Rég olvastam már a második világháborúról szóló könyvet A borító sejtelmes, a fülszöveg meggyőző.
Váltott idősíkon ismerkedhetünk meg a szereplőkkel, a múltban Kiki, egy befogadott testvérpár és a villa története bontakozik ki. A jelen szál egy építész Elisabeth és a villa különleges kapcsolatát kísérhetjük nyomon.
Egyrészt elég hamar megismerjük a szereplőket, másrészt ami a kulcsfontosságú eseményt illeti; vagyis, hogy egy kisfiú nyom nélkül tűnik el a villa falain belül lassan érünk el.
A villa öntörvényű fura lakója Kiki halála után Elisabeth egyértelmű és elég különös megbízást kap, hozzon létre múzeumot a villából.
"Nehéz idők jártak mindenkire, de a villában úgy élt az ember, mintha egy szigeten élne, távol minden mástól."
A dugig tömött és romos állapotban lévő villa nemcsak munkát hanem rengeteg meglepetést is tartogat az építész számára.
A fő szál mellett elég soka apró mozaik köti le az olvasó figyelmét, kutya, macskák, madarak, egy ismeretlen férfi aki szintén a villa rabja, Elisabeth kaotikus élete és kamasz fia...Elisabeth szimpatikus munkatársa és fő támasza.
Néha úgy éreztem, hogy nemcsak én hanem a szerző is elkalandozott az eredeti történettől. Nagyon lassan bontakozik ki a Freiberg - Villa története. Ugyanakkor olvasmányos, és hátborzongató ami kapcsán a szerző úgy gondolta, hogy minden a háborúban eltűnt gyermeknek emléket állít.
"Emberek jöttek, emberek mentek, néha visszajöttek. Mások pedig örökre eltűntek."
Értékelés: 4 eltűnt cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése