Jane Harper: Aszály

A történet a létező összes klisével rendelkezik ami jellemző erre a műfajra. Magányos és kissé kiégett nyomozó, a szülőváros ahonnan menekülni kellett, és persze ahol szörnyű titkokat rejt a múlt. Meglazult baráti kötelékek és a gyötrelmes vidéki élet, ahol túl sok a bánat, és túl kevés az öröm.

Aaron Falk egy temetésre érkezik szülővárosába, de még ki sem szállt az autóból mi már tudjuk, hogy jó ideig maradni fog. Luke Hadler öngyilkos lett, még ezt le is nyelte volna a város, de magával vitte feleségét és kisfiát.
Luke és Aaron  barátok voltak. Aaron csak búcsút venni jött, nem is sejti, hogy nemcsak Luke rejtélyét kell megoldania, de szembe kell néznie tisztázatlan múltjával, és az okkal amiért apjával annak idején elmenekültek a városból.

A helyi rendőrőrs vezetője és Aaron együttes erővel kezdik el újra átfésülni azt a pár bizonyítékot amit a rövid nyomozás eredménye hozott. És persze Aaron újra és újra a régi napokkal szembesül, amikor a baráti köréből elvesztette az első embert.

Nem vagyok egy nagy rajongója ennek a műfajnak, de annyira jól és csavarosan van megírva, hogy egy percig sem gondolkodtam azon, hogy esetleg nem olvasom végig.
Aaron végtelenül szimpatikus karakter, a magányos farkas, aki a körülmények áldozata volt gyerekként, de felnőtt férfiként már nincs előtte akadály, sem felderítetlen ügy.
Remekül lett ábrázolva a kisváros, ahol nemcsak a táj, de az ember is a túlélésért küzd.
Az külön meglepő volt, hogy egy rejtélynek micsoda kacifántos megoldása lehet, mi minden mozgathat egy embert arra, hogy ilyen irdatlan bűnt kövessen el.

Értékelés:
4,9 szomjazó cseresznye az 5-ből!!!