2017. október 28., szombat

Ann O' Loughlin: Bálterem kávézó

Az elegánsan hangzó Bálterem Kávézót az idős Ella kényszerből nyitja meg. A hatalmas impozáns családi birtok ugyan már hanyatlásnak indult, de még így is sokan lépnek be kíváncsian a helyiek előtt eddig zárva tartott ajtókon.
Ella, hogy húgával Robertával ne veszítsék el az otthonukat idős kora ellenére vág bele a vállalkozásba, bár Roberta egyáltalán nem segít. Sőt, a testvérpár még csak szóba sem áll egymással.
Ha van is mondanivalójuk egymásnak, azt írásban,cetliken teszik.

Mindenki úgy tudja, hogy Debbie nyaralni érkezik a  kisvárosba, ám komoly oka van, hogy orvosa ellenkezése ellenére mégis útnak indult, sőt a véletlennek köszönhetően még Ellának is besegít a kávézóban.

Ella-ról és Debbie-ről, na meg a  kávézó törzsvendégeiről szinte minden oldalon újabb és újabb titkokat tudunk meg. Mindenkinek megvan a személyes tragédiája.

Ella és Debbie saját életükben bekövetkezett események miatt egyre távolabb kerülnek egymástól, mindketten a saját magányuk fogja, képtelenek egymás felé nyitni.
A melegszívű Ella  befogadja otthonukba Debbie-t, sőt segít is a nőnek, hogy lelkileg képes legyen végigjárni az utat, ami miatt a városba érkezett. Nem is sejtik, hogy Debbie születésének körülményei micsoda lavinát indít el.

Tipikus kisvárosi közeget mutat be a szerző, az idősebbek állandó pletykálásai és kéretlen vélemény nyilvánításai  rettentően bosszantottak olvasás közben, számomra az ilyen emberek elviselhetetlenek.
Látszólag mindenki tudja, hogyan kellene élnie a másiknak, mit csinál rosszul a saját életében.

Ella és Debbie nagyon szimpatikus karakterek, tetszett, hogy a szerző idősebb, érettebb karaktereket alkotott.
Annak ellenére volt izgalmas a történet, hogy lassan csordogál,  ezt azonban olvasás közben nem érzékeltem, sőt nagyon gyorsan fogytak a lapok, amikor még annyi minden megoldatlan volt.

Mostanában sok hasonló könyv akadt a kezembe, amiben a szereplők múltja napvilágra kerülve teljesen más megvilágításba helyezi az életüket.

Ez egy finom, elegáns történet, akárcsak a helyszín a Bálterem Kávézó, ahol a vendég igazi porcelán csészében kapja a habos kávét.

Értékelés:
4 báltermi cseresznye az 5-ből!!!

2017. október 23., hétfő

Colleen Oakley: Nem hagylak egyedül

Véletlenül jöttem rá, hogy a General Press  kiadónál nemrég jelent meg a szerző másik könyve. Talán az zavart meg, hogy nem ugyanaz a kiadó adta ki őket.

Mivel a Karnyújtásnyira c. könyvet olvastam előbb, félve nyúltam a már régóta a polcon várakozó kötethez, előbbivel ugyanis nem voltam maradéktalanul elégedett.

A szerző elég kemény témát választott, a húszas évei végében járó Daisy szervezetében újra felüti a fejét az egyszer már legyőzöttnek hitt rák. A fiatal nő boldog házasságban él, mindketten tanulnak még, férje állatorvosi pályája miatt háttérbe szorítanak mindent.
Ám egy rutinvizsgálatnál kiderül, hogy Daisy-nél nem az a kérdés, hogy újra felveszi -e harcot a gyilkos kórral, hanem hogy mennyi időt tudnak még neki biztosítani az orvosok.

Mindig furcsák azok az élethelyzetek amiket még nem tapasztaltunk meg, de van egy elgondolásunk, hogy mi vagy szeretteink hogyan reagálnának le egy hasonló helyzetet.
Csodálok mindenkit aki bármilyen betegséggel képes évekig küzdeni, optimista maradni, nem feladni, nem elkeseredni sőt tovább darálni a hétköznapokat.
A sok apró bosszantó muszáj dolog képezi napjaink nagy részét, mégis egy ilyen történet olvasása után szinte boldogan porszívózunk, hívjuk fel az autószerelőt, fizetjük be a csekket, vagy kérünk időpontot a fogorvoshoz.

Nem nagyon tudtam Daisy -vel azonosulni, mert vagy a homokba dugta a fejét, és a helyzetéhez képest jelentéktelen dolgokkal foglalkozott, vagy a férjének keresett feleséget. Utóbbi döntését az vezérelte, hogy mi lesz a férjével -ki mos rá, szedi össze utána a szennyest- ha ő már nem lesz.
Nem értettem a nő ezen való agyalását, teljesen felesleges köröket futott, szerintem kivitelezhetetlen terv volt az amit elképzelt. Ráadásul minden egyes perc amit ezzel a zagyvasággal töltött, kettejüktől vett el időt, amit együtt tölthettek volna, megvalósítva még pár régóta dédelgetett és kivitelezhető tervet, mint mondjuk egy rövid utazás.
A férj helyében én egy kicsit jobban a sarkamra álltam volna, Daisy túl erőszakosan döntött mindenről mondván ő a beteg.

"Beszippantom a fű és a föld illatát. Régen mindig jóleső bizsergéssel és várakozással töltött el – egy jel volt, ami arra emlékeztetett, hogy már közelednek a hosszú, édes nyári napok. Ez az érzés most valami mással keveredik. Hogy az idő kicsúszik a kezeim közül. Nem most volt tél? Hogy lett tavasz ilyen hirtelen? Hirtelen olyan indokolatlannak tűnik az, ahogy mindig sürgettem az idő múlását. Mindig vártam valamit, hogy Jack befejezze az egyetemet, hogy végre nyár legyen, a péntekeket. Most arra vágyom, hogy egész héten hétfő legyen, és hogy a napsugarak sose adják meg magukat a hold fényének."

Értékelés:
4 reménykedő cseresznye az 5-ből!!!


2017. október 22., vasárnap

Diane Chamberlain: Egyetlen nővérem

A szerző korábbi két könyve a Titkok örvénye , Kegyes hazugságok  is elnyerte a tetszésem, így nem volt kérdés, hogy akarom-e olvasni a szerző legújabb szerzeményét.

Riley egészen huszonéves koráig abban a meggyőződésben élt, hogy nővére öngyilkos lett. Riley nem sokra emlékszik, hiszen kétéves volt mikor családjukat örökre megváltoztatta nővére tragédiája.
Lisa zenei zseni volt, szülei büszkesége. Riley és bátyja Danny  viszont semmi vigaszt nem tudtak nyújtani szüleiknek, átlagos gyerekek voltak. Danny iraki veterán, aki sosem heverte ki a harctéri traumákat amik érték.

Riley apja hagyatékát kénytelen egyedül felszámolni. Családja nincs, szüleit elvesztette, bátyja pedig a saját dühe foglya. A magányos és szomorú Riley azonban egyre -másra olyan információkat kap, ami nemcsak nővére öngyilkosságát kérdőjelezi meg, hanem Riley egészen eddig igaznak hitt  múltját is. A ház tele van nyomokkal, ám Riley így is folyamatosan ellentmondásokba ütközik.

A szerző nagyon ügyesen adagolta az újabb és újabb információt, egészen elképesztő ahogy egyik dologból következik a másik. A kisvárosi jóakarók, állítólagos barátok, szeretők bukkannak fel gyerekkora színhelyén, és boldogan osztják meg a biztos vagy éppen biztosnak hitt információikat a zavarodott lánnyal.
Riley rendkívül szimpatikus karakter, könnyen lehet vele azonosulni.

Az olvasó némi lépéselőnyben van a főszereplővel szemben ugyanis egyes fejezetek Lisáról szólnak.
De még így is számos meglepetést tartogat a történet, ezúttal sem csalódtam a szerzőben.

Annak ellenére kap öt cseresznyét a történet, hogy számomra a befejezés túl idillire sikerült ahhoz képest, hogy Riley-nek mennyi mindent kellett feldolgozni, másképp látnia.

Értékelés:
5 cseresznyés tapéta az 5-ből!!!

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

"Harmincéves vagyok, jöttem rá, és soha senkivel nem sétáltam kézen fogva."

Eleanor számára nincs más, csak saját maga. Harmincéves, szingli akinek napjai monotonitását Anyuka heti hívásai szakítják csak meg.
Eleanor gyerekkori tragédiája után a nevelőszülők ugyan adnak a lánynak enni, van mit felvennie, és van hely ahol alhat, élni azonban nem tanították meg. Immár a saját lábán áll ugyan, de annyira magányos, hogy sokszor napokig nincs kihez szólnia. A kollégái is kerülik, bogaras vénlánynak könyvelve el.

 "Ha valaki megkérdezi: „Hogy vagy?", azt kell mondanod, hogy „JÓL”. Nem mondhatod, hogy előző éjszaka úgy sírtad magad álomba, mert két egymást követő napon nem volt kihez szólnod. JÓL vagy, mondod."

Egy nap aztán Elenaor szerelembe esik, úgy gondolja itt az alkalom, hogy végre olyan történjen vele ami Anyuka elismerését is kivívja. Olyan lehet mint bárki más. Esetleg még azt is érezheti, hogy valakinek fontos, hogy szeretik.
Szívfacsaró volt olvasni Eleanor életét, ugyanakkor a történet nagysága abban rejlik, hogy annyira tárgyilagos a saját szenvedésével szemben, hogy nem sajnálkozunk, hanem eszeveszetten drukkolunk neki, hogy végre megtapasztalhasson egy másfajta életet. Eleanornak nincs viszonyítási alapja, így naiv rácsodálkozással éli meg az élet -másnak -átlagos eseményeit, egy fodrásznál történt látogatást, vagy azt, hogy új, csinos ruhát vesz.
A társas kapcsolatokról, barátságok kötéséről nem beszélve.

Talán korainak tűnik év könyveként emlegetni, de rám ebben az évben kevés könyv volt ekkora hatással!
Nemcsak magunkra ismerhetünk a sorok között, de szembesülhetünk azzal is, hogy gyakran milyen előítéletesek vagyunk másokkal, akiket nem is ismerünk, de elkönyveljük őket valamilyennek.

 "Egy ábrándban bármit megvalósíthatunk, bármit az égvilágon."

 (A könyv borítója nagyon szép lett!)

Értékelés:
5 páros cseresznye az 5-ből!!!


2017. október 16., hétfő

Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?

"Ez az én igaz történetem, hol egy sima,
hol egy fordított hazugsággal.
mert az élet gyakran már csak ilyen."
Egy könyv teljességét egyáltalán nem az oldalak száma határozza meg - jelen esetben kicsivel több mint százötven oldal - hanem, hogy a szerző át tud-e valamit adni a lapokon, legyen belőle száz, vagy ötszáz.
Sok jót hallottam már erről a könyvről, állandóan belebotlottam a jobbnál jobb értékelésekbe, így nem volt más hátra mint előre, megtudni mit is rejt ez az aprócska kötet.

Egy keserédes történet egy háromtagú családról, ahol a napokat az anya szenvedélyes természete valamint Nina Simone Mr. Bojangles című száma határozza meg. Lelkesen és teljes átéléssel olvastam a szabad életet élő, és azt teljesen megvalósító, és élvező emberekről, akik fittyet hánynak a szürke hétköznapokra, mindenük a tánc és a mulatság. Egy átlagos napon nyaralni indulni mikor az emberek nagy része dolgozik vagy éppen iskolába jár, egy hálószoba három ággyal, hogy lehessen miből választani, éjszakába nyúló partik, egy madár ami teljes értékű tagja a családnak, kastély Spanyolországban. Ezek a kellékek a tökéletesen boldog és felhőtlen élethez.
Hol a kisfiú a narrátor, hol az apa, így két szemszögből kapunk rálátást az életük -eleinte- boldog majd később egyre nehezebb napjaira.

A kulcsfigura az anya aki szenvedélyes természetével mindenkit levesz a lábáról, ám hamar kiderül, hogy egyedül az apa van tisztában vele, hogy mit is vállalt  mikor úgy döntött feleségül veszi zabolátlan kedvesét.

Egyrészt teljes és nagyon szép ez a történet, másrészt pedig úgy gondolom ez az életforma, a helyzet amibe apa és fia került annyira nehéz, hogy csak így egy történeten keresztül elviselhető.
Ideig óráig távol tudjuk tartani magunktól a valóságot, hogy aztán dupla erővel vágjon minket pofán. Nem tudom megéri-e, hogy aztán duplán szenvedjünk a felhőtlen pillanatok után.
Minden esetre teljesen elvarázsolt ez a történet, imádtam olvasni.

Értékelés: 4,9 táncoló cseresznye az 5-ből!!!


2017. október 12., csütörtök

Az első doboznyitás :-)

Végre kézhez kaptam az első könyves dobozt. Általában nem így szoktam csomagot bontani, inkább olyan Foxi a lábtörlőt módon, de ugye ezt most nem tehettem:-)

Lássuk mit rejtett a kis kincses dobozka.

A dobozok minden hónapban valamilyen tematikát követnek, októberben a választás az állatokra esett, nem meglepő tehát, hogy a könyv  Lauren Fern Watt: Egy kutya bakancslistája  volt.
A rajongóknak nagy öröm, hogy a szerző kézzel írt üzenetét is olvashatják, ami szintén minden dobozban megtalálható.
Maradva a kutyusoknál egy édes tappancs nyomos mágneses könyvjelző segíti az olvasást.
Olvasás közben már jólesik  egy hidegebb őszi estén egy finom tea, erről is gondoskodtak, a csomagban egy vadcseresznye ízű tea is lapult.
Van aki nem csak inni, rágcsálni is szeret, akár olvas, akár nem:D egy nagyon illatos, két darabos teakeksz is a csomag része volt.
Olvastunk, jóllaktunk, jöhetnek az egyéb drágaszágok.

Egy állatkölykös képeslap csalhat mosolyt az arcunkra, és két idézetes -utóbbi Roald Dahl
 ( norvég származású, Walesben született angol nyelvű novellista, regény- és forgatókönyvíró) - tiszteletére került a csomagba ugyanis idén lenne 101 éves.
Kimerülve a sok jótól elmerülhetünk egy kád forró vízben, a Lush fürdőbombája pedig gondoskodik a vidámságról.

Fontos megemlíteni, hogy ez egy teszt doboz, vagyis egy kis ízelítő, hogy mire is számíthat az aki a közeljövőben rendelésre adja a fejét. Tehát a minta doboz nem fedi belsejében le az első - valós - dobozt. A mindenki számára elérhető első doboz témája : Álom és Varázslat lesz.

Ha rendelnél, használd az alábbi kupont:  E3UFTPES1S22 - ez 10% kedvezményt jelent.

A képek engem minősítenek, elnézést kérek, hogy silány, árnyékos, homályos satöbbi. Nem az erősségem a fényképezés, egy fa lefotózása is komoly kihívás számomra.


2017. október 10., kedd

Guillaume Musso: Holnap

A szerzőnek jó pár  magyarul megjelent könyve van már, azt hiszem olvastam is mind, mégis most ennél a könyvénél éreztem újra azt a különös, jóleső bizsergést, mint amikor anno az első könyvével levett a lábamról. Musso elhiteti az olvasóval, hogy nincs lehetetlen, hogy a szerelem szárnyakat adhat, hogy minden elveszettnek tűnő helyzetből is ki lehet hozni a legjobbat.

Emma magányos, harmincas nő egyedül a foglalkozása élteti, sommelier egy elegáns étteremben.
Matthew egyetemi professzor, ám ő sem boldog, négyéves kislánya miatt viszont tartania kell magát.
Egy garázsvásáron Matthew birtokába kerül egy számítógép aminek merevlemeze fényképeket rejt. Így "találkozik" Emma és Matthew ám még csak nem is sejtik, hogy romantikusnak induló levelezésük nem a boldog végkifejlet felé tart.

Nehéz anélkül írni a történetről, hogy semmi lényegeset ne áruljak el. A romantikusnak induló történet hamarosan egy akciófilmbe illő pörgésbe csap át, ahol  egyre rázósabb helyzetbe kerülnek a szereplők.

Ritkán olvasok ennyire jól és csavarosan megírt sztorit, amiről mondhatjuk, hogy kicsit elrugaszkodik a valóságtól, de csak pont annyira amennyire a hétköznapi ember el tud hinni, vagy képzelni bizonyos dolgokat.
Az elején féltem, hogy túl romantikus, rózsaszín lebegés lesz az egész történet, de a szerző valami zseniálisan oldotta meg, hogy mindkét szereplőt kellően gyarlónak, vagyis hétköznapi figurának  alkotta meg.
A csavarok és meglepetések pedig nemcsak, hogy szépen simultak bele a történetbe, de kellően logikusak és meglepőek voltak. Magamtól talán sosem jövök rá az összefüggésekre.

A borító remek lett, igaz én csak sokadik ránézésre vettem észre az óramutatóknál üldögélő alakokat.

Értékelés:
4 múltban érő cseresznye az 5-ből!!!

2017. október 8., vasárnap

Book a sloth -avagy jönnek a könyves dobozok !!!

Aki olvasta az előző posztomat - Book A Sloth Club  -az bizonyára már várja az újabb híreket.
 A legfontosabb, hogy a Webshop október 13-án (pénteken) 8 órakor megnyitja virtuális kapuit, közvetlenül elérheted majd a http://bookasloth.club/webaruhaz címen, vagy a http://bookasloth.club főoldalról a menürendszeren keresztül.

Első körben 100 db doboz áll rendelkezésre- tehát érdemes gyorsan rendelni!!- vagyis akár már a nyitás napján október 13-án megrendelheted a dobozodat. A rendelés leadásának utolsó napja pedig november 5.
(Postázási időszak: november 15-20)

Aki előregisztrált az a levélben talál kuponkódokat- itt is érdemes gyorsnak lenni, hiszen ezek univerzális, és egyszer használatos kuponok, -vagyis mindenki ugyanazokat a kódokat kapta, és mindegyik egyszer használható fel.

A dobozok árai  postaköltséggel együtt!!!
1 doboz : 6.990
3 doboz: 19.990
6 doboz: 39.990
12 doboz: 76.990
Ft 
(majdnem egy teljes doboz ingyen!)



Ha lemaradtál a fent említett elő regisztrációs  kuponokról akkor használd ezt:
 E3UFTPES1S22 - ez 10% kedvezményt jelent. (Fontos, hogy ez a kód csak 1 doboz megvásárlásánál ad kedvezményt, tehát ha bármelyik másik havi előfizetést választod abból sajnos nem jön le a 10%.)



2017. október 4., szerda

Szurovecz Kitti: A Sokszívű


A könyv, amelyről még egy könyvet lehetne írni. Minden tekintetben különleges ez a történet, a szerző szépen megoldotta, hogy ne csak egy átlagos párkapcsolati problémáról legyen szó, hanem valami olyasmivel ismertesse meg az olvasót amiről csak keveset tudni. Ez a valami pedig nem más mint a poliamoria vagyis a többszerelműség. Mennyivel "jobban" hangzik így mintha úgy lett volna tálalva a sztori, hogy Annabella két vasat is tartott a tűzben, de rossz vége lett.

A történet szerint Annabella, a harminc éves nyelvtanár két életét él. Egyik életében Annaként, kis hazánkban egy kedves és szerény férfi oldalán, a másik énje külföldön egy olasz macsót szeret Bellaként. Átlagban két hét jut mindkét szerelmére, így tulajdonképpen igazságosan elosztja magát és idejét a két férfi között. Mindkét férfi mást nyújt Annabellának, aki mindkét szerepét rendkívüli módon élvezi, egészen addig a pillanatig mígnem rádöbben, hogy terhes, viszont azt nem tudni kitől...
Nagy tanácstalanságában az internetet böngészve akad rá a Sokszívűek társaságára, ahol a felvázoltak alapján magára ismer. Nosza segítséget kér tőlük helyzetének rendezésére és csodálatos módon a társaság vezetője tárt karokkal fogadja Annabellát, felajánlva segítségét a tanácstalan nőnek.

Annak ellenére élveztem olvasni a könyvet, hogy egyetlen szereplőt sem kedveltem meg, Annabellát meg pláne nem, de érdekes volt, remekül lett megírva és feltárult egy olyan világ ami teljesen más mint az én nézeteim, erkölcseim, felfogásom.
Azt hittem, hogy Kitti majd kampányolni kezd a többszerelműség mellett, - mondjuk a könyv első felében ezt éreztem- de aztán egyensúlyba kerültek a dolgok, és csupán ki lett nyitva egy új ajtó amin át bepillantva megtapasztalhatjuk, hogy aki ezt az életformát választja mitől kap többet, vagy éppen mennyi mindenről mond le.
Szerintem kettő vagy több embert szeretni nem más mint kényelmes megoldás egy kis önbecsapással.
Felteszem a kezem, hogy bocsi ez vagyok, nem tehetek róla, minden partneremből kérem a legjobbat, a gondtalan perceket, a változatos szexuális életet és kész.
Bár sokszor hangoztatva van a könyvben, hogy ez nem a szexről szól, meg nem csak a vágyakról azért a legtöbb ilyen, a könyvben bemutatott pár élete nagyjából arról szólt, hogy ki, mikor, kivel tud összefeküdni.
Nekem kicsit hiányzott a történet mélysége, a felszín viszont nagyon jól láthatóan felszínes, ahogy azok az emberek is akik hiszik, hogy nekik mindenből és mindenkiből a legjobb jár. Meglátásom szerint az aki két, vagy több embert szeret szerelemmel, az egyiket sem szereti igazán.

Nem értettem, hogy Annabella miért csapott rá rögtön erre a lehetőségre, vagyis, hogy mivel az életében egyszer előfordult, hogy párhuzamosan két kapcsolatot futtatott ő máris többszívű. Nem volt párkapcsolata harminc éves koráig?? Nem ismeri ennyire önmagát egy felnőtt nő?
Sajnos a gyerekkorán kívül nem esik szó Annabella fiatal éveiről, szerelmeiről, kapcsolatairól, ahogy arról sem, hogyan lehetséges, hogy egyetlen barátnője sem akad.
Nekem furcsa volt a társaság nagy szeretete ami azonnal körülvette ahogy megismerték, mindenki rögtön a bizalmába avatta, mindenkinek szimpatikus volt, és persze rögtön mindenki fel akarta szedni. Ez a része szerintem nagyon elrugaszkodott a valóságtól.
Ami pedig azt az ominózus kirándulást illeti, hát nekem a gyomrom forgott, de legalább ismét bebizonyosodott, hogy mennyire a vágyak mozgatják a szereplőket.
Arról, hogy a mindennapokban hogyan működnek ezek a kapcsolatok, szinte semmi nem tudunk meg. Van egy első számú partner, - általában a férj, avagy a feleség - vele lehet prezentálni a családnak és a tágabb környezetnek. De az rejtély marad, hogy a közös dolgokat, döntéseket, célokat, hogyan  lehet kivitelezni három vagy több embernek a hétköznapokban. Legtöbbször oda lyukadunk ki, hogy aznap az első számú partnerrel lehet szexelni, esetleg a szeretővel, avagy édes hármasban, hacsak az esti bulin nem akar majd még csatlakozni valaki...
Aki meg kimarad az féltékenykedhet, vagy kereshet magának mást, vagy másokat.


Értékelés:
4,9 páros cseresznye az 5-ből!!!


2017. október 2., hétfő

Jane Harper: Aszály

A történet a létező összes klisével rendelkezik ami jellemző erre a műfajra. Magányos és kissé kiégett nyomozó, a szülőváros ahonnan menekülni kellett, és persze ahol szörnyű titkokat rejt a múlt. Meglazult baráti kötelékek és a gyötrelmes vidéki élet, ahol túl sok a bánat, és túl kevés az öröm.

Aaron Falk egy temetésre érkezik szülővárosába, de még ki sem szállt az autóból mi már tudjuk, hogy jó ideig maradni fog. Luke Hadler öngyilkos lett, még ezt le is nyelte volna a város, de magával vitte feleségét és kisfiát.
Luke és Aaron  barátok voltak. Aaron csak búcsút venni jött, nem is sejti, hogy nemcsak Luke rejtélyét kell megoldania, de szembe kell néznie tisztázatlan múltjával, és az okkal amiért apjával annak idején elmenekültek a városból.

A helyi rendőrőrs vezetője és Aaron együttes erővel kezdik el újra átfésülni azt a pár bizonyítékot amit a rövid nyomozás eredménye hozott. És persze Aaron újra és újra a régi napokkal szembesül, amikor a baráti köréből elvesztette az első embert.

Nem vagyok egy nagy rajongója ennek a műfajnak, de annyira jól és csavarosan van megírva, hogy egy percig sem gondolkodtam azon, hogy esetleg nem olvasom végig.
Aaron végtelenül szimpatikus karakter, a magányos farkas, aki a körülmények áldozata volt gyerekként, de felnőtt férfiként már nincs előtte akadály, sem felderítetlen ügy.
Remekül lett ábrázolva a kisváros, ahol nemcsak a táj, de az ember is a túlélésért küzd.
Az külön meglepő volt, hogy egy rejtélynek micsoda kacifántos megoldása lehet, mi minden mozgathat egy embert arra, hogy ilyen irdatlan bűnt kövessen el.

Értékelés:
4,9 szomjazó cseresznye az 5-ből!!!

2017. október 1., vasárnap

Cat Lavoie: Sülve - főve mindörökre

A szerző korábbi könyvén / Váratlan nyaralás / remekül szórakoztam, így mindenképpen ugyanezt a hatást vártam Roxy történetétől is.

Roxy -nak látszólag teljes az élete, van munkája, vőlegénye, hűséges barátai, és gyerekkori legjobb barátja a lakótársa. Roxy élete aztán hirtelen megváltozik mikor Ollie a munkája miatt elköltözik, és nősülni készül.
Roxy -nak nem marad ideje búslakodni, ugyanis terhes húga és kissé merev nővére elfoglalják a laksását, így a válságban lévők száma három főre emelkedik a apró lakásban.

Roxy története abból a szempontból átlátszó, hogy az olvasó nagyon jól tudja, hogy főhősünk mint csinál rosszul, és mi lenne számára az üdvözítő. Természetesen a könyvekben a szereplők nehezen találják meg saját útjukat, ezért az olvasó az utolsó oldalig drukkolhat, vagy éppen dühönghet a szereplők döntései miatt.

Nekem nagyon bejött ez a sztori is, a szerző remekül éli bele magát a szingli nők problémáiba. Nem áll távol tőle a humor sem, így minden szomorúság nélkül ugorjuk meg az akadályokat, legyen az elvesztett munkahely vagy szakítás.
Jelen esetben a legjobb barátom a szerelmem az alapprobléma, ez az amiért Roxy -nak annyi mindenen kell átesnie, mire révbe érhet. Persze közben a környezetében is zajlanak az események, családi gondok, baráti sörözésekkel megspékelve.

Volt a történetben egy apró csavar, már ha ebben a műfajban lehet csavarról beszélni. Nekem ez annyira nem jött be, hogy szinte agyon is vágta az egész történetet. Valószínűleg történt már ilyen a való életben is én ezt mégsem tudom elfogadni, szemet hunyni felette. Azt is mondhatnám túl meredek lett.
Mindent összevetve, a romantikus, lazulós kikapcsolódás megvolt.

Értékelés:
3 cseresznye kevés, 4 túl sok.