"Most nagyon furcsa kérdés következik: hogy állunk a szerelemmel?"Nem tipikus levélregényről van szó, a szerző elmeséli szülei életét 1945-1946 között, így szőve a történetbe levéltöredékeket, verseket.
Miklós és Lili a koncentrációs táborok pokla után a Vöröskereszt jóvoltából Svédországba kerülnek, ahol gyógyulniuk és felejteniük kell.
Miklós alig harminchat kiló és súlyosan károsodott a tüdeje, orvosa nem sok jóval kecsegteti a huszonéves fiút.
Lili tizenkilenc éves és a vesebetegsége miatt hossza fekvésre van ítélve.
Miklós több mint száz levelet küld el magyar ápoltaknak, akik közül tizennyolcan válaszolnak.
Ebből a tizennyolcból pedig Lili nyeri el Miklós szerelmét.
A történet keserédes, néhol mosolyogtató, de vannak oldalak, ahol a háború örökké megnyomorító momentumaival harcol a két fiatal. Mindig elámulok azon, hogy mennyi mindent kibír egy ember, és milyen kevés is elég ahhoz, hogy feladja.
A hat hónap alatt többször költöztették a táborokat, így hol távolabbra, hol közelebbre került egymástól a két fiatal. Miklós minden követ megmozgatott, hogy minél gyakrabban látogathassa a lányt. Ettől függetlenül zajlik az élet körülöttük, honfitársaik keresik a szüleiket, házastársukat.
Lili például egy újsághirdetésben keresi szüleit.
Miklós súlyos betegségével és orvosával harcol.
Talán nem lenne ennyire hatásos ez a love story ha Gárdos Péter kevésbé tehetséges. Olyan szépen, lehengerlően ír, hogy nem tudtam letenni a könyvet. A könyv borítója szerintem nagyon szép lett, érdemes levenni a védőborítót és máris megcsodálhatjuk Miklós egyik ceruzával írt levelét.
Értékelés:
5 túlélő cseresznye az 5-ből.
És egy, a könyvben szereplő versek közül:
Egy svéd kisfiúhoz
Te nem tudod még, kisöcsém, mi szántott
mély árkokat egy földrész homlokán,
itt északon, csillagfényekbe mártott
repülőt láttál holdas éjszakán.
Nem tudtad, mi az:riadó meg bomba
milyen is az:élni a mozit-
nem mosta a kor a gyermeki gondba
gonosz hullámmal a világ gondjait.
Itt ruhapont volt, húsblokk meg kenyérjegy.
de játszhattál néha kisöcsém!
De vézna társad a lángok köz elégett,
s a halál vigyorgott sovány kenyerén.
Mire felnősz majd, s férfi lesz belőled,
kedves, mosolygó szőke óriás,
felleggé lesznek mind e hulló könnyek,
múlt lesz e kor, felködlő látomás.
Ha gondolkodol e vérszennyes korról ,
jusson eszedbe egy sápadt kisgyerek-
gránátdarab volt játékszere néki,
s az őrzői gyilkos fegyverek.
Ha majd fiad lesz, kisöcsém, tanítsd meg,
hogy az igazság nem puska meg revolver.
s nem az javít a világ szenvedésén
a rakétaágyú hogy milyen messze hord el .
S a játékboltban, kisöcsém, fiadnak
ne katonát végy, a fehér játékpolcon
fakocka álljon, hogy már kiskorában
gyilkolás helyett építeni tanuljon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése