Ilyen évet kívánok

Szeretném mellőzni az elcsépelt frázisokat, de mégis olyasmit kívánok minden olvasónak, blogolónak amit ilyentájt szokás, vagyis  Boldog Új Évet!
Bár még a 2015-ös évet sem szoktam meg, máris újat kell megtanulni.
Legyen sok könyvetek, és hozzá időtök olvasni. ( A többit amit szeretnétek gondoljátok hozzá :-) )


 A világ bármely részén élsz, és bárki vagy Szeretném,
hogy légy egy kicsit Boldogabb!
Kívánj igazabb ünnepet, kívánj igazabb életet,
Ahogyan én Neked!
Boldog Új Évet!

 

Az év utolsó olvasmányai 3.

Nicci French: Legdrágább szerelmem

A sok habos kis történetecske után már nagyon kellett egy izgalmas könyv.
Még a nyáron szereztem be akciósan. Úgy gondoltam azt a kevéske pénzt érdemes beáldozni a szerzőpáros ezen  könyvére. Igen, szerzőpáros ugyanis a brit házaspárnak nemcsak ágya és asztala közös de a könyveik is.
Jelen könyvből már mozifilm is készült amit nálunk Magassági mámor címmel vetítettek.

Nos ezúttal sem csalódtam a szerzőkben, a korábbi könyvükhöz hasonlóan ( A Kételynél is erősebb) ez a regény is egy egész jó thriller.
Ismét orrom alá lett dörgölve az örök igazság miszerint, mindig az kell az embernek ami nincs. Ha nyugodt élete van, simulékony és szerető párja, akkor kalandot és veszélyt kíván. Nos Alice nemcsak megkívánta a kalandot de fejest is ugrott bele.
Egy átlagos napon az utcán látta meg a végzetét. Adam egyszerűen kézen fogja a fiatal nőt, felviszi a lakásába és szeretkeznek.
És elindul Alice függősége, melynek Adam a neve. Semmit sem tud a titokzatos sötét hajú szerelméről, aki kölcsönlakásokban húzza meg magát, kölcsönautókkal jár, talán még a ruhái sem a sajátjai.
Alice heteken belül elhagyja régi szerelmét, akivel közös jövőt építettek eddig. Mindenki megdöbben Alice döntésén, a kiterjedt baráti kör egy emberként áll a megalázott Jake mellé. És mindenki biztos benne, hogy az új párost csak a testi vonzalom tartja össze.

Ahogy telik az idő egyre több furcsaság derül ki Adam-ről. A hegymászó férfit igazi hősként ünneplik, aki egy tragikus expedíció főszereplőjévé válik.
Alice nem tudja melyik Adam az igazi. A kemény, kitartó és önfeláldozó Adam, vagy a szadista hajlamait Alice-en kélő, könyörtelen és hideg ember.

 "A régi világomat visszavonhatatlanul leromboltam, most megpróbálom kitalálni, hogyan tudom az új világom falait is ledönteni, hogy megszökhessek belőle."

Nem tudom eldönteni, hogy mennyire volt reális Adam figurája. Hihetetlen, hogy hosszú éveken keresztül tudott két ember lenni, és volt barátnői sem lázadtak ellene. Illetve, hogy a hegymászó barátok is annyira vakok voltak, vagy annyira félre lettek vezetve.

Minden esetre faltam az oldalakat. Ahogy egyre több minden derül ki Adam viselt dolgairól, úgy fogy az ideje Alice-nek. Mert az egészen biztos, hogy Adam valamilyen módon örökre magához láncolja azt akit szeret.

Értékelés:
4 hegyen elbújó cseresznye az 5-ből!!!

Az év utolsó olvasmányai 2.

Daniela Sacerdoti: Vigyázz rám

Annyira beleszerettem a könyv borítójába, hogy a fülszöveg olvasásakor hiába csilingelt a vészcsengőm beszereztem. Gondoltam mi lehetne szebb és aktuálisabb az ünnepek alatt mint egy romantikus, szerelmes regény?
Arra viszont nem gondoltam, hogy Sacerdoti nem Jojo Moyes, vagyis nem minden romantikus történet felel meg az én elvárásaimnak.

Eilidh képtelen teherbe esni, aztán a férje egy másik nőnél keres vigaszt, és a munkája is megszűnik.
Itt a vég, ami elől Skóciába menekül, a gyerekkora kedves helyszínére. A jóravaló nagynéni tárt karokkal fogadja a megtört fiatal nőt, még munkát is ad neki a vegyesboltjában.
Jamie akivel gyerekkorában Eilidh baráti viszonyt ápolt, egyedül neveli kislányát, miután a művészetért rajongó felesége kilép az életükből.
Jamie édesanyja, Elizabeth immár a másik oldalról próbálja egyengetni fia útját.

Az első oldalak után már bele is fáradtam a történetbe. Hiszen tudtam, hogy mi fog következni.
A kedves kis városka minden lakója maga a tökély és kedvesség. Hiába teltek el évek, mikor betoppansz mindenki megismer.
Furcsa volt számomra, hogy az emberek vasárnap a kocsmában vacsoráznak. A közegtől pedig égnek állt a hajam. (Mindenki ismer mindenkit, olyan nincs, hogy magánélet.)

Tudtam, hogy Eilidh és Jamie sok-sok megpróbáltatás és nehézség árán találnak majd egymásra. Nekem pedig nem volt lelki erőm és türelmem végigkövetni őket ezen az úton.
Pedig olvastam már kiszámítható, előre borítékolható szép végszóval íródott regényt.
De ez számomra unalmas volt, és a szereplők sem nyerték el a kegyeimet.

Értékelés:
Az nincs. Könyv félbehagyva.

Az év utolsó olvasmányai 1.

John Green, Mauren Johnson, Laurel Myracle: Hull a hó

A karácsony, John Green neve, valamint a hógömbös borító tehet arról, hogy ez volt az egyik könyv amit a karácsonyi napok alatt olvastam. Nem bántam meg, hogy megvettem, valóban nagyon kedves, bájos kis három történetet olvastam, igaz kissé meglepődtem, hogy ifjúsági regény. (kicsit felnőttesebbet vártam.)

Mauren Johnson  fejezetével indul a könyv, Ő az Ünnepi  Expressz -el kezdte -számomra ez volt a legviccesebb és legaranyosabb a három történet közül.
Egy lány -Jubilee-szüleit várja haza, közben barátjához készül, hogy együtt karácsonyozzanak. Ám a Flobie Télapófalu projekt, amely szülei nagy szenvedélye, felborítja a család terveit, és így kerül Jubilee egy vonatra amely aztán hóviharba kerül...

Majd bekapcsolódik John Green a Pomponisztikus karácsonyi csoda-val. Bővül a társaság, illetve leszállunk a vonatról, és betérünk a Waffle House épületébe.
 (Ebben a részben kicsi idő kellett, mire kiderült számomra, hogy ki a fiú és ki a lány.)

Lauren Myracle zárja a sort a Malacok védőszentje résszel. Három barátnő, egy malac, és egy összetört szív. Ez rész már nagyon csajos volt, ráadásul betértünk egy Starbucks kávézóba. (Mostanában népszerű hely lett a könyvekben.)

Igazi meglepetés volt számomra, hogy a három történet szorosan kapcsolódott egymáshoz, és minden szereplő egy helyen fut össze a befejező részben. Akárcsak az Igazából szerelem c. filmben itt is kiderül, hogy mindenki ismer mindenkit.
Igazából megkaptam amit vártam, hiszen humoros is volt és izgalmas is a maga módján, szerethető szereplőkkel, sok hóval és ünnepi hangulattal.

Értékelés:
4,9 karácsonyfadísz az 5-ből!!

Olvasnám

Tudom kissé még korai, de nagy szenvedélyem, hogy böngészem a megjelenés előtt álló könyvek listáját.
Bár még nagyon gyenge a felhozatal, azért már egyet, na jó kettőt az -Egy szobalány naplója- könyvekkel máris van mit várni, még ha jelen pillanatban dugig is van a könyvespolc.


Cecilia Ross motivációs szónokként arra biztatja az embereket, hogy változtassanak az életükön, az ő élete azonban lassan elmerül a megszokások tengerében. Legjobb barátnője halála és egy váratlan levél egykori szerelmétől azonban kizökkenti a régi kerékvágásból. Úgy dönt, elérkezett a változás ideje, ezért önkéntes munkát vállal egy helyi hospice-ban, eladja minnesotai otthonát, majd beköltözik egy gyönyörű, régi kertes házba, ahol három másik nő lakótársa lesz.
Azért, hogy helyrehozzák a múltban elkövetett hibáikat, Cecilia, Lise, Joni és Renie közös utazásra indulnak, amelynek során nemcsak elveszettnek hitt szerelmeikre találnak rá újra, de önmagukat is jobban megismerik.
Elizabeth Berg megindító regényében négy asszony sorsa fonódik össze, akiknek teljesen különböző a múltja, a jelenüket és a jövőjüket azonban meghatározza az egymás iránt érzett szeretet és barátság.

Kiadó: General press Megjelenés: Január

 

Aki erre jár...

...Annak kívánok Nagyon Boldog Karácsonyt!!! 

 A hó alatt alszanak a házak, az egész világ csupa varázslat. S mint valami tündérálom, jön el hozzánk Szent Karácsony.

Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

"Szerettem volna hinni, hogy ha egyszer szerelmes leszek, annak megadom a módját."

Aki önálló könyvként olvasta, annak jelzem, hogy ez a könyv egy két kötetes sorozat, az első rész a Harold Fry valószínűtlen utazása. Sajnos ez sehol sincs feltüntetve. Csupán a szerző másik magyarul megjelent könyveként szerepel a borítón, kissé félrevezető módon.


Ez a történet nekem jobban tetszett mint Harold utazásának megörökítése, valahogy sokkal mélyebb és emberibb volt. Queenie egy végső stádiumos betegeknek fenntartott intézményben arra vár, hogy Harold -egy régi ismerős és szerelem- meglátogassa mielőtt túl késő lenne...
Queenie élete lehetne csupa szomorúság és dráma, mégis olvasás közben inkább azt gondoltam, hogy nagyon erős jellem, és milyen jó lehet ennyire alkalmazkodónak lenni. Bármit is hozott Queenie számára az élet, megpróbálta belőle a legtöbbet kihozni. Ugyanakkor szerény volt és áldozatkész. És -szerintem- ez az áldozatkészség volt minden bajának okozója.

Egy szerelmes nő, aki egy életen át megtartotta magának az érzelmeit, egy barát, aki féltő gonddal próbálja orvosolni mások baját, egy segítő kéz, aki abban reménykedik, hogy egyszer minden jóra fordulhat.
Ám Queenie legyen bármennyire kitartó szerelmes, jó barát, és tegyen meg mindent másokért, ez sajnos nem jelenti azt, hogy ennek hatására majd csoda is történik.

Míg az idős nő barátja megérkezésére vár tollat és papírt ragad és leírja mindazt amit talán hosszú évekkel korábban kellett volna elmondania.
(Itt jegyzem meg, hogy aki egy levélregényt vár, amint azt a könyvcím is sugallja, csalódni fog, mert nincsenek a regényben levelek.)

 Nagyon szép, érzékeny regény született. Érdemes időt szánni rá, belemélyülni, mert csak így érdemes olvasni.
A szép és lírai történet hatásfokát növeli a fejezetek között található rajzok, melyek az éppen aktuális fejezethez kapcsolódnak. A borítón szereplő cipők is egy, a könyvben található fejezet illusztrációi.

Értékelés:
4,9 bűnbánó cseresznye az 5-ből!!!

Tévedések és Nagy szerelmek

Rendhagyó módon összegzem az idei olvasásaim, valamit elárulom miket hagytam félbe. És persze az is elárulom, hogy melyik könyv érdemelte ki az Év Könyve díjat.

Kicsit hihetetlen, de az idei év nagy szerelembe esése januárban történt!!! Szóval január óta a dobogó legfelső fokáról senki sem tudta letaszítani, egész évben kísértett (jó értelemben) és gyakran eszembe jut azóta is.
A híres kötet pedig A Folyó dala!!!! az első könyves szerző zseniális regénye felejthetetlen élmény volt. A recenzió megjelent a Könyvjelző magazin februári számában is-nagy örömömre :-)

A legnagyobb meglepetés-vagyis a könyv ami felé egy szemernyi elvárásom sem volt- a Campari reggelire. Olyan édes, bájos és hangulatos kis történet, hogy sajnáltam mikor a végére értem. Annyira egyedi és üde, hogy csak ajánlani tudom. Viszont azt nagyon sajnálom, a hogy a könyv címe és a borítója köszönő viszonyban sincs a történettel.
Szívem csücske lett Vasárnapi levelek a könyv hatására beszereztem még két könyvet az íróról. Az olvasás közben ejtett könnycseppeket nem számoltam.


Van egy évek óta halogatott tartozásom is magam felé, ez a könyv pedig a Csipkeolvasó.
Korábban megvolt, aztán elajándékoztam, így újra be kellett szereznem. Miután megvettem kb. a feléig el is jutottam, aztán az olvasandó kupac legaljára került. Pedig remek könyv, talán egy nyugisabb időszakban fogom valóban kiélvezni a történetet. Ezért úgy határoztam előröl fogom kezdeni. Ismétlés a tudás anyja és a többi.

Jöjjenek azok a könyvek amikkel kudarcot vallottam:

Nagyon vártam, nagyon előrendeltem, és nagyon pofára estem a Tear Királynője-vel. Ráadásul sorozat így duplán csalódott vagyok a kiadott pénz miatt.
Aztán volt még Jodi Picoult: Csodalány könyve, amiért szintén remegtem, de aztán alig bírtam végig olvasni annyira nem volt Jodis ez a könyv.
Ó, és akkor jöjjön a blog legolvasottabb bejegyzésében szereplő könyvecske a Lány a vonaton ami olvasása után szintén vertem a fejem a falba, mert Én ugyan nem éreztem azt a levegő után kapkodós élményt amit a könyv elolvasása estén ígértek.
Sokak kedvence lett a Neked adom a napot - a feléig bírtam elolvasni, úgy éreztem körbe-körbe járjuk ugyanazt a témát, hogy Noah mennyire szerelmes, és Jude mennyire szobrot akar készíteni. Számomra a különcségeik is túlzóak voltak, erőltettetnek éreztem a sok hókuszpókuszt körülöttük.

Sosem volt erősségem a matek, így nem fárasztanék senkit sem számokkal, hogy mennyi bejegyzés született, sőt még a blogszülinap pontos dátumának sem néztem még utána(már csak azért sem mert ez a második bloglakásom,az elsőből költöznöm kellett).
Azt viszont mindig meglesem, hogy a világ mely tájairól tévednek ide, nos a statisztikai adatok szerint a közönségem a honfitársaim mellett még: Japán, Egyesült Királyság, Írország, Hollandia, Portugália, Németország, Ausztria. Ugye milyen izgi??
(Bár sokak szerint ezekre az adatokra nem kellene mérget venni, de Én elhiszem és kész!)

Ja! és év közben kaptam még leveleket is, ezúton is köszönöm azoknak akik vették a fáradtságot, megnézték a blog e-mail címét, és írtak!
Az Év levele:(A szerző engedélyével!)

Szia Csenga!

Már régóta, évek óta a blogod követője vagyok. Imádok olvasni, és az ízlésvilágunk nagyon hasonló, vagyis vannak egyező pontok. Ezért a könyvajánlásaid segítségével választok "csemegéket" a könyvtárból. Ezúton szeretném megköszönni Neked így ismeretlenül a jobbnál jobb olvasnivalókat. Kívánok jó egészséget és sok 5 pontos regényt!

Üdvözlettel:Dongi


(Bár még pár nap  eltelik az év végéig, azt hiszem  óriási változások már nem lesznek a listámban.
Ha esetleg december 31-én valami nagyszerűt és fenomenális könyvet olvasnék, legfeljebb bővül az Év Könyve lista.)

A kis különc

J. J. Abrams: S
 
A Geopen kiadó egy különleges kötettel örvendeztette meg a könyvek szerelmeseit. Igazi ritkaságról és csupa titok szépségről van szó.
Szinte nincs olyan nap mikor ne bukkannék a könyvről valamilyen beszámolóra, amit általában lelkes könyvmolyok írnak arról , hogy megvették, átlapozták satöbbi.

Amilgade posztja is igazi rajongásról árulkodik :-) Nem csoda, valóban kuriózum ez a kötet, hiszen mindenki úgy érezheti, hogy a könyv kibontása után a saját kis titkos felfedezőútjára indulhat, és minden apróság amit a könyvben rejtettek el csak fokozza ezt a hangulatot.
Arról már nem beszélve, hogy a nem mindennapi kiadásnak köszönhetően, könyvespolcunk igazi dísze lehet.
Én eddig kitartottam és nem bontottam fel a saját kis dobozkámat. Bevallom akárcsak a már említett könyvtesó Amilgade, Én is tartok attól, hogy bonyolult és nehézkes lesz követnem a szerteágazó történetet, hiszen a könyv mellett két olvasó, egy fiú és egy lány is "jegyzetelt" a könyv szélein.

A könyv fülszövege:

Különös könyv egy dobozban. A doboz elején J. J. Abrams – akit jól ismerünk a Star Trekből meg a Star Warsból – az egyik szerző, a cím rejtélyesen csak egy nagy S betű. A dobozban lévő könyv gerincén V.M. Straka, Thészeusz hajója, megjelent 1949-ben. Mi ez? Egy régi könyv új dobozban? És a talányok csak szaporodnak, ha kinyitod a könyvet. Megsárgult oldalak, a lapok margóján sűrűn, kézzel rótt sorok kékkel, feketével, pirossal meg zölddel. A könyv pedig tele van különös kiegészítőkkel: kézzel írt levelekkel, a világ távoli tájairól küldött képeslapokkal, újságokból kivágott cikkekkel, régi táviratokkal, fejléces jegyzetfüzet oldalaival, egy kávéházi szalvétára felskiccelt térképpel, kartonból készült iránytűvel, megsárgult fotókkal, cirkalmas névjeggyel. Mintha a titkok könyvtárába csöppentél volna, vagy egy szabadulószobába, ahol meg kell találnod a rejtély kulcsát. Miféle történet a történetben, könyv a könyvben? Csak kapkodod a fejed, mindent tudni akarsz róla, de hirtelen csak annyit érzel, hogy van benne kaland, titok, szerelem (bizony, végzetes és örök), és meg akarod fejteni, a végére járni, a részese akarsz lenni. És ott akarod tartani az ágyad melletti polcon. Látványnak is lenyűgöző!
S. a filmes J.J. Abrams hőse, akinek történetét a díjnyertes Doug Dorst írta meg. A könyv lapjainak margóján kibontakozó másik történet egy lány és egy fiú regénye. Két fiatalé, akik belekeverednek a náluk hatalmasabb, ismeretlen erők végzetes küzdelmébe. És nem utolsósorban Abrams és Dorst vallomása az írott szó iránti szenvedélyes szeretetről. A többszörös Emmy-díjas J. J. Abrams filmproducer, filmrendező, forgatókönyvíró, színész, zeneszerző, nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a nálunk is népszerű Star Trek, a Mission: Impossible, a Lost vagy a Star Wars: Az ébredő erő. Nagyanyja magyar származású. Doug Dorst író, novellista, kreatív írást tanít a Texasi Állami Egyetemen. Művei rendre megjelennek rangos amerikai lapokban. Számos irodalmi díj első vagy második helyezettje.

Olvasnám

 Michel Punke: A Visszatérő

1823-ban a Rocky Mountain Fur Company prémvadászai a határvidék brutális életét élik. Hódokat csapdáznak, és nap mint nap szembe kell nézniük az őket fenyegető indián törzsekkel és a többi ellenséggel a prérin: a könyörtelen tájjal és annak teremtményeivel. Hugh Glass a társaság egyik legjobb embere, jól ismeri a határvidéket és profi nyomolvasó. Amikor azonban az egyik cserkelésen szemtől szembe kerül egy grizzlyvel, az rettenetesen szétmarcangolja, és senki sem számol azzal, hogy Glass túléli a támadást.
A társaság kapitánya két embert hátrahagy, hogy ápolják Glasst, mielőtt meghal, és gondoskodjanak arról, hogy a férfi tisztességesen el legyen temetve. Amikor a két férfi ehelyett magára hagyja, és elveszik mindenét, amivel megvédhetné magát, köztük értékes fegyverét és baltáját, Glasst már csak egy vágy hajtja előre a túlélés érdekében: a bosszú.
Glass sokkoló keménységgel és eltökéltséggel, mászva vág neki a több mint háromszáz mérföldes útnak a fel nem térképezett amerikai határvidéken, legyűrve emberi és nem emberi ragadozókat, az éhhalál fenyegetését és a rettenetes sebeivel járó agóniát. Michael Punke kísértetiesen szikár és megragadó prózája, A Visszatérő figyelemre méltó történet a szorongatottságról, az emberi akarat végső határairól, és arról, hogy meddig vagyunk képesek elmenni a bosszú útján.

Kiadó: Könyvmolyképző Megjelenés: December vége.

Rachel Cohn-David Levithan: Dash és Lily Kihívások könyve

"A rossz dolgokban hiszünk. És ez zavar a legjobban. Nem a hit hiánya, hanem a rossz dolgokba vetett hit. Értelmet keresel. Az értelem kívül van."


Kedves kis történet az ünnepek előtti napokra, vagy éppen már a karácsonyfa alá tökéletes olvasmány lehet, mert nemcsak szerelmes maszlag az egész.

Adva van egy fiú: Dash és egy lány: Lily, akiket a véletlen  egy könyvesbolt, és egy piros notesz hoz össze New York városában karácsony előtt pár nappal.
Mivel mindkét fiatal szülői felügyelet nélkül marad, nincs aki számon kérje rajtuk ha éppen késő éjjel indulnak útnak a piros notesz útmutatása szerint, amit különböző helyeken rejtenek el egymásnak (és egymás elől). Felváltva írnak bele instrukciókat, rejtvényeket, na persze önmagukról is elárulnak ezt-azt.
Persze az olvasó végig arra kíváncsi, hogy lesz-e ebből a történet végére találkozás?
És megmarad-e a varázs amit azzal értek el a szerzők, hogy a szereplők képzeletére lett bízva, hogy megalkossák a másikat.
Értelmes és nem mellesleg humoros történet, főleg az elején nagyon jól elkapja az olvasót a sztori.

Persze kedves fiataljainkat nem hagyják teljesen magukra, hiszen tesó, haver, nagynéni, nagypapa is részt vesz a piros noteszen keresztüli ismerkedésben.
Dash és Lily ismerkednek közben pedig a világ körülöttük készülődik a nagy napra, vásárolnak és csilingelnek, majd  koccintanak az előttük álló évre.

Olyan pont jó könyv. A borító önmagáért beszél.
 

Értékelés:
4 piros noteszben lévő cseresznye az 5-ből!!!

Olvasnám

Bjorn Sortland: Az őszinteség perce
 
A tizenhét éves Fridánál súlyos szembetegséget diagnosztizálnak. Kétségbeesésében céltalanul rója Oslo utcáit, amikor is elhatározza, hogy utazni fog: látni akarja a világ csodáit, mielőtt elhatalmasodik rajta a kór, s már mindenhez túl késő lesz.

Firenzében találkozik a szintén norvég, kissé megszállott Jakobbal, aki épp egy ifjúsági magazinnak készül cikket írni arról, hogyan ábrázolták a világ nagy művészei a keresztre feszítést az évszázadok során. Frida a fiú mellé szegődik, együtt utazgatnak. Jakob pedig szívesen magyaráz a lánynak a műalkotásokról, miközben egyre bensőségesebbé válik a kapcsolatuk. Kettejük és az évszázados mesterművek története egymásba fonódik.

A lány romló egészségi állapotát követni olyan, mintha egy thrillerbe csöppentünk volna: a kezelés sikere erősen kétséges, s a háttérben folyamatosan ott fenyeget a visszavonhatatlanság réme. Frida ráadásul hajlamos megfeledkezni a gyógyszereiről, amelyeket pedig pontosan kellene szednie

Végül megérkezik az oslói kórházba, ahol megkezdődik a műtét...

Kiadó: Pongrác Megjelent.

Hull a hó, na meg Dash és Lily karácsonya

Bevallom velem talán utoljára gyerekként fordult elő, hogy karácsony előtt/alatt kifejezetten olyan könyvet kerestem vagy olvastam volna ami szorosan kapcsolódik az ünnephez.
Idén viszont több olyan könyvet is beszereztem ami adott esetben hangulatba hoz, vagy éppen a karácsonyfa alatt majd jó lesz olvasgatni.

A Hull a hó-ra azért esett a választásom mert azt ígéri fergeteges humorával dőlni fogunk a nevetéstől-remélhetőleg csak mi és a karácsonyfa nem. Na meg az a hógömb nagyon ott van.
Sokaknak a karácsnyi történetek egyenlőek a szirupos, ömlengő szerelmes tirádákkal. Nekem nem, így talán észre sem vettem volna ezt a könyvet ha esetleg a -Csókolj meg fagyöngy alatt- címmel jelenik meg.

Na és itt jön az ellentmondás, hiszen a Dash és Lily Kihívások könyve ugye nem egy ijesztgetős thrillerre hajaz. Ebben az esetben a(z) (egyik) szerzőnek-David Levithan- volt döntő szerepe a választásomban.
Hogy mikor, és milyen sorrendben kerülnek sorra még nem tudom.

                                       

De a kíváncsiság kedvéért szétnéztem, hogy vajon mekkora a kínálat a karácsonyi témájú könyvek tekintetében, és arra jutottam, hogy idén több kiadó is úgy gondolta meglovagolja az ünnepi hangulatot egy-egy a témába vágó kötettel.

Pár könyvcím a teljesség igénye nélkül: Fejős Éva Karácsony New Yorkban, Debbie Macomber: Angyali segítség (jó ez szilveszteri történet)  Sarah Morgan: Hóvarázs.

Samantha Vérant: Hét levél Párizsból

 
"...Párizsba tartok, hogy eltöltsek tíz napot és kilenc éjszakát azzal a férfival, akivel mindössze huszonnégy órát töltöttem együtt, azt is húsz évvel ezelőtt."

Azt hiszem a megrögzött romantikus lelkek szivacsként isszák Sam (Samantha) sorait, aki nem kevesebbet mesél el nekünk, mint élete sorsdöntő pillanatát és az azt követő időszakot.
Az amerikai Sam több mint egy évtizede él egy boldogtalan házasságban. Gyermekük nem született, külön hálószobában alszanak, és nincs sok mondanivalójuk egymásnak. Sam elveszíti a munkáját, ez az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban.


1989-ben 19 évesen egy Európai körutazás alkalmával Sam és barátnője Párizst is útba ejtik. A nagy kaland kellős közepén huszonnégy órára, a szerelmesek városába Sam társául szegődik Jean-Luc. A lány persze nem vette véresen komolyan ezt a lamurt. Ennek ellenére a fiú hét szerelmes levelet is írt a lánynak, ám Sam egyikre sem válaszolt, de a leveleket valamiért megőrizte.

"Úgy néztek ki, mint új korukban, mintha csak tegnap írta volna őket."

Sam barátnője egy blogot szeretne írni, amiben a világ legszebb szerelmes leveleit gyűjtené össze, a mérce pedig Jean-Luc levelei lennének. Sam élete legnagyobb válságában úgy érzi, barátnője ötlete nem véletlen, talán itt az ideje válaszolni annak a Párizsi fiúnak...

Mondjuk rám azok a bizonyos levelek nem voltak nagy hatással, de kétségkívül aranyos és szívhez szóló igaz!!! történet arról, hogy nincsenek véletlenek, és akivel dolgunk van az életben azzal előbb-utóbb (újra) találkozunk. Na és akkor arról még nem beszéltem, hogy a -mindenkinek megvan a másik fele- teória is beigazolódni látszik.
A sok nehézség ellenére Sam és Jean-Luc újra felvették egykori találkozásuk leejtett fonalát, és ott folytatták az ismerkedést ahol annak idején abbahagyták.
Persze mindketten összegyűjtöttek már némi múltat, így két felnőtt életet kellene összeegyeztetni ahhoz, hogy a szerelem mindent legyőzzön.
Kétségkívül van némi mese habbal beütése a történetnek, de ugye miért ne történhetnek csodák ( na de mindig mással??!!).
Valljuk be, vajmi kevés esély van arra, hogy egy röpke szimpátia pici lángja húsz évig,- ha takarékon is de égjen-, hogy aztán sok-sok évvel később lángba borítson két felnőtt embert.

Számomra volt egy két unalmas része is a történetnek, ettől eltekintve gyorsan olvasható, olvasmányos igazi romantikus irodalom.

Értékelés:
3,9 levelet író cseresznye az 5-ből!!!

Egy szobalány naplója

A nyúlfarknyi fülszövege ellenére kíváncsi vagyok erre a könyvre, jó a címe és egyszerű, ám de mutatós a borítója.
Kiadó: Kossuth Megjelenés: Ez már a jövő zenéje, vagyis január!


 Octave Mirbaeu: Egy szobalány naplója

  Célestine, a szobalány mesél tucatnyi "tisztes" polgárcsaládnál töltött szolgálatának éveiről, a nevetséges és elviselhetetlen emberi alávalóságról.

Priya Parmar: Vanessa és Virginia

"Egyszer még újrakezdünk mindent."

Mint egy soha véget nem érő teadélután, olyan volt Virginia Woolf és testvérei története.
 Levelek, táviratok, sürgönyök, levelezőlapok mellett főként Vanessa Bell meséli el milyen volt az élet, mikor a négy Stephen testvér beköltözött a Bloomsbury negyedbe. Virginia ekkor huszonhárom, Vanessa huszonhat éves.
A családi tragédiáktól sújtva a négy testvér szoros kötelékben él, házuk igazi bázis négyüknek és barátaiknak, akikkel napi szinten tartják a kapcsolatot, amikor pedig utaznak  nem múlhat el nap levélírás nélkül.
Vanessa fest, Virginia az írással kacérkodik. Utóbbi ekkor még csak recenziókat ír, saját könyv még csak álom.
A Bloomsbury-csoport minden héten csütörtökön összegyűlt és művészetről, irodalomról vitatkoztak.

Amikor nem alkottak utaztak, inspirációt gyűjtöttek, barátokat látogattak meg, pihentek. Szélesvásznú színes mozi az életük, nekik átlagosnak tűnő csodákkal és emberekkel, mint az Orient expressz, Henry James, Matisse, Picasso, Morgan Forester.
 
A családi vagyonból élő testvéreknek olyan világmegváltó tetteik voltak mint a férfiak ingujjban, vagy nem viselni fűzőt, nem férjhez menni és a keresztnevén szólítani egymást. Na és persze kiteljesedni saját hivatásukban legyen az a festészet  vagy az írás.

Szereplőink sosem gondolták volna, hogy egyszer nemcsak ők maguk írnak könyveket, de róluk is írnak majd.
Vanessa és Virginia kapcsolata meglehetősen viharos. Virginia az örök gyerek, aki akaratos és kisajátítja Vanessát. Így amikor Nessa 1907-ben férjhez megy Virginia meglehetősen nehezen fogadja el a helyzetet. Az idegeivel mindig is gondok voltak, furcsa szokásairól nem beszélve-például nem szerette ha mások esznek, Ő maga pedig a leírtak alapján igencsak hadilábon ált az evéssel.
A testvérek végső összecsapásában Virginia nem mást szemel ki magának mint testvére férjét...

"Hát ide juttattak minket a modern házasságról alkotott elképzeléseink? A férjem nap közben a húgommal flörtöl, éjszaka pedig mellettem alszik."

Bevallom engem meglepett, hogy ezek a finom emberek mennyire önzőek és gonoszak tudtak lenni.
A szappanoperákat megszégyenítő szerelemi sokszögekről már nem beszélve, szó szerint kézről-kézre adták egymást.

"Harry Norton beleszeretett az öcsémbe, Jamesbe, aki Rupert Brooke-ba szerelmes, akinek viszont a jelek szerint egy Noel nevű nő íránt lángol a szíve."

Vanessa férj kicsapongásai mellett próbál boldog életet élni, gyermekei boldogságát szem előtt tartva, de persze közben folyamatosan tépelődve, hogy mit lehetett volna másképp tenni.

"Úgy látszik, lehetséges-még csak különösebb szorongás sem jár vele-,hogy az ember a rossz életet éli, és hagyja, hogy közben a jót valahol máshol, mások éljék helyette." 

A szerző remek hangulatteremtő, pillanatok alatt belaktam a történetet. A a levelek, táviratok és levelezőlapok megjelenítése pedig olyan érzetet kelt az olvasóban, mintha egy naplót olvasna.
Bár Vanessa Bell sosem írt naplót, a szerző hűen ábrázolta szereplőink életét. És mivel a testvérek kiterjedt baráti körrel rendelkeztek a könyv végén a főbb szereplők életét rövid összefoglalóban is olvashatjuk. 
Érdekes, hogy Virgina Woolf-ról  mennyire más képet kapunk ebből a könyvből. Vanessa a lehető legjobb testvére volt, sok mindent elnézett és megbocsájtott neki. Az örök készenlétről nem beszélve, ami a dührohamok, álmatlanság és látomások miatt még az orvosi ellenőrzés mellett is kimerítő lehetett. Saját családjáért vívott harcáról nem beszélve.

Értékelés:
4,9 Bloomsbury cseresznye az 5-ből!!!