A szerzőnek jó pár magyarul megjelent könyve van már, azt hiszem olvastam is mind, mégis most ennél a könyvénél éreztem újra azt a különös, jóleső bizsergést, mint amikor anno az első könyvével levett a lábamról. Musso elhiteti az olvasóval, hogy nincs lehetetlen, hogy a szerelem szárnyakat adhat, hogy minden elveszettnek tűnő helyzetből is ki lehet hozni a legjobbat.
Emma magányos, harmincas nő egyedül a foglalkozása élteti, sommelier egy elegáns étteremben.
Matthew egyetemi professzor, ám ő sem boldog, négyéves kislánya miatt viszont tartania kell magát.
Egy garázsvásáron Matthew birtokába kerül egy számítógép aminek merevlemeze fényképeket rejt. Így "találkozik" Emma és Matthew ám még csak nem is sejtik, hogy romantikusnak induló levelezésük nem a boldog végkifejlet felé tart.
Nehéz anélkül írni a történetről, hogy semmi lényegeset ne áruljak el. A romantikusnak induló történet hamarosan egy akciófilmbe illő pörgésbe csap át, ahol egyre rázósabb helyzetbe kerülnek a szereplők.
Ritkán olvasok ennyire jól és csavarosan megírt sztorit, amiről mondhatjuk, hogy kicsit elrugaszkodik a valóságtól, de csak pont annyira amennyire a hétköznapi ember el tud hinni, vagy képzelni bizonyos dolgokat.
Az elején féltem, hogy túl romantikus, rózsaszín lebegés lesz az egész történet, de a szerző valami zseniálisan oldotta meg, hogy mindkét szereplőt kellően gyarlónak, vagyis hétköznapi figurának alkotta meg.
A csavarok és meglepetések pedig nemcsak, hogy szépen simultak bele a történetbe, de kellően logikusak és meglepőek voltak. Magamtól talán sosem jövök rá az összefüggésekre.
A borító remek lett, igaz én csak sokadik ránézésre vettem észre az óramutatóknál üldögélő alakokat.
Értékelés:
4 múltban érő cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése