Lizzie James egészen jól érzi magát a bőrében addig míg egy tizenkét évvel korábban eltűnt legjobb barátja levelét meg nem kapja...nem mellesleg a levél aznap íródott amikor Roman eltűnt.
Lizzie élete legfontosabb és legérzékenyebb időszakában a legjobb barátja, és szerelme Roman volt. A kamaszkor vészterhes időiben, a családja szétszakadása, és imádott nagypapája elvesztésekor az egyetlen és legfőbb bizalmasa egy fiú volt.
Lizzie még felnőttként sem értette meg miért döntött úgy Roman, - minden ígérete ellenére - hogy magára hagyja, és soha nem jelentkezik újra.
Lizzie úgy gondolja talán Roman egy jelet küldd neki a levéllel...még akkor is ha Ő maga nem jelentkezik.
A jelen és a múlt váltakozva jelenik meg a lapokon. Számomra a múlt volt az ami megfogott a történetben. Lizzie és Roman kapcsolata, barátsága nagyon jól, a jó éretelemben édesen lett elmesélve. Az első fenőtt lépéseinkkor ritka, hogy ilyen barátra, társra tegyen szert az ember.
A történet vége nagyon el lett húzva...nem arról van szó, hogy másra számítottam, hanem a nagy semmit tálalta a szerző hosszú oldalakon keresztül.
Bár nagyon tetszett a történet, mégis csak 3,5 cseresznyét adtam rá, kicsit talán túl szigorúan, de nagyon éles a különbség a sztori két fele között.
Mindezek ellenére várom a szerző többi könyvét is!
Értékelés:
3,5 legédesebb cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése