Lia Louis: Kedves Emmie Blue

                 "Mindenki változik. Csak én nem."

 Ez volt a másodszori próbálkozásom a szerzővel . Az első az a  Valahol közel a boldogsághoz . De azt hiszem nem fogom erőltetni a könyveit.

Úgy tűnik az írónak fétise a fiú, lány gyerekkori barátság, és a nehéz gyerekkor.

Emmie és Lucas azóta elválaszthatatlanok amióta a fiú megtalálta Emmie léggömbjét. Ez nagyon cuki, meg minden. Aztán felnőnek, és harminc évesen Lucas nősülni készül, Emmie meg rádöbben, hogy de hát szerelmes Lucasba. (Tisztára mint az Álljon meg a nászmenet c. filmben, ahogy egyik kedves barátnőm észre vette a párhuzamot. És tényleg!! )

Ahogy tervezgetik az esküvőt, és az ehhez kapcsolódó dolgot-helyszín, ruha - felbukkan a másik tökéletes fiú, Eliot, Lucas féltestvére. Közben Emmie csendben szenved, dolgozgat, dédelgeti a kamaszkori traumáját, ismerkedik a házinénivel, akinél lakik, és sóhajtozik, hogy mindenki boldog csak ő nem.

Innentől kezdve én borítékoltam, hogy ; Ki kivel fog összejönni, ki mit fog mondani, na meg az egész nagy keserves helyzet kinövi magát egy boldog végkifejletté. Emmie boldog lesz, klafa munkája lesz, lesz új családja, és egy kastélya egyszarvúkkal a kertben.

Amellett, hogy kiszámítható volt az is gáz volt szerintem, hogy egy harmincéves!!! nő nincs tisztában az érzelmeivel, és a komplexusaival - amiből van bőven - esze ágában sincs felkeresni egy szakértőt. Nyafog, sóhajtozik, mint egy tini. És sajnos úgy is gondolkodik.

 Élő ember nem beszél úgy mint Eliot!! És az, hogy a csodálatos Lucas tulajdonképpen egy önző köcsög x év után derül ki, agymenés!!!! 

Itt jegyezném meg, hogy szerintem olyan nincs, hogy egy fiú és egy lány csak barátok, mert az egyik mindig többet akar. Ez vagy kibukik, vagy nem. És sajnos olyan sincs, hogy évekig tipródunk egy gondon, vagy több gondon, és minden varázsütésre megváltozik. 

Értékelés: 3,5 gyerekes cseresznye az 5-ből!!!

Lia Louis: Valahol közel a boldogsághoz

Az első könyves szerzőt olyan nevekkel emlegetik együtt az ajánlóban mint Jojo Moyes vagy éppen Cecelia Ahern. Biztató  kezdet.

Lizzie James egészen jól érzi magát a bőrében addig míg egy tizenkét évvel korábban eltűnt legjobb barátja levelét meg nem kapja...nem mellesleg a levél aznap íródott amikor Roman eltűnt.

Lizzie élete legfontosabb és legérzékenyebb időszakában a legjobb barátja, és szerelme Roman volt. A kamaszkor vészterhes időiben, a családja szétszakadása, és imádott nagypapája elvesztésekor az egyetlen és legfőbb bizalmasa egy fiú volt.
Lizzie még felnőttként sem értette meg miért döntött úgy Roman, - minden ígérete ellenére - hogy magára hagyja, és soha nem jelentkezik újra.
Lizzie úgy gondolja talán Roman egy jelet küldd neki a levéllel...még akkor is ha Ő maga nem jelentkezik.

A jelen és a múlt váltakozva jelenik meg a lapokon. Számomra a múlt volt az ami megfogott a történetben. Lizzie és Roman kapcsolata, barátsága nagyon jól, a jó éretelemben édesen  lett elmesélve. Az első fenőtt lépéseinkkor  ritka, hogy ilyen barátra, társra tegyen szert az ember.

A történet vége nagyon el lett húzva...nem arról van szó, hogy másra számítottam, hanem a nagy semmit tálalta a szerző hosszú oldalakon keresztül.

Bár nagyon tetszett a történet, mégis csak 3,5 cseresznyét adtam rá, kicsit talán túl szigorúan, de nagyon éles a különbség a sztori két fele között.
Mindezek ellenére várom a szerző többi könyvét is!

Értékelés:
3,5 legédesebb cseresznye az 5-ből!!!

Mary Adkins: Amikor ezt olvasod

Igazi meglepetés volt számomra ez a könyv. Gyakran előfordul, hogy nem éppen tudatosan választok ki egy könyvet olvasásra- vagy a könyv választ ki engem. Ezúttal is szerintem ez történt, hiszen az utóbbi időben akárhányszor elsétáltam az olvasatlan könyveim előtt ez a kis piros borító mindig ugrott egyet, hogy őt válasszam.
Kérem szépen megvett a történet az első oldaltól, pedig a fülszöveg alapján kicsit féltem, hogy rettentően szomorú lesz.

Iris harminchárom éves és tüdőrákos. A fiatal nő blogot indít ahol kiírja magából a fájdalmát, mereng az életén, a családjával való kapcsolatán.
Az egész könyv csupa blogbejegyzés, sms és e-mail.

A téma ellenére sokat nevettem mert a nagy szomorkodás közepette a blog látogatói és a kommentek már paródiába illőek, ahogy a meglepő fordulatok is. Személyes kedvencem Simth személyi asszisztense, akinek a levelein dőltem a röhögéstől. Mert manapság már a mutasd az e-mailed és megmondom kivagy élő közmondás. Olvashatunk elektronikus levelet online szerencsejáték oldaltól, automata terapeutától, kollégától.

Iris főnöke és a lány nővére között e-mail váltások kezdődnek. Először csak a muszáj és praktikus dolgokról, aztán egyre több arról a személyről akit mindketten szerettek. Végül pedig a saját életük kerül terítékre, aktuális problémáik, és persze újra és újra Iris.
Jade és Smith hol közeledik, hol eltávolodik egymástól, de úgy tűnik a kapocs amely Iris iránti szeretetükből fakadt egyre komplikáltabb lesz.

Szerethető, humoros, néhol szívfacsaróan szomorú.

Értékelés:
5 elektronikus cseresznye az 5-ből!!!

Morgan Matson: Páratlan nyár

 "Már láttam magam előtt a nyarat, úgy ahogy mindig is képzeltem, ahogy mindig élnem kellene, ott csillámlott előttem, mint egy délibáb, majd megfakult és eltűnt."


Nem volt tudatos a részemről, hogy pihentettem kicsit ezt a műfajt. Amikor megláttam ezt a könyvet valamiért úgy éreztem érdemes kis időre újra tininek lenni. Nem csalódtam a könyvben, sőt sokkal többet kaptam mint amit manapság a tucatszámra megjelent YA romantikus történetek tudnak nyújtani.
Értelmes, nem erőltetett, a szerelmi szál is éppen befogadható a már felnőtt olvasónak is, jaj és az az üde humor, ami nagyon jót tett még a sztorinak.

Emily kicsit félénk lány, bátorságát és vagányságát barátnője képviselte a barátságukban. Emily nagyon várja a felhőtlen nyarat Sloane -nal, ám a lány váratlanul eltűnik, csupán egy tizenhárom pontból álló listát hagy különböző feladatokkal, amik elsőre nem is tűnnek lehetetlennek. Ám Emily ezúttal egyedül kell, hogy szembe nézzen a nagyvilággal és megannyi kihívással.

Emily azt reméli, hogy a lista végén valahogy Sloane is felbukkan, így késlekedés nélkül nekilát a feladatoknak, nem is sejtve mennyi élményt, új barátot, és talán szerelmet hoz majd neki ez a nyár.

Soha a büdös életben nem volt kamaszként olyan nyárban részem mint ebben a történetben, és ez nagyon bosszant. A gondtalanság, a tágas napok végtelenjei, az érzés, hogy bármit megtehetünk amihez csak kedvünk van mindenkinek jár(na).

Emily szülei igazán különcek, kicsit talán túl nagy teret is adtak két gyereküknek szerintem. Bár művészek, azért a gyerekeimre csak szánnék némi időt, még akkor is ha már éppen nem csecsemők.

A borító nem a szívem csücske, teljesen mást sugall mint a könyv tartalma. Szájfény, bulik és fiúk utáni nyávogás helyett sokkal izgalmasabban telik a nyár a szereplőnknek.

Értékelés:
5 listán szereplő cseresznye az 5-ből!!!

Julia Lewis Thomson: Többek által

Furcsa helyzet alakult ki, ugyanis a könyv első része tetszett, a második viszont már nem annyira.
Annát tizennyolc éves korától követhetjük a felnőtté válás rögös útján, hogyan és milyen ember is lesz belőle, -ahogyan a cím is frappánsan utal rá-többek által.

Szerintem a történet nagy léptékű, és rengeteg szereplőt alig ismerünk meg. A hirtelen felbukkanó ismeretlen karakterek egy-két mondattal be vannak mutatva és kész, zajlik tovább az élet. Ez pár szereplőnél nem is jelent gondot, de például Anna szüleiről semmi sem derül ki, csupán, hogy elváltak, pedig Anna anyukája nagyban befolyásolja lánya személyiségét.
A történetben a hangsúly a szerelmen van, annak ábrázolásán, és persze azon hogyan hatnak Annára az életébe belépő férfiak. A szerelmi jelentek gazdag részletességgel vannak ábrázolva.

A gimis Anna első nagy szerelme András. Szerelmük szépen kibontakozó, az igazi első szerelem ízével. Bár nekem András a népszerű zenész, elég idealizált karakter, aki jobban odavan a lányért, mint a lány őérte, naponta többször is szerelmet vall a vonakodó Annának.
Minden szépen halad, igazi YA (ifjúsági) romantika. Bár Anna rengeteg komplexussal küzd, a vagány András sokat segít a lánynak, feledtetve vele egy baleset utóhatását és a rossz családi légkört.

Olyan érzésem volt, hogy a szerző ki szerette volna szolgálni az olvasók igényét, ezért mindent belegyúrt a történetébe ami sok más népszerű regény ismérve, mint a vagány zenész fiú, a zenekar, Anna balesete. De a  később fiatal  felnőttként megélt szerelmi játszmák, civódások, perlekedések, huzavonák is ide sorolhatóak.

A remek párbeszédek és a humor viszont nagyon jót tettek a történetnek,olvasmányos és pörgős lett általa a történet.


Értékelés:
3 szívecskés cseresznye az 5-ől!!

Naomie Hay : A Nyeremény

Mindössze 126 .oldalas a könyv. Nemcsak a rövidségével van baj, hanem ezzel a depresszív hangulattal is ami a történetre jellemező. A szereplők egész hülyén reagálták le életük egy szerencsés történetét, miszerint hogy több száz milliót nyertek a lottón. 
Korábban már olvastam egy hasonló könyvet, Lottón nyertem címmel, az a könyv azt hirdette magáról, hogy valóban egy lottó milliárdos írta...

 Ebben a történetben egy négy tagú család átlagos, egyhangú már-már szürke életét változtatja meg a főnyeremény. Vagyis eleinte csak M. az anya életét, ugyanis családja elől az első időkben titkolja dolgot.
M. az első sokk után tervezgetni kezd, és bár az első lista amit összeír mind jótékonykodásról meg adakozásról szól, amikor kézhez, vagyis bank számlára kapja a pénzt, már csak a saját vágyai lebegnek a szeme előtt - tánc tanár, saját lakás, kényeztető kezelések, autó vezetői tanfolyam, új ruhák... családja mindinkább csak probléma az új tökéletes életében, akiket hirtelen csupa negatív színben lát, és illet.

Én sosem értettem ezt a családban élek, de egyedül felállást. Főleg M. volt számomra fura, egyik percben még felidézte a kedves családi emlékeket, következő percben meg azt hajtogatta, hogy ők nem is igazi család, gyerekei, és a férje is idegenek, ő pedig csak egy háztartási robot… felnőtt nő létére elég labilis volt és idegesítő.
A másik negatívuma a könyvnek M. fura személyisége mellett az a gyorsaság... ha jól emlékszem a nyereményt mindössze négy nap múlva már kézhez is kapta, ha jól tudom ez valójában minimum három hét...az új lakás vétele, és birtoklása körülbelül tíz percet vett igénybe... ez is elég elképzelhetetlen, ahogy az is, hogy a szalonban megtekintett autóval már aznap hazafurikázzunk, azt hiszem ez sem lehetséges azonnal...

Természetesen nem vagyok annyira naiv, hogy ne tudjam elképzelni, hogy egy nagyobb összeg csak pozitív dolgokkal jár, biztosan rengeteg hátránya és veszélye van a hirtelen meggazdagodásnak, de a szerző szerintem a lehető legrosszabb forgató könyvet írta meg. Számomra olyan volt, minta egy csapat öt éves maszatos kisgyerek kapta volna meg ezt a temérdek pénzt. Egyik szülőnél sem jelent  meg egy percre sem egy pici értelem.

Néhol ugyan megcsillant a szerző írói vénája, de ebből a történetből jóval többet ki lehetett volna hozni. Kezdve azzal, hogy a férjet nemcsak egy pocakos, gyér hajú férfiként emlegeti, azon át ahogy M.-ről is csak annyi a legfontosabb tudnivaló, hogy kissé elhízott, és közel jár a negyvenhez. Engem ezek a külsőre építő karakterek nagyon idegesítenek, egy szereplő, főleg egy könyvben nem attól lesz szereplő, hogy állandóan a külső jegyeit emlegetjük!!! Semmi mást nem tudtam meg róluk. Ahogy a két kamasz? lányukról sem, akik egyik pillnatban még kicsik voltak, a következőben már elég nagyok ahhoz, hogy anyjuk gondoskodása ne hiányozzon nekik.


A könyv borítója viszont jól sikerült!

Értékelés:

3 nyertes cseresznye az 5-ből!!!

Kate Van Dyke:Vérzivatar Tűzmadár1.

A Csontgolyó és a Latin démon szerzője egy új,kétrészes könyvvel jelentekzik újra a krimik piacán.


Őszinte leszek,nekem annyira nem jött be ez a könyv. Igaz,hogy nem vagyok egy tipikus krimifaló,de olvastam már a műfajban pár könyvet és ez valahogy nem vett meg magának,pedig a fülszöveg ígéretes:

"Kívülről nézve James Sinclair szállodalánc tulajdonos családjának életét siker, luxus és fényűzés kíséri. Az ötcsillagos színfalak mögött azonban családi viszályok, irigység, rejtélyes halálesetek és titkos viszonyok bújnak meg. James ikerfiai Ron és Dean mindenben különböznek. Dean, a világtól elvonult művész, Ron pedig apja nyomdokaiban járva a Sinclair Star szállodalánc alelnöke.
Apjuk, a kíméletlen üzletember, vaskézzel akarja irányítani gyermekei életét.

Ron, feleségét és kisfiát egy repülőgép szerencsétlenségben veszti el, ikertestvérét tisztázatlan körülmények között meggyilkolják. A szálak Ronhoz vezetnek, de valóban képes lenne megölni saját fivérét?
A férfi önpusztító életbe menekül. Viszonya lesz egy tinédzserkorú szobalánnyal. Egy éjszakás kalandjuk közös sorssá alakul, amit mintha valaki a háttérből irányítana…"

Gazdagság,hatalom, és az összes emberi bűn,gyarlóság,rossz tulajdonság zsúfolódik a könyvben.
Persze a krimi attól jó ha izgalmas,néhol sokkoló-nekem inkább kissé hatásvadásznak tűnt a nyersességével,mintha erőből akarná lehengerelni az olvasót.
Az alapsztori és a szereplők jók,csak valahogy a kivitelezésen kellett volna finomítani ahhoz,hogy ténylegesen borzongjak olvasás közben.

A könyv ,mint említettem két részes a második rész ,Valóra vált rémálom címmel jelenik.

Ami a borítót illeti,hát nekem nagyon nem tetszik:-((( Sajnos ez is olyan mint maga a könyv,nyers,erőszakos, Bár lehet vannak olyan olvasók akik a krimikben ezt a vonalat szeretik.