A szerző korábbi könyvei nem hagytak afelől kétséget, hogy kedvenc szereplőm(Lásd a bejegyzés címét) nélkül is el kell olvasnom az írónő legújabb könyvét.
A szerző hozta remek formáját és egy fergeteges családregényt alkotott amelyben nem a szeretet és az összetartozás a leginkább jellemző. Már eleve úgy kezdődik a szövevényes lélektani krimi, hogy két fiútestvér áll halott fivérük felett...
Akárcsak a szerző két korábbi könyvében, itt is nagy szerepet kap az átlagtól eltérő helyszín, a kietlen és kegyetlen természet amihez vagy alkalmazkodik az ember vagy elveszett.
A kérdés az, hogy Cameron elveszett? Vagy valaki segített neki ebben?
Bár hiányoltam Aaron Falk figuráját, ez akkor is nagyon jó volt. Szerintem percek alatt felgöngyölítette volna a szálakat!
Mind színészek vagyunk, a látszat mesterei. Senki sem tudja melyik az igazi arcunk.
Egy családregény remek szereplőinek alakítását követhetjük nyomon. A család amely összetartozik, de nagyon nem mindegy mi tart össze egy közösséget.
Egészen a könyv végéig kétségek között tanakodhatunk, hogy a sok szereplős lélektani krimiben ki a tettes és ki az áldozat.
Ismét nagy hangsúlyt kapott a világtól elzárt farmok egyedi és utánozhatatlan hangulata. A természet erejének, és az időjárás szeszélyeinek kitéve.
Teljesen a könyv hangulata alá kerültem, faltam az oldalakat, és
Értékelés:
5 magányos cseresznye az 5-ből!!!