Daniel Kehlmann: El kellett volna menned

Rég nyúltam ennyire mellé könyvválasztáskor...a fülszöveg és az értékelések zöme azt súgta ez az én könyvem. Hálát adtam a sorsnak, hogy mindössze kilencvenhat oldalon, -és a történet szerint hat napon  keresztül -kellett csak izgulnom a háromfős családért, akik közül a legszimpatikusabb szereplő természetesen a házaspár négyéves kislánya volt.

Látszólag minden rendben van a házaspárral, a férfi alkotói válságban van, ezért vonulnak el a hegyvidéki nyaralóba. A hely természetesen mindentől távol van, egyetlen út vezet csak a házhoz, szomszéd sehol, csak a magas hegyek, mély völgyek és a gomolygó köd. A faluban egyetlen vegyesbolt, furcsa helyiekkel akik rébuszokban beszélnek.
Hol a készülő forgatókönyv lapjait olvashatjuk, hol a férfi hagymázas gondolatait amiket azután vet papírra, hogy lát valamit, vagy éppen nem lát. Tárgyak tűnnek fel, vagy éppen tűnnek el  a házból, hangokat hall , új ajtók nyílnak ott ahol korábban nem voltak, a rémálmairól már nem beszélve.

A szerző az olvasóra bízza, hogy mit lát bele a történetbe. Szellemeket, vagy csupán egy bekattant ember agymenéseit.
Igazából a bajom az volt, hogy olyan elharapva éreztem az egész könyvet. Kis kapcsolati válság, kis ijesztgetés, félbemaradt mondatok.

Értékelés:
3 zavart cseresznye az 5-ből!!!

Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?

"Ez az én igaz történetem, hol egy sima,
hol egy fordított hazugsággal.
mert az élet gyakran már csak ilyen."

Egy könyv teljességét egyáltalán nem az oldalak száma határozza meg - jelen esetben kicsivel több mint százötven oldal - hanem, hogy a szerző át tud-e valamit adni a lapokon, legyen belőle száz, vagy ötszáz.
Sok jót hallottam már erről a könyvről, állandóan belebotlottam a jobbnál jobb értékelésekbe, így nem volt más hátra mint előre, megtudni mit is rejt ez az aprócska kötet.

Egy keserédes történet egy háromtagú családról, ahol a napokat az anya szenvedélyes természete valamint Nina Simone Mr. Bojangles című száma határozza meg. Lelkesen és teljes átéléssel olvastam a szabad életet élő, és azt teljesen megvalósító, és élvező emberekről, akik fittyet hánynak a szürke hétköznapokra, mindenük a tánc és a mulatság. Egy átlagos napon nyaralni indulni mikor az emberek nagy része dolgozik vagy éppen iskolába jár, egy hálószoba három ággyal, hogy lehessen miből választani, éjszakába nyúló partik, egy madár ami teljes értékű tagja a családnak, kastély Spanyolországban. Ezek a kellékek a tökéletesen boldog és felhőtlen élethez.
Hol a kisfiú a narrátor, hol az apa, így két szemszögből kapunk rálátást az életük -eleinte- boldog majd később egyre nehezebb napjaira.

A kulcsfigura az anya aki szenvedélyes természetével mindenkit levesz a lábáról, ám hamar kiderül, hogy egyedül az apa van tisztában vele, hogy mit is vállalt  mikor úgy döntött feleségül veszi zabolátlan kedvesét.

Egyrészt teljes és nagyon szép ez a történet, másrészt pedig úgy gondolom ez az életforma, a helyzet amibe apa és fia került annyira nehéz, hogy csak így egy történeten keresztül elviselhető.
Ideig óráig távol tudjuk tartani magunktól a valóságot, hogy aztán dupla erővel vágjon minket pofán. Nem tudom megéri-e, hogy aztán duplán szenvedjünk a felhőtlen pillanatok után.
Minden esetre teljesen elvarázsolt ez a történet, imádtam olvasni.

Értékelés: 4,9 táncoló cseresznye az 5-ből!!!

Eric Holder:Férfi az ágy lábánál

 
" Az előszobában kezet ráz vele az az ember,aki beengedte a házba.Én vagyok az apja,igazán örülök,biztos vagyok benne,hogy jól elboldogul.Hisz Istenben, fiatalember?Nem?A lányom se.Én hiszek továbbra is..."

Egy délután alatt elolvastam a könyvet,és nemcsak azért mert rövidke,hanem azért is mert nagyon lekötött.
A szerző nagyon jól érzékelteti a karaktereket ,mind a férfi mind a női szereplőket nagyon érzékletesen tárja elénk.

Azt szeretem ha egy-egy könyvben teljesen ott tudok lenni ahol a könyv játszódik..most éppen Muriel lakásásba költöztem,ahol Muriel egy autóbaleset óta,ágyhoz kötve él.Az évek alatt folyamatosan cserélődnek az ápolók,sokáig senki sem bírja.Aztán jön az alkoholista ex-bokszoló aki nem azt nézi,hogy Muriel ki,csak éppen segíteni akar már az első perctől kezdve....a nő pedig megérzi ezt és egészen új távlatok nyílnak meg előtte még a négy fal között is.
Ott álltam a szoba sarkában és nagyon drukkoltam,hogy Muriel legyen végre kicsit lágyabb,és hagyja ,hogy segítsenek neki.
 
 
Felnőtt szerelem,sokat próbált emberekkel..amikor már több kell mint a fiatalság,és egy szép láb,vagy egy kacér tekintet. Nem tudom ki ,hogy van vele,de ha nekem a szerelem jut eszembe azt mindig a fiatalsággal társítom,pedig a szerelem nem lehet korfüggő!!! És semmi sem állhat az útjába,sem bénaság,betegség,sem kor.
Olvastam volna még,mert annyira sok benne a remény! Remény,hogy lehetsz bármilyen,akárhány éves,akár ágyhoz kötött is ,a szerelem neked is jár!

A borító sajnos nagyon nem fogja meg az olvasót,valami más kellett volna,kicsit több!

Értékelésem:
5cseresznye az 5-ből!!!

Máté Angi:Az emlékfoltozók

 

Mi felnőttek elfelejtünk mesét olvasni…persze a gyerekeinknek olvasunk. Lelkesen,hol kevésbé lelkesen mesélünk,de magunknak mikor olvastunk utoljára mesét???
Egy könyvesbolt kirakatában pillantottam meg a könyvet,és egyből beleszerettem,mesekönyv de látszik ,hogy nekünk szól,nekünk íródott.
Felnőttként sokszor vágyódunk valami szép,valami mesés után ami kicsit újra gyerekek lehetünk,simogathatja valami a lelkünket,a szemünkről nem is beszélve-hiszen csodálatos rajzokban gyönyörködhetünk Rofusz Kinga jóvoltából.

"Hogy kik is azok az emlékfoltozók? Talán két tündér. Vagy két rigó. Esetleg két kislány. Két tündérrigólány: a limonádéhajú és a faodúbarna.
Amerre csak járnak, csodák történnek. Igazán nem kell hozzá sok. Elég egy tű meg egy cérna, és megfoltozzák a feledékeny roller és tölgyfa emlékeit. Egy horgászbot, és megcsiklandozzák a Holdat. Klakkognak és dübbögnek, de úgy, hogy a villamos kerekei szikrát hánynak. Erdőt szelídítenek és kinyitják a tengert; rókák és őzek a barátaik. Azt is megtudhatjuk: együtt mennyivel könnyebb és nehezebb élni, mint egyedül."

Nem szoktam fülszöveget ide másolni,de ebben az esetben kivételt kellett tennem,mert én magam sem tudnám jobban összefoglalni a kötet lényegét.

Szó szerint rajongók a mesékért és a tündérlányokért akik labdarózsára tekerik a hajukat,pöttyös gumicsizmát húznak ha esne az eső ,lógatják a lábukat még a postást várják, vagy éppen pillangók hullanak az égből.
Nyissuk ki a könyvet,legyünk újra gyerekek,engedjük kicsit kifényesíteni a lelkünket.

Patti Smith:Kölykök

                      1946-ban megszületik egy kislány,még senki meg nem mondta volna,hogy     művész lesz-énekes,dalszerző,költő aki egész életében végig kísér egy fiú, Robert akiről ez a könyv is szól.
A könyvborítón a hatvanas évek divatja szerint  öltözve egy fiú és egy lány,egymást átölelve mosolyog a fényképezőgép lencséjébe,nagyon sok fotó készül még az évek alatt,egészen addig amíg a fiú híres nem lesz.
De addig nagyon hosszú az út,és nagyon sok minden történik velük-kicsit olyan volt ez a történet mint valami szürreláis mese.
Ritka,hogy én ilyen témájú könyvet vegyek a kezembe,az első mondat után viszont nem volt megállás,elkísértem Pattit Amerikába,New Yorkba és egyik ámulatból a másikba estem.

Magamon is csodálkoztam,hogy tetszett ez a könyv,illetve,hogy ennyire tetszett.Sosem voltak művészi hajlamaim,sosem értettem őket, megmutatják ,hogyan lehet zenét szerezni,füvezni,éhezni,hogy festőállványt vehessenek,kenyér helyett heroinra költenek..Ez a könyv bemutat egy másik világot,ahol a legtöbb nagy név mint Jimi Hendrix,vagy Janis Joplin egy szalmalángnyi életben egy pillanat alatt lobbantak el.

De mielőtt ellobbantak volna még lehetett velük sörözni,meghallgatták a versedet,vagy csak együtt zenéltetek.
Tetszett,hogy ezek az emberek felnéztek egymásra nem pedig irigykedtek,merítettek egymás munkásságából,és nem akarták eltiporni a másikat.
A könyv Robertnek állít emléket,egy fiúnak akire ha józanul ránéztél, tudtad nem lesz jobb sorsa mint a többi zseninek.Patti baromi józan maradt ,mindeközben művész is tudott lenni,ez azokban az időkben nem lehetett éppen könnyű.

Aki szereti ezt a világot,a hatvanas-hetvenes évek hangulatát annak nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet!

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!