2018. április 8., vasárnap

Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Bár majdnem két éve, hogy olvastam a könyvet,  Edenbrooke, és aminek aztán jó érzékkel muszáj volt előzményt is írni.
Persze ezt a vékonyka füzetkét nem volt kötelező sem megvennem, sem elolvasnom, de izgatott, hogy nem teljes a történet, és biztosan lemaradtam valamiről.

Nos nem maradtam le semmiről. Nekem nem adott pluszt ez a kis szösszenet, de jó érzés volt felidézni -és, hogy örültem, hogy emlékszem -  Marianne és Philip ismerkedésének első pillanataira, de nem éreztem, hogy Philip szemszögéből újat kaptam volna. Sőt kicsit ömlengőnek tűntek az első pillantásra feltört érzései.
Lehet én lettem túl kemény és kérges, hiszen a könyv nagyon tetszett és szórakoztatott, de amit Philip átélt az ominózus fogadóban nekem túl sok volt. Sokkal jobban tetszettek a rámenős hölgyek próbálkozásai :-)
Azon tanakodtam a röpke pár oldal olvasása közben, hogy lehet egyszerűbb lenne az élet ha annyi gondja lenne a nőknek, hogy jól menjenek férjhez.

Értékelés:
3 piruló cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése