2019. szeptember 28., szombat

Adam Kay: Ez fájni fog

Igazi érzelmi hullámvasút volt ez a könyv. Nagyon rég volt már, hogy egy könyv kapcsán ilyen gyorsan váltsak sírásból nevetésbe, és fordítva.
A szerző nemcsak jó orvosnak, de remek írónak is bizonyult.

" Esemény utáni tablettát írok fel a sürgősségin. A páciens azt kérdezi:
– Három hapsival is voltam az éjjel. Elég lesz egy tabletta?"


Egy fiatal orvos naplója arról  milyen is ez a szakma. Minden jó és árnyoldalát összevetve. Hogyan szippant be egy szakma, ami éppúgy fel tud emelni, ahogy ki tud csavarni. Hogyan érinti a magánéletet, amit nem tudsz nem kizárni, bármennyire is próbálkozol.

Az olvasó úgy érezi páholyból "élvezheti" a végeláthatatlan túlórákat, robotolást, és az emberi hülyeség nem létező határait.
Egy ideig könyvjelzőztem a vicces és már-már hihetetlen eseteket, de aztán beláttam, hogy lehetetlen egy egész könyvet idézni.

 "A sürgősségire tartok este tizenegykor beteget vizsgálni, ránézek a Twitterre, hogy lelkierőt merítsek. Nagy hír készülődik, de egyelőre csak pletykaszinten.
– Hűha – döbbenek meg –, meghalt Michael Jackson!
Az egyik nővér sóhajtva feláll: – Hányasban?"



Az orvos valamit tud amit mi nem. Éppen ezért azt hisszük, ő nem is emberből van. Nem éhes, nem lehet rossz napja, nem kívánja pokolba a csekély értelmi képességű beteget.
 A szerző remek humorral van megáldva, így sokszor rázkódtam a nevetéstől olvasás közben, annyira előttem voltak az elképesztő jelenetek.
Na de kapunk aztán rendesen a véres valóságból is. Amikor  még a mindenhatónak hitt orvos is "csak egy ember" lesz.
Nyilván nem lett volna ennyire jó ez a könyv ha mondjuk egy pék írt volna a mindennapjairól -bocsánat minden péktől- az orvosi lét igazi misztikum egy hétköznapi ember számára. Ahol a fehér ajtók mögött varázslat vagy dráma történik.
Nem mellesleg a szerző őszintesége vágott mellbe. Köntörfalazás nélkül, nyíltan írja le mit gondol az egészségügyi rendszerről, arról hogyan élte meg az embert próbáló műszakokat.

Értékelés: 5 cseresznyés szike az 5-ből!!!

Már most örülök, hogy Adam Kay tarsolyában vannak még sztorik, novemberben jelenik meg másik könyve a Mert szülni karácsonykor kell.


2019. szeptember 24., kedd

Marie Benedict: Hedy Lamarr, az egyetlen nő


Sajnos a könyv elolvasása után még nem volt időm alaposabban kutatkodni Hedy után.Pedig biztosan van ami kimaradt a könyvből. Főleg a filmjei, színészi munkái.

                                                  

Hogyan lett a zsidó családból származó Hedwigből az egzotikus nevet kapó színésznő, és tündöklő feleség aki Mussoinivel is táncolt?

Nos ebben a könyvben filmként peregnek az események. A tizenkilenc éves Hedy elkápráztatja az éltes korú Fritz Mandl-t. 1933-at írunk. A politikai helyzet miatt, aki egy kicsit is tisztán lát, minden lehetőséget megragad, hogy biztonságba tudhassa családját.

Hedy hallgatva apjára önként zárja magára aranykalitkája ajtaját, hozzámegy kérőjéhez. Azt gondolva, hogy ezzel nemcsak önmagát de családját is megvédheti. Nem mellesleg imponált neki az érett férfi kitartó udvarlása.

Tulajdonképpen a fiatal lány reménye félig teljesül is, hiszen Frau Mandl-ként nincsenek anyagi gondjai, bármit megengedhet magának...csak a szabadságot nem, és az önálló gondolatokat.

Feleségként és színésznőként is el lett könyvelve szép, ám jelentéktelen embernek. Erre cáfolt rá később Hedy, amikor férje igazi arcát megismerve náci szimpatizánsként a nő az ellenség oldalára állt.

Gyakran hallani, hogy az életnél nincs nagyobb rendező. Hedy esetében ez számtalanszor bebizonyosdik. Kalandfilmekbe illő izgalmakban, és fordulatokban gazdag élete volt.

Nekem kicsit túl pörgős volt a könyv eleje, szerettem volna többet megtudni arról mi zajlik a fiatal lány lelkében. Kapkodjuk a fejünket a sok történés kellős közepén, ám az, hogy hogyan élte meg élete mérföldköveit abból keveset kapunk.  Főként a jelentős események voltak elbagatelizálva.
A történet vége pedig nagyon el lett nyújtva, apróságokkal hátráltatva a végkifejletet.

Mindent összevetve tetszett, Hedy roppant szimpatikus, együtt tudtam vele érezni.
Nemcsak tehetséges színésznő, de rendkivül kitartó és türelmes volt az élet minden területén.

Annak azért utána néztem, hogy szép kort ért meg, nyolcvanöt évet, és négyszer volt férjnél.

/A kép forrása:Wikipédia/

Értékelés:
4 kaméleon cseresznye az 5-ből!!!

2019. szeptember 22., vasárnap

Olyan szép


Még mindig le tud venni a lábamról egy gyönyörű könyv borítója.  Nem mellesleg a tartalom is ígéretes. Már megjelent, úgyhogy lehet megcsodálni  a boltokban.
Természetesen felém is tart egy ilyen szépség:-)


 

2019. szeptember 16., hétfő

Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

Elin- nek mindene megvan, ám mindig is tartózkodó, magányos figura, még családja szemében is. Sem férje,sem lánya Alice nem tudja mi az ami hiányzik Elin-nek. Egy napon furcsa levelet kap, amitől Elin végképp szétesik.
Alice nem hagyja annyiban, nagy nehezen ráveszi anyját, hogy végre ossza meg vele ami ennyire nyomasztja, sőt utazzanak vissza Elin gyermekkorának helyszínére Gotland szigetére.

Elin úgy élte túl a gyermekkorát és a múltját, hogy gyökeresen más életet választott magának felnőttként. Karrierje van, sikeres, kialakított magáról egy képet a külvilágnak és a családjának. Kérdés, hogy mit rejteget ennyire?? Amiről beszélni sem hajlandó, és csupa hazugsággal leplezett eddig.

A történet eleje remekül lett megírva, fejezetenként ugrálunk a jelenben és a múltban. Nyomon követjük Elin tökéletes családjának a széthullását, és megismerjük Gotland szigetét, a csodálatos helyeket, és Elin gyerek korát.

A csavarra sajnos rájöttem, és a sztori vége kicsit el lett húzva. Ezt leszámítva azt kaptam a szerzőtől, amit előző könyvében - Az elveszett nevek füzete  -kaptam. Mély érzéseket, remek jellem ábrázolásokat, életszagú emberi sorsokat. Elhisszük, hogy amit olvasunk akár igaz is lehet.

A család bonyolult és nehéz teher tud lenni. Lundberg pedig remekül el tudja kapni ennek a kapocsnak minden aspektusát. Szeretet, gyűlölet, harag, tagadás -mind mind ami egy családban előfordulhat. A sajátos kapcsolatot a szüleinkkel, aminek természetesnek és könnyednek kellene, hogy legyen. De a valóság sokszor sokkal szomorúbb.
A hiábavaló ragaszkodás, és remény, hogy olyanná formáljuk szeretteinket amire vágyunk.
Elvárjuk, - főleg a szüleinktől,- hogy úgy szeressenek minket amilyenek vagyunk. De sokszor pont ez a kapcsolat az ahol a legkevesebbet kapjuk, szeretetből, elfogadásból. És ezeket a terheket cipeljük egy életen át. Erre az ingatag érzelmi kártyavárra tekintünk alapként mikor felnőttet játszunk.

A könyv címe nagyon fappáns, imádom!





Értékelés:
4 száműzött cseresznye az 5-ből!!!

2019. szeptember 9., hétfő

Lucinda Riley: A szerelmes levél

Még el nem felejtem muszáj megdicsérnem a könyv ruháját, elképesztően szép.

Sok rajongója van a szerzőnek, nem véletlenül. A sok kedves szerzőm - akárcsak Kate Morton, vagy Kimberly Freeman - általában két idő síkon futtatja a történetet. Előtérbe helyezve a családot vagy éppen a szerelmet.

Most egy kicsit mást kaptam mint amit megszoktam a szerzőtől. Krimibe illő jelenetek peregnek az olvasó szeme előtt, és elég korán belecsapunk a lecsóba.

Egy híres színész James Harrison halála kész lavinát indít el. Az újságíró Joanna cikket ír a szertartásról, ahol egy idős hölgy segítségére siet.

Később levelet kap a hölgytől, benne egy levéllel, amiről a feladó azt állítja több is van a birtokában...

Joanna végül nem találkozik az idős nővel, ellenben egyre furcsább dolgok történnek körülötte...

Még nem tudom mennyire tetszett ez a történet, hiszen akik ismernek tudják, hogy nem vagyok nagy krimi szerető. Tény, nem ez lesz a kedvencem könyvem a szerzőtől.

Nehéz a könyvről többet írni, anélkül, hogy  bármi fontosat eláruljak. A nyomozósdi mellett azért a romantika is helyet kapott a könyvben - számomra néhol túlzóan is.

Érdemes elolvasni a szerző sorait a könyv születésével kapcsolatban.  Annyit elárulok, hogy sokáig kilincsel Lucinda mire talált kiadót a könyvére. És ennek nem az volt az oka, hogy nem találták volna elég jónak!

Értékelés:
3 titokzatos cseresznye az 5-ből!!!





2019. szeptember 7., szombat

Őszi köszi

Lehet egyedül vagyok vele, de amikor körülöttem mindenki más a nyarat, meg a hőséget siratja, én boldogan vetem bele magam az esernyők és szél dzsekik forgatagába.
Alig vártam, hogy ne hőgutával érjen véget minden egyes nap, hogy ne a túlélésről szóljon minden egyes levegő vétel. Nem volt már meleg rekord amit ne döntöttünk volna meg, nem volt olyan nap ami ne arról szólt volna, hogy hogyan lehet kibírni a kánikulát. És közben dolgozni!!!!


Ennek örömére átválogattam a könyveimet, -ezt már évek óta halogatom - és valóban csak a nagy kedvencek maradnak a polcon. Két nagyobb adagot el is ajándékoztam, így megvan az érzés is, hogy milyen jó fej vagyok:-)

Mióta megszereztem az e-olvasómat már kétszer is meg kell gondolnom, hogy mennyi papír könyvet szerzek be, ha egyszer korlátlan mennyiség lapul a kis kütyümön.De az is igaz, hogy nincs olyan könyvmoly aki ne szeretné legeltetni a szemeit a beszerzett kincsein. Micsoda dilemma!

Jó ideje nincs időm előre szemezgetni a várható megjelenésekből így igazi meglepetés egy -egy újonnan megjelent kötet. Talán jobb lenne nem is mindig előre nézni, hanem azokból a szépségekből választani akik türelmesen várakoznak a polcon.

A hűvösebb idő mellé jár tea is - ebben is nagyot változtam, korábban nem voltam tea mániás - már alig várom, hogy újra böngésszem a boltok polcait újdonság után kutatva.


A műkedvelő sorozatgyilkos - Hannibal

Nagyszerű, hogy végre megint kiadták, az utolsó kiadása már igen régen volt (2006), emiatt a beszerzése sem volt eddig egyszerű, akinek pedig megvan, azok közül csak igen kevesen válnának meg a könyvtől érthető okokból :D

A borító letisztult és egyszerű, de mégis szép és igényes.
Minden elismerésem az tervezőnek, még Hannibal is elégedett lenne a munkájával.
Első tény : a Hannibal valódi mestermű a maga nemében.

A krimi irodalomban ma már valóban klasszikusnak nevezhető a könyv, azonban a történetvezetés és maga cselekmény a mai napig eltérő a legtöbb hasonló könyvhöz képest.
Az hogy ez előnyére válik , vagy éppen hátrány, ember legyen a talpán aki megmondja.
Előnyök közé sorolható az, hogy az előző két részekhez képest, nem csak pár oldal erejéig
találkozhatunk magával a doktorral, hanem végre övé a főszerep, amit már a Vörös Sárkány
óta várunk, hogy betöltsön.
Ezzel egy tökéletes ívet ír le a három könyv ( a Hannibal Rising című előzmény könyvet
nem számolva, az sem stílusában sem minőségében nem vethető össze ), amelynek tetőpontját
a Hannibal-ban éri el.

Maga a történet önmagában lehet, hogy nem lenne túl érdekes, viszont a karakterek remekül
kidolgozottak és árnyaltak, így nem marad bennünk hiányérzet a könyv letétele után, ha csak
az nem, hogy most találkoztunk a doktorral utoljára.
Nem igyekszik semmit a szánkba rágni a könyv, vannak megjegyzések és utalások, amik
esetleg csak többszöri olvasásra tűnhetnek fel, ami viszont véleményem szerint nem ront a
könyv élvezhetőségi faktorán.
Esetlegesen hátrány lehet, hogy a könyv eleje kissé nehezen indul, lassúnak és feleslegesnek
tűnhet, (az azonnali akció ellenére), de hamar kiderül, hogy ebben a könyvben semmi nincs
ok nélkül leírva, és egy felesleges szó nincs a történetben.
Lényegében visszakapjuk Clarice Starlingot akit már a Bárányok hallgatnak során
megismerhettünk, egy utolsó nagy sorozatgyilkos - vadász kalandra, amibe persze még
beszáll bosszúszomjas volt páciense a doktornak, mind jellemét, mind pedig kinézetét
tekintve félelmetes és ocsmány Mason Verger, valamint a pénzéhes és mohó Commendatore
Rinaldo Pazzi is.
Nem véletlen, Starling szereplése, hiszen ő az egyetlen (Will Graham-en kívül) aki valóban
kiismeri Dr.Lectert, és megérti, hogy mi az, ami valójában Hannibalhoz tartozik, és nem csak
a „személyiség- öltönye” részét képezi.
Ha már itt tartunk, érdemes néhány szót szólni, a lényegről, az események központi
figurájáról és irányítójáról, Dr. Hannibal Lecterről is, aki köztudottan megnyerő, kifinomult és
remek az ízlése.
Hihetetlenül intelligens és végtelenül destruktív.

Az ember úgy nézi, mint egy vihart és vele járó hatalmas villámokat… és ahogyan a vihar
pusztít, és fákat csavar ki tövestől, úgy hagyja maga mögött a halottakat Hannibal is.
Hatással van a teljes környezetére, és minden emberre, akivel csak kapcsolatba kerül.
Dr. Lecter olyan, mint maga Firenze… van benne valami ősi és nemes, ragyogó és
kiemelkedő, kifinomult és mégis brutális, egyszerre félelmetes és veszélyes, mint egy igaz
reneszánsz kori város… de ennél az analógiánál maradva , Hannibal maga a reneszánsz ember
eszmény megvalósulása…a tudomány és művészet találkozása, maga az ember-
központúság, ő mégis a dolgok felett áll.
A nyers kíváncsiság a leküzdhetetlen erő minden tette mögött. Ez az egyetlen és igazi oka
minden tettének, valamint a jó ízlés elleni vétkek megtorlása, a durvaság, a tahóság és
proliság teljes mértékű megsemmisítése.
Azonban mint oly sokszor az elképzelés jó csak a kivitelezés sikerül elég véresre.
Hiába ami tény az tény, az ő karakterének, az ízlésének valóban Európa felel meg a
leginkább, és felettébb jól és természetesen is áll neki.

Összességében véve ez egy érdekes és rendkívül izgalmas könyv, 5 Bâtard-Montrachet adok
rá a 5-ből. :D
Krimi és pszicho-thriller téren egyedülálló alkotás, szóval egyétek- vegyétek, nem fogjátok
megbánni semmiképpen :)

Ajánlom azoknak is, akik esetleg már látták a filmet, mivel a történet hasonló, de még csak
véletlenül sem egy az egyben ugyanaz.

Bejegyezte Csenga, diktált a fia:-)