Jojo Moyes: Áradó fény

1935 -1943 között az Egyesült Államokban működött az a mozgókönyvtár program aminek keretein belül több százezer vidéken élő felnőtt és gyermek élvezhette az olvasás örömét. Ez az alapja a történetnek. 

Főhősei azok a bátor, és vagány nők, lányok akik nemcsak megtanultak lovagolni, de igyekeztek szót érteni a sokszor ellenségesen viselkedő lakosokkal is. Közben küzdöttek a környezetük nemtetszésével, családjuk ellenzésével, férjeik bírálatával, az időjárás viszontagságaival. Útjaik során csakis magukra és a hátasukra számíthattak. A több kilométeres magányos utat mindennap megtették hóban, fagyban, perzselő napsütésben. 

Moyes öt női sorson keresztül mutatja be ezt az időszakot, a szereplők saját életével kibővítve. Természetesen a leginkább az akkori ellenállás a legerősebb, hiszen nem elég, hogy a nők otthagyják a tűzhelyet, de még olvasni is akarnak, sőt terjesztik!! 

Az öt szereplő közül Alice az első számú főszereplő, aki a szokásos elrendezett házasság foglya. Ám nagy reményeket táplál a házassága sikereit illetően. Tulajdonképpen az unalom és apósa iránt érzett ellenszenve vette rá, hogy csatlakozzon a mozgókönyvtár csapatához.

Egyedül a történet végét éreztem nagyon elnyújtottnak. És kicsit rózsaszínnek is. Rengeteg nehézség, akadály, ellenszenves emberek(főleg férfiak) tesznek folyton keresztbe a fejlődésnek.Úgy éreztem a sok bajnak, tragédiának sosem lesz vége, ám az egy mindenkiért, mindenki egyért elv alapján idilli lett a befejezés.

Értékelés:

4 mozgó cseresznye az 5-ből!!!

Kate Morton: Az órásmester lánya

"A szerelem a kényszerű  beletörődés, az iszonyú tudat, hogy a másik talán soha nem fogja viszonozni."

A szerző régi jó ismerősöm akire bizton számíthatok. Ezúttal sem hagyott cserben Kate, sokrétű és izgalmas történetet olvashattam.

A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam, de nem okozott csalódást, hogy - a szokásos- két idő síkon futó történet sokkal több rétegű mint elsőre tűnt.

Egy ígéretes tehetség, Edward 1862-ben rátalál addigi legkülönlegesebb múzsájára. A lány szegény és furcsa, titkokkal teli élete sem tántoríthatja el attól a fiatal festőt, hogy csakis Lilyt örökítse meg.
Edwardnak menyasszonya van. Lily-nek pedig titkai.

'Az élet igazságossága mindössze abban mutatkozik meg, hogy igazságtalan csapásait vakon méri az emberekre."

Napjainkban Elodie egy levéltárban dolgozik. Egy elfelejtett dobozban különleges dolgokra bukkan, többek között egy rajzra egy házról, amit Elodie mintha ismerne.

A sok szereplős, sok rétegű, izgalmas és különleges történet egyetlen végzetes nap hatásaira épít. Múltat és jelent alakít és formál át a szereplők végtelen sora, és egymáshoz való kapcsolatuk.
Elsőre úgy tűnt túl sok szereplő jön-megy a lapokon, oda kell figyelni, hogy ki, kivel hogyan kapcsolódik, de megéri elmerülni a történetben.
Számomra volt olyan szereplő akinek nem volt túl sok jelentősége a történet szempontjából mégis nagyobb teret kapott.

Csak az utolsó oldalakon derül ki, hogy mégis mi történt azon a végezetes nyári napon a festői házban a művészek között.
Mindent megkaptam a történettől;szerelmet, rejtélyt, művészetet, gyönyörű megfogalmazásokat, hangulat teremtést.

Még több Kate Morton:  Titkok őrzője. A tóparti ház. Távoli órák.

Értékelés:
5 eltitkolt cseresznye az 5-ből!!!

Emma Healey: Elizabeth eltűnt

A szerző első regénye nagyon jól sikerült. A két idősíkon futó történet sok kedvenc szerzőm erőssége, és Healey is jól bánt mind a múlttal,mind a jelennel.
A múltban történtek érdekessége, hogy a II.világháború után játszódik. Kevés könyvet olvastam erről az időszakról. Tömegek indultak útnak, hátha máshol könnyebb az élet mint ahol túlélték a háborút. Férjek és feleségek keresték egymást, vagy ellenkezőleg,eltűntek a régi életükből bizonytalanságban hagyva a családjukat. Romos házak, jegyrendszer és sorban állás a kevés fejadagokért, munkanélküliség.

Hetven évvel később Maud egyedül él családja házában. Napjai egyre inkább elvesznek. Egyik percben még határozott céllal indul el otthonról, aztán a következő percben már az utcán áll zavarodottan. (Szívebmarkoló volt olvasni, hogyan veszik el a világ az idős nő számára.)
Gyerekkora azonban élénken él benne, minden nehézség nélkül eleveníti fel az az időt mikor megtudják, hogy nővére Sukey eltűnt.
Az idős nő elméje összemossa a jelent és a múltat. A jelenben barátnőéért Elizabethért aggódik aki napok óta elérhetetlen. És ez az aggódás aztán felszínre hozza élete legnehezebb időszakát, mikor nővére után nem találtak semmi nyomot, csupán egy bőröndöt.

"Egy másodpercre szinte súlytalannak éreztem magam, egy elképzeléstől, amelyben a nővérem élt, a saját világunkban, a saját ruháiba öltözve épp elment tőlünk vacsora után."

Sukey eltűnése utáni időszak nagyon izgalmasan lett megírva.Bár Sukey férjével együtt tűnik el, a férj Frank hetekkel később megkerül...
Szinte mindenki gyanús aki ismerte a fiatal nőt. Sőt a környéken egy sorozatgyilkos is ólálkodik.
Maud hónapokig járja be ugyanazt az útvonalat amin nővére is mindig megfordult. Minden egyes eldobott holmit jelnek tekintett ami elvezeti nővéréhez.

A  történet vége frappánsan zárul. Maud zavaros elméje addig-addig váltogatja a múlt és jelen eseményeit míg rá nem talál a titkok nyitjára, vagyis, hogy hová tűnt Sukey.


Értékelés:
4,9 múltban érő cseresznye az 5-ből!!

Mindy McGinnis: Egyetlen kortyot sem

A szerző által elképzelt világvége szerint az új világban a víz a legnagyobb kincs. Ha van vized, nincs más dolgod mint megvédeni.
Rögtön belecsöppenünk Lynn és Anya életébe, nincs semmi felvezetés, magyarázat, hogyan és mikor fogyott el a vízkészlet és a többi. (Annyit lehet tudni, hogy jó pár éve tart ez az állapot, hiszen Lynn már kilencévesen puskával őrzi a farmot, és nem ismeri az elektromos áramot, sem az internetet, telefont. Magyarán a lány már ebben nőtt fel.)
Anya és lánya egy farmon élnek, szerencséjükre otthonuk mellett kis tó is van. Kemény munkával gyűjtik és tisztítják a vizet nap mint nap. Lelövik a betolakodókat, a ház alagsorában rendezkednek be a túlélésre, télire fát gyűjtenek, húst tartósítanak.
A két nő magányának egy átlagos nap vet véget. Lynn és Anya életének nagy fordulópontján Lynn-nek döntenie kell, hogy egyedül küzd tovább vagy másokra is támaszkodik.

Számomra a disztópiás könyvek erőssége, hogy rávilágítanak olyan dolgokra amikre én  a nagy kényelmemben nem gondolnék. Ezúttal ez maradt el, a sok hűha, meg aha, meg tényleg! Inkább kötekedni volt kedvem, hiszen az első jelenettől kezdve Lynn azért hisztizik Anyával, hogy fát kell még szerezniük télre. Aztán a fa kérdése nem oldódik meg, mégsem fagynak meg télen, sőt a lány nagy büszkeséggel szemléli a semmiből előkerülő farakást.
Van egy furgon is a sztoriban. Hogy honnan szedtek benzint, és az a benzin vagy gázolja hogyan nem ment tönkre évekig az is érdekelne.
A történetben valahol felbukkan aztán egy tehén is. A kérdés az, honnan volt annak a szegény párának teje. Ha volt teje, akkor borjúnak is lennie kellett-mondjuk, hogy volt, csak már megették. Boci viszont csak úgy születik ha van hozzá bika. Szóval azt hiszem a szerző nem gondolta ezt át.
Ahogy azt sem, hogyan tettek szert a nők kiapadhatatlan mennyiségű lőszerre. Mert ugye pár fegyvert és töltényt szerezhettek az arra járkáló fosztogatóktól, de amennyit eldurrogtattak az kicsit soknak tűnt.

Így ahelyett, hogy a történetre tudtam volna koncentrálni, a  logikai bukfenceken rágódtam.
Viszont előfordult azért, hogy jó értelemben lepett meg a szerző. Ilyen volt Eli karaktere, na meg Lynn múltjából egy személy.

Mivel sorozatról van szó, előfordulhat, hogy kiforrja magát, így  kíváncsi vagyok a következő részre is.

Értékelés:
3,5 szomjas cseresznye az 5-ből!!

Kate Morton: A tóparti ház

"Arra várni, hogy minden olyan legyen, mint azelőtt, és későn ébredni rá, hogy lehetetlen."


Morton most is egy igazi útvesztőbe kalauzolt. 1933-ban az Edevane család a Szent Iván -éjjelén estélyt adott. A hatalmas és gyönyörű birtokon több száz ember pezsgőzött és csónakázott a tavon. Reggelre azonban tragédia történt mely örökre száműzte otthonából a családot, és a szétszaladt családtagok mázsányi titkokat cipeltek magukkal. A családdal sokáig foglalkoztak a rendőrök, és persze az újságok is.

A már idős Alice és testvére Deborah nem beszélnek a múltról. Testvérük Clemmie halott, apjuk és anyjuk szintén. A sikeres detektívregény szerző Alice, megannyi rejtély old meg a könyveiben, ám a saját élete rejtélyét képtelen felgöngyölíteni.
A két idős nő nem is tudván egymás bűntudatáról, mindketten úgy élnek hosszú évtizedekig, hogy úgy tudják  jelentős szerepük volt családjuk széthullásában.

A jelenben (2003) Sadie a fiatal nyomozónő nagyapjánál tölti kényszerű szabadságát. Munkája közben rossz döntést hozott. Sadie-t nemcsak a döntése, de egy levél is felzaklatja, ezért vidékre menekül. A saját problémái helyett a futás közben botlott ház rejtélyével kezd foglalkozni.

Azon  a bizonyos éjszakán történtek, amely által mindenre fény derülne, nehezen áll össze, mintha a szerző folyamatosan adogatná az olvasóknak a betűket, melyből össze lehetne olvasni a megfejtést, ám a mondat állandóan változik. A gazság mely kiderült-ből, a következő oldalon: Az igazság mely kiderült..-lesz.

Miközben törtem a fejem, hogyan, ki által ért véget a virágzó birtokon a boldogság, pár másik dologra simán ráéreztem, Ilyen volt Sadie múltja, mely az első percben körvonalazódott, vagy az ügye, amelynek végszavát szintén kitaláltam. De simán megéreztem egy mellékszereplő fontosságát is!
Kifejezetten lassan hömpölygő ez a regény. Rengeteg szereplővel és sorssal.

Morton kifejezetten az a szerző aki jó logikával írja a könyveit, most mégis többször bele tudtam volna kötni. Miért kellett mindenre majd' hetven évet várni? Miért nem tértek vissza a szülői házba megválaszolni a kérdéseket? Hiszen minden ott volt az orruk előtt.
Szerintem egy nagy rejtély is elég lett volna, kár volt halmozni a sok félreértést, hazugságot.
Általában minden könyvben megszeretek legalább egy karaktert, de sajnos sem Sadie, sem Alice nem kerültek közel hozzám.

Értékelés:
4 csalárd cseresznye az 5-ből!!!

J. R. R. Tolkien: Karácsonnyi levelek

Karácsony előtti napokban nem is lehetett volna tökéletesebb olvasmány, mint ez a könyv. A szerző 1920-ban kezdte el írni leveleit Karácsony apó nevében először hároméves fiának, majd szép sorban mind a négy gyereke megkapta a levelét karácsony táján. A reszketeg- Karácsony apóra jellemző- kézírással érkezett levelek legtöbbje mellé rajz is járt. Így könnyebb volt elképzelni milyen lehet az élet az Északi-sarkon.

"Kedves John!
Nagyon hideg van ma, és a kezem remeg- ezerkilencszázhuszonnégy, vagy talán- huszonhét éves leszek karácsony napján - , sokkal öregebb vagyok, mint a dédapád, így aztán a toll megállíthatatlanul reszket a kezemben, de úgy hallom már, olyan jól olvasol, hogy biztosan elboldogulsz majd a levelemmel...

Hideg puszit küld: Karácsony Miklós apó"

A húsz éven keresztül érkező levelek kitértek Karácsony apó gondjaira, a szeleburdi rénszarvasokra, és főleg Jegesmedvére aki sokszor belefirkált a levélbe, és persze rengeteg galibát is okozott.
Karácsony apó figyelt, hogy minden évben teljesítse a gyerekek kívánságait, legyen az építőkocka vagy könyv. De persze kitért a családi változásokra is, főleg ha újabb gyerekkel bővült a család- de a háború is szóba került.
Karácsony apó birodalma is folyamatosan bővült, változott. Volt, hogy el kellett költöznie, volt, hogy beázott az ajándékokkal teli barlang, de ádáz csatába is kezdett a koboldokkal.

Az eredeti illusztrációkkal és levelekkel együtt csodálatos világba repítik az olvasót. Felnőttként is nagyon élveztem.

Értékelés:
5 Északi- sarkon érő cseresznye az 5-ből!!

Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

"Röviden szólva tehát úgy tekintsenek magukra, mint egy postára adott csomagra."

1946. Sydney. Hatszáz feleség, huszonnégyezer kilométer, egy háborúban szolgált repülőgép-hordozó, és négy nő sorsa megtörtént események alapján felelevenítve. Dióhéjban ez Moyes legújabb remekműve ami az első pillanattól kezdve beszippantott, és az utolsó oldalig fogva tartott.

A szerző nagymamája is megjárta ezt a különös utat Angliába, sok száz sorstársával együtt. Bevallom még soha nem hallottam ezekről a gigantikus utakról. A háború alatt szövődött szerelmek, és házasságok a pároknak immár elérhető közelségbe kerültek. A feleségek végre férjükhöz indulhattak, új családjukhoz és új hazájukba.

"Valami különös senki földjén éltek, az ausztráliai életük még nem ért véget, az új még nem kezdődött el, nekik pedig folyton a jövőn járt az eszük, amelyről alig sejtettek valamit..."

A Victoria nevű hatalmas csatahajó nyolc hét alatt ért Angliába. A sajátságos élettér, a bizonytalanság a különböző társadalmi rétegek igencsak  furcsa helyzeteket teremtettek. Frances, Avice, Margaret és Jean egy kabinba kerülnek. Az út során lassan mindenkit megismerünk.

A negyvenhárom éve szolgáló hadviselt kapitány különös, utolsó útján először távolságtartással kezeli a rengeteg nőt, majd ahogy egy-egy nő sorsába belelátva, azon aggódik, hogy mindenkit elvigyen Angliáig.

 Hatszáz nő összezárva a harcokban kimerült férfiakkal nem kevés rizikóval jár. Bár szigorú szabályok szerint élnek, a nemek közti keveredés, átmulatott éjszakák nem minden esetben akadályozhatók meg. A korabeli feljegyzésekből, újságokból kiderül, hogy igazán embert próbáló út volt. Többek között gyilkosság, öngyilkosság is történt. Több feleség kapott szívtelen-"Nincs rá szükség, ne jöjjön" üzenetet. Őket a lehető leghamarabb kitették a hajóról, és a Vöröskereszt segítségével utaztak haza. Volt olyan feleség is aki az út végén tudta meg, hogy férje időközben meghalt.

A hajónak volt saját újságja, a Napi Hajóhíradó, előadásokat tartottak a nőknek, hiszen egy ismeretlen országba készültek, így nagyon keveset tudtak az ottani életről. Megválasztották a Victoria királynőjét is. Hosszú heteket kellett várni a postára, ezeket a napokat egyre nagyobb aggodalommal várták a nők, hiszen sokan kaptak elbocsájtó szép üzenetet szerelmesnek hitt hitvesüktől. A hajón futótűzként terjedtek a rossz hírek.

A szerző zseniálisan oldotta meg, hogy megismerjük az egész hajót, a kapitányt, képet kapjunk a hajón szolgáló legénységről is, de a négy nő története is hibátlanul haladjon.
Teljesen bele lehet merülni a nem mindennapi kalandba. Kedvenc lett!

Értékelés:
5 hadihajón utazó cseresznye az 5-ből!!!

Jojo Moyes: Miután elvesztettelek

"Egy olyan férfit szerettem, aki egy egész világot tárt fel előttem, de nem szeretett eléggé ahhoz, hogy megmaradjon ebben a világban."

 A szerző előző regényében  Mielőtt megismertelek   megismerhetjük Lou-t és Will-t.
Bár ebben a részben már nem lehetnek együtt, ez nem jelenti azt, hogy a történetük is véget ért.
Lou immár majd' két éve, hogy Will nélkül kénytelen folytatni az életét.

Moyes igazán meglepett, sok mindent el tudtam volna képzelni folytatásnak, de pont azt nem amit a szerző olyan okosan és elegánsan kitalált.

Lou egy baleset következtében ismét a szülői házban találja magát. Szülei mind testi mind lelki bajai miatt aggódnak. Lou nem érti hová kellene úgy rohannia. Neki jó a gyötrődés és az emlékezés.

Miután testileg felépült szülei megnyugtatására újra saját lakásában találja magát, és újra dolgozik az utált, de muszáj reptéri bárban.
Aggódó apjának tett ígéretét betartva csatlakozik egy csoporthoz, a Továbblépők tagjai mind gyászolnak valakit, Lou mégsem érzi, hogy közéjük tartozna, de azért lelkiismeretesen eljár a találkozókra és hallgatja mások hogyan élik meg a gyászt.

"-Szeretném elmondani, hogy bár a csoportunk neve Továbblépők, egyikünk sem lép előre úgy, hogy hátra ne nézne."

Lou nem sokáig dédelgetheti fájó lelkét hamarosan két ember is felbukkan, és felforgatják Lou jól bejáratott magányát.
Az egyikük a múlt, vagyis éppen Will kapcsán míg a másikuk a jövő azaz pont a tovább lépést segítené...

Egy percig sem unatkoztam, Moyes  nem tudta elrontani az előző könyvhöz fűződő érzelmeimet, remekül adagolta a szívfájdalmat az izgalmat és a lökött Clark család jóvoltából a humort is.

Értékelés:
4,99 újraérő cseresznye az 5-ből!!!

Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

 
"Mindenkiben ott van bezárva a múlt, akár egy olyan könyv lapjai, amelyet betéve tud, s melynek csupán a címét olvashatják el a barátai." 
/Virginia Woolf/


Jó pár évvel ezelőtt egy másik kiadó gondozásában már megjelent ez a kötet, de a Cartaphilus kiadó nagyon jól döntött amikor felkarolva a szerző könyveit ezt újra kiadta.
Talán még blogom sem volt mikor először olvastam a regényt, így most teljesen újdonságként hatott a történet, egyetlen momentumként a történetben szereplő házra emlékeztem.

Holdenék két lánya, lehetne akár ez is a könyv címe, bár nem lenne teljesen igaz, hiszen  Lottie és Celia nem édestestvérek. Lottie eredetileg addig maradt volna befogadó családjánál amíg a háborúval járó bombázások megszűnnek. A háború véget ért, Lottie mégis maradt.
Celia és Lottie pedig testvérekként barangoltak, álmodoztak a tengerparti városban, ahol mindenki tudja hol a helye.
Így csak a két lánynak jelent pozitív élményt mikor a sokáig üresen álló Árkádia házba izgalmas bohém lakók költöznek. A város egy emberként háborodik fel a művészlelkek erkölcsromboló jelenléte ellen.
Nemcsak Frances és Adeline jelenléte az újdonság az álmos kisvárosban, de Celia is elutazik egy időre, hogy tanuljon. Ám a vonatról egy új Celia libben le, aki modern frizurát és harisnyát  hord, és nem mellesleg titokban el is jegyezték.
Lottie mellőzöttnek és boldogtalannak érzi magát. Egyedül Frances látja mi zajlik a lányban, aki épp az Árkádia-ház lakóit és vendégeit örökíti meg a ház egyik falán. Lottie is felkerül a falra, akárcsak Celia vőlegénye Guy, de a két fiatalnak fogalma sincs arról, hogy Frances  hogyan örökítette meg kettejüket...

 "A múltnak csak a legjavát szeretem megtartani."

Évtizedekkel később az Árkádia-ház üresen áll. Daisy kénytelen egyedülálló anyaként elvállalni a ház felújítását és berendezését, partnere és szerelem Daniel ugyanis elhagyja a pár hónapos gyerekükkel együtt.


A két idősíkon futó történetben mindig a legizgalmasabb résznél hagyjuk ott a szereplőinket, vagy Lottie-t vagy Daisy-t.
A szerelem és a lemondás regénye ez, amelyben nincs mindenki számára boldog végkifejlet.
Összetett és izgalmas könyve a szerzőnek. Féltem túl sok lesz benne  romantika, de bízhattam volna egyik kedvenc szerzőmben, mert mint mindig most is tökéletesen eltalálta az arányokat.

Értékelés:
4,9 különc cseresznye az 5-ből!!!

Cheryl Strayed: Vadon - Ezermérföldes utam önmagamhoz

Cheryl több évnyi magánéleti kudarc, majd édesanyja halála után dönt úgy, hogy kell valami valami amire új életet építhet. El kell mennie valahová, hogy aztán rájöjjön hol is lehetne az új otthona.
Cheryl történetének nagysága abban rejlik, hogy végtelenül őszinte és egyszerű a szó nemesebbik értelmében. Nincs köntörfalazás, nem szépítgeti saját hibáit, nem akar jobb színben feltűnni, mint amilyen ember valójában.

Aki nagy lélegzetvételű, spirituális értelmezésre, kristálytiszta gondolatokra vár annak ezt a könyvet nem ajánlom. (Nem egy tipikus El Caminó történet.)
Bár ez is egyfajta zarándokút, mégis a Kaliforniai Specifikus Túraösvény és Cheryl sokkal kézzelfoghatóbb mint a lelki megbékélést keresők történetei, akik valami magasabb szintet keresve indulnak útnak.

                                                         Cheryl útközben.

Cheryl tulajdonképpen egyedül állt a világban, amikor 1995-ben úgy érezte, hogy élete ennél apróbb darabokra már nem is eshetett volna szét. Egy véletlen útjába sodorja a túraösvényről szóló könyvet.
Hirtelen elhatározásból nekivág az 1100 mérföldnek, ami három hónapi gyaloglást jelent, egyetlen hátizsákkal, ami a Szörnyeteg nevet kapta, súlya és mérete után.
Cheryl dacol az időjárással, a csörgőkígyókkal, a hegyekkel, sivatagokkal na és persze a félelmeivel.

Ahogy mindenkinek a fiatal nőnek is megvolt az elképzelése a túrázásról. Gyaloglás közben majd megtisztul, értelmet kap a sok múltbéli veszteség és szenvedés. Megérti mi, miért történt vele. Jól kisírja magát, megtisztul. Csodálja a tájat, belefeledkezik a természet szépségeibe, megmártózik a hűs vizű folyókban, majd esténként kiül a sátor elé és olvas.

Már a túra első napjaiban rádöbben, hogy örül, hogy él. Alig-alig halad, a túrabakancsa szinte az első percben feltöri a lábát, hőség van, és mivel a sivatagban kezdi a túrát percek alatt elfogy a vize. Éjszakánként rettegve lapul piciny sátrában, és azon imádkozik, hogy semmi se egye meg.
Napközben ahogy megáll pihenni elnyomja az álom, és állandóan éhes.
Az útvonal mentén váró, barátnője által időrendben feladott csomagok tartják életben, mindig a következő csomag a cél. A csomag amiben étel és pénz van. Cheryl fő vágya a Snapple limonádé lesz, bár korábban nem vonzódott ehhez az italhoz, a túra alatt gyakori célként lebegett szeme előtt az ital megszerzése.

Cheryl útja nem csak egy remek kaland az olvasónak, hanem üzenet, hogy milyen erősek, kitartóak tudunk lenni. Nem is képzelnénk magunkról mire vagyunk képesek.

A könyvből mozifilm is készült, Cheryl-t,Reese Witherspoon alakítja.

Értékelés:
5 túrázó cseresznye az 5-ből!!!

Kate Morton: Titkok őrzője

"...ahogy a kutya, mindenkinél hamarabb tudja, hogy gonosz lélek közeleg;ahogy az ugatás felserkenti anyjukat, aki arra fordul és megpillantja azt a férfit, és miközben a lány a lombkunyhóból figyel, egyszerre megriad."

Morton neve számomra olyan garancia, hogy ezen könyvének még a fülszövegét sem olvastam el, tudtam, hogy csakis jóra számíthatok tőle.

A szerző könyve felülmúlta az elvárásaimat.

Egy gigantikus családregény amiben minden benne van amire olvasó csak vágyhat: Szerelem, háború, intrika, árulás, család.

1961 -Laurel egy gyönyörű és békés helyen él családjával. Egy nap épp öccse születésnapját ünnepelnék meg, mikor váratlanul egy idegen férfi jelenik meg a családi ház ajtajában...

Laurel szemtanúja lesz egy végzetes találkozásnak, ám gyerekkora ezen epizódját felnőtt koráig magában tartja.

Dorothy- Lauer anyja haldoklik. Laurel pedig úgy dönt ideje, hogy anyja tisztázza ki volt azon a napon a látogatója, aki minden bizonnyal jól ismerte az édesanyját.

Természetesen Morton most sem hagyta ki, hogy két szálon futtassa a történetet. Sőt három.

Dorothy gyerekkorától kezdődően, egészen Londonig kísérjük Laurel anyját. Ott aztán persze becsatlakozik még két férfi, és egy női szereplő Vivien is.
Napjainkban pedig Laurel életét ismerhetjük meg, aki ünnepelt színésznő. Testvéreivel visszatérnek gyerekkoruk színhelyére.
Öccsével Gerryvel pedig felgöngyölítik anyjuk másik életét.

Ami olvasás közben meglepett, az az volt, hogy a szerző most igencsak fura szereplőket alkotott. Elhitette velünk, hogy ki a jó és ki a rossz, kiről mit gondoljunk.
Van, hogy lezár egy szálat, aztán szinte az utolsó oldalon újat nyit a szereplőnek.

Lehet lesz olyan aki olvasás közben rá fog jönni a szerző csavaros észjárására. Nekem nem sikerült.

A Felszáll a köd  és a szerző ezen könyve az első helyen áll a képzeletbeli Morton könyvek dobogóján.

U.I: LOVE JIMMY!

Értékelés:
5 titkosított cseresznye.

Jojo Moyes: Páros, páratlan

"Ez a történet egy olyan családról szól, amelyik mindenhonnan kilógott.Egy kislányról, aki kicsit stréber volt,és jobban szeretett matekozni, mint kifesteni magát. Meg egy srácról, aki szerette kifesteni magát, és egyetlen törzsbe sem illett bele. És hogy mi történik az olyan családdal, amelyik mindenhonnan kilóg? Tönkremegy, ott marad üres zsebbel, elkeseredve."

Moyes akárcsak tavaly, idén karácsony előtt is szállította az újabb könyvét. Csak pozitív jelzők jutnak eszembe a könyvről. Főleg azért tetszett mert életszagú volt, a szereplői akár mi magunk is lehetünk.
Jess egyedül neveli lányát, és volt férje fiát is. Takarít és esténként egy pubban dolgozik. Hiába minden pozitív hozzáállás, reménykedés, úgy tűnik a pénztelenség és a gondok felülkerekednek a kis családon. Tanzie igazi matek zseni, de a magániskola elérhetetlenek tűnik. Ám egy matekverseny felvillantja a reményt.
Pénz nélkül, ráadásul egy hallgatag emós tinivel megspékelve Skócia lehetetlen akadálynak tűnik. Ugyan akkor nincs is nagyon más választásuk.

Egy jóképű de éppen a törvény keze elől menekülő férfi felelőtlen ígérete odáig juttat négy embert és egy kutyát, hogy egy kocsiba zárva töltsenek el egy teljes hetet.
Ed tulajdonképpen Jess munkáltatója, hiszen a nő hetente takarít a drága lakóparkban ahol Ed él. Így Ed bármilyen segítőkész is, Jessnnek megvan a véleménye Edről.

Az utazás persze nem zökkenőmentes. Tempós és olvasmányos ez a rész.

Olyan az egész történet mint valami akadály verseny, úgy érezzük a pályának sosincs vége, épphogy nem vertük le a lécet, máris ott egy újabb megugrani való.

Bár a történet végén lehet sejteni, engem mégsem zavart a tudat. Moyes azért nem hagyja, hogy nagyon biztosak legyünk magunkban, az utolsó oldalig dobálja a petárdákat.

"A valószínűség törvénye a nagy számok törvényével kombinálva azt diktálja, hogy néha többször is meg kell ismételni egy eseményt ahhoz, hogy a kívánt eredményt kapjuk."


Értékelés:
5 zseni cseresznye az 5-ből!!!

John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

 
Vérbeli humorista írta a könyvet, ez számomra már az első oldalakon kiderült, amikor is vinnyogva röhögtem.

Vaughan egy szürke napon metrózás közben eszmél rá, hogy semmit sem tud magáról. Tudja, hogy hol van, tudja, hogy mi az a metró, de saját életének egyetlen szeletével sincs tisztában.
Mivel semmilyen személyes irat vagy tárgy sincs nála, így a helyzete végképp kétségbeejtő.
Hiába állít meg jó pár embert, mindenki menekül a zavart férfi elől.
Egyetlen ember könyörül meg rajta aki a kórházat javasolja főhősünknek.

Persze a kórházban is rögtön a nevére és a TB számára kíváncsiak. Aztán egy újságcikk alapján amit Vaughanról írnak, egy férfi jelenik meg a kórházban aki Vaughan barátja.

Vaughan végre kezdheti megismerni saját magát! 
Most már azt is tudja,hogy retrográd amnéziában szenved. A többi már csak gyerekjáték.

Persze minél több derül ki Vaughan-ról annál inkább a feje tetejére áll a történet.
Így nincs más hátra, mint előre. Így hősünk elhatározza, hogy új életet kezd, amúgy sincs más választása, így szó sem lehet arról, hogy elváljon, és újra elveszítse a számára már amúgy is elveszett családját.

A szerzőt egy ismerőse története ihlette meg.
Bár lehetett volna drámaira is venni a figurát,szerencsére egy nagyon humoros, lehengerlő, és optimista regény született.

Értékelés:
4 feledékeny cseresznye az 5-ből!!!

Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe

 
" Az angoloknak szilárd meggyőződésük, hogy a mi fajtánknak vérében van az öngyilkosság, mintha további magyarázatra nem is volna szükség."

A japán származású angol írónak ez az első regénye, nekem pedig tőle az első amit olvastam.
(További  könyvei: Ne engedj el, Napok romjai, Árva korunkban, A lebegő világ.)
Nos azt reméltem a sok méltatás után, hogy számomra is kedvenc lesz.
Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A kis kötet csodaszép borítót tudhat magáénak, és a cím is kellően hangzatos, szépirodalomhoz méltó.

A történet két szálon fut, a II.világháború után Nagaszakiban, és napjainkban Angliában.
Mindkét szál főszereplője Ecuko.
Bár a fülszöveg felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy a szerző szűkszavú, és az olvasóra bízza miként gondolja a történet befejezését, ez a kis felhívás számomra túlságosan is enyhének tűnik.
Ugyanis a történetnek se füle, se farka.

Ecukot napjainkban egy családi tragédia után, lánya Niki látogatja meg.
Furcsa, feszült a viszony a két nő között, Ecujónak két lánya, két apától született.
A jelen eseményeihez aztán Ecuko hozzá társítja a régen Japánban  történteket, amikor épp első gyermekét Keikot várja.

A szerző belekap pár történetbe, van egy thrillerbe illő szál is, ami Japánban játszódik, gyerekek tűnnek el, majd később a holttestükre bukkannak a város különböző részein.
(A rejtély nem lett megoldva.) 

Ecuko és férje a város szélén él, szomszéd alig akad, mígnem váratlanul egy nő és furcsa kislánya költözik a szemközti üresen álló házba.
Ecuko és Szacsiko ismeretséget köt, mindene egyes történet amit az ismerkedésükről  felelevenít furcsa, és bár a szerző úgy állítja be, hogy nagy jelentőségük lesz, sosem történik semmi. ( Bár a kislány furcsán viselkedik, ahogy az anya is elég bizarr, itt sem lett semmi elvarrva, befejezve, megmagyarázva.)

Aztán ott van még Ecuko apósa, aki meglátogatja őket és pár hetet velük tölt.( Az öreg állandóan lamentál valamin, és baromi tudálékos.)

A családi életük annyiból áll, hogy egyetlen mondatot százszor elismételnek, és az agyamra mentek a körülményeskedéseikkel.

És véget is ér a történet. A jelen szál ahol már az első oldalon tragédiába botlunk szintén nem lett sem teljesen elmesélve lezárva meg végképp nem.

Szóval buta arcot vágtam a könyv végén.

Rick Yancey: Az Ötödik hullám

"Nincs ragyogó csészealj. 

Nincs kapcsolat. 

Nincs ajándék. 

Nincs követelés. 

Nincs figyelmeztetés. 

Pusztítást és halát hoznak. 

Hullámokban."

Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz ez a könyv, és azt sem bánom, hogy sorozat! 
A rengeteg  földönkívüliekről szóló film és könyv után egyszer csak megjelennek a sokat emlegetett lények.
Ám amikor már az ajtóban állnak akkor sem hiszik el, hogy ezúttal tényleg vége az emberiségnek.

Az első hullámtól kezdve, ami áramszünettel kezdődött, az utolsóig kitartott a hitetlenkedés.
 Eleinte még a YouTube-ra feltöltött videók is viccesre vették a figurát, ám ahogy egyre fogytak az emberek úgy vált világossá, hogy tényleg a lét a tét.
Cassie egyedül marad.

"Futsz= meghalsz. Maradsz= meghalsz. Ennek a bulinak, Úgy tűnik,ez a központi témája."

A két szálon futó történet elmeséli az első hullámtól Cassie, és családja sorsát, a második szál pedig a jelen.
Cassie egyedül marad, egy katonai támaszpont felé tart, ahol remélhetőleg ott találja öccsét.

"És ha ez az emberiség utolsó háborúja, akkor én vagyok a csatatér."

Az emberek szinte teljes tudatlanságban vannak, már ami az idegeneket illeti.
Nincsenek robotszerű gépek, sem zöld lényecskék, mégis ott vannak mindenhol.

A szerző különleges és nagyon is valóságszerű, hihető történetet alkotott. Nekem végig futkosott a hideg a hátamon.
Cassie  nagyon jó karakter. Ahogyan a többi szereplő is.(Evan nekem szimpatikusabb volt mint Ben)
Egy icipicit talán a szerelmi szál ami annyira nem tetszett, illetve túl rózsaszín lett a történet az egész könyv hangulatához képest. De ez sem volt annyira túlírva, és nem is volt hosszú ez a rész sem.

A történet egyedi, remek a stílusa, és ott ahol kell humoros is.
Azt hiszem ebben a műfajban nyugodtan írhatom, hogy tökéletes könyv!!!

Értékelés:
5 földönkívüli cseresznye az 5-ből!!!

Neil Gordon : A Hallgatás szabálya

"Tudod, megegyeztünk abban, hogy elmondjuk neked az igazat. De, hogy mi is az igazság, ez már nem volt olyan világos."

Úgy jártam ezzel a könyvvel mint aki balettozni szeretne, de aztán egy karate edzésen találja magát...
Vagy azt is mondhatnám, hogy tipikus férfi irodalom. Nekik valahogy jobban fekszenek a szövevényes, kémes, politikai történetek.

Az elején még teljesen képbe voltam.
Isabel Montgomery  e-mailt kap az apjától. Ez nem egy átlagos levél(folyam),az apa az életet kezdi el mesélni a lányának. Honnan, hová jutottam felépítéssel.

A gondok ott kezdődtek, hogy a fülszöveg dacára nemcsak egyetlen ember, vagyis az apa ír Isabelnek, hanem több személy egy bizonyos szövetség, csoport, és mindenki a saját emlékei szerint írja le, hogyan ismerkedtek össze, kinek mi volt a szerepe abban a bizonyos szövetségben.

Kerekedik a sztori, ugyanakkor szét is ágazik, millió mellékszál, szereplő, esemény. 

A könyv borítója filmes borító, utána olvasgatva a filmnek sokan pont azt rótták fel a film hibájának, amit én fentebb a könyvnek, vagyis, hogy bonyolult, sokrétű.

Nem vagyok egy agytröszt, lehet ezért is dolgoztatott meg annyira ez a történet.

 "A sűrű szövésű és izgalmas könyvből Robert Redford rendezett hasonlóan lebilincselő filmet, amelyben ő maga játssza a főszerepet, és mellette olyan világsztárok bukkannak fel, mint Stanly Tucci, Susan Sarandon és Nick Nolte."

( A sűrű szövés igencsak találó jelző a könyvre!)




Értékelés:
 3,5 bonyolult cseresznye az 5-ből!!!

Vanessa Diffenbaugh: A Virágok nyelve

Vajon ha holnap valaki piros szegfűt kap, tudni fogja, hogy akitől kapja ezzel azt üzeni: Megszakad a szívem?? Szerintem százból talán egy ember fogja tudni, sőt az is lehetséges, hogy aki a virágot választotta sincs ezzel tisztában. Pedig azért arról mindenki hallott, hogy létezik virágszótár, és bizony minden virágnak jelentése van.

"Több száz évvel ezelőtt az emberek virágokkal üzentek egymásnak. Ha egy férfi virágcsokrot adott egy fiatal hölgynek, a hölgy iparkodott haza, hogy megfejtse, mint valami titkosírást."

Ez a gerince ennek a gyönyörű történetnek, ami egy árva lányról Victoriáról szól, aki csecsemőkora óta otthonok, és nevelőszülők forgatagában nő fel, magányos és kiábrándult felnőtt lesz.
Utoljára tíz évesen kerül egy egyedülálló anyához, aki megtanítja a virágok nyelvére, a természet szeretetére, de mivel a nevelőanya, Elizabeth sem tökéletes kapcsolatuk kudarcba fullad és Victoria tizennyolc éves koráig egy gyűjtő otthonban él, ahonnan az utcára kerül...

 "Jó lett volna együtt ebédelni az indulatos tízéves önmagammal, és figyelmeztetni, hogy eljöhet ez a perc, és olyan virágot adni neki, amely másfelé tereli."

A véletlen folytán egy virágárus alkalmi kisegítője lesz, ahol végre kiélheti a virágokhoz füzödő szenvedélyét. Bár nem boldog de a munka és a virágok átmenetileg elfeledtetik vele, hogy másképp is alakulhatott volna az élete.
Aztán egy nap a virágpiacon egy férfi virágot ad neki, egy olyan férfi aki ismeri a virágok nyelvét...

A lány egy alkalommal egy fehér nyárfa rajzát kapja a férfitól, aminek nem tudja a jelentését, így "elolvasni" sem tudja a levelet. A könyvtárban bújja a virágokról szóló köteteket, és itt döbben rá, hogy ahány virágszótár annyi féle jelentése van egy -egy virágnak. Így elhatározza, hogy elkészíti a saját virágszótárát.

Vajon ki lehet a titokzatos férfi?  És honnan ismeri a virágnyelvet?

Victoria ekkor még nem is sejti, hogy múltja sokkal közelebb van hozzá, mint ahogy azt a lány gondolja. És hiába rohan a jelenben, addig amíg a múltjára sötéten, és bűntudattal telve gondol, nem lesz boldog a jelenben.

A könyv két szálon fut, a tízéves Victoria és a nyolc évvel idősebb  Victoria  élete zajlik a lapokon.

A történet nemcsak izgalmas, de szomorú és megrendítő is. A szerző saját gyermekei mellett örökbefogadott gyerekeket is nevel, a könyve bevételét pedig a saját maga által létrehozott alapítványhoz kerül, aminek fő célja a az árva gyerekek társadalmi beilleszkedésének segítése.

A kötet végén megtalálható Victoria virágszótára is. Így ma már tudom, hogy a kedvenc virágom, a sárga rózsa nemcsak irigységet jelenthet, hanem csalfaságot is. A fagyöngy nemcsak arra jó, hogy alatta állva csókolózzunk de azt is üzenhetjük vele, hogy: Minden akadályt legyőzök.
A gerbera a jókedv, a gyömbér pedig az erő hírnöke.

Megnyugodtam, hogy anno jól választottam a menyasszonyi csokrom virágát, ami orchidea volt, mert kifinomult szépséget jelent.

Meglepően hat az emberre ez a könyv, mert függővé tesz. Azonnal tudni akarjuk, hogy az esetleg körülöttünk, vagy éppen kertünkben nyíló virágok mit képviselnek és mit is ajándékozzunk legközelebb, na és persze ilyen módon áruljuk el, hogy mit is kívánunk az illetőnek az ajándékunkkal.

Értékelés:
5 virágzó cseresznye az 5-ből!!!

Jojo Moyes: Akit elhagytál

 
A szerző különleges nevével először a Tiltott gyümölcs című könyve kapcsán találkoztam. Nálunk jó darabig ez volt az egyetlen megjelent könyve, szerencsére a Cartaphilus Könyvkiadó látott benne fantáziát, és ez már a harmadik könyve amit rövid időn belül kiadtak. ( Az utolsó szerelmes levél, Mielőtt megismertelek)

Mindhárom regénye  nagyon tetszett, igazi női irodalmat ír, de szerencsére kerüli a bóvlit és a kliséket.

Ez a történet 1916-ban, egy Francia kis faluban kezdődik ahol Sophie testvéreivel együtt próbál talpon maradni a Német megszállás alatt. Férje valahol a fronton harcol, és a régi életükből nem maradt meg semmi Sophie számára mint egy kép, amit festő férje róla festett.

A másik szál 2006-ban játszódik, Liv négy éve férjét gyászolja, a különleges háza mellett csak egy festmény az amihez Liv mindennél jobban ragaszkodik.

Elkerülhetetlen, hogy a festmény kapcsán Liv megismerje Sophie-t és családját, na és persze a festmény készítésének körülményeit.

Nekem valahogy az 1916-os szál jobban tetszett, sokkal érzelemdúsabb, izgalmasabb volt mint a mai szál.
Talán azért tetszett kevésbé ez a könyve a szerzőnek mert kitaláltam a végét, és nem rágtam le mind a tíz körmöm mit az előző köteteinél.
Ettől függetlenül Moyes az egyik nagy kedvencem! Nagyon jól ír, ráadásul sosem egy kaptafára, élénkek, szerethetőek a karakterei. 

Értékelés:
4 festői cseresznye az 5-ből!!!
 

Lauren DeStefano: Hervadás

Ritka az az utópisztikus könyv ami elhitet velem egy - egy vészjósló jövő képet. Nos a Csodák kora volt az egyik olyan könyv ami nagy hatással volt rám, elhittem , hogy a szerző által felvázolt fikció egyszer megtörténhet.

Ebben a történetben, ami egy trilógia első része, a harmadik világháború után járunk.  Az emberiséget  egy vírus támadta meg, a nők csupán húsz éves korukig élnek, a férfiaknak öt évvel több jut. Genetikusok tucatjai futnak versenyt az idővel.
Amíg a szegényeknek nincs más választásuk mint elfogadni az elfogadhatatlant, addig a gazdagok akár több feleséget is szereznek fiúknak, hogy a röpke pár év alatt a lányok fiatalságuk teljében minél több gyermeket szüljenek.
Egy idő után egyértelművé válik, hogy a csecsemők nemcsak az emberiség gyarapodása miatt kellenek, hanem a gyógyszer kísérletekhez is.

Rhine a bátyjával él, egy nap munka reményében megy el egy címre, ott viszont foglyul ejtik, és egy gazdag család fia felesége lesz. Vele együtt aznap még két új lány érkezik a házba , miközben a fiatal fiú első felesége már haldoklik...

A történet végig nagyon izgalmas és baljóslatú, a szerzőnek remek stílusa van és a sztori is logikus, így nem nehéz bele élnünk magunkat az olvasottakba. Maga Rhine is remek karakter, szimpatikus és a szerző rajta keresztül remekül ábrázolja az érzelmeket egy olyan helyzetben amiből senki sem kerülhet ki győztesen.

Ami nem tetszett a történetben, illetve mostanában már gyakori a többi hasonló történetekben a gazdagság, az elszigetelt óriási rezidencia- bár meg kell jegyeznem itt is voltak azért eredeti dolgok - a gyönyörű ruhák, estélyek és a kikényszerített házasság ellenére a szimpátia ami előbb-utóbb megjelenik a férj és feleség között. Vajon miért nincs soha egy gazdag ám de átlagos fiú??? Miért kell mindegyiknek jóképűnek lennie?

Annyi minden történhet az emberiséggel, hogy ez a variáció is egy lehet a sok közül. Annyi betegség, melegház hatás, olvadó hó sapkák, élő világok eltűnése, szélsőséges időjárás, titkos kísérletek terhelnek minket és a Földet is, hogy már semmire sem mondhatjuk, hogy túlzás. Ez egy elég szörnyű jövő lenne, ahol előbb-utóbb a fennmaradásért való küzdelem is üzlet lesz, és az marad életben, annak lesz családja akinek elég pénze van és mellé elég gátlástalan is.

A könyv címe és a borító remekül érzékelteti a könyv tartalmát. Nem mellesleg a borító nagyon szép!!

Értékelés:
4.9 vészjósló cseresznye az 5-ből!!!

Kate Morton: Távoli órák

 
"Szálltak fent a repülők, vége lett a háborúnak, az ég tovagöngyölődött, egyik új év követte a másikat. A Blythe nővérek megöregedtek, a faluban kíváncsiság tárgyaivá váltak, szinte mitikus alakokká. Míg egy nap egy fiatal nő nem jött látogatóba. Kötelék fűzte egy másikhoz, aki már előtte járt, és a kastély kövei ismerősen susogtak."

Röviden, erről szól ez a remek könyv, ami szerintem túltesz Morton két korábbi  könyvén. Olyan sok pici érdekesség, titok, különleges dolog fűzi össze a szereplőket, ami kitart egészen az utolsó oldalig!! 
A gyönyörű megfogalmazás már csak hab a tortán. Annyi remek rész, mondat van a könyvben, hogy ezt az értékelést, ajánlót simán meg tudnám tölteni a gyönyörű mondatokkal. 
Látszólag egy ezerszer megírt történet a könyv, egy régi kastély, egy család ahol számos tragédia történik, a környék átokról suttog. Három lány testvér akik egész életüket a kastélyban töltik. Szerelem, háború, csalás, gyilkosság fűszerezi az oldalakat. Észrevétlenül a  Milderhurst - kastély rabjai leszünk. 

"Milderhurst valójában elkülönül a valóságos világtól, kívül áll tér és idő szokásos keretein. Hogy varázslat alatt élő mesebeli vár, ahol lassulhat is, gyorsulhat is az idő, egy nem e világról való lény szeszélye szerint."

Feleslegesnek tartok többet írni a könyvről, tipikusan az a könyv, amiről nem lehet elég jó ajánlót írni. Az biztos, hogy nyugodt körülmények kellenek ha egyszer olvasni kezdjük. Teljesen bele lehet merülni.
Morton zseniális!! Olyan elevenek, élők a karakterei, olyan különleges a történet hogy nehéz elhinni, hogy amit olvasunk az csak a szerző képzeletének szüleménye.

Értéklés:
5 titokzatos cseresznye az 5-ből!!!