2019. január 26., szombat

Annalisa Strada: Két rózsaszín csík


"A filmekben megesik, hogy a főszereplő azt mondja: „Ennél rosszabb már nem is lehetne!”, majd egy másodperccel később a fejére zuhan egy repülő. Többé-kevésbé velem is ez történt."


Ismerjük a mondást, miszerint egy nő két dologért képes bármire. Hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen.
Egy nem tervezett gyermekáldás nehéz döntés elé állíthat egy nőt, legyen az felnőtt vagy éppen kamasz.

A szerző remek érzékenységgel dolgozta fel Perla, egy tizenhat éves lány élete első nagy döntésének körülményeit, előzményeit.
Szerintem sokkal gyakrabban történik meg mint gondolnánk, hogy egy tinédzser teherbe esik.Ez csak statisztikailag mindennapos dolog, egyénekre lebontva kész dráma egy-egy ilyen eset.
Perla személyisége nagyon el lett találva, életszagúra sikerült a történet. Végig izgultam, estem kétségbe és fogtam a fejem a szereplőkkel.
Akár felvilágosító könyvként is funkcionál, és a szülők kezébe is adható. Széles közönséget szolgál ki. Egész más így olvasni egy nem várt, korai terhességről, mint egy szórólapot átolvasni arról, mi a teendő "baj" esetén.
Az ilyen történetek általában nagyon le vannak sarkítva fehérre és feketére. Itt izgulhatunk az utolsó oldalig, hogy a sok -sok érzelem, és félelem milyen döntésre sarkallja Perlát.

Értékelés: 5 áldott állapotban lévő cseresznye az 5-ből!!!


J. K. Rowling: Az élet dolgai

Végre én is elolvashattam, hogy mit is mondott Rowling a végzős hallgatóknak a Harvardon.
Jó szokásomhoz híven nem néztem meg, hogy a pénzemért hány oldalt kapok, de egy beszéd nyilván nem tarthat több száz oldalig...

A kis könyvecske külsőre tetszetős, színes rajzokkal, és hihetetlen gyorsan elolvasható - a most már tudom - hetvennyolc oldal, ebbe beleértendő a rajzos oldalak is!
A mondanivalója azonban nagyon jó, így kaptam egy kis lelkifröccsöt, a szerző kiváló motivációs szakember is lehetne, akinek ráadásul humora is van.
Nem egyszerű hasznos útravalót adni valakiknek, akik biztosan elvárták, hogy H.P. szülőanyja valami ütőset mondjon nekik. Szerintem sikerült neki.
Gondolatébresztő beszéd, amit újra és újra el lehet és szerintem fogok is olvasni. A könyv állandó lakója lesz a polcomnak.



"Jómagam azt vallottam, hogy semmi mással nem akarok foglalkozni, csak regényírással. Ellenben a szüleim, akik szegénységben nőttek fel, és nem diplomás emberek, azon az állásponton voltak, hogy túlságosan élénk képzeletem csupán személyiségem egy vicces vonása, ami se törlesztőrészleteket, se biztos nyugdíjat nem fog eredményezni. Ma már persze ennek az iróniája akkorát üt, mint a rajzfilmbeli lezuhanó üllő."

Értékelés:
4 Harvardi cseresznye az 5-ből!!!

2019. január 19., szombat

Csak úgy

Ismerősnél találtam, és hoztam ide csak úgy:




"A csalódás minden nap elvisz az ember lelkéből egy darabot."

 (Tormay Cécile)

2019. január 10., csütörtök

Michael Finkel: Az Északi - tó fantomja

Bár a könyv konkrétan Chris Knight önkéntes száműzetésének krónikája, a szerző érinti az egész témát a remeteséggel kapcsolatban.
Onnantól kezdve, hogy milyen összetett műfaj is a remeteség, egészen odáig, hogy volt olyan korszak amikor divat volt remetéket alkalmazni az arisztokraták körében.
Sőt a mai kor embere között bőven akadnak remeték! japánban ők a Hikikomorik vagyis a befelé fordulók.

"Elutasítják a Japán konformista és versenyszellemű társadalmát, ezért visszavonultan élnek gyerekkori szobájukba, és szinte ki sem jönnek onnét, szélsőséges esetben akár egy évtizedig sem. Napjaikat olvasással vagy netezéssel töltik.
Szüleik az ajtajukhoz hordják az ételt, a pszichológusok online tanácsadással látják el őket."

Azért arra kíváncsi lennék, hogy ezek a "remeték", mit kezdenének magukkal ha nem lenne internet, meg anyu aki ellátja őket????

A fent említett úr magánügyét akár örök homály is fedhette volna, ha egy véletlen folytán nem bukik le amint egy táborban az otthagyott élelemből és holmikból válogat kedvére.
Aztán a rendőrségen kissé kételkedve hallgatták, hogy alig húszévesen érezte úgy, hogy elég volt a többi emberből és egyszerűen bevetette magát az erdőbe, hogy aztán 27!!!évig élvezze az önkéntes magányt.

A magány az egyedüllét és a remeteség szinte ugyanazon fogalmak, mégis a magányt a legkevsébé önként választja az ember. Az egyedüllét sok Chrishez hasonló embernek az az áldott állapot, amit valaki más egy társsal él meg.
Persze időnként mindenkinek jólesik, és szükséges is az egyedüllét, az elvonulás lehetősége. A mai világban sajnos sokszor ez nem a mi választásunk!

Sokan kiáltották ki Christ csalónak, hiszen mondani bármit lehet, mivel egyedül volt! akár ki is találhatta, hogy ennyi időn keresztül kerülte az embereket, és élt túl számtalan telet az erdő kellős közepén.
Számomra Chris kicsit felemás remete volt, hiszen az általa került földi hívságokat- újság, könyv, rádió - azért élvezte, amit a fent említett táborból folyamatosan elhordott. A feltört nyaralók tulajdonosai már ismerni vélték Chris ízlésér, mind élelmiszer, mind ruházat terén!

" A Tao Te King szerint keresés helyett elvonultsággal, tett helyett tétlenséggel érhető el a bölcsesség."

A remete lét ellenpólusa a mai kor emberének rohanó élete. Mindig van mit elintézni, megcsinálni, megnézni, megnyomni.
Engem Chris esetében engem az érdekel, mi történt vele, hogy már húszévesen elege volt a világból??

Ha egy idősebb, kiégett, sokat csalódott, meggyötört ember dönt úgy, hogy elvonul szerintem sokan megértően bólintanak. De egy fiatal fiú ilyen döntése érthetetlen.

Zseniális könyv, jó sokat lehet rajta agyalni, töprengeni.

Értékelés:
5 remete cseresznye az 5-ből!!!

2019. január 7., hétfő

Joanna Trollope: Barátnők

Büszkén írhatom, hogy a nálunk megjelent Trollope köteteket mind olvastam. Szeretem a szerzőt mert mindig aktuális témákban ír. Emberi kapcsolatok, szerelem, barátság, család.
Mostani könyvének címe mindent elárul. Négy főiskolai barátnő immáron a negyvenes éveit tapossa. Mindegyikük révbe ért a maga módján. Amikor már azt hiszik, hogy velük aztán már tényleg semmi sem történhet- karrierjük csiszolgatásán kívül -mindegyikük újra választás elé kerül.

A történet fő mondanivalója számomra az örök dilemma egy sikeres nő kapcsán. Vagyis karrier vagy magánélet. Ha a szakmánk nem szimplán megélhetés hanem karrier, akkor örök dilemma a választás kényszere. Mit áldozzunk fel? A támogató hátteret, vagy a folyamatos kihívás és fejlődés lehetőségét.

Manapság persze sok embernél nem kérdés a karrier, hiszen a munka egy szükséges "rossz" az életünkben. Igazi áldás ha szeretjük, élvezzük azt amiből el tudjuk magunkat és a családunkat tartani.

A négy barátnő életén keresztül, négy különböző krízishelyzetet ismerhetünk meg. Mi van ha biztosnak hitt karrierünk véget ér egy nap? Mi van ha egyedülálló kamaszfiú anyjaként egyszer csak szerepet kérne a rég nem látott apa? Mi van ha munkamániánk miatt társunk mellőzve érzi magát? Mi van ha valaki, akivel megalapoztuk a jövőnket teljesen félreismertük?

Bár egyik szereplő sem került közel hozzám, olvasmányos volt, és fordulatokban bővelkedett a történet. Igazából a befejezéssel sem voltam kibékülve, furcsa döntéseket hoztak a szereplők.
Ennek ellenére maradok híve a szerzőnek.

Amit kicsit sajnálok, hogy a kiadó megtörte azt a remek szériát, hogy nagy alakú, kemény táblás kötésben jelentek meg a szerző könyvei.

Értékelés:
4 barátnőtől kapott cseresznye az 5-ből!!