Ezúttal is egy ilyen sztoriba csöppenünk bele.
Alice és Gabriel a Central Parkban ébrednek összebilincselve, vérfoltokkal, pisztollyal meg minden olyan homályos és fenyegető érzéssel, ami valami sötétre és vészjóslóra utal.
A gyors ismerkedés után - amiből kiderül, hogy nem ismerik egymást - muszáj valahová elindulni, hogy értelmet adjanak a megmagyarázhatatlanra. Alice -nek Párizsban kellene lennie, Gabrielnek Dublinban. Ki és miért gondolta úgy, hogy jó ötlet őket New Yorkban magukra hagyni?
Durva tempót diktálnak a szereplők, egyik kis mozaik darab és nyom követi a másikat. Miközben próbálják kitalálni kinek állt érdekében a furcsa párosítás mindig újabb feladatokat kapnak. Gabriel karjába egy számsor van karcolva, és Alice kezére is egy számsort írt valaki. Minden elevezhet valahová.
Miközben hőseink New York utcáin rohangálnak Alice múltja is megelevenedik, még izgalmasabbá téve a történetet. És persze nem titok, hogy Alice múltja szorosan kapcsolódik a jelenhez.
Egészen a történet végéig el voltam ájulva, de Musso olyan végszót írt ami szerintem nem illet a könyvhöz. Túl izgalmas az egész krimibe illő regény, és túl jól lett kitalálva ahhoz, hogy ilyen" egyszerű" legyen a megoldás. Minden pici eseménynek, momentumnak jelentősége van, de ez a történet végéhez szerintem nem passzol.
Szeretem a szerző könyveit, nagyon egyedi a látásmódja, élénk fantáziával színezi minden egyes történetét.
Értékelés:
3,5 Elveszettnek hitt cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése