Dolly Alderton: Szellemek

 Legújabb és legkedvesebb szerzőm Dolly Alderton (És olyan hangzása van a nevének, mint egy hatvanas évekbeli színésznőnek.:-) ). Korábban a Könyvmolyképző kiadónál megjelent könyve után biztosan tudtam, hogy megfigyelés alá kerül a szerző.

A 21. század kiadó lepett meg minket a következő könyvével. Kellemes pasztell színű borító, igényes keményfedeles kiadás, remek történet.

Az ilyen jellegű könyvektől megszoktuk, hogy van benne egy kis dráma, kísértő múlt satöbbi, de azért végig kíséri a rózsaszín máz, a boldog befejezésről nem beszélve.

A szerző a realitások talaján maradt, ezért is ennyire jó ez a könyve. A környezetemben nagyon sok harmincas, negyvenes ember él egyedül. Bármelyikükről szólhatna ez a könyv. 

               "De a magány, amely valaha szomorúvá tett, mostanában ijesztővé kezdett válni."

Ki tudja mióta tart ez az átok, ami annyi embert érint. Dolgoznak, ismerkednek, látszólag remek életük van próbálkoznak..aztán semmi. Ideig óráig megmarkolják a boldogságot, hogy aztán újra egyedül legyenek. Bulikba járnak, társkereső alkalmazásokat bűvölnek nap mint nap. Mindhiába.

Nina körül zajlik az élet, csak valahogy az Ő élete nem halad. Nemcsak a magánnyal kell szembenéznie, de azzal is, hogy addig kősziklaként mellette álló édesapja egy megtört, feledékeny öregúr lett, ráadásul a tizenhét évvel fiatalabb felesége mintha nem akarná tudomásul venni, hogy megöregedtek.

Nina egyedül él apró, de végre saját kis lakásában, a munkája a hobbija is egyben. Vannak barátai, de hiányzik mellőle valaki. Aki a társa lehetne jóban rosszban, akihez ébredéskor oda lehetne bújni, aki segít ha szúnyoghálót kell szerelni, és ott van ha moziba készül.

Olyan nagy a világ ha egyedül él benne az ember. Ijesztően élesen érzékelteti a szerző az elmagányosodást mint problémát. A sikertelen párkeresést, az újabb és újabb kudarcokat. Ugyanakkor bájos és kellően humoros is. 

"A harmincvalahány évesek partiján a szingli nő ugyanolyan szórakoztatási kaliberrel bír, mint egy emlékzenekar."

Imádom a szerző stílusát, a fiatalos lendületét, azt, hogy ilyen jól látja ezt a korosztályt, és annak minden problémáját.

Értékelés: Maximális, kapitális 5 cseresznye az 5-ből!!!

Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?

                                    "Nem a pszichiáter teszi boldoggá a beteget, hanem a gyógyszer!"

 

2012-ben!! ismerkedtem meg a szerzővel az a könyve a  Légy a felesége  nagyon tetszett, bár nem minden szavával értettem egyet. Na de ez a könyve mindent visz. Kész terápia! Terápia nekünk olvasóknak, és Lorinak is, aki nemcsak kliensei eseteit osztja meg velünk de saját életét is őszintén elénk tárja. Le  a kalappal a szerző előtt, mert erős, magabiztos nő aki a saját útját járja. Ha pedig elgyengül akkor belátja és segítséget kér. Közben egyik hullámvasútról a másikra ül. Depressziós nyugdíjas, lekezelő tévés, haldokló fiatal nő is felkeresi.

Az olvasó falná az oldalakat, de sajnos vagy sem muszáj emészteni, szó szerint átrágni magunkat egy-egy oldalon, mert annyi mindent történik, szerteágazik, kapcsolódik. A sok bölcs mondatról nem beszélve.

Egyszer (nem kliensként) egy pszichiátert megkérdeztem hogyan piheni ki a sok fájdalmat, bánatot, emberi sorsot? Meglepő választ kaptam: Alszom. 

"Ha úgy éljük az életünket, hogy folyton válogatunk, hogy a tökéletes a jó ellensége, akkor megfosztjuk magunkat a boldogságtól."

A hétköznapokban kicsit minden házastárs, barátnő, barát pszichiáter is egyben. Csakhogy míg magánemberként véleményünk van, addig a szakember nem véleményt formál, vagy tanácsot ad hanem meghallgat és terelget, utat mutat. Ezért sem ördögtől való ha igénybe vesszük. 

Lori is jól járt, nem csak mi, hiszen ő is feldolgozta a magánéleti gondjait azáltal, hogy kiírta magából. Valamiért mindenki azt gondolja, hogy a szakembereknek nem lehet gondja, nehéz napja, olyan élethelyzete ami megoldásra vár, hiszen "mindent" tud. Erre is remek példa Lori esete. 

"...a boldogság nem abból fakad, hogy mennyire állnak jól a dolgaink, hanem abból, hogy a dolgok jobbak -e, mint amire számítottunk."

Remek ötvözete a könyv az önsegítő köteteknek, a szakirodalomnak és az önéletrajzi írásoknak. Annyi minden van benne, hogy szerintem nem is elég csak egyszer olvasni.

Értékelés: 5 terápiás cseresznye az 5-ből!!!

Frida, a boszorkányok és az asztal

Nagyon kreatívan gyúrtam egybe három könyv címét, mert bevallom külön - külön terjedelmesebb élménybeszámolóra nem futná most.

Ahogy a lenti szösszenetben is írtam, egy nem várt lehetőséget ragadtam meg és tanultam valami teljesen újat felnőtt fejjel. Ennek meglett az eredménye, de persze áldozatokkal is járt. Soha nem volt még úgy, hogy én hetekig ne olvassak, vagy éppen csak csak zaklatottan, nem teljesen átadva magam az élvezetnek.

A Familiárisok  valami álomszép, így nem tudtam ne elkezdeni. Minden klappolt, tökéletes könyvélmény volt a boszorkányüldözések idejéből. Mivel az alapsztori megtörtént esemény, így én úgy veszem, hogy minden szava igaz. Volt benne izgalom, volt benne csavar, úgyhogy elégedett vagyok! Elég rég volt még csak hasonló is a kezemben.

Egyértelműen öt szép cseresznye.

Frida  Khalo és az élet színei - A mexikói festőnőt természetesen felismerem jellegzetes arcáról és ruhaviseleteiről , de az életéről semmit sem tudtam.

A történet eleje nagyon tetszett, annyi minden történt, hogy csak kapkodtam a fejem. Ám miután Frida férjhez ment és feleség lett az élete akörül forgott, hogy a férje miért, és éppen kivel csalja... Igaz ez fordítva is így volt, Frida szeretett nőt, férfit, volt alkalmi és évekig tartó kapcsolata a férje mellett.

Volt a történetükben annyi hihetetlen momentum, hogy csak na...nem tudom mi tartotta össze őket, ha valakit szeretek nem okozok fájdalmat, nem alázom meg lépten nyomon. Azt hiszem nekik ez is a személyiségük része volt...

Szívesen olvastam volna a lepedőgyűrések helyett többet Frida ágyban töltött éveiről, a festészetről, még jó pár kép el is fért volna a könyvben. Összességében azért meg kapta a négy cseresznyét.

A farkas asztalánál- Már megint egy megtörtént esemény, igaz a szerző kevesebb előkostóló szereplővel manipulált mint ahogyan valójában történt.

Egy fiatal német lány anyósáékhoz költözik, még férje a fronton harcol. Még csak ideje sincs megszokni a két idős embert amikor Hitler előkostólója lesz belőle. Ehet, ihat, minden nap változatos ételek kerülnek asztalra, a háború kellős közepén nem éhezik, sőt még fizetést is kap. Mi baj lehet?

Mindennap rettegve nyeli le a finomabbnál finomabb falatokat, azon aggódva vajon melyik lesz az utolsó.

A feszültség adva volt, ehhez még jött a tizenvalahány nő története, plusz Rosa saját élete, aggodalmai.

Egy újabb szelete a rémséges háborúnak amit nem ismertem. Öt cseresznyét kapott,

Josie Silver: Egy decemberi nap

Azt nem mondom, hogy nagyon időszerű és aktuális volt ez az olvasmányom. Az biztos, hogy régóta szemeztem vele.
Az elején azt éreztem, hogy akár kedvencet is avathatok, aztán ahogy haladt a történet, úgy lohadt a lelkesedésem is.

Adva van két barátnő, Laurie és Sarah és a férfi akit mindenki szeret; Jack.
Nos a tipikus szerelmi háromszög, évekig elnyújtva.
Nagyon hasonlít a Szerelem kölcsönbe könyvre. Mondjuk az valamiért jobban tetszett.

Nemcsak Laurie de Jack szemszögéből is megismerjük a kapcsolatuk alakulását. Egyébként nagyon idegesített, hogy Jack karaktere folyamatosan káromkodott, mintha ez az egyetlen ismérve lenne egy férfi szereplőnek...
Néha megcsillant a szerző remek stílusa, de agyonvágta a sok szerencsétlenkedés. Emberek akik évekig mást szeretnek, mégsem tesznek egymásért semmit. Mindezt azzal magyarázva, hogy a legjobb barátnőt és a barátnőmet nem bántom meg, de a háta mögött azért kavargatunk, sóhajtozunk...hazudunk.

Biztosan velem van a baj, de annyi alkohol fogyott a történetben, ami egy kisebb város lakosságának májának kuka.
Nem értem, hogy miért kell az élet minden pillanata  mellé egy poharat is szorongatni, lehet az öröm, bánat vagy éppen szürke hétköznap.

A könyv fülszövege nagyon sokat elárul, aki szeretne némi meglepit, ne olvassa végig! A borító viszont szép.

Értékelés:
3,5 félrenéző cseresznye az 5-ből!!!

Emma Donoghue: A rokon

 "Az utazásban pont az a lényeg, hogy megtanuljuk:nincs olyan, hogy normális."

Nagyon vártam ezt a könyvet, a szerző nekem már bizonyított. és nemcsak abban, hogy jókat ír. Tetszik, hogy mindig új témákhoz nyúl. Korábbi két kedvencem tőle  A csoda és a  Hétpecsétes titok -mindkettő zseniális.

A mostani regénye egy nyolcvanéves idős férfi, és egy égből pottyant  tizenéves rokon története. Nemcsak a generációk közötti ordító különbségekre világít rá a történet, de a nyugdíjas professzor Noah múltjából is felbukkan egy izgalmas szál.

Noah élete minden fontos szereplőjét elveszítette. Felesége és húga halála után már csak az emlékei maradtak. Kerek születésnapjára meglepi magát egy Nizzai úttal. Még húgával tervezgették a nagy utazást, hogy újra láthassák gyerekkoruk színhelyét.
Húga hagyatékát rendezgetve anyjuk holmija között furcsa fényképekre bukkan.

Nizzába az elveszettnek hitt unokaöccsével érkezik, a kényszerű együttlét mindkettejüket próbára teszi. A fiú apja halott, anyja börtönben ül.
A két leharcolt ember próbálja kihozni a maximumot az együtt töltött időből.

Ahogy egyre több helyszínt és szereplőt azonosítanak a rejtélyes képekről, úgy csapnak össze a hullámok Noah feje felett. Persze saját vívódásai közepette sem feledkezhet meg Michael-ről, akinek éppen olyan bizonytalan a jövője, mint amilyen Noah családjának a múltja.

"Noah a sötétben feküdt, türelmes, megszállott ügyészként gyűjtötte a bizonyítékokat a saját édesanyja ellen." 

Nem szeretnék mindent elárulni a történetről. Annyi biztos, hogy ezen történet alapján biztos, hogy sokféleképpen meg lehet menteni egy embert.

Az hogy mennyi mindent ad az olvasás az embernek, mi sem bizonyítja jobban mint a sok összefüggés, szereplő amire/ akikre rá lehet csodálkozni. Például a könyv megemlíti Man Ray nevét, én pedig nagy örömmel konstatáltam, hogy tudom ki az, hiszen a korábbi olvasmányom- A fény kora -  egyik főszereplője Man Ray volt!!!

Értékelés:
4 megmentett cseresznye az 5-ből!!!

Fiona Barton: A gyermek

"A probléma az, hogy a titkok idővel önálló életre kelnek."

Mostanában ez a műfaj szinte újjáéledt rengeteg izgalmas, csavaros sztori közül választhatunk. Valamiért eddig szerencsém volt és most is kifogtam egy letehetetlennek bizonyuló könyvet.
Az, hogy ilyen jól sikerült valószínűleg az is hozzájárult, hogy a szerző korábban újságíró volt, így Kate Waters figurája hiteles lett.

Összesen négy nő története ez - köztük az újságíróé - akik közül hárman  valahogyan kapcsolódnak egy huszonhét évvel korábban történt tragédiához. Egy építkezésen talált csecsemő maradványai felszínre hozzák a múltat, amit három nő legszívesebben kitörölne a fejéből. Egyikük tinikora óta nyomasztó titkot hordoz, másikuk eltűnt kisbabáját keresi azóta is, és a harmadik társuk pedig látszólag vasfegyelemmel várja a történet alakulását, remélve, hogy kihagyják a sztoriból.

Meg kell hagyni, hogy egy  újságíró élete van olyan izgalmas, és veszélyes mint egy nyomozóé. Sokszor kitartóbban kutatnak keresnek egy - egy bűncselekmény kapcsán mint a rendőrség.
Kate valahogy érzi, hogy ez a történet rengeteg titkot rejt, így meggyőzi a főnökét, hogy hagy foglalkozzon az üggyel.
 Bár egy idő után az olvasó is simán rájön a rejtélyre, ez egyáltalán nem von le a történet értékéből, az utolsó oldalig lehet izgulni.

Olvasás közben egyszerűnek tűnik, hogy egyik nyomból következik a másik, de persze rengeteg ráfordított idő, energia és nem kevés szerencse kérdése, hogy egy - egy ilyen bonyolult ügyet fel tudjanak deríteni.

Sajnos egyik nő sem került közel hozzám, főleg Kate figurája volt az aki bár profi volt nagyon steril személyiség. De ez a történet szempontjából nem is lényeges, hiszen nem a szereplők, hanem a cselekmény az ami az utolsó oldalig fogva tartott.

Értékelés:
4 nyomozgató cseresznye az 5-ből!!!

Sarah Winman: Bádogember

A barátság pont annyira megfoghatatlan és egyedi, mint a szerelem. Ebben a könyvben pedig mindkét érzelem dobogós helyen szerepel, sok- sok emlékkel együtt.
Ellis és Michael tizenévesen kötnek barátságot, ami valóban különleges volt, ám valamiért mégis vége szakadt.
A történet elején Ellis már a negyvenes éveit tapossa. Magányos és zárkózott. Innen indul útjára a szerteágazó és érzelemmel feltöltött regény. Aztán persze szót kap Michael is, és persze  Annie is belép a két fiú közé, éppúgy mint azon a bizonyos képen, amin hárman szerepeltek egykor.

Nem volt elvárásom a könyvvel kapcsolatban, a sok jó értékelés sarkallt arra, hogy a furcsa cím, és és a titokzatos fülszöveg alapján saját magam járjak utána mire is fel ez a nagy rajongás.

Talán abban rejlik a történet ereje, hogy nem akar több lenni mit ami, bár a szerző gyönyörűen ír a hétköznapi sorsok, szenvedések, tévedések, kudarcok, akár mi magunk is lehetünk. De pont ennyire különleges is, mint egy tombolán nyert festmény napraforgókkal.

Nem tudom miért esett a választás erre a betűméretre, de megjegyzem, hogy nekem nagyon szemre állt - egyszerűen jó volt olvasni, élvezte a szemem :-)

Értékelés:
4 különleges cseresznye az 5-ből!!

Sarah Pinborough: 13 perc

"Én vagyok a csodalény, aki tizenhárom percig halott volt."

A pazar borító és Stephen King ajánló sorai miatt úgy gondoltam ez nekem való könyv lesz.
Kicsit ugyan megijedtem a sztori elejét olvasva, mert úgy tűnt, hogy főként arról van szó, hogy a három főszereplő tinilány melyikének ragyog fényesebben a szájfénye. De aztán jól beleássuk magunkat a lélek sötét bugyraiba, ahol aztán felszínre törnek a kicsiny, és alantas érzések.
És legyünk húsz, vagy negyven évesek gyűlölni éppúgy tudunk.

Natasha halott volt, aztán megmentették, a barátnői pedig furán viselkednek, mint akik nem erre számítottak. Jenny és Hayley minden bizonnyal titkolnak valamit, Natasha pedi nem emlékszik arra, hogy került a jéghideg vizű folyóba. Gyerekkori barátnőjétől Rebeccától remélem segítséget, hogy kiderüljön miért gyűlölik őt annyira mostani kebelbarátnői.

 "A barátság selyemfonal, ami könnyen elszakad. Össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad."

Látszólag egyértelmű a történet, már csak az okokat kell feltárni, ám ahogy halad a sztori úgy derül ki, hogy semmi sem olyan egyszerű mint amilyennek elsőre látszott, az pedig, hogy ki is az igazán gonosz az oldalanként változik.
Bepillanthatunk  a tinédzserek mai világába, a barátságaik működésének dinamikájába. Megannyi szerep, amibe ha belekényszerítik őket nincs kitörési lehetőség, a bálkirálynő örökké ragyog, a lúzer sohasem lesz népszerű.
Az utolsó lapokon fordul a kocka, és szó szerint a feje tetejére áll a sztori.

"-Olyanok vagyunk, mint a lányok A salemi boszorkányokban - jegyezte meg Tasha amikor ismét lélegzethez jutott, és meg tudott szólalni. -Kint az erdőben, nevetgélnek és sötét varázsigékkel dobálóznak."

A szerző ezen könyve határozottan jobban tetszett mint a Ne higgy a szemének! . Lehet azért is volt jobb, mert ebben a történetben nincs semmilyen hókuszpókusz.
Sarah Pinborough a feszültségkeltés nagymestere!

Értékelés:
5 ravasz cseresznye az 5-ből!!!

Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk

 "Van, aki belép az életünkbe és miután kilépett, örökre nyoma vész. Még ha összefutunk is vele, az egész egy jelentéktelen epizód, egy Szia! egy Hogy vagy?. És vannak mások, akikkel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, bármikor hoz is  össze minket a véletlen. A bennük rejlő vigasz olyan hatalmas, mintha egy perc sem telt volna el az utolsó találkozás óta."


Már régóta kerestem egy, a realitások talaján mozgó, nem rózsaszín, nem tinikről szóló romantikusnak mondott történetet.
Lucy és Gabe szerelmének történetében mindent megkap az olvasó. Végig követhetjük egy szerelem útját a kezdeti lángoláson át a felnőtté válásig, és persze a nehéz döntésekig.

Narrátorunk Lucy aki 2001. szeptember 11.-én ismerkedik meg egy különleges fiúval. Kapcsolatuk alakulása tizenhárom évet ölel fel, és olvasás közben még csak sejteni sem lehet mi lesz a végszó.

Van, hogy nagyon együtt tudott dobogni a szívem a két szereplővel, de volt amikor számomra érthetetlen döntéseket hoztak. Minden ember arra törekszik, hogy kerek legyen az élete, ám ez nagyon ritka esetben valósul csak meg. Mindent szeretnénk, tökéletes párkapcsolatot, szárnyaló karriert, kalandokat, izgalmat és biztonságot. És sokszor csak hosszú évek múlva derül ki, hogy mi, vagy éppen ki az aki vagy ami igazán fontos, de lehet, hogy akkor már késő.

Miközben olvastam Lucy és Gabe életének alakulását végig azon gondolkodtam, hogy mennyire vitte el Lucy szívét és napjait a Mi lett volna ha? dilemma amiben állandóan élt, mikor Gabe éppen nem vele volt. Egy be nem teljesült szerelmet /életet nagyon könnyű ragyogó díszekkel felruházni, sokszor elfelejtjük, hogy tökéletes ember/ élet/ párkapcsolat  nincs. Mindezek ellenére értettem és átéreztem azt az eltéphetetlen köteléket ami kialakult közöttük. És értettem, hogy van az út amit helyesnek érzünk, és van az út amire szívesen újra és újra rálépnénk.
A történetük vége nem úgy alakult ahogy vártam, számomra úgy tűnt a szerző a legegyszerűbb módját választotta a lezárásnak.

Kicsit úgy éreztem újra olvasom Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér könyvét, ami kedvencem.

Értékelés:
4 örökké tartó cseresznye az 5-ből!!!

Colson Whitehead: A föld alatti vasút

 
"Az ültetvény az ültetvény; az ember azt hiszi, az ő megpróbáltatásai  egyediek, pedig éppen attól borzasztó az egész, hogy egyetemlegesek."

 Számos díjat tudhat magáénak a könyv - nem véletlenül- én viszont sokáig nem éreztem késztetést, hogy elolvassam. Aztán a véletlen folytán a kezembe került, és bizony el nem eresztettem az utolsó szóig!
Sokszor gondoljuk egy témával kapcsolatban-háború, vagy éppen az aktuális rabszolgaság, -hogy ha egy könyvet olvastunk akkor olvastuk mindet, pedig ez sokszor nem igaz.
Cora életei is lehetett volna a könyv címe, hiszen a színes bőrű rabszolgalány megannyi életet él le a lapokon. Sokan már az első élete alatt meghaltak volna, Cora azonban szívós, így még sok - sok élet, és tengernyi fájdalom és szenvedés lesz a jutalma.

"Azon tűnődött, miért csak kétféle idő van: nehézség reggel, megpróbáltatás este."

 Furcsa ilyet írni, de a szerző nagyon szépen ír. Még Cora fájdalmát is úgy jeleníti meg, hogy abban tartás van.
A korábban olvasott  Szarnyak nélkül szabadon   is megmaradt bennem. Főleg a felszabadítási (abolíció) mozgalom miatt, ami ebben a könyvben is nagy szerepet kap.

Ebben a történetben is az egész rabszolgaság témáját próbálja láttatni a szerző, hogy ne csak ezt, vagy azt lássuk a történetből, ne csak a kínzások és a vég nélküli munka játszódjék a lapokon. A föld alatti vasút pedig valami olyan pluszt ad a történetnek mint egy szikrányi csoda.

"Az igazság örökké változó kirakat, mások kezei igazgatják, amikor te nem látod." 

Értékelés:
5 szabad cseresznye az 5-ből!!!

(Itt jegyezném meg, hogy nagyon megszerettem a kiadó könyveit.   Annyira szépek és igényesek, már az is örömet okoz az embernek ha csak kézben tartja valamelyiket. Ha pedig a tartalom is betalál az már csak hab a tortán.)

Dorothea Benton Frank: Karácsony receptre

Nem keresem szándékosan ünnepek előtt a karácsonyhoz kapcsolódó könyveket, de ez mellett a kötet mellett nem lehet elmenni, már a szépséges borítója miatt sem.

Egy felnőtteknek szóló mese, így ünnepek előtt. Kis remény, hogy lehetünk idősek, lehetünk remény vesztettek, azért történhetnek apró csodák.

Theodora bár nem magányos idős hölgy azért keserűen gondol arra, hogy sok szerette nem lehet már vele, akik pedig még vele vannak sem egymást, sem az ünnepeket nem becsülik.
Theodora felidézi gyerekkora karácsonyait, amit ugyanabban a házban töltött ahol most is él, ám a karácsonyi hangulat és a boldog várakozás helyett feszültség és veszekedés lengi be a házat.
Az idős nő tisztában van vele, hogy anyaként ő is számos hibát vétett. Nem volt eléggé határozott, és nem volt elég erős sem, hogy összetartsa a családot és megőrizze a régi hagyományokat.
Theodora szívből jövő óhaja úgy tűnik meghallgatásra talál, ugyanis egy olyan személy bukkan fel a múltból aki  nagy hatással volt Theodora életére.

A kézre álló csinos kis külsővel megáldott regény gyorsan olvasható és nagyon szívmelengető. Theodora családjában - mint oly sok családban - évek óta halmozódnak a meg nem beszélt problémák, a ki nem mondott kritikák, az elhallgatott bajok. A kényszer tartja össze a családot, a hétköznapok szekerét fásultan toló felnőttek, és a nehezen kezelhető gyerekek, akikre átragad szüleik feszültsége.
Egyetlen ünnep az évben biztosan nem elég arra, hogy minden sérelmet elfelejtsünk, de azért próbálkozni lehet ott ahol nyitott szívekre talál a közeledés.

Csodás recepteket is találhatunk a könyv végén, ha a lélek megkapta ami jár jöhet egy kis pocak kényeztetés. A szerző igyekezett kiválogatni a családi és baráti receptek legjavát.

Értékelés:
4 karácsonyi cseresznye az 5-ből!!!

Michelle Frances: A Barátnő

Furfangos kis történet. Egy leendő anyós és meny ádáz csatája a hatalomért.

Cherry a véletlennek köszönheti, hogy találkozik a jóképű és igencsak jómódú Daniel-el. A lány szerencséjére Daniel hamar szerelembe esik, tetszik neki, hogy a lány nem a saját köreiből kerül ki, így minden amit a fiú nyújtani tud, az a lánynak maga a csoda.
Rövid ismertségük ellenére a fiú máris a családi nyaralóba invitálja szegény kedvesét, ami nem máshol található mint St. Tropezben. Cherry teljesen elalél a gazdagságtól amit a fiú családja- eleinte- szívesen oszt meg a lánnyal. Daniel anyja Laura egy véletlen folytán rájön, hogy Cherry pár dologban hazudott a fiának és neki is. Innentől kezdve az anyuka rögeszméjévé vált, hogy Cherry semmi mást nem lát a fiában csakis a gyors meggazdagodás lehetőségét.

Szép lassan alakul ki az adok kapok a két nő között. Eleinte még semmi durva nem történik, azt hinnék jönnek a jól ismert körök és nem érheti semmi meglepetés az olvasót. Egy huszárvágással véget ér Cherry és Daniel kapcsolata, én meg azon tanakodtam a könyv felénél tartva, hogy hogyan fogja ezt vissza hozni a semmiből a szerző?? Nos egy nagyon ügyes húzással. A véletlen besegített kicsit Laurának aki kapott az alkalmon, hogy fia közeléből eltávolítsa az egyetlen zavaró tényezőt vagyis a barátnőjét.
Több mint fél év telik el Laura trükkje óta, a nő folyamatos frászban van mikor fog lebukni. Mikor a félelme beigazolódik Cherry vérszemet kapva bosszúért kiált. Innentől kezdve ha nem is szabadul el a pokol de igencsak felpörögnek az események.
Az tetszett igazán a történetben, hogy nincs fekete fehér szereplő, nincsenek leosztva a jó és gonosz szerepek. Mindkét nőben van szimpatikus vonás, az elhanyagolt szépasszonnyal éppúgy lehet szimpatizálni mint a szegény, balsorsú fiatal lánnyal, aki csak azért került hátrányba az életben mert rossz helyre született.

A végkifejletre lehetett számítani, ám egy apró csavart ide is tartalékolt a szerző, amely miatt még napokig rághatjuk át magunkat újra a történeten, remélve, hogy meglesz ki is az igazi gonosz.

Értékelés:
4 fáról pottyant cseresznye az 5-ből!!!

Jane Corry: A férjem felesége

"...Milyen nevetséges, hogy a nászajándékok túlélik a házasságot."

A fülszöveg elég tömör, így elég sokat beleképzeltem a történetbe. Nem sok minden egyezett az elképzelésemmel, én valami fura szerelmi héjanászra tippeltem, ahol a házastársak szép lassan és módszeresen kicsinálják egymást. Nos, majdnem így történt.

Lily a fiatal jogtanácsos viharos gyorsasággal férjhez megy a nála idősebb álmodozó művészhez Ed-hez, aki hosszú éveket áldoz arra, hogy híres festő váljon belőle. Hamarosan kiderül, hogy nemcsak Lily-nek van titkolnivalója újdonsült férje előtt, de Ed-et sem csak a szerelem sarkallta a házasságra.

Lily és Ed életébe hamarosan belép a szomszéd egyedülálló anya kislánya akire szívesen vigyáznak hétvégente.
Lily élete első igazán komoly gyilkossági ügyét kapja, ahol a vádlott kísértetiesen hasonlít Lily múltjának egyik szereplőjére.
Otthonukban és a munkahelyen is zajlanak az események. Lily megnyeri élete első ügyét, de közben nem is sejti, hogy ezzel ő lesz örökre kliense adósa.

Tippem sem volt, hogyan jut el Lily és Ed arra a pontra amire a könyvben időnként megjelenő szöveg utal, miszerint valaki véresen fekszik otthonuk padlóján. Tény, hogy Lily folyamatosan rossz döntéseket hoz, és hiába igyekszik új életet élni, a múltra épült romok ingatagok, arról már nem is beszélve, hogy a jelenben is hibát hibára halmoz.

Ezeknek a könyveknek nemcsak a csavarok és meglepetések tekintetében kell erősnek lenniük, de ez a műfaj szerintem a hihetőségre is épül. Hogy elhiggyük valakiről, bármire képes. Lily remek karakter, és a szerző alaposan fel is építette a történetet.
Egyetlen -kulcsfontosságú - szereplő figurája maradt homályos, teljesebb lett volna a történet ha az illetőt jobban megismerhettük volna.
A történet nagyon összetett és sokkal több mint egy átlagos thriller.

Értékelés:
3 meg nem érett cseresznye az 5-ből!!!

Tasmina Perry: Ház a Naplemente-tónál

Korábban nem olvastam a szerző könyveit, a szép borítóra és a remek címre figyeltem fel.

Egy gyönyörű ház a  Casa D'Or,  egy szerelem a kilencvenes évek elején, egy szörnyű tragédia. A közönség pedig mind szép és gazdag, akiknek rengeteg titkuk van.

Jennifer az egyetem elvégzése után semmire sem vágyik jobban, mint hogy egy felejthetetlen és nyugalmas nyarat töltsön szüleivel a gyönyörű házukban. A Casa D'Or-ban azonban szeszélyes anyja miatt folyamatosan feszült a hangulat. Sylvia azt hiszi irányíthatja lányát, Jennifer azonban mindennek ellenáll amiről anyja azt hiszi boldog lesz, mint a gazdag férj és egy sznob galériában rá váró munka.
Bár Jennifer már rendelkezik az anyja által jó partinak tartott baráttal, a szomszédban nyaraló átlagos és cseppet sem gazdag Jim egy teljesen más világot mutat a lánynak. Jennifer egész nyáron őrlődik a két fiú között, ám épphogy eldöntötte kinek adja a szívét mikor darabokra hullik addig nyugalmas élete.

Az események két idősíkon futnak, a hangulatos és titokzatos múlt után húsz évvel később lépünk be Jennifer és Jim életébe.
Látszólag egyetlen esemény borította fel a két fiatal kibontakozó szerelmét, ám ahogy halad a történet és a jelenben útjaik újra keresztezik egymást derül ki, hogy mennyi minden történt azon a végzetes nyáron, és tulajdonképpen nincs is szereplő aki ne titkolna valamit.

Aki szereti a szépek és gazdagok kegyetlen harcát a pénzért, na meg a szerelemért, és szeretik a titkokat azoknak a szerző kedvence lesz.
Számomra a történet múltban játszódó része tetszett, hangulatos és izgalmas volt. A jelenben a sok kiégett, pénzt hajszoló gazdag, szívtelen ember valahogy nem jött be. Unalmukban mintha csak azon járna az eszük, hogyan kínozhatnának másokat.
Kicsit soknak éreztem a fordulatokat és az egyre furább titkokat is, van amit én kihagytam volna a történetből.

Értékelés:
3 gazdag cseresznye az 5-ből!!!

Rena Olsen: Egy szót se szólj!

Nemcsak a fülszöveg de a könyv borítója is nagyon ígéretes volt,  rögtön megakad rajta az ember szeme. Nagyjából  sejteni lehetett, hogy mi körül forog majd a történet, ám Clara -nak sikerült meglepnie. Rég olvastam olyan történetet ami ennyire izgalmas volt és fogva tartott ugyanakkor  legszívesebben percenként megráztam volna a fiatal nőt.

Clara élt az életét, aztán egy napon családjára rátörik az ajtót, férjét elviszik, aki egyetlen jó tanáccsal szolgál, vagyis, hogy Clara egy szót se szóljon.

A történet magva a gyermekkereskedelem és a  prostitúció. Amitől viszont teljesen más aspektusból olvashatunk róla az Clara története.

 A könyv két részre tagolódik, a múlt és a jelen eseményei felváltva jelennek meg a lapokon. Így kapunk teljes képet arról, hogyan működhet az agymosás, egy bántalmazó kapcsolatban a ragaszkodás, és a szerelem. Arról nem beszélve, hogy Clara bizonyos szemszögből nézve éppúgy bűnös mint áldozat.

Sokszor megtapasztaltam már- persze teljesen más élethelyzetek kapcsán, - hogy mindenki azt tartja normálisnak amiben él, amiben felnevelkedett. Aztán ahogy más közegbe kerül, vagy éppen érik a személyisége úgy döbben rá, hogy mennyire normális, elfogadható az amiben eddig élt, amit normálisnak tartott.
Számomra Clara "ébredése" volt a legerősebb momentuma a történetnek. Az amit megtudott, és az, hogy mit kezd mindezzel a tudással.

Megdöbbentő, hogy az egész világon létezik a gyerek kereskedelem,és ez csak egyetlen olyan dolog a számtalan ember által elkövetett borzalmak közül, aminek soha nem szabadna megtörténnie.

Értékelés:
3,9 újra érő cseresznye az 5-ből!!!

Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

"Semmi sincs itt rendjén,és hármunk közül valószínűleg én vagyok a legrosszabb."

A fülszöveg kellően sejtelmes, és ígéretes volt -még Neil Gaiman is ajánlja - így nem volt kérdés, hogy kíváncsi voltam egy szerelmi háromszögnek látszó thrillerre.

Louise egyedülálló anya, hiába van jó munkája, és édes gyereke a magányt állandó borozgatással tompítja. Egy bárban aztán fordul a kocka, belép David és Louise elveszik. Minden józan ész ellenére vonzódik a sikeres, jómódú, -és ahogy másnap a munkahelyén kiderül, - nős férfiba. David ugyanis az új orvos azon a klinikán ahol a Louise részmunkaidős titkárnő.
A háromszög harmadik tagja a feleségek példaképe, a törékeny és vonzó Adele.

Szegény Louise őrült csapdába esik a két ember között. Idővel ugyanis mindketten közel kerülnek hozzá. A fergeteges szerető, és a csupa szív barátnő. Ahogy az minden remek szerelmi háromszög is thriller ismérve, szép lassan előbukkannak a csontvázak innen-onnan. A megzavarodott Louise viszont nem igazán tudja ki a gonosz. David, akinek szintén alkoholproblémái vannak, aki állandóan ellenőrzi a feleségét, és sosem beszél a házasságáról? Vagy a karót nyelt virágszál Adele, aki mégsem olyan tökéletes mint amilyennek látszik?
És akkor még ott a múlt a felvillanó képkocáival, amiből sok minden kiderül a tökéletes párról.

Bár a tartalom szerint nem fogom tudni kinek higgyek, nekem azért a könyv felénél leesett ki az igazán beteg a történetben.
A történet ereje nem magában a cselekményben rejlik, hanem ahogy a szerző ezt megírta. Olvasmányos, kiélezett és fordulatos.

Valóban nem sejtettem mi fog kisülni az egészből, így inkább dühös voltam mintsem meglepett mikor fény derült a nagy csavarra. Nemcsak visszalépés volt az egész történethez képest de kicsit hihetetlen is. A szerző olyan megoldást választott amiről nem igazán tudom eldönteni, hogy mennyire hiteles, reális és főleg kivitelezhető.

Értékelés:
3 megzavarodott cseresznye az 5-ből!!!

Mautner Zsófia: Karácsonyi színező

Sajnos az időhiány miatt még nem volt alkalmam kiszínezni bármelyik ünnephez kapcsolódó rajzot, de a tizenöt ünnepi recept közül már van amit ki fogok próbálni!
Először a recepteket néztem át, így ünnepek  előtt mindenkinek jól jön egy - két új ötlet, vagy egy régi recept kicsit megújítva. Akár halat, akár pulykát vagy esetleg kacsát képzeltünk az ünnepi asztalra mindegyikhez találtam receptet. A vegetáriánusok sem érezhetik magukat elhanyagolva, hiszen a gránátalmás, zöldfűszeres, rizzsel töltött sütőtökkel nem nyúlhatnak mellé.
A hagyományos bejgli is fel lett turbózva, ki lehet próbálni a  narancsos - diós bejglit! Aki az ünnepek alatt is vigyáz a vonalaira az pedig bátran készítse el  a cukormentes habos forró csokit.

Ami pedig a színezést illeti az egész ünnepi paletta megtalálható a rajzok között a hóembertől az ünnepi asztalon át egészen a süteményekig. Van ajándékdoboz, gyümölcsök, és cuki kis muffinok is.
Csak el tudja dönteni az ember lánya, hogy  nagy ünnepi hajrá után melyikkel is kezdje majd a karácsonyfa alatt.:-)

Értékelés:
5 kiszínezhető cseresznye az 5-ből!!!

Carrie Hope Fletcher: Túlvilági szerelem

Evie nyolcvankét éves. Halála után azonban huszonhét évesen abban a bérházban találja magát ahol életében a legboldogabb volt. A hetvenkettes számú lakásának ajtaján azonban nem jut be. Túl sok terhet cipel. Mielőtt a saját kis személyre szabott mennyországába kerül végig kell gondolnia mi az amit az életében elmulasztott, nem tett meg, vagy amit helyre akar hozni.
Ebben segít neki a bérház gondnoka, és az alagsori furcsa fal, amely mintha élne...

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez egy szerelmi történet. Evie és Vincent története.

Evie bár gazdag családból származik mégis egyedül próbálja valóra váltani az álmát. Egy saját kis lakás, egy tűrhető fizetés azért, hogy rajzolhasson, és egy szabadon választott szerelem. Ezeket kívánta magának a fiatal lány, ám anyja minden és mindenki felett uralkodni akar. Evie pedig választás elé kerül...

A misztikus részt simán elhittem, a szerző remek koncepciót talált ki. A történet vagyis inkább maga a szereplő Evie viszont nekem kicsit unszimpatikus volt. Nem is igazán  a figurával volt bajom, hanem inkább a döntéseivel. Ha kicsit jobban a sarkára áll, ha nem csak fehér vagy fekete alapon látja a dolgokat sokkal kevesebb szenvedést kellett volna elviselnie.
Igazi romantikus történet és nekem picit a romantikából is sok volt. A galamb testén küldött üzenetek már a hihetetlen kategóriát súrolta. Talán én vagyok túl földhözragadt.

A könyv borítója csodaszép, a kép nem is tudja teljesen átadni.

Értékelés:
3 szerelmes cseresznye az 5-ből!!!

Noah Hawley: Zuhanás előtt

Nem titok, egy szigetről felszálló magánrepülő lezuhan. Egy család két gyerekkel, egy házaspár és a személyzet meghal. Viszont életben marad egy kisfiú, és a festő Scott aki teljesen véletlenül került a gépre. A férfi nyolc órán keresztül küzd az elemekkel az Atlanti-óceán vizén, mígnem nem messze New York-tól végre partot érnek.

Az illusztris, gazdag és befolyásos emberek halálát felkapja a média. Nyomozni kezd az FBI is.
Scott nem érti hogyan lett hirtelen a célkeresztben, és miért tesznek fel neki olyan kérdéseket, aminek látszólag köze sincs a tragédiához.

Alaposan kidolgozott karakterek, amelyek fura módon a múlthoz tartoznak, mégis meg kell, hogy ismerjük őket, hiszen (látszólag) minden és mindenki összefügg egymással.
A gazdag és befolyásos embereknek talán nem véletlenül kellett meghalniuk? Kinek, és milyen kapcsolata volt a másikkal? A két házaspár valóban olyan boldog volt, ahogy azt a külvilág felé mutatták? Scott kulcsfigura lenne, vagy tényleg csak a balszerencse ültette a gépre?

Ahogy halad a történet, úgy bontakozik ki a szereplők élete, karrierje, sorsa. A szerző az utolsó pillanatig vár a csattanóval ami mindent megmagyaráz és lezár.
A végszót tekintve zseniális volt a címválasztás.

Bevallom nekem a csavar az egész történethez képest visszalépés volt, vagy ha úgy tetszik nem szólt akkorát.

Értékelés:
4 zuhanó cseresznye az 5-ből!!!

Dorothea Benton Frank: Magányos nők klubja

Azért esett erre a könyvre a választásom mert kivételesen nem szingli húszéves lányokról szól a történet akik kétségbeesve keresik az igazit. A főszereplők három érett nő, akik túl vannak már a sok mindenen, tudják milyen házasnak lenni, elválni, özvegynek lenni, gyereket nevelni,hogy aztán csak azt vegyék észre, hogy újra egyedül vannak.
Kit ne érdekelne hogyan lehet újra és újra felállni ha elbuktunk?

Lisa, Carrie és Suzanne felnőttként találtak egymásban barátnőre. Kathy mindhármuk  kedves ismerőse, ám Kathy halálával a három nő nem szakítja meg a kapcsolat. Sőt. Kathy élete mindhármójukban kérdéseket fogalmazott meg amire együtt keresik a válaszokat, közben persze jelenükkel és múltjukkal is megismerkedhetünk.
Kathy család nélkül távozott el, a három nő pedig képtelen hátat fordítani a Kathy után maradt elvarratlan szálaknak, furcsaságoknak.
A helyszín Charleston, olvasás közben át tudtam érezni a Karolinai hőséget. Sajnos tengerpart nélkül.
Igazi strandkönyv, női szórakoztató irodalom, az élet nagy kérdéseivel, feladatival.

Életszagú és reális történet szerethető karakterekkel. Természetesen pozitív kicsengésű a történet mégis a szerző a hétköznapi ember gondjaival foglalkozik szereplőin keresztül.
Én egy picit vagányabb, szókimondóbb nőknek jobban örültem volna, túl kellemesek, finomak a karakterek. (Talán ez az amerikai stílusnak köszönhető.)

Értékelés:
4 páros cseresznye az 5-ből!!