Paula McLain: Napkeringő

"Tetszett vagy sem, ez voltam én. Ezzel kellett kezdenem valamit."

Nem most volt, hogy a szerző A párizsi feleség könyvét olvastam, és az eltelt idő ellenére egyre csak reménykedtem, hogy olvashatok még tőle.
Ezen könyve sem okozott csalódást.

Volt egy olyan érzésem, hogy a könyvben is szerepet kapott Karen Blixen Volt egy farmom Afrikában könyvét olvasom újra, csak éppen más szemszögből nézve.
Érdekes, hogy Karen az említett könyvben egy határozott, és erős nő, aki férfi nélkül is képes egy egész kávéültetvényt vezetni. Itt pedig egy törékeny, beteges nő, aki foggal-körömmel ragaszkodik egy szerelemhez ami csupán pillanatokból áll. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
A könyv Beryl Markham-ról szól.( Wikipédia: Beryl Markham )

Egy különleges  nő, akinek életútját követhetjük nyomon. 1904-ben Kenyába költözik családjával, a kislány ekkor kétéves. Pillanatok alatt igazi kis vadember lesz belőle. Legjobb barátja Kibii a Kiszpigisz törzs egyik gyereke. Anyja és öccse két év után váratlanul elhagyja Kenyát és vele együtt Berylt is. Beryl sokat szenved anyja hiányától, de majd csak felnőttkorában kap választ arra anyja miért is hagyta el oly sietve Afrikát.
Apjával maradva lassan felépítenek egy csodálatos gazdaságot. Versenylovakat tenyésztenek.
Beryl épphogy tizenhat éves mikor apja  egykor virágzó farmja tönkremegy. Apja Fokvárosba költözik, Beryl pedig hirtelen magára marad. Nem akar elszakadni Kenyától, apjának  új felesége (bár még Beryl anyjától sem vált el) pedig nem szívleli a lányt.
Beryl végső kétségbeesésében férjhez megy egy Skót földtulajdonoshoz.

És innentől kezdve a fiatal nő élete csupa menekülés és megbánás, újrakezdés és rossz választás.
Beryl szívós és kitartó, de senkire sem támaszkodhat. A Kenyában letelepedett gazdag arisztokraták világában nem találja a helyét. És úgy tűnik apja és anyja is végleg elengedte lányuk kezét. Férje pedig már a mézeshetek alatt elhidegül tőle.
Kiharcolja ugyan, hogy tizennyolc évesen, talán a világon elsőként női lovastréner képesítést szerez, ám ez kevésnek bizonyul a boldogsághoz.
És ekkor jön a képbe Karen Blixen és a szeretője Denys. Ugyanis két rossz választás után, Beryl harmadszorra is rossz lovat, illetve férfit választ.
Míg Blixen regényében Kenya maga a megtestesült romlatlan álom, addig ebben a könyvben a természet páratlan szépsége mellett az ember csúf és jellemtelen természetével találkozhatunk.
A gazdag, kéjsóvár és ostoba emberek, akik úgy hiszik pénzért minden és mindenki megvásárolható.
Ha nem gyilkos szafarikon vesznek részt, akkor literszám vedelik az alkoholt, házastársat cserélnek, (szeretőt tartani már nem volt nagy szám) és ópiumot osztogatnak a gazdag partikon mint a cukorkát.

Én sajnáltam ezt a két nőt. Azt hitték szerelmesek. Mindketten épp csak annyit kaptak Denys lehengerlő személyiségéből  amivel a férfi folyamatossá tette az utána való sóvárgást. Mindkét nő tudott a másikról, mégis jó viszonyt ápoltak.

Első olvasatra baromi romantikus szerelemnek tűnhet ez a (szerelmi háromszög) románc. De belegondolva rájövünk, ez inkább megalázó volt és szánalmas mintsem romantikus. Denys abba a kényelmes helyzetbe került, hogy nem kellett választania, a két nő némán versengett egymással.

Beryl, miközben folyamatosan Denys-ért lángolt, elvált, majd újra férjhez ment. Újdonsült férje oldalán elhatározza, hogy gyerekkori otthonát teremtik újra, kényelmes házzal és győztes lovakkal.

Kétségkívül különleges élete volt ennek a nőnek, számomra mégsem lett szimpatikus. A saját álmait, vágyait kergette, közben kihasznált mindenkit, ám mikor egyszer elutasították abba belebetegedett.
Sosem a helyes utat választotta, hanem azt ami számára kényelmes volt.

Ami híressé tette Berylt, az a repülés volt, de erről majd csak a könyv utolsó oldalain olvashatunk.

Érdekes, hogy Beryl is megírta a saját életének történetét, akárcsak Karen Blixen. Karen regénye sikeres lett, míg Beryl könyve eltűnt a süllyesztőben, holott még Hemingway is méltatta azt!

Értékelés:
4,9 repülő cseresznye az 5-ből!!!