2024. október 26., szombat

Paula Hawkins: Kéksötét

 


Igazán megleptem saját magamat is. Ugyanis a szerzővel az első találkozás alkalmával- 2015!! A lány a vonaton- olyan rosszul sikerült, hogy az időközben megjelent könyveit figyelmen kívül hagytam. Aztán jött ez a kézreálló kis kötet, -(imádtam, hogy pont elfér a kezemben, karcsúan keskeny, és mivel keményfedeles nem nyeklett-nyaklott a kezemben)  remek fülszöveggel, és én sóhajtva, mártirkodva beáldoztam magam.

Aztán csak azt vettem észre, hogy olvasom, még mindig olvasom…és a végére 5 cseresznyét adok rá!

Vanessa Chapman halála után egy barátja gondozza a híres művész hagyatékát; kerámiákat, festményeket, és olyan installációkat amiből egy igazán megrendítő, ugyanis kiderül róla, hogy emberi csont is szerepel rajta. Amint ez kiderül beindul egy lavina, Grace Haswell Vanessa barátnője/ barátja/ társa foggal körömmel védi Vanessa emlékét amikor a hagyatékát öröklő Fairburnie a alapítvány alkalmazottja felkeresi a híres szigeten ahol Vanessa alkotott. Az alapítvány is furcsa kapcsolatban van illetve volt a művésznővel, aki bár házas volt, a kalandjai nyílt titkok voltak. 

Mivel mindenki mindenkihez kapcsolódik, bonyolult szálakat létrehozva, furcsa módon egészen háttérbe kerül az a tény amivel Vanessa története kezdődik.
Mindig akad egy újabb szereplő, mozaik amivel kibővül ez a rejtélyes, néhol hátborzongató történet, furcsa halálesetekkel, szeretőkkel, naplóbejegyzésekkel.
Tetszett az egész ötlet, a szigettel, művészettel, gyarló és kicsinyes szereplőkkel.
Még a mellékszálak is remekül simultak a történet szövetébe. Akar egy festmény, mindenféle figurával és színekkel. Amibe mindenki azt lát bele amit akar.

Értékelés:
5 szigeteki cseresznye az 5-ből!!!

2024. október 15., kedd

Heather Fawcett : Emily Wilde atlasza a másvidékről

 


Na kérem szépen, idén májusban!! olvastam a sorozat első részét és máris itt a folytatás. (Ez igazán dicséretes, hiszen nagyon sok sorozat el lesz kaszálva az idők folyamán, vagy éppen éveket kell várni a folytatásra.)

Aki olvasta az első részt, annak nem árulok el nagy titkot, hogy még több izgalom, tündér, tündérajtók és kövek, vagyis sok kaland vár ránk. Emily és Bambleby professzor mellé kapunk két új (remek) szereplőt, Emily unokahúga, és egy tudós kolléga Rose személyében.

Ezúttal Ausztriai kiruccanást terveztek a szereplőink. A könyv cím alapján nem nehéz kitalálni, hogy Emily ezúttal egy atlaszt készül megírni, amelyben tündérbirodalmak és azok ajtóit hivatott bemutatni. Közben két eltűnt tudóst is keresnek... Hozza az első rész színvonalát, sőt a szerző remek érzékkel adagolja a még többet mindenből; legyen az szereplő, belső sztori, tündérek világa, humor.

Imádom, hogy minden karakter alaposan ki lett dolgozva, nemcsak egy elnagyolt, töltelék figura a történetben. Zseniális ahogyan a karakterek megnyílnak, megismerjük őket.

"Egy veszélyekkel, éles szélekkel és mély árnyakkal teli világ bontakozott ki előttem, és tudományos ismereteim ellenére csak egy halandó ember voltam, akiben semmilyen varázserő nem lakozott."

Bambleby még mindig veszélyben van, mostohaanyja nem adta fel az üldözését. Így nem csoda, hogy zsúfoltra sikerült ez az etap is.

A megannyi veszély, harc, kaland ellenére sem lett elaprózva ez a rész sem.

Saját magamon is teljesen ledöbbentem, hogy mennyire beszippantott ez a világ. Az első rész bejegyzésében már említettem, hogy a fantasy történetek teljesen hidegen hagytak korábban, és fogalmam sincs, hogy Fawcett mennyire eredeti, vagy új ebben a műfajban, de nem igazán érdekel. Engem levett a lábamról, pompás világot teremtett. A lábjegyzetek még inkább növelik bennünk azt az érzést, hogy egy logikusan felépített fantáziavilágba lépünk, ahol igenis helye van minden koboldnak, klurikónak, és rémnek. Tudtátok például, hogy a rémek test nélküli tündérek? Ugye, hogy nem?


Élveztem minden egyes sorát, és elárulom, hogy lesz harmadik rész is.

Értékelés:

5 Rémes cseresznye az 5-ből!!!


2024. október 2., szerda

Fiona McPhillips: A hallgatás sebei

 


A szerző elsőre igazán meredeket alkotott. Megfogadtam, hogy távol tartom magam a lelkileg megterhelő történetektől, de elég volt a fülszöveg ahhoz, hogy ezt megszegjem, és már olvassam is.

A téma úgy tűnik - sajnos - nem veszít az aktualitásából.

Írországban járunk a nyolcvanas években. Egy jó nevű gimnázium kiváló sportolója öngyilkos lesz...Tina barátnője Louise későn eszmél rá, hogy mit rejtegetett legjobb barátnője. Jóvátételt, igazságot szeretne, ezért utolsó gimnáziumi évét abban az iskolában tölti ahol barátnőjét szexuálisan zaklatták, bántalmazták...

Lousie nem is sejti, hogy fejjel megy a falnak, a tökéletes terve nagyon gyorsan, kártyavárként omlik össze. Nemcsak az iskolatársai életébe bonyolódik bele, de hamarosan olyan kelepcében találja magát, amiből úgy tűnik nincs kiút.

A váltott idősíkon Lousie hol a rettegő gimis lány, hol felnőtt nő, és édesanya. Férjétől elvált, a jelenben női partnerével neveli tizenéves lányát, aki szintén a neves Highfield iskolával kerül kapcsolatba. 

Ha ez nem lenne elég barátnője öccse váratlanul felkeresi a hírrel, hogy hiába telt el több év, az iskolában semmi sem változott...

Olvasás közben végig a düh és a tehetetlenség kavargott bennem. Naivan mindig is hittem az igazságban. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet úgy magányos kamaszként élni, hogy mindenhol falakba ütközünk, és nincs kitől segítséget kérnünk. Ráadásul minden igazság hazugságként hullik a fejünkre. Úgy tűnik a múlt újra és újra utoléri szereplőinket, egészen addig amíg az összes szereplő nem tisztázza milyen szerepe volt a gimnáziumban történteknek. 

A szerző remek érzékkel adagolja a feszültséget, és a mozaikdarabkákat. Teljesen vakon haladunk a történetben, hiszen nem tudjuk mi történt anno a neves úszásoktatóval, és azt sem tudjuk a jelenben hogyan fog hatni Louise életére az újonnan előásott botrány, amiről családja is csak hézagosan tud. 

Sokat elárul, hogy a ; Gyorsan beleolvasok! -ból aztán az lett, hogy elgémberedett nyakkal vettem észre, hogy túlhaladtam a századik oldalon is.

Kicsit hiányoltam a szereplőkből a mélységet. Valahogy nem kerültek közel hozzám. Jobban ki lehetett volna bontani a felnőtt Louise karakterét, családját. Ez eléggé nagy vonalakban lett ábrázolva.

Értékelés:4,9 zaklatott cseresznye az 5-ből!!!