelékről, házasságról.

Értékelés:
 5ikercseresznye az 5-ből!!!


 

Karen Joy Fowler: Majd' kibújunk a bőrünkből

 "1996-ban már tíz éve múlt, hogy utoljára láttam a bátyámat, a húgom pedig tizenhét esztendeje tűnt el."

Ritkán teszek félre egy könyvet azért, hogy minél tovább tartson.
És félek bármit is leírni, mert ez a könyv úgy az igazi, ha magunk fedezzük fel.
Én, az abszolút amatőr már jócskán bele voltam gabalyodva a sztoriba mikor úgy igazából megnéztem a borítót. De még így is ezernyi meglepetés ért.

Rosemary a múltban él. Azon rágódik mennyi minden történt addig, míg húga ( akit a fülszöveg hibásan nővéreként említ) és bátyja is a családjuk részét alkották.
Aztán egyik napról a másikra Rosemary egyedül marad a szüleivel, akik úgy tesznek mintha hármasuk is egy boldog család lenne. 
A kiradírozott szereplőkről pedig nem beszélnek.

"Szüleim ragaszkodtak a látszat fenntartásához, hogy szorosan összetartó család vagyunk, amelynek tagja szíves-örömest összeülnek egy-egy bizalmas beszélgetésre, és a viszontagságos időkben egymásnál keresnek menedéket."

Az igazság azonban az, hogy lányuk a lehető legmesszebbre jelentkezett egyetemre, ahol azt reméli egy nap mielőtt az FBI megtalálná Lowellt, a bátyja nála jelentkezik majd.

Peregnek Rosemary napjai, aki képtelen elvégezni az egyetemet, futó kalandjain kívül nincs társa az életében. Fel-felvillannak a régi, boldog családi emlékképek amikor testvéreivel még egy megbonthatatlan egységet alkottak.

"Egy röpke pillanatra így látom magunkat; mindnyájunkat együtt. Kigyógyulva és kijavítva. Újraegyesülve és tündökletesen."

Rosemary története a könyv háromnegyede után fordulatot vesz. Talán végre választ kaphat azokra a kérdésekre, amelyek tizenegy éves kora óta gyötrik.
Hol van Fern? És még annyi év után is kit büntet Lowell? Önmagát, amiért nem tudott Fern eltűnése ellen tenni, vagy a szüleit amiért hagyták, hogy ez történjen? 
És mit írt anyja a naplójában, amit Rosemary a saját hibáján kívül elvesztett.


"Egyszer volt, hol nem volt egy család, két leánygyerekkel, akiket anyjuknak és apjuknak ígéretükhöz híven hajszálra ugyanúgy kellet volna szeretniük."

Nagyszerűen megírt könyv egy családról. A tudás és a képzelt hatalmuknál foga emberek olyan döntéseket hoztak amelyeknek beláthatatlan következményei lesznek.
Egy újabb bizonyíték az emberi butaságra.


Ahogy a történet vége felé haladunk, egyre inkább elhalványulnak a filmszerűen pergő gyerekkori évek, és gyorsvonatként száguldunk a jelenben.
Ha végső megnyugvás nem is létezik, azért egy szelet igazság, és megbocsájtás jut a szereplőknek.

Értékelés:
5 különleges cseresznye az 5-ből!!!

Kövesi Péter: Nem leszek nemecsek!

               "Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék!"


A Facebook, Twitter, és Like világában fiataloknak olyat írni, hogy kézbe is vegyék, elég rizikós.
 Legyen aktuális, legyen divatos, na és persze érdekelje őket! A szerzőnek szerintem sikerült olyan kis igazi zsebkönyvet írnia, ami a fiatalok hátizsákjaiban méltó helyet foglalhat el a fülhallgató, iPad, Tablet és egyebek mellett.

A szerző lazán, és mai nyelven szól a fiatalokhoz. Megosztja gondolatait az ivásról, a szexről vagy éppen a karrierről. Úgy tanítva, utat mutatva, példát állítva, hogy az szinte észrevétlen marad.

Nem volt olyan téma amiben ne értettem volna egyet az íróval, legyen az az öltözködés, a tisztelet vagy éppen számítógép és egyéb szórakoztató kellékek.
És a kis könyv hatására rengeteg szunnyadó és új gondolatot vetődött fel bennem is.

Például a számítógép szerepén sokat lehetne vitatkozni. Szükséges jó, és rossz egyszerre.
Engem igazán az bosszant, mikor szülők és tanárok verik az asztalt, hogy a gyerekek sokat ülnek a gép előtt, anélkül is lehet élni stb. Mégis az iskolával a Facebookon kell érintkeznem!!

És még sorolhatnám. De a lényeg, hogy érdemes forgatni a piciny könyvet, mert nem is lehetne aktuálisabb.


Értékelés:

5 nevelt cseresznye az 5-ből!!!

Gerard Van Emmerik: Csibefiú

Az 1955- ben született szerző Hollandiában, egy eldugott kis tanyán töltötte a gyerekkorát.


Így nem csoda, hogy ez a regénye is élethűen adja vissza a tanyavilág hangulatát, nemcsak a táj szépségét és csendjét, de az elszigeteltség és magány is kiérződik a lapokon.

Lucast egy családi incidens után apja és anyja elköltözteti egy eldugott tanyára. Kap egy kis házat és tyúkokat. A férfi először megszeppen a hirtelen kapott szabadságtól, és gyámoltalan is, hiszen egész eddigi életében gondoskodtak róla.
A magának való harmincas férfi végül beleszokik a vidéki életbe.
Egy nap váratlanul egy bajba jutott lány áll Lucas portáján.
Lucasnak elég volt egy pillantás, hogy szerelembe essen.

Noor aztán viszonozza a kicsit idősebb férfi érzelmeit, és feleségül megy Lucashoz.

Az ő különleges és furcsa szerelmükről szól ez a regény, amire nincs is elég jelző.

"Szegény Lucas. A második legkedvesebb, aki minden bizonnyal maga is megértette, hogy akármit tesz, soha többé nem lehet belőle a  legkedvesebb." 

Azon kívül, hogy kedves, bájos és szép, van benne valami nyomasztó, félelmetes és egyedi.
Lucas és Noor nem átlagos emberek, mindketten hordoznak valamit a múltból, Lucas pedig még ennél is nehezebb feladvány.
A szeretet, szerelem, ragaszkodás furcsa formáját jeleníti meg a szerző. 

A vidéki élet megjelenítése mellett hátszélként ott van a háború, ami kevés nyomot hagyva ugyan, de hat a szereplők életére.
A városi emberek, a szomszédok, mind -mind meghatározzák a könyvet.

Volt egy sejtésem, hogy miként zárul a történet, de a szerző sokkal jobb befejezést írt mint amit én gyanítottam.

Olvasás közben nekem kicsit Anne B. Ragde könyveinek hangulata érződött, aki szerette a Berlini nyárfák könyvet és a folytatást is, annak ez is tetszeni fog.


Értékelés:

5 Csibecseresznye az 5-ből!!!

David Wagner: Élet

Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk... az ismerős mondat Örkény egyperces novelláit hívatott bemutatni. Nekem viszont Wagner könyve kapcsán jutott eszembe.
A furcsa szerkesztésnek köszönhetően, apró, rövidebb mint egyperces részekre van tagolva a könyv. Néhol hosszabb lélegzetvételű, de inkább  jellemzik ezek a gyors, tömör adagok.


Főhősünk gyerekkora óta beteg, autoimmun hepatitis.  
W. Immunrendszere  idegen szövetként kezeli a májsejtjeit..ördögi kör amiből a hosszú évek kórházi kezelésének egyetlen járható útja, a transzplantáció.

W. úrral ezt az utat járjuk be. A reménykedés, a csüggedés és az unalom stációi közben  megismerhetjük egy ember életének fontos és kevésbé fontos részleteit, mozgatórugóit, vágyait, betegségéhez való viszonyát.

Olvasás közben többször felmerült bennem, hogy ennyire mélyen és hihetően leírni egy ilyen élményt csak akkor lehet ha az illető személyesen érintett. Bár ezt tényként sehol sem olvasni, a könyv értékelése kapcsán a többi olvasó is hasonló végeredményre jutott.

Egy életen át kísérő betegség megterheli az ember lelkét, W. úr pedig a transzplantációban nemcsak egy új élet lehetőségét látja, hanem egy másik élet végét is, akitől a májat kapja.
Sokszor, és sokat lamentál ezen a kérdésen, mégsem éreztem úgy, hogy elcsépelt frázisokat pufogtatna.

"Megtaláltuk egymást. És persze el is kerültük egymást, mégis együtt maradunk. És élünk még egy kicsit, te általam, én általad."

Józan, ésszerű, mégis felkavaró írás egy beteg érzéseiről, milliók közül egy, aki a könyv által közel kerül hozzánk, és része lesz a mindennapjainknak, amit a kórházi ágyon épp tőlünk irigyel.


Értékelés:
4,9 újjászületett cseresznye az 5-ből!!