2019. április 30., kedd

Anne Tyler: Óratánc

Tulajdonképpen ez egy nagyon szomorú történet, mégis Tyler úgy oldotta meg, hogy a főszereplő Willa, csak elnézően mosolyogjon a helyzetén. Így az olvasót sem vágja annyira a földhöz.

Willa életének főbb mozzanataiba pillanthatunk be. Egy gyerekkori trauma, aztán az első szerelem, az eső tragédia, és az utolsó lehetőség.

A rendkívül szimpatikus Willa valahogy mindig elfogadta azt amit az élet az útjába sodort. A körülmények áldozata volt, és sosem jutott eszébe lázadni.
Mindig azt becsülte meg amit kapott, úgy gondolta teljesen egésznek és boldognak kell lennie azzal amit kap.

Aztán egy váratlan  fordulat következtében Willa egy olyan furcsa helyzetben találja magát ahol maradéktalanul jól érzi magát. Nem mellesleg hosszú évek óta hasznosnak is. Pont rá volt szükség.

Tyler könyvei mindig az átlagos életről szóltak. Család, párkapcsolat, gyereknevelés.
Szomorú volt olvasni ahogy  mindenki eltávolodott tőle látszólag ok nélkül. Mindkét férj a hasznos részt látta meg a feleségében. A két fia pedig mintha elfelejtették volna, hogy van egy anyjuk.

Itt -ott kicsit elnagyolt volt a történet, jó lett volna többet megtudni a házasságairól. Bár az erről szóló tömör részek is elég beszédesek voltak.

Aki izgalmat meg mindenféle csavart vár az csalódni fog. Lassú, folydogálós történet, egy kis élet elmesélése ami mentes minden izgalmaktól.
Willa, ahogy mindannyian a boldogságot kereste.

A könyv borítója csodaszép lett, sajnos ez nem látszik a képen.

Értékelés:
4 harmóniában lévő cseresznye az 5-ből!!!

2019. április 25., csütörtök

Guillaume Musso: Central park

Musso minden történetében a lehetetlent kínálja az olvasóknak. A lehetetlen, amit ő mégis úgy alakít, hogy lehetséges legyen.
Ezúttal is egy ilyen sztoriba csöppenünk bele.
Alice és Gabriel a Central Parkban ébrednek összebilincselve, vérfoltokkal, pisztollyal meg minden olyan homályos és fenyegető érzéssel, ami valami sötétre és vészjóslóra utal.

A gyors ismerkedés után - amiből kiderül, hogy nem ismerik egymást - muszáj valahová elindulni, hogy értelmet adjanak a megmagyarázhatatlanra. Alice -nek Párizsban kellene lennie, Gabrielnek Dublinban. Ki és miért gondolta úgy, hogy jó ötlet őket New Yorkban magukra hagyni?

Durva tempót diktálnak a szereplők, egyik kis mozaik darab és nyom követi a másikat. Miközben próbálják kitalálni kinek állt érdekében a furcsa párosítás mindig újabb feladatokat kapnak. Gabriel karjába egy számsor van karcolva, és Alice kezére is egy számsort írt valaki. Minden elevezhet valahová.

Miközben hőseink New York utcáin rohangálnak Alice múltja is megelevenedik, még izgalmasabbá téve a történetet. És persze nem titok, hogy Alice múltja szorosan kapcsolódik a jelenhez.

Egészen a történet végéig el voltam ájulva, de Musso olyan végszót írt ami szerintem nem illet a könyvhöz. Túl izgalmas az egész krimibe illő regény, és túl jól lett kitalálva ahhoz, hogy ilyen" egyszerű" legyen a megoldás. Minden pici eseménynek, momentumnak jelentősége van, de ez a történet végéhez szerintem nem passzol.

Szeretem a szerző könyveit, nagyon egyedi a látásmódja, élénk fantáziával színezi minden egyes történetét.

Értékelés:
3,5 Elveszettnek hitt cseresznye az 5-ből!!!

Dorothy Eden: Az amerikai örökösnő

Csakis azért került hozzám ez a könyv mert felajánlották cserére. Ilyen esetben azt gondolom, ha rossz vásárt is csinál az ember nem akkora érvágás.
Ez esetben nagyon jó vásárt csináltam, mert nagyon jólesett ez a könyv. Gyorsan olvasható, nem túl hosszú, izgalmas. Minden benne volt ami a kikapcsolódásomat és a szórakozásomat szolgálta.

1915-ben egy gazdag hölgyike Angliába készül, hogy férjhez menjen. Sajnos Clemency nem ér oda, de a szobalánya Hetty igen. Mivel a két hölgy között jócskán van hasonlóság Hetty elhatározza, hogy ő bizony megragadja a szerencséjét és eljátssza az előkelő és gazdag lány szerepét. Szobalány meg soha többé nem lesz.

A történetből az derül ki, hogy Hetty -nek ez mennyire sikerült. Én nagyon tudok kötözködni, meg húzogatni a szemöldököm, de most szinte jólesett elhinni bármit amit a szerző kitalált.
Remek sztori volt, nem mellesleg jól megírva, így nem maradt bennem hiányérzet.

A szerző sajnos már nem él, de pályafutása alatt több mint negyven könyvet írt. Magyarul - ha jól tudom - nálunk sajnos nem jelent meg több regénye.

Értékelés:
4 álruhás cseresznye az 5-ből!!

Az örök lemaradó

Vagyis én vagyok aki mindig le van maradva... Azt hittem, hogy  karácsony táján nagy nehezen felszámoltam a felhalmozott újságokat, és most mi került a kezembe??? Mi?? Egy januári szám!!!

Nagy nehezen  túltettem magam a dolgon , nem vettem komolyan a zsíros krémekkel való kézápolásról szóló cikket sem, de azon kiakadtam, hogy egy harmincöt!!!! éves férfi elvette feleségül kedvenc animációs sorozatának egyik szereplőjét... (Volt esküvő is, meg minden!!! és volt rokon aki erre elment..meg minden...)
Háromszor olvastam el a nyúlfarknyi hírt mire leesett, hogy a csávó egy hologrammal él együtt, aki nem létezik, és azon kívül, hogy fel és le tudja kapcsolni a villanyt nem igazán ad bele mást ebbe a kapcsolatba.
Ha egy gyereknek van képzeletbeli barátja az még oké, de egy felnőtt férfi is erre vágyik?? Hogy legyen valaki a felkapcsolja neki a villanyt? Meg mi alapján szeretett bele? Klasszul volt a csaj megrajzolva, vagy mi??
Erre szoktam mondani a kolléganőmnek; Mindig van lejjebb!!

Az olvasással már nem is idegesítem magam - főleg most, hogy hála a nyuszinak, három könyvet!! is letudtam, már csak írni kellene róla. Basszus, elfelejtettem itt kellemes ünnepeket kívánni...mondom, hogy le vagyok maradva...

Ami bosszant, hogy az új megjelenéseket nem tudom rögtön megvenni. Nagyon sok jó könyv jön a Könyvfesztiválra,- ami ma kezdődik, - én meg nem, hogy nem leszek ott, de ha ott is lennék akkor sem tudnék semmit venni, mert az élet mindig közbeszól.
Azért nem kell rögtön sírva fakadni, mert van egy nagyon szép hosszú sor könyvekből ami olvasásra vár.
Halkan jegyzem meg, hogy a könyves kívánságlistámon százkilencven !!!??? könyv szerepel. Lehet sírni...




2019. április 16., kedd

Új Sofia Lundberg könyv !!


Nekem Sofia Lundberg  már bizonyított az Elveszett nevek füzete könyvével. És most valamikor majd csak egyszer megjelenik egy újabb könyve, egyelőre csak az Alexandra honlapján szerepel.


Elin Boalsnak mindene megvan. Sikeres fényképész New Yorkban, hosszú évek óta házasságban él Sammel, és van egy tizenhét éves lánya, Alice. Ám egy nap levelet kap gyerekkori barátjától, Fredriktől, aki valaha nagyon fontos volt neki. A levél emlékezteti a múltjára, mindarra, amit egész életében nagy gonddal igyekezett eltemetni magában.

2019. április 14., vasárnap

Louise O'Neill : Majdnem szerelem

"Néha a felejtés pillanatai voltak a legjobb percei az életemnek."

Sosem szerettem a nyűglődős szerelmi történeteket, ezt a könyvet mégis valamiért lélegzetvisszafojtva olvastam.

Adva van egy fiatal nő Sarah. A jelenben épp boldognak kellene lennie párjával, aki szereti, nem mellesleg remek színvonalon élnek. Ám valamiért a valaha művészambíciókat dédelgető lány csak a tanításig jut, maximum barátai kiállítására jár. Sehol sem találja a helyét, önbizalma kevés.
Állandóan a múlton rágódik amikor annyira szeretett és őt oly kevéssé szerették.
Mindenét egy férfinek adta, cserébe lopott perceket és állandó kritikát kapott.



"Ha szeretsz, arra vársz, hogy eldöntsék, elég jó vagy – e."

Szerintem rengeteg olvasót fog Sarah szenvedése idegesíteni, én sem értettem egyet vele ahogyan hagyta, hogy egy pöcs bánjon vele - mégis át tudtam érezni az érzéseit.
Nagyon vártam egy boldog végkifejletet, egy adag bosszút, de a szerző nem túlozta el a dolgot, ettől is volt olyan életszerű a történet.
Szerintem sokkal gyakrabban fordul elő mint hinnénk, hogy olyasvalakire pazaroljuk az érzelmeinket aki nem érdemli meg.


Értékelés:
4,9 csalódott cseresznye az 5-ből!!!



2019. április 7., vasárnap

Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Aranyos, – bár néhol meseszerű – történet arról, hogyan jut el egy gyásztól sújtott szív a könnyhullatástól a mosolyig.
A szerző minden könyvében a csoda mellé teszi le a voksát. Kitartóan és szívhez szólóan. Pici lámpásként világítanak a szerző regényei  a szürke hétköznapokon.

Mint mindig a téma most is a szerelem a helyszín pedig Párizs. Ezúttal egy gyászoló férfihez Julien- hez csatlakozunk aki képtelen kiheverni felesége halálát. 
Julien megígéri  a feleségének, hogy harminchárom levelet ír neki. Ám minden perc kihívás, még maga a levegővétel is. Írnia kellene új könyvét, gondoskodnia kellene kisfiáról.
A temetői látogatások azonban nem várt fordulatot tartogatnak. Ugyanis Julien leveleire válasz is érkezik.


Ha becsukódik a boldogság kapuja

kinyílik helyette egy másik.

De sokszor olyan sokáig bámulunk

a csukott kapura,

hogy a másikat,

mely éppen kinyílt,

észre sem vesszük.


Nem vagyok híve a túlzott romantikának, de azt hiszem ebben a könyvben megvolt a helye.
Egy ideális világban pont úgy történnének a dolgok ahogy azt Barreau ebben a könyvében elképzelte. Vagyis a rossz után csakis jó jöhet, a boldogság mindenki ajtaja előtt ott toporog bebocsátásra várva.

Szerintem a szerző másik nagy erőssége a romantika mellett a karakterek. Elevenek, élők, és  különlegesek.

Korábbi olvasásaim a szerzőtől: A világ végén megtalálsz , Álmaim asszonya , A nő mosolya.
És most vettem észre, hogy a magyar kiadások közül az  Egy este Párizsban kimaradt. Ideje pótolni.

Értékelés:
4 tavaszi cseresznye az 5-ből!!!