2018. április 30., hétfő

Ami fontos

A mai nap legfontosabb feladata, hogy kiválogattam a tavaszi-nyári könyvjelző kollekciót...:-)
Mire nem jó a hosszú hétvége.

Sarah Andersen: Macskapásztor

A  szerző korábbi két képregényét  Felnőni kiábrándító,  Puha boldog puffancs  imádtam. Mindkettőben örök - és vicces - igazságok rejtőztek rólunk nőkről. A legújabb kötetben is sok mindenről esik szó, és bár kellemes perceket szerzett a kötet, annyira mégsem voltam elájulva mint a korábbi két résztől.
A cicás részeket imádtam!!! :-)

Valahogy a másik két képregény nekem jobban feküdt, találóbbak voltak, többször magamra ismertem, viccesebb volt és a többi. (És talán ebben a kötetben itt-ott ismételte önmagát.) Ennek ellenére persze nem bántam meg, hogy megvettem, sőt továbbra is maradok S. A. rajongó.

És azon is elgondolkodtam nem kellene e más hasonló képregényekkel is próbát tennem. Valahogy azt hiszem ebben a stílusban fogyasztható számomra a képregény. 

Néha igenis kell, hogy felnőttként is gyerekek lehessünk, elengedhessük a napi nyűgjeinket, szorongást, aggódást.

Értékelés:
4 macskapásztoros cseresznye az 5-ből!!!

                   

2018. április 29., vasárnap

Jodi Picoult: A tizedik kör

Én azt hiszem Jodi Picoult kicsit megújult a számunkra -még akkor is ha ezen könyve nem most íródott - megszakad a szokásos "bűntény", nyomozás, bíróság háromszög, és inkább a családi kapcsolatokkal foglalkozunk.
Adott esetben egy háromfős, átlagosnak tűnő családban robban a bomba, mikor Trixie aki tizennégy éves, azt állítja, hogy három évvel idősebb  szerelme megerőszakolta.

A képregényrajzoló apa Daniel, és a tanár anya Laura nemcsak szülőként de házaspárként is kudarcot vallanak. Innen kellene felállni. Természetesen Trixie az első, akiért bármit megtennének, hogy újra gondtalan kislány lehessen.
Mulasztások és hazugságok, csalás, gyerekkori emlékek elől való menekülés. Jodi jó érzékkel boncolgatja a családi viszonyokat.
Daniel múltja kifejezetten egyedi színt adott a történethez.

A történet eleje és vége lendületes és izgalmas volt, ráadásul az Alaszkai részek remekül lettek megírva. A történet közepe számomra kicsit szenvedős volt, hiszen csak Trixie -vel történteket, és annak utózöngéit  járjuk körbe újra meg újra.
Valahogy krimisebbre sikerült ez a könyv, ez is szokatlan a szerzőtől, de persze ezt is tökéletesen oldotta meg.

Sokan örültek a regényben felbukkanó képregénynek, a szerző figyelt rá, hogy a két történet párhuzamosan fusson, szerintem nem lett több tőle a könyv.
Nem nagyon vont le a történet értékéből az sem, hogy elég korán kitaláltam ki a bűnös.

Még mindig nagyra tartom Picoult alaposságát, akármilyen különlegességet csempész is a történeteibe azt maximális profizmussal adja át az olvasóknak.

Értékelés:
4 szánhúzó cseresznye az 5-ből!!!


2018. április 14., szombat

Fiona Neill: Árulások

Nem értem miért olvasták eddig ilyen kevesen ezt a könyvet, ráadásul a kevés többség tetszését sem nyerte el. Pedig!! Pedig ez egy nagyon jó történet.
Kezdem azzal, hogy bár a házastársi hűtlenség eléggé lerágott csont, ennek ellenére erős ez a sztori, a vége pedig még erősebb. Semmi romantikus nincs ebben a szerelmi történetben, amiben négy felnőtt, és négy gyerek érintett.
Négy ember szemszögéből tudhatjuk meg, hogy milyen is az mikor két baráti házaspár egy-egy fele térfelet cserél.
Rosie és Nick -ből Lisa és Nick lesz, nem mellesleg Lisa, Rosie gyerekkori barátnője (volt.)

Az ominózus nyár óta eltelik nyolc év. Rosie valahogy tovább éli az életét, persze napi szinten boncolgatva azt mit tett vele és gyerekekkel Lisa és Nick. Lánya kényszerbeteg lett, fia egyszerűen csak dühös.
Aztán Lisa levelet ír Rosie-nak, és ismét felszínre kerül minden egyes sérelem.

Amivel végig tisztában voltam az az, hogy Nick mekkora görény! Akkora, hogy ilyen nincs is! (de van!!) Épp ésszel fel nem tudom fogni, hogy az ilyen embernek, hogyan juthat társ, és szeretet???
Van még egy szereplő aki nem sok jót érdemel, de persze az élet nem igazságos.

A négy felnőtt kapcsolat tematikájának boncolgatása mellett nagyon szép képet kapunk a kényszerbetegségről. Nagyon életszerű Daisy szenvedése, ahogy ő fogalmazott, a kényszerbetegség teljes munkaidős elfoglaltság.

Lövésem sem volt, hogy milyen befejezést lehet írni egy ilyen kusza és nagyon fájdalmas történethez, a szerző nagyon jó érzékkel oldotta meg.

Értékelés:
4 soha meg nem bocsájtó cseresznye

Lionel Shriver: A Mandible család

Imádom a családregényeket, a sok-sok szálat ami összeköti a szereplőket időn és generációkon át.
Kicsit mást vártam, de ennek ellenére nem bántam meg, hogy belevágtam.

Shriver családregénye furcsa módon a jövőben játszódik, (2029-2047). Középpontban a klasszikus mesés örökséggel. (?)

Jó sok mindent írt bele a szerző ebbe a könyvbe, kezdve egy jó adag gazdaságpolitikával -fogyasztható szinten- a már említett családregény, és akkor ott a disztópia, a jövő. A jövő ami akár meg is történhet, mert nagyon hihetően lett előadva, hogy Amerikában  dollár értékét veszti. Miért ne történhetne meg?
És hogyan reagálnak erre az emberek, mikor egyik nap még minden van, aztán a következő napon meg már semmid sincs.
A Mandible család tagjain keresztül pillanthatunk be egy nem túl biztató jövőbe.

Shriver egyedi és különleges stílusban ír, ami csak rá jellemző. Pont ahogy  a témaválasztásai is. (Amikről elképzeléseim sincs, hogy találják meg.)

Értékelés:
4 jövőre érő cseresznye az 5-ből!!!!



2018. április 8., vasárnap

Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Bár majdnem két éve, hogy olvastam a könyvet,  Edenbrooke, és aminek aztán jó érzékkel muszáj volt előzményt is írni.
Persze ezt a vékonyka füzetkét nem volt kötelező sem megvennem, sem elolvasnom, de izgatott, hogy nem teljes a történet, és biztosan lemaradtam valamiről.

Nos nem maradtam le semmiről. Nekem nem adott pluszt ez a kis szösszenet, de jó érzés volt felidézni -és, hogy örültem, hogy emlékszem -  Marianne és Philip ismerkedésének első pillanataira, de nem éreztem, hogy Philip szemszögéből újat kaptam volna. Sőt kicsit ömlengőnek tűntek az első pillantásra feltört érzései.
Lehet én lettem túl kemény és kérges, hiszen a könyv nagyon tetszett és szórakoztatott, de amit Philip átélt az ominózus fogadóban nekem túl sok volt. Sokkal jobban tetszettek a rámenős hölgyek próbálkozásai :-)
Azon tanakodtam a röpke pár oldal olvasása közben, hogy lehet egyszerűbb lenne az élet ha annyi gondja lenne a nőknek, hogy jól menjenek férjhez.

Értékelés:
3 piruló cseresznye az 5-ből!!!

Leila Slimani: Altatódal

 "Eltaszítják maguktól, és visszajön. Elbúcsúznak tőle, és ott fog kopogtatni az ajtón, mégis bejön majd, fenyegetően, mint egy megbántott szerető."

Na ez nem az én könyvem volt sajnos. Aránylag vékonyka kötet ezért végigolvastam, de minél több idő telik el az olvasás után annál kevesebb cseresznyét ér.
A fülszöveg szerint a nálunk is népszerű -Kosztolányi Dezső:  Édes Anna - mai változata, amiben az eszményi cselédlány/dada gazdája ellen fordul.

Senki sem volt szimpatikus a történetben, sem a hülye, sznob házaspár, se Louise aki csak egyszerűen beteg és kész.
Egy középkorú házaspár két gyerekkel dadát keres. A férj azt szeretné ha felesége egyelőre csak a gyerekeinek élne, ám a karrierjét féltő -és gyerekeit tehernek érző - Myriam addig rágja élete párja fülét még nem úgy döntenek, hogy dadát keresnek. Pillanatok alatt megtalálják a tökéletes jelöltet, aki ahogy halad az idő egyre inkább nélkülözhetetlenné válik. Mindig tele a hűtő, tiszta a ruha, a lakás ragyog és a gyerekek is imádják a törékeny, mindig ápolt Louise-t. 
Bár néha Myriam úgy érzi kicsit rátelepedett az életükre az alkalmazott, azt nem lehet vitatni, hogy mennyi terhet vesz le a válláról.
Apróságok, figyelmeztető jelek villannak meg néha, de persze minden csak akkor lesz egyértelmű és világos, amikor már túl késő.

Louise ingerszegény, érzelemmentes napjai éles ellentétben állnak a jómódú házaspár mozgalmas, és színes életével.
Louise egyre inkább megszállottja lesz a családnak, a jövőt tervezgeti, amiről azt hiszi, hogy van beleszólása.

Nem sok csavar volt a történetben. Miután megismerjük Louise múltját egyértelmű, hogy mi a gond vele. Persze nem lett volna törvényszerű, hogy Louise ilyen szörnyűségre vetemedjen.

A könyv borítója egyszerűen csúnya.

Értékelés:
3 dada nélküli cseresznye az 5-ből!!!

2018. április 3., kedd

Kathie Khan: 90 perc

Nem is tudom mit írjak erről a könyvről. Az biztos, hogy gyorsan lehet vele haladni, olvastatja magát, a szerelmesek küzdelme az űrben kilencven percen át a túlélésért nagyon is jó téma.
Ehhez jön még a jövő elképzelése az írónő szerint egy globális katasztrófa után, ahol minden újdonság az olvasónak.
Míg Carys és Max azon tanakodnak az űrben lebegve, hogy hogyan éljék túl a lehetetlent, addig időről-időre visszatérnek a múltba.Megismerkedésük, kapcsoltuk minden egyes lépcsőfokát megismerhetjük. És persze az is kiderül, hogyan került a vagány pilóta, Carys és a humoros séf, Max ekkora slamasztikába.

Az olvasott értékelések alapján sokkal rosszabbra számítottam, - ezért sem érdemes olvasás előtt mások véleményére hagyatkozni - így kellemes csalódás volt, hogy igenis jó ez a történet.
Bár nem mélyedünk bele Európia, a politika, és a Rotáció témákba, pont annyi információt kap az olvasó, hogy az keretet adjon a történetnek.
Ami (talán) a távoli jövőben sem fog sokat változni, azok az emberi kapcsolatok. Ugyanúgy meglesznek egy kapcsolat buktatói mint most, legyen bármilyen modern is a világ az emberi lélek esendő és törékeny marad. 

Két hibát azért felrónék a könyvnek, az egyik, hogy nem kapkodtam a levegőt miközben az a  szereplőinknek bizony rendesen fogyott. Valahogy nem tudtam együttérezni velük, és azt hiszem nekem teljesen más dolgokon járt volna az eszem mint nekik.
A másik a befejezés, amit nem tudok hová tenni, illetve van egy elméletem, hogy miért ilyen lett a végszó, de ez inkább idegesített mint elgondolkodtatott.

Értékelés:
4 űrcseresznye az 5-ből!!

2018. április 2., hétfő

Péterfi - Novák Éva: A rózsaszín ruha

 "Mert igenis van az a szint, amikor az ember a boldogtalanságtól szinte megbénul."

Tudtam én, hogy az Egyasszony olvasása  után csak idő kérdése lesz mikor támad újra kedvem kicsit kínozni magam.

Húsz novellát tartalmaz ez a kis kötet, a könyv borítóján hívogató színekkel. Aztán ami belül van letaglóz és pofán ver. Nem tudom hogyan lehetséges úgy írni, hogy hajtjuk a lapokat, megszakad a szívünk, lehajtott fejjel ismerjük be, hogy bizony ez mind így van, és tudjuk, hogy a következő oldal is fájni fog, mégsem hagyjuk abba.
Jó érzékkel lettek egymás után rakosgatva a történetek az erős kezdés a kedvenc - Mama meséi 1. - után hasonló a folytatás is.

Persze van egy -két keserédes, nevetős sztori is, de a legtöbb a saját hülyeségeinkről és szenvedéseinkről szól. Főleg a nő férfi viszony van rendesen boncolgatva, villanásnyi időre benézhetünk mások lelkének ablakán, beléphetünk az életükbe, hogy aztán olvasás közben és után  eltöprengjünk azon, hogy ja basszus, mi is ebben a cipőben járunk, vagy megkönnyebbülve felsóhajtunk, hogy de jó, hogy nekem (eddig) ez kimaradt az életemből.
Szánalmas, hogy mennyi mindent bele tudunk látni egy másik emberbe, mennyi jót tudunk feltételezni róla, hogy aztán naponta kapjunk pofonokat, hogy ébresztő királylány, maximum egy cselédlány sorsa juthat neked.

Értékelés:
4,9 szánakozó cseresznye az 5-ből!!