Ébredj William!

John Williams: Stoner

"Úgy éreztem, ebből semmi más nem sülhet ki, csak kényelmetlenség magának és boldogtalanság nekem."

Hogy mire és miért vártam öt évet? ( Ekkor jelent meg nálunk  magyarul a könyv) fogalmam sincs.
Ráadásul három évvel ezelőtt szülinapi ajándékként meg is kaptam a könyvet.

Egy vasárnap este elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy nem eresztem. Pedig mostanában tele a fejem mindenfélével, nehezen tudok időt és főleg figyelmet szánni az olvasásra.
Valami varázsa biztosan van a könyvnek, pedig tényleg csak egy átlagos, hétköznapi ember életét meséli el a szerző.

Talán azért ilyen népszerű a kötet, mert őszinte, és mert az olvasó azonosulni tud William Stoner figurájával. Mindenki egyedinek, különlegesnek képzeli magát, és úgy gondolja járna neki, hogy különleges, érdekes élete legyen. Izgalmas, fordulatos, tele minden jóval a szív és a száj számára. Aztán ahogy öregszünk rá döbbenünk, hogy tucatnyi rohangál belőlünk a világban...
Stoner rokonlélek. Mindannyiunk kedves ismerőse. Neki sem jutott izgalom, csillogás. Felvillanó boldogság. Sok megalkuvás, beletörődés. Hogy nem lehet mindig, mindenen változtatni, újrakezdeni. Néha hagyni kell, hogy történjenek velünk a dolgok.

Minden hétköznapi hozzávalót felvonultat a szerző, talán ezért is annyira életszerű Stoner figurája. A zord gyerekkor, a szülők, akik szinte idegenek a számunkra. A mesés karrier helyett egy fix állás, ami a régi álmunk halvány körvonala csupán. Szerelemnek hitt, indult érzések, hogy aztán a jól ismert klisés házasságtörésig fajuljon a nagy szerelem. Az öröm, hogy van kinek tovább adni valamit magunkból, és a bánat, hogy a gyerekünknek sem biztosíthatjuk a pazar jövőt.


Aki tudja melyik filmbe hangzik el  a bejegyzés címe az kap egy szép piros, virtuális cseresznyét :-)

Értékelés:
5 Egyedi hópehely az 5-ből!!!!!

Guillaume Musso: Az írók titkos élete

"- ..És mert a történetből még hiányzik az utószó.

- Nem biztos, hogy hallani szeretném.

- Én azért elmesélem."

Nagyon ígéretes volt a fülszöveg, ráadásul Musso kedvenc szerzőm, így nem volt kérdés, hogy azonnal akarom a titokzatosnak tűnő regényét.
Író, elvonulás, rejtély; mi más kell egy olvasónak a boldogsághoz?

Nathan Fawles a visszavonult író, egy sziget, egy női holttest, egy írónak készülő lelkes rajongó, egy újságírónő. Mindegyiküknek köze lehet a holttesthez.
Dióhéjban ennyi a történet. Természetesen a szereplők sorsa összefonódik, és ahogy halad a történet egyre nehezebb kitalálni kinek milyen szerep jut ebben az ámokfutásban. Mindenkinek van titkolni valója. Senki sem véletlenül választotta a festői szépségű, ám eldugott szigetet.

Számomra ott ment el a történet, hogy amint azt hisszük, hogy le lett zárva egy szál a szerző csavart rajta egyet, aztán még egyet, meg még egyet...így nem izgalmas, hanem idegesítő lett a végeredmény.

Musso maradhatna a romantikus vonalon...ez a krimiszál nem megy neki túl jól.

Értékelés: 3,5 bukott cseresznye az 5-ből!!!

Nicolas Barreau: Piciny csodák kávézója

 

"Az éjszaka közepén már új nap kezdődik."

Mostanság mindennél jobban szükség lenne kellemesgondolat- ügyi miniszterre!! Mindenkinek külön - külön.
Az egész történet hangulatos, bájos, életigenlő. Balzsam volt a lelkemnek.

Szerintem az a titka a szerzőnek, hogy kicsit távol tartja tőlünk a szürke hétköznapokat;  nincs csekk, meg elromlott mosógép, csak az érzelmek miatt aggódhatunk. Meghasad e a szerelmes szív, avagy nem. Barreau világában csak az érzelmek miatt főhet a fejünk.

Nelly hiába él Párizsban egy szerelmi csalódás miatt Velencébe utazik. Persze nemcsak a csalódás, hanem egy titok miatt is amit szeretett nagymamája hagyott hátra egy gyűrű és egy könyv képében.
Velencében aztán egyik kalandból csöppen a másikba.

Nekem kicsit fura volt, hogy a nagy rejtély teljesen háttérbe szorult, Nelly nem nagyon foglalkozott vele. Igaz volt sokkal jobb dolga is. Távol kellett tartania magát a szerelemtől.

A szerző remek hangulatteremtő, így nem volt nehéz elringatózni a szerelem gondoláján. Bár Az író eddig nálunk megjelent könyve ugyan arra a kaptafára készült, mégsem mondhatom, hogy egyformák. Én minden könyvében megtaláltam azt ami miatt a könyvet választottam Néha még magamon is csodálkozom, hiszen alapvetően nem szeretem a romantikus történeteket.

Értékelés:
4 gondolás cseresznye az 5-ből!!!

Guillaume Musso: Central park

Musso minden történetében a lehetetlent kínálja az olvasóknak. A lehetetlen, amit ő mégis úgy alakít, hogy lehetséges legyen.
Ezúttal is egy ilyen sztoriba csöppenünk bele.
Alice és Gabriel a Central Parkban ébrednek összebilincselve, vérfoltokkal, pisztollyal meg minden olyan homályos és fenyegető érzéssel, ami valami sötétre és vészjóslóra utal.

A gyors ismerkedés után - amiből kiderül, hogy nem ismerik egymást - muszáj valahová elindulni, hogy értelmet adjanak a megmagyarázhatatlanra. Alice -nek Párizsban kellene lennie, Gabrielnek Dublinban. Ki és miért gondolta úgy, hogy jó ötlet őket New Yorkban magukra hagyni?

Durva tempót diktálnak a szereplők, egyik kis mozaik darab és nyom követi a másikat. Miközben próbálják kitalálni kinek állt érdekében a furcsa párosítás mindig újabb feladatokat kapnak. Gabriel karjába egy számsor van karcolva, és Alice kezére is egy számsort írt valaki. Minden elevezhet valahová.

Miközben hőseink New York utcáin rohangálnak Alice múltja is megelevenedik, még izgalmasabbá téve a történetet. És persze nem titok, hogy Alice múltja szorosan kapcsolódik a jelenhez.

Egészen a történet végéig el voltam ájulva, de Musso olyan végszót írt ami szerintem nem illet a könyvhöz. Túl izgalmas az egész krimibe illő regény, és túl jól lett kitalálva ahhoz, hogy ilyen" egyszerű" legyen a megoldás. Minden pici eseménynek, momentumnak jelentősége van, de ez a történet végéhez szerintem nem passzol.

Szeretem a szerző könyveit, nagyon egyedi a látásmódja, élénk fantáziával színezi minden egyes történetét.

Értékelés:
3,5 Elveszettnek hitt cseresznye az 5-ből!!!

Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Aranyos, – bár néhol meseszerű – történet arról, hogyan jut el egy gyásztól sújtott szív a könnyhullatástól a mosolyig.

A szerző minden könyvében a csoda mellé teszi le a voksát. Kitartóan és szívhez szólóan. Pici lámpásként világítanak a szerző regényei  a szürke hétköznapokon.

Mint mindig a téma most is a szerelem a helyszín pedig Párizs. Ezúttal egy gyászoló férfihez Julien- hez csatlakozunk aki képtelen kiheverni felesége halálát. 

Julien megígéri  a feleségének, hogy harminchárom levelet ír neki. Ám minden perc kihívás, még maga a levegővétel is. Írnia kellene új könyvét, gondoskodnia kellene kisfiáról.

A temetői látogatások azonban nem várt fordulatot tartogatnak. Ugyanis Julien leveleire válasz is érkezik.

Ha becsukódik a boldogság kapuja

kinyílik helyette egy másik.

De sokszor olyan sokáig bámulunk

a csukott kapura,

hogy a másikat,

mely éppen kinyílt,

észre sem vesszük.

Nem vagyok híve a túlzott romantikának, de azt hiszem ebben a könyvben megvolt a helye.
Egy ideális világban pont úgy történnének a dolgok ahogy azt Barreau ebben a könyvében elképzelte. Vagyis a rossz után csakis jó jöhet, a boldogság mindenki ajtaja előtt ott toporog bebocsátásra várva.

Szerintem a szerző másik nagy erőssége a romantika mellett a karakterek. Elevenek, élők, és  különlegesek.

Korábbi olvasásaim a szerzőtől: A világ végén megtalálsz , Álmaim asszonya , A nő mosolya.
És most vettem észre, hogy a magyar kiadások közül az  Egy este Párizsban kimaradt. Ideje pótolni.

Értékelés:
4 tavaszi cseresznye az 5-ből!!!

Antoine Laurain: Az elnök kalapja

"Életünk minden fontos eseménye valójában jelentéktelen apróságok egymásutániságának következménye."

A  A piros notesz annyira tetszett, hogy úgy éreztem még el bírnék viselni hasonló stílust és kalandokat. A szerző ezúttal is bájosat, kedveset alkotott, főszerepben egy kalappal.

A nyolcvanas évek közepén járunk. Négy ember és a francia elnök kalapjának különös találkozása. A furcsa kabala kalap minden szereplő életére hatással lesz, legyen az munka vagy szerelem. Az évek óta terméketlen parfümőr, egy szeretői státuszban várakozó lány, egy átlagos könyvelő és egy idős férfi ideig-óráig birtokolja a becses tárgyat, természetesen következményekkel.

A szereplők közül Fanny volt a kedvencem, de minden szereplőről elmondható, hogy gyorsan az olvasó szívébe férkőznek.

"...a múltunk egy vonatbeli találkozás, a jelenünk egy szállodai szoba, jövőnk pedig nincsen."

Újra és újra elbűvölt a történet olvasás közben. Mikor már azt hisszük, hogy nem fog semmi érdemleges történni, jön egy újabb karakter, újabb kaland, kis szelet az illető életéből. Benne van az a pici varázs amire mindenki áhítozik a szürke hétköznapokban.

Értékelés:
4 Kalapos cseresznye az 5-ből!!!

Antoine Laurain: A piros notesz

Laurent a Piros füzet könyvesbolt tulajdonosa, megtalálja Laurie táskáját, és piros noteszét.
Ezzel kezdetét veszi a titokzatos és kellően romantikus fogócska, ahol a jóképű férfi addig rakosgatja a táska tartalmát, olvasgatja a rejtélyes hölgy sorait míg egymásra nem találnak.

Az olvasó némi lépéselőnyben van Laurent -el szemben, hiszen mi kapunk némi információt arról mi is történt Laure- val azután, hogy ellopják tőle táskáját, benne sok szívének kedves, és a hétköznapi életéhez nélkülözhetetlen holmijával.

 Lauren egyedül él, különleges munkája kapcsán azonban sokat utazik.  Laurent  elvált, van egy kamasz lánya. A férfi régi álma volt egy könyvesbolt, ennek köszönhetően mindennap örömmel tölti el a munkája.
Valahogy olyan egyensúlyt tudott teremteni a szerző, hogy bele tudtam magam élni a történetbe, és el tudtam hinni, hogy ez a romantikus fogócska akár a a valóságban is megtörténhet.


Számomra  Nicolas Barreau stílusa köszön vissza a lapokról, így aki az említett szerzőt kedveli, annak ez a kedves kis kötet is tetszeni fog.
 A romantikus műfaj kapcsán mindig attól félek, hogy túlságosan is elrugaszkodik a valóságtól és bugyutácska szereplők csak sóhajtoznak. Ebben a történetben kellőképpen keveredik a valóság és lehetséges mesebeli szál, a hercegről aki nem fehér lovon hanem egy táskával jön el hozzánk.

Ideje beszereznem a szerző korábbi könyvét is! ( Az elnök kalapja)

Értékelésí.
4,9 megtalált cseresznye az 5-ből!!!

Guillaume Musso: Holnap

A szerzőnek jó pár  magyarul megjelent könyve van már, azt hiszem olvastam is mind, mégis most ennél a könyvénél éreztem újra azt a különös, jóleső bizsergést, mint amikor anno az első könyvével levett a lábamról. Musso elhiteti az olvasóval, hogy nincs lehetetlen, hogy a szerelem szárnyakat adhat, hogy minden elveszettnek tűnő helyzetből is ki lehet hozni a legjobbat.

Emma magányos, harmincas nő egyedül a foglalkozása élteti, sommelier egy elegáns étteremben.
Matthew egyetemi professzor, ám ő sem boldog, négyéves kislánya miatt viszont tartania kell magát.
Egy garázsvásáron Matthew birtokába kerül egy számítógép aminek merevlemeze fényképeket rejt. Így "találkozik" Emma és Matthew ám még csak nem is sejtik, hogy romantikusnak induló levelezésük nem a boldog végkifejlet felé tart.

Nehéz anélkül írni a történetről, hogy semmi lényegeset ne áruljak el. A romantikusnak induló történet hamarosan egy akciófilmbe illő pörgésbe csap át, ahol  egyre rázósabb helyzetbe kerülnek a szereplők.

Ritkán olvasok ennyire jól és csavarosan megírt sztorit, amiről mondhatjuk, hogy kicsit elrugaszkodik a valóságtól, de csak pont annyira amennyire a hétköznapi ember el tud hinni, vagy képzelni bizonyos dolgokat.
Az elején féltem, hogy túl romantikus, rózsaszín lebegés lesz az egész történet, de a szerző valami zseniálisan oldotta meg, hogy mindkét szereplőt kellően gyarlónak, vagyis hétköznapi figurának  alkotta meg.
A csavarok és meglepetések pedig nemcsak, hogy szépen simultak bele a történetbe, de kellően logikusak és meglepőek voltak. Magamtól talán sosem jövök rá az összefüggésekre.

A borító remek lett, igaz én csak sokadik ránézésre vettem észre az óramutatóknál üldögélő alakokat.

Értékelés:
4 múltban érő cseresznye az 5-ből!!!

Henry Marsh: Kezemben az életed

"Minden sebész egy kisebb temetőt hordoz magában, ahová időnként betér imádkozni - keserűséggel és megbánással teli hely ez, ahol magyarázatot kell keresni a kudarcaira." (René Leriche)

Az orvos is csak egy ember, szoktuk mondani, de ha a saját testi épségünket bízzuk rá akkor elvárjuk, hogy emberfelettit nyújtson.

A londoni idegsebész tökéletes összhangban tárja elénk egy orvos, és az orvosba oltott gyarló embert. Aki izgul a műtétei előtt, és akit sokáig kísértenek a kudarcok, akit megvisel ha szenvedni látja a betegeit. Aki nap mint nap élet és halál ura, mégis alázattal lát neki életeket menteni.

A könyvnek volt számomra egy mellékhatása, olvasás közben előbb utóbb rám tört a fejfájás. (Nem is értem, hogy hogy nem lesz minden orvos hipochonder?) Mondjuk ez érthető, hiszen az egyes esetek rendkívül érzékletesen elevenednek meg az olvasó előtt. Végig követhetjük a műtéteket, bepillantunk a betegek életébe, ott vagyunk a műtőben, megismerkedünk az orvostudomány rendelkezésére álló technikai felszereltségével, és annak fejlődésével.

Aneurizma, daganat, meningeóma, hemangioblasztóma, karcinóma, agy- és gerincműtétek.
Tucatnyi ijesztő és számomra eddig ismeretlen kórkép, betegség. Egy a közös bennük mindegyik olvasmányosan, laikusoknak is érthetően leírva.

"A tudat, hogy a szívófej magukon a gondolatokon halad át, az értelmen és az érzelmeken, és hogy az emlékek, az álmok és a tűnődések valójában puszta kocsonyából állnak, egyszerűen túl bizarr ahhoz, hogy feldolgozzam." 

Henry Marsh végtelenül szimpatikus. Emberként és orvosként is elismerésre méltó, ráadásul remekül ír. Mindegyik eset olyan izgalmasan lett megírva, hogy tövig rágjuk a körmünk, együtt élünk, lélegzünk a szereplőkkel.
Nem nagyon szoktam orvosi vonatkozású irodalmat olvasni ez a könyv viszont most telitalálatnak bizonyult.

Értékelés:
5 orvosi cseresznye az 5-ből!!!

Kristin Hannah: Fülemüle

"Mostantól ő Juliette Gervaise, kódnevén Fülemüle."

1995-ben egy idős nő meghívót kap, hogy vegyen részt a második világháború ötvenedik évfordulójára rendezett találkozón. Többek között a háború alatt a Fülemüle kódnéven tevékenykedő nőnek is szeretnének köszönetet mondani, aki több mint száz embert segített át Spanyolországba, úgy, hogy a Pireneusokon átkísérte őket.

A második világháború kitörésekor Vianne vidéken él Franciaországban, húga Isabelle Párizsból indul nővéréhez, apjuk szerint vidéken mindketten nagyobb biztonságban vannak.

Az örökké lázadó Isabelle és a megfontolt Vianne mintha nem is lennének édestestvérek. Vianne korán férjhez megy, megteremtve elveszett anyja után saját családját. Isabelle végtelenül dühös amiért nővére képtelen volt anyaként gondoskodni róla.
Vianne férje megkapja a behívót, így a testvérpár, valamint Vianne lánya hármasban maradnak.

Mikor az emberek kénytelenek szembesülni a ténnyel, hogy Hitler elfoglalta Franciaországot mindenki a túlélésre próbál berendezkedni. De bármennyire is előrelátóak, a rájuk váró borzalmakra képtelenek felkészülni.
Isabelle  példaképe Edith Cavell, így nem érthet egyet nővérével abban, hogy húzzák meg magukat, őrizzék a házat és a józan eszüket addig, míg a háború véget nem ér.
Isabelle csatlakozik a Szabad Francia Erők mozgalomhoz, egyre nagyobb veszélyeket vállalva.
Vianne bármennyire is próbál semleges maradni a vérontások kellős közepén zsidó származású barátnője, és egy, a házába beköltöző Wehrmacht egyik századosa rákényszeríti, hogy szembenézzen a háborúval és annak minden velejárójával.

Míg a férfiaknak kötelességük volt harcolni, a nőknek pedig, - ha elég bátrak voltak hozzá -lehetőségük.
A szerző briliáns  módon mutatja be a második világháború Fülemüléinek bátorságát, sorsát. Két nő a több millióból akik önmagukon kívül a hazájukért is harcoltak.
Mondhatnánk, hogy a háborúról  már mindent megírtak amit csak lehet, még sincs olyan, hogy már mindent olvastunk, hiszen mennyi olyan történet lehet még, amit nem írtak  meg.

Értékelés:
4 túlélő cseresznye az 5-ből!!!

Dave Eggers: Az árvízi csónakos

A szerző  A Kör c. könyvének elolvasása után az első dolgom volt utána nézni, hogy van- e még más magyarul megjelent könyve.
Erre a könyvére esett a választásom. 2011-ben adták ki nálunk, és sajnálatomra nagyon kevesen olvasták.

A könyv 2005-ben pusztító Katrina hurrikánról és az azt követő rémálomról szól. Eggers a könyvben csak "tolmács", hiszen ami a Zeitoun házaspárral megtörtént mind igaz.

A szíriai bevándorló Zeitoun és felesége minden nehézség ellenére szereti választott hazáját. Kathy már azelőtt áttért az iszlám hitre mielőtt megismerkedett volna férjével. Ők is, mint sokan a lehetőségek földjét látják Amerikában. Négy gyereket nevelnek, a házaspár saját kis vállalkozását irányítja, házakat újítanak fel.

Úgy tűnt, hogy a Katrina is ugyanolyan hurrikán lesz mint az elődei. Hatalmas szél, áramkimaradás, több napos eső, kidőlt fák és járhatatlan utak. Sokan ezért sem hagyták el lakóhelyüket, az evakuálás pedig túl későn kezdődött meg.
Az utolsó pillanatban Kathy és a gyerekek a nő szüleihez indulnak, Zeitoun azonban marad, fél a fosztogatástól és amennyire lehetséges szeretné házukat megóvni a vihartól. Jó pár szomszéd is rábízza a házát.
A vihar megérkezik, majd át is halad New Orleans-on reggelre Zeitoun arra ébred, hogy minden több méteres vízben áll.

Zeitoun a szellemvárosban kenuval közlekedik, sok magára maradt idős embernek nyújt segítséget, magára hagyott kutyákat etet, és menti a házból az emeletre a megmaradt értékeiket.
Pár ismerőssel is összefut a városban akik szintén nem hittek a borúlátó előrejelzéseknek. Bár találkoznak katonai motorcsónakokkal úgy tűnik magukra vannak utalva, mert a hatóság egyetlen segélykérésre sem reagál.

Kathy igyekszik minden nap elérni férjét telefonon. A médiában fosztogatásokról és gyilkosságokról, megerőszakolt gyerekekről, öngyilkos rendőrökről szólnak a hírek, a nő azt szeretné ha férje utánuk indulna amíg tart a város kiürítése.
Zeitoun azonban értetlenkedve fogadja felesége híreit, kutyavonyításon kívül teljesen nyugodt a város.

Aztán Zeitoun egyszer csak nem jelentkezik. Napok telnek el, Kathy minden rémséget maga elé képzel ami csak a férfival történhetett. Még a legvadabb álmukban sem gondolta senki, hogy egy hurrikán megtépázta városban fosztogatás és terrorizmus miatt tartoztatják le. Majd' egy hónapig sínylődik szabadtéri ketrecben, két különböző helyen.
Zeitoun rosszkor volt rossz helyen. A hatóságok gyenge magyarázata nem elég, hogy semmissé tegyék azt az időt, amíg a férfi pár hét alatt megőszült és megtört lelkileg. Feleségén a stressz a férfi szabadulása után tört ki, tucatnyi egészségügyi betegség képében.

Nagyon aktuális téma, a mai világban napi szinten téma a terrorizmus, amivel foglalkozni kell.
Olyannyira a könyv hatása alá kerültem, hogy még rémálmom is volt miatta.

Értékelés:
4,99 Hurrikános cseresznye az 5-ből!!!

Colm Tóibín: Brooklyn

Egy fiatal ír lány története, aki ha éppen az ötvenes években élünk, akár a szomszédunk is lehetne.
Eilis napjai békésen csordogálnak. A háború utáni munkahely és fizetés hiánya három fivérét már elcsábította Angliába. Nővére Rose, és egy vagány lelkész -Flood atya - azonban egészen Amerikáig repítik a fiatal lányt, hogy megcsinálhassa a szerencséjét, hogy ne kellejen éhbérért dolgoznia, hogy legyen előtte egy biztos jövő.
Eilis-ben lassan tudatosul mekkora áldozatot hozott ezzel a testvére érte, és az is, lehet, hogy soha többet nem láthatja családját. Egy új világban, egy másfajta életet kell megszoknia, magáévá tennie.

Az Enniscorthy lány minden lépését nyomon követhetjük, megismerjük az ötvenes évek Amerikáját, a pazar nejlonharisnyák világát -amit már színes bőrű nők is megvásárolhatnak! - a Bartocci áruház kíméletlen munkatempóját, házinénit, sok fiatal lányt akik mind ugyanazt az álmot dédelgetik, hétvégi táncmulatsággal és sok-sok honvággyal.

Eilis akár egy újszülött, botladozik a sok újdonság között, és csak reméli, hogy mindig jól cselekszik és jól választ.
Anyja és nővére miatt megfogadja, hogy mindig hálás és vidám lesz a lehetőségért amit kapott.

Mintha az egész élet egyszerre szakadt volna a lány nyakába, ő pedig próbálja egyenként átválogatni azt.
A szerző érzékenyen, kellő realitással álmodta meg egy fiatal lány alakját, bemutatva ezzel megannyi sorstárást aki egyedül indult el a nagyvilágba szerencsét próbálni, miközben a régi életet, énjét sehogyan sem tudja levenni.

Értékelés:
5 Brooklyni cseresznye az 5-ből!!!

Donna Tartt: Az Aranypinty

Hatalmas falat ez a könyv, magam is meglepődtem milyen gyorsan haladok, holott a majd' nyolcszáz oldal elég soknak tűnt.

Ritka, hogy agyalnom kell egy-egy könyv kapcsán, hogy mit is kellene írnom róla. Most ez az eset állt elő, pedig minden benne van ami csak egy jó regényhez kell, mégis ha megkérdezik miről szó, csak annyit tudok mondani egy fiúról akivel nem történik semmi, mégis annyi minden . Nincsenek benne elképzelhetetlen kalandok, de izgalmas és sodró ereje van Theo történetének aki tizenhárom évesen rosszkor volt rossz helyen édesanyjával. Abban a rövid időben amíg egyedül marad egy múzeum romhalmaza alatt Theo olyasmit tesz amivel megpecsételi élete alakulását, átírja önön sorsát.

Theo hirtelen árva lesz New York kellős közepén. Apja, nagyszülei távoli emlékfoszlányok, így átmenetileg egyik osztálytársa gazdag családja fogadja be.
Theo évekig valami furcsa buborékban él, ahol még mindig a szörnyűségről álmodik, és régi lakásuk után áhítozik. Tizenéves lelke, agya nehezen fogadja be a valóságot.

Theo-t aztán rángatja az élet ide-oda. Emberek tucatjai tűnnek fel életének színpadán. A szerző hihetetlen aprólékossággal teremtette meg az összes karaktert. Személy szerint Hobie -n kívül senkit sem kedveltem meg, az összes szereplő olyan felszínes volt, a sok drogba és alkoholba majd' belefulladtak és nem láttak tovább önmaguknál. Sajnos a könyv felétől számomra Theo is elveszett.
Olyan könnyen mondott minden ostobaságra igent, mindig a legkisebb ellenállás felé menve, soha nem törődve a következményekkel. És amikor végre egyszer jól választhatott volna, megint megcsinálta a saját kis hülyeségét. Mindezek ellenére nem lehet magára hagyni, elintézni egy vállrándítással. Lehetőséget látunk benne, és a reményt, hogy egyszer mindenki megkapja, nemcsak azt amire vágyik, hanem azt is amit érdemel.
Tartt remek mesélő. Igazi varázsló, ahogy egy festménybe zárta egy fiú életét.

A könyvben említett  festmény -természetesen ez szerepel a borítón is-  az Aranypinty(1654) valóban létezik, Carel Fabritius holland festő munkája-lásd fenti kép.( Fabritius, Rembrandt egyik legtehetségesebb tanítványa volt.)

Értékelés:
4 árva cseresznye az 5-ből!!!

Alex Miller: Mrs.Laing utolsó csábítása

"Különlegesek voltunk. Senki sem szánt bennünket, senki sem érzett együtt velünk, senki sem értette amit tettünk. Hirtelen rájöttem, hogy nem tudom elképzelni a kapcsolatunk végét, nem tudom elképzelni, milyen lesz a vég, kit ránthat még magával szerelmünk tragédiája, mielőtt véget érne."

A nyolcvanöt éves Autumn akkor döbben csak rá igazán, hogy fiatalon mekkora hibát követett el, mikor volt szeretője feleségét megpillantja az utcán. A váratlan találkozás egészen 1935-ig repíti az idős asszonyt aki ekkor már boldog házasságban élt, buzgón támogatta a tehetséges ausztráliai festőket és imádott Öreg Farmján a béke szigetét teremtette meg.

Pat Donlon az öntörvényű huszonéves művészpalántát a véletlen sodorja a Laing házaspárhoz, miután elutasítják ösztöndíj kérelmét. Arthur hazaviszi a fiatal férfit, nem is sejtve, hogy ez a találkozás végérvényesen tönkreteszi addigi boldog házasságát.

Autumn az egyik pillanatban vénséges öregasszony, aki állandó felügyeletre szorul, a másik pillanatban fiatal és sugárzóan szép. Füzetekbe írja gyónását, szeretne nyugodt szívvel távozni az élők sorából. Megelevenedik az Öreg Farm egykori pompája, a boldog és felhőtlen művészekkel elköltött ebédek, élénk viták és persze Pat Donlon alakja, aki jött, látott és győzedelmeskedett a szív és a józan ész fölött.

"Megnyomott bennem egy gombot, és ismét fiatallá váltam. Ezzel tökéletesen tisztában voltam. Végigsimított a kezemen, az arcomon, a talpamon, és újra iskoláslány lettem, akit az ájulás kerülget."

Lassú és aprólékos Autumn története, nemcsak saját családjáról, gyerekkoráról mesél, de barátai, férje, háza történetét is részletesen megismerhetjük.
Aki gyors, izgalmakkal teli szerelmi háromszöget remél csalódni fog. Erre a történetre időt és figyelmet kell szentelni, lassan teljesedik ki a líraian megírt történet. Akárcsak a szerző másik könyve a  Lovesong  ez is szívbemarkolóan szép. 
Érdekes, hogy minden észérv ellenére sem tudtam utálni Atumn figuráját. Olyan egyértelmű volt a végzete, hogy nem lehet vele vitatkozni, még akkor sem ha több, őt szerető embernek okozott fájdalmat. Valahogy bosszút kellett állnia a családján, a szeretetlenségén, a fiatalkori botlásain. Elvett valamit amiről tudta, hogy sohasem lehet az övé.

"Kinek nincsen háza, már nem épít magának.
  Aki most magányos, mindétig az marad,
  felébred, olvas, tolla levélen szalad,
  s az allén kóborol hosszú éjszakákat
  törékeny lombú, őszi fák alatt."

 Értékelés:
5 szerető cseresznye az 5-ből!!! 

Donnie Eichar: Halálhegy

   "A lelketek, mely itt bolyong e vad hegyek között.

     Leljen örök nyugalmat."

A Kaliforniában élő filmrendező és producer időt és pénzt nem spórolva megpróbálta ebben a könyvben felderíteni a máig is rejtély övezte Gyatlov csoport (nevét a csoportvezető Igor Gyatlovról kapta) kilenc tagjának tragédiáját. A hét lány és két fiú 1959. február első napjaiban hunytak el. Mindegyikük az Uráli Műszaki Főiskola tanulója volt, egyetlen résztvevő kivételével húszas éveik elején járt. Mindegyik tapasztalt túrázó volt-a könyv bővebben kitér arra mit is jelent ez az orosz használat szerint. Elképesztő távolságokat tettek meg dacolva a farkasordító hidegben, minimális felszereléssel teljesen elzárva a külvilágtól, sokszor feltérképezetlen helyeken.

A háromszáz kilométeres útvonal tizedig napján történt szörnyűség apró mozaikjait máig nem sikerült tökéletesen összerakni. Már az indulásnál történhetett valami, hiszen a keresőcsoportok-amik a családtagok könyörgése ellenére csak három héttel!!!! a csoport várt hazaérkezése után indultak a Halálhegyre (eredetileg Halott Hegy a táj kietlenségére célozva)- nem találták meg a főiskolán kötelezően leadott útvonaltervet, így tulajdonképpen vakon tapogatóztak. A teljes keresés időtartama így három hónap lett.
Egyik társuk, mivel eredetileg tízen voltak- ízületi fájdalmai miatt az utolsó előtti napon visszafordult.
Az útinaplót ugyan lelkiismeretesen vezették a fiatalok, rengeteg fénykép is készült, ennek ellenére ezekből  semmit sem lehetett kikövetkeztetni.
A rejtélyes elhagyatott sátor, melyben katonás rendben sorakoztak a bakancsok és hátizsákok, rendezett képet nyújtott, a sátorlapon lévő vágásoktól eltekintve.
Kevés adat és rengeteg kérdés.
-Mi űzhetett ki kilenc lengén öltözött fiatalt éjszaka a sátorból? Miközben a sátorban pedáns rend honolt.
-Miért tetettek meg a vaksötét éjszakában lámpa nélkül másfél kilométert, van aki teljesen egyedül, elszakadva a társaitól?
Azt könnyű megmagyarázni miért nem találtak vissza a táborhelyre. A mínusz harminc fok, a jeges szél és hó hamar térdre kényszerítette őket. De még ez sem magyarázza meg a súlyos sérüléseiket, melyek között a borda és koponyatörés is szerepel, egy elszenesedett fát, a hatóságok amatőr hozzáállását (keresés közben tulajdonképpen minden használható nyomott eltüntettek).
A hatóságok május huszonnyolcadikán aztán lezárják a Gyatlov-csoport aktáját mely szerint a fiatalok halálát ismeretlen kényszerítő erő okozta.

                                            A kilenc túrázó emlékműve


A szerző maga is végigjárja a csoport útját, és minden a túrával, a fiatalokkal kapcsolatos anyagot alaposan átvizsgál, és minden teóriát levezet, így a katonai kísérletet, a hidegháború helyzetet, lavinát, szerelmi civódást a fiatalok között, voltak akik azt állították "csupán" pancsolt vodkát ittak, megvakultak és ezért rohantak ki fejvesztve az éjszaka közepén a menedékükből.

Eichar elénk tárja az általa lehetségesnek vélt teóriát. Bevallom ez tűnik a leghihetőbbnek, de ebben is vannak hézagok.
Internetes oldalak tucatjait dobja ki a kereső a Gyatlov-csoport névre, és találtam olyan momentumot is, amely a könyvben nem is szerepel...így azt nem csak a teljes igazság marad -talán- örökre homályban, hanem az eddig biztosnak hitt tények, adatok.
A könyv tele van fotókkal, melyeket a csoport az útja során készített, a megrázóbb képeket, amiket a nyomozás közben készítettek nem szerepelnek a könyvben, viszont az interneten óvatosan klikkeljünk, belefutottam olyan felvételekbe amiket jobb lett volna nem látni.

A szerző rendkívül empatikusan írta meg a történetet, alaposan felvázolva a hátteret, a Park kiadó pedig nagyon igényesen jelentette meg.

Értékelés:
5 hóban hagyott cseresznye az 5-ből!!!

Két könyvről röviden

Nicola Yoon: Minden minden

Minden jónak tűnt, a cuki borító és a fülszöveg is, igazi kis különc történtet-gondoltam én.
Egyrészt azt kaptam a könyvtől amit vártam.

Egy különös betegséggel küzdő lányt, aki tulajdonképpen egész jól elvan a saját kis elzárt világában. Anyukája aki orvos, és ápolója Clara lelkiismeretesen vigyázzák a lány minden lépését. Otthonuk bejárati ajtaját légzsilip védi.
Ahogy lenni szokott a különc lány szerelembe esik, az áldozat az új szomszéd fiú.
Maddy és Olly kis lépésekkel közeledik egymáshoz, de egyszer csak már kevés lesz az ablakban állva mutogatás a chat és a vágyakozás...
Olly iránt érzett szerelme Maddy-t vakmerő tettekre késztetik.

Szóval a történet második fele számomra már mese volt habbal. Főleg úgy, hogy idő előtt rájöttem a csavarra...
Ami viszont szuper volt, az maga Maddy személyisége, a sok rajz, e-mail, kórlap meg egyebek amik különlegessé teszik a könyvet. Humort sem mellőzi a könyv amiért plusz pont jár.
(Egy kicsit szerintem leállhatnának a szerzők a különc főszereplős betegeskedő karakterekkel mert már túl sokat termeltek ezekből mostanában.)

Így összesen 4 cseresznyét tudott teljesíteni az 5-ből!!

Agnes Ledig: Egy lépés a boldogság

Bajban vagyok ezzel a könyvvel, mert az első felét szinte egyben befaltam. Klassz karakterek találkoznak, egy kiábrándult de vagány fiatal lány, egy gazdag, rettentő nagy szívvel megáldott idősebb férfi, egy gyászoló orvos. És egy kisfiú.
A sors összehozza őket, bár nem is különbözhetnének jobban egymástól mégis úgy alakul, hogy együtt nyaralnak.
Julie aki kisfiával tulajdonképpen "megnyeri" a nyaralást semmivel sem tartozik Paulnak, aki csak boldoggá szeretné tenni a kétszemélyes kis családot. A csapat tagja még Jerome, aki orvos, de ettől függetlenül van padlón.

Szóval a könyv első fele nagyon klassz volt, hihető volt a történet, kis hétköznapi csoda satöbbi.
A történet második részével viszont nem haladtam, el lett aprózva, és ráadásul borítékolható volt a befejezés.
Nagyon szelíd, szép nyelvezettel íródott könyv, talán az igazi mélység hiányzott számomra.
Valahogy a nagy gondok és a tragédiák ellenére sem éreztem, hogy valóban alámerültünk volna a lélek bugyraiban. Maradtunk a felszínen, és csak a szép szavakkal játszottunk.

Értékelés:
A könyv eső fele 4,9 utazós cseresznye az 5-ből, a második fele 3 felizgatott cseresznye az 5-ből!!!

Guillaume Musso: Az angyal hív

"Minden ember hold:megvan a sötét oldala, amit sose mutat meg senkinek."
/Mark Twain/

A szerző alaposan meglepett ezzel a könyvével. A korábbi romantikus, szerelmi történetek után ez egy izgalmas  regény ami egy banálisnak tűnő véletlennel kezdődik.

Madeline és Jonathan nem ismerik egymást, útjaik egy repülőtéren keresztezik egymást ahol gazdát cserélnek telefonjaik.

Madeline boldogan készül az esküvőjére, jómódú vőlegénye a tenyerén hordozza. Párizsi Csodakert nevű virágboltja teljessé teszi életét.
Jonathan két évvel ezelőtt még híres ember volt, sztárséf akinek könyvei és michelin- csillagai mellett gyönyörű felesége és kisfia teszi kerekké az életét. Jelenleg azonban egy bisztrót üzemeltet barátjával és fia láthatásáért állandó harcban áll volt feleségével.
Jonathan San Fransiscó-ban van, Madeline Párizsban. Miután a felek tisztázták, hogy telefonjaik  a másiknál vannak próbálják minél előbb vissza juttatni egymás tulajdonát. Ám mindig közbejön valami.

Továbbítják egymás üzeneteit, bepillantva ezzel a másik életébe és persze a kíváncsiságból mindketten feltérképezik egymás életét a készülékeknek köszönhetően. A fényképek, zenék, fájlok, névjegyzék alapján mindketten megdöbbennek, hogy mindketten mennyi titkot őriznek.

Madeline Jonathan élete után kezd kutakodni, a férfi pedig Madeline ellentmondásos életére próbál választ találni.
Egyre több minden derül ki róluk. Madeline mintha nem az a nő lenne akinek az átlagos életét éli, Jonathan házassági válsága pedig lehet, hogy nem egy egyszerű szerelmi háromszög...
És ha nem lenne elég a bonyodalom, úgy tűnik szereplőinket még egy személy is összeköti a múltból.

A krimiszálat sem nélkülöző izgalmas regény a véletlenek és a sors remek összjátéka.

Értékelés:
4,9 nyomozós cseresznye az 5-ből!!!

Eperszív

Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz
 
 "Mégis mintha új lenne minden, amit a saját bőrünkön érzünk, s ez az érzés olyan lenyűgözően szép, hogy azt képzeljük, mi magunk találtuk fel a szerelmet."


 Ezúttal a  szerelmes levelek birodalmába kalauzol el minket Nicolas Barreau,akinek a kiadónál már két másik könyve is megjelent, szintén a romantika jegyében.
Megint egy kis csodát kaptam a szerzőtől, aki Jean-Luc figuráján keresztül mutatja be mennyire meg tudja változtatni az embert pár kézzel írt sor, ami nekünk, hozzánk szól, ami különlegessé tesz minket, még saját magunkra is másképp nézünk.

A helyszín mint mindig most is Párizs. Jean -Luc egy nap postaládájában kék levélpapírra vetett szerelmes sorokat talál. Ki lehet a titokzatos nő, akinek volt mersze kezdeményezni, és aki a sok-sok apró jel szerint jól ismeri főszereplőnket?
Bár Jean-Luc jó barátja Bruno szerint valószínűleg egy őrült nő zaklatásának első lépése a kedves levél, a címzettet annyira megérinti, hogy azon nyomban találkozni szeretne a Principessa álnév mögé bújó szerelmes hölggyel.
A levél alján egy e-mail cím ad lehetőséget Jean-Lucnak a válaszra, amit meg is tesz.
Telnek a napok, hetek a munka mellett Jean-Luc folyamatosan próbálja leleplezni a levelek íróját, de minden ismerős, volt szerelem, rajongó nő tévútnak tűnik.


Nagyon tetszett ez a történet. A levél írása talán a legkedvesebb szerelmes ötlet, hiszen ki ne szeretné leírva látni menyire szerethető, mennyire vágyódik utána valaki.
A történelem során rengeteg ilyen levél született, híres és kevésbé híres emberek képesek őrizgetni a hozzájuk írt szavakat, akár évtizedekig.
A szerző remekül ábrázolta a titok a vágyódás misztikumát, ami a legszürkébb napokat is ünneppé tudja varázsolni.
Az pedig, hogy ki vágyódott ennyire Jean-Luc után nem sikerült kitalálnom:-)

"A titok rendkívülivé avatja a hétköznapit."

 

Értékelés:
5 levélpapíron pirosló cseresznye, az 5-ből!!!

Romain Gary: Lady L.

Lady L. aki bár egy hamisítatlan angol kastélyban él, örökre Párizsi lány maradt, így saját, és nem az elvárt ízlésnek megfelelően rendezte be négyszáz szobás otthonát.
A nyolcvanéves dáma inkább beletörődéssel mintsem boldogan ünnepli születésnapját családja körében. A szokásos ünnepi jókívánságok elől barátjával Sir Percy -vel kedvenc helyére, a kerti lakba sétál, amit bánatára hamarosan lebontanak.  Lady L. itt őrzi minden jó emlékét és elérkezettnek látja az időt, hogy eddig titkolt életéről lehulljon a lepel, nem kis sokkot okozva barátjának.


"-Kedves Dianám...
-Az isten szerelmére, Percy, tegye le azt a csészét, és figyeljen rám! Rettenetes helyzetben vagyok...Na tessék, most már a térde is remeg. Remélem nem fog nekem holtan összerogyni a megrázkódtatástól. Mi van a vérnyomásával?
- Sir Hartley épp a napokban vizsgált meg tetőtől talpig, és mindent a legnagyobb rendben talált.
-Hál istennek! Mert készüljön fel, barátom, nagy megrázkódtatás fogja érni."

Párizs nyomornegyedében kezdődik Diána élete. Az okos és talpraesett kislány felemelkedése és nagy szerelmének története egy férfi szerző tolmácsolásában. 
Bevallom voltak részek amik számomra picit ellaposodtak, például a politikát taglaló részek.
Ellenben Lady L. karaktere, humora, és stílusa átsegített az unalmasabb részeken.

A borító egyszerűen gyönyörűséges! 

Értékelés:
4 sznob cseresznye az 5-ből!!! 

Clara Sánchez: Lépj be az életembe

 

"Laura. Pontosan nem tudtam, ki az, de hogy valóságos személy, és valaha velünk élt, az biztos."

A történet 1987 és 1994 közötti időszakot öleli fel. A helyszín Spanyolország és megtörtént eseményeken alapszik.
Jócskán megdöbbentett ez a történet, mert a fülszöveg alapján teljesen mást vártam.
Még az utószó is tartogatott meglepetéseket, bevallom ezidáig a történelem eme szeletéről én még nem hallottam.

Veronica öccsével boldog tudatlanságban él. A lány tízévesen döbben rá, hogy édesanyja labilis lelki világa egy fényképhez köthető, melyet egy drága pénztárca rejtett otthonuk szekrényének tetején.
A fényképen látható lány egyidős  Veronicával és a fotó hátuljára anyja a Laura nevet írta.
Anyja időről-időre elveszti a talajt a lába alól, ilyenkor képtelen akár a lakásból is kimozdulni. Sokat sír, és fojtott hangú viták zavarják meg a családi békét.
Veronica úgy dönt ha elég idő lesz kideríti mi történhetett Laurával, akiről neki soha, senki sem beszélt.

A történetben ezzel egyidejűleg belép Laura is, aki nagymamájával és anyjával egy sikeres üzletet vezet.
A lánynak felrémlik, hogy néha kisgyerekként testvérével együtt is részt vett a Laura után kutatásban, ám még túl kicsi volt ahhoz, hogy rájöjjön miért töltötték az egész napot az utcán, vagy éppen idegen iskolák udvarán.
Betty az anya súlyos beteg lesz, kórházba kerül. Veronica az orvosi egyetem helyett kénytelen dolgozni, és ellátni öccsét és apját. És ekkor érzi úgy, hogy anyja gyógyulása az elveszett Laura megtalálásában rejlik.
Veronica végigjárja ugyanazt az utat, amelyen egykor anyja aki  csekélyke információk alapján eljutott a közelükben élő lányhoz. Ám valamiért a cél előtt megtorpant.


A regény a Spanyolországi gyermekrablásokat hívatott bemutatni. Az aktuális politikai hatalom, az egyház és az egészségügy közös ügynek érezte, hogy a megszületett csecsemők megfelelő családban nevelkedjenek fel. Akik például politikai okokból nem kívánatos személyek voltak, vagy éppen a háború utáni megtorlások áldozatainak gyerekei. A Franco-diktatúra korlátlan hatalommal ruházta fel az egyházat. Apácák, papok szervezték meg és bonyolították le a gyermeklopásokat. 2008 és 2009 között sok pap és orvos a halálos ágyán vallotta be mit tettek.
Előfordult, hogy egyetlen nap alatt harminchét csecsemőt nyilvánítottak halottnak.
Az ügyek felgöngyölítése még napjainkban is tart. Azoknak a családoknak akiknek gyermekük halva született (vagy ezt állították) mind úgy érezhették halottnak hitt gyermekük él.

Összetett és nagyon izgalmas, felkavaró regény. Bár a történet elején úgy érezhetjük mindent tudunk, hiszen Laura is aktív szereplő, mégis egyre csak várat magára a végkifejlet.
Sok mindenre gondoltam a könyv végszavaként, de a teljes igazságra nem jöttem rá.

Akárcsak a szerző Láthatatlanok regénye, ez is kedvenc lett.

Értékelés:
5 elrabolt cseresznye az 5-ből!!!