A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ciceró kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ciceró kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. október 27., szombat

Tara Altrebando: Ha igaz

Ismerős volt a szerző neve A távozás  című előző kötetet igazi különlegesség volt. Ez a történet sem egy átlagos, sablonos sztori.
Maradunk az ifjúsági vonalon, olyan szempontból, hogy a főszereplő ismét tini. Kaylee átlagos kamasz lenne ha nem fogadták volna örökbe és anyja nem ülne börtönben gyilkosságért.

Kay elékezik abba a korba amikor tisztán szeretne látni, már ami a múltját illeti. Ehhez kellő lökést ad egy riporter, aki szeretné újra kinyitni Kay anyjának aktáját.

Jól összerakott kis sztori volt, akárcsak Altebrando előző könyve, itt is a rejtély, a természetfeletti az ami egy erős fűszere a történetnek. Egy pillanatra sem lankadhat a figyelmünk mert mindig történik valami.
A kétely magja is el lett vetve a sorok között, még az ártatlan de minden szempontból szerencsésnek tűnő Kay is gyanúsnak tűnik, akárcsak az összes többi szereplő.
Kifejezetten tetszett, hogy a szerelmi szál is bele lett szőve Kay furcsa gyerekkorának felelevenítésébe. Így minden szempontból ki lett szolgálva az olvasó, valamint úgy érezzük ellensúlyozva van a hókuszpókuszos rész, a kézzelfogható, mindennapi történésekkel.


Az már csak hab volt a tortán, hogy a könyv számomra igazán remek betűmérettel lett szedve. Hatalmas betűk, szellős sortávolság. Minden vakegér álma.
Valószínűnek tartom, hogy a háromszáz valahány oldalas könyv terjedelmét is szerették volna optikailag tágítani a nagyobb betűmérettel. Ideális volt számomra.

Értékelés:
4 mozgatható cseresznye az 5-ből!!!



2018. augusztus 11., szombat

Gayle Forman: Eltévedtem

Biztos kézzel nyúlok Forman könyveihez, időről- időre jólesnek a sorai, még akkor is ha nagy többségben a fiatalokhoz szól- mint most is.

Két fiú és lány útjai keresztezik egymást a Central Parkban. Mindhárman válaszút elé kerültek, valamiért ragaszkodnak a jól bevált, általuk helyesnek vélt úthoz, nehezen hoznak olyan döntést ami új utat nyitna meg előttük. Találkozásuk azt erősíti meg bennük, hogy egymáson segítve talán a saját problémájukra és megoldást találhatnak.

Nem csak a történetei miatt szeretem a szerző könyveit, hanem azért is mert a szereplői -ellentétben a hasonló műfajban íródott könyvekben - értelmesek,keveset nyafognak.

Nathaniel sorsa rázott meg a legjobban, nagyon kemény éveken kellett keresztülvergődnie gyerekfejjel.

Jól szövött történet remek karakterekkel.


Értékelés:
5 barátkozós cseresznye az 5-ből!!!

2018. június 16., szombat

E. Lockhart: Szemfényvesztés

A szerző Hazudósok c. könyve is különös hangulatú volt, így nagyon kíváncsi voltam mit tud még.

Úgy tűnik Lockhart a tinik romlott lelkét szereti körbejárni újra meg újra. Milyen gonoszak, hazugok, és könyörtelenek tudnak lenni ha az érdekeik úgy kívánják.

Ez a történet is iskolapéldája annak, hogy milyen korán ki tud siklani egy lélek. Milyen könnyű bűnt bűnre halmozni. És persze mindent meg tudunk magyarázni.

Nem számítottam arra, hogy Jules története ilyen kemény lesz, nekem ez már krimi kategória! Az időrendben visszafelé haladunk olvasás közben, így  még izgalmasabb és hátborzongatóbbak a történések.
Nemcsak a zsenge lelkek korai rothadása jellemző a szerző könyveire, de a szegénység, gazdagság is visszatérő motívum. Ahogy a tehetetlenség, irigység érzése is.

Jules úgy gondolja egyedül is képes boldogulni, egymaga  a világ ellen, igaz sok hazugság és vértócsák jelzik útját.

Értékelés:
4,9 Kaméleonos cseresznye az 5-ből!!

2017. június 10., szombat

Tara Altebrando: A Távozás

Minden tekintetben különleges ez a könyv. A történet, az elbeszélés módja de még a szöveg megjelenítése is kivételesnek számít.

Hat ötéves gyerek eltűnik egy floridai városból. Tizenegy év után immáron tizenhat évesen egyszer csak egy furgon kiteszi őket lakhelyükön zsebükben térképek, hogy hazataláljanak. A hatfős csoportból egy fiú hiányzik.

A történetet a hiányzó fiú húga Avery, a csoportból egy fiú Lucas, és egy lány Scarlett szemszögéből ismerjük meg.
Van aki szerint egy pedofil tartotta fogva ennyi ideig a gyerekeket, Scarlett anyja szerint szerint viszont az ufók vitték el őket.

A tinik emlékeznek ugyan egymásra, de konkrét emlékeik nincsenek az együtt(?) töltött időről. Arról sincs fogalmuk, hogyan tudnak autót vezetni, vagy megtölteni egy pisztolyt. Csupán kusza képek bukkannak fel néha az emlékezetükből, vidámparkról vagy éppen egy házról.
Családjuk és a régi iskolatársak idegenek szereplőink számára, így egyértelmű, hogy egymástól, együtt keresik a válaszokat, hogy miért pont őket vitték el, és miért nincsenek emlékeik.
Van akinek a gyomra rejt fura tárgyat, másnak friss tetoválása van.

Scarlett és Lucas valamiért úgy érzik ők egy pár voltak a távozás alatt, a közös ám ismeretlen múltjuk nyomába erednek megpróbálva kideríteni ki avagy kik, és főleg miért vették el gyerekkorukat.

Éppen a könyv olvasása közben olvastam egy újságcikket arról, hogy hogyan keletkeznek az emlékeink, hogyan lehet valakinél szándékosan téves emlékeket elültetni, vagy éppen hogy mi magunk hogyan gyártunk hamis emlékeket. Mindezek fényében még izgalmasabb volt olvasni a könyvet és találgatni,hogy mi is lesz a sztori vége.
Összességében nem csalódtam, mondjuk kicsit több háttér információ sokkal jobban megmagyarázta volna, hogy mi miért történt.
A szerelmi szállal nem voltam kibékülve, erőltetettnek hatott.Nem hiszem, hogy ekkora trauma után bárki ezzel lenne elfoglalva. Csak azért mert tinik szerepelnek a történetben szerintem nem törvényszerű, hogy muszáj legyen szerelmet is beszuszakolni a sorok közé.

Hozzá kellett szoknom a fura stílushoz a szereplők gondolatainak tolmácsolásához, na és az olyan szerintem felesleges szövegmegjelenítéshez, amikor például a körbe szó egy körben jelenik meg.(De miért??? )

Értékelés:
4 emlékező cseresznye az 5-ből!!!



2017. május 4., csütörtök

Eileen Cook: Címlapsztori

A tizennyolc éves amerikai diáklányt Jill -t a négyhetes olaszországi tanulmányi út során súlyos baleset éri. Gazdag apukája repülőt küld lányáért, hogy családja körében lábadozzon, na meg, hogy derüljön ki miért ült autóba, és főleg miért következett be egy végzetes baleset, ami a hatóságok szerint szándékos volt.

A sztori egyetlen biztos pontja, ami miatt aztán káosz uralja az egész történetet az Jill emlékezet kiesése. A lány legutolsó emléke még az utazás előtti időszak, vagyis egy teljes hónap az az idő amiről a lány semmit sem tud.
Miután szembesítik a zord valósággal, hogy valami szörnyűség történt, és ezért valószínűleg ő a felelős megkezdődik az egy helyben való toporgás. Mindenféle szakértő, diákok, tanárok na meg persze az internet népe nyilatkozik, ezek töltik ki jobbára a könyvet.
Ki mit tud, vagy inkább tudni vél arról a bizonyos napról.
Bár Jill egyetlen egyszer ugyan összeroppan, de általánosságban csak rázza a fejét, hogy ő bizony tök jó fej, szorgalmas diák aki egyetemre készül, remek barát, és persze minden szülő álma.
Az apuka egy kretén, aki azt reméli elegendő pénzzel bármi elintézhető. Az anyuka megvan szeppenve és talán ez akadályozza meg abban, hogy a több mint egy hónapnyi idő alatt egyszer is érdemben beszéljen a saját gyerekével.

Nem ez az első ilyen jellegű történet, amiben a kulcsfontosságú esemény rekonstruálása  azon múlik, hogy a főszereplő mire - nem - emlékszik.
Kétségkívül gyorsan lehet haladni a könyvvel, pár oldalanként apró információ morzsák  kerülnek elő, ebből rakosgatja ki az olvasó a teljes képet, ami teljes egészében csak az utolsó oldalon mutatkozik meg.
Engem nem tudott  letaglózni ez a sztori, valahogy túl vérszegény volt. Jill karaktere egyáltalán nem életszerű, sosem úgy reagált ahogyan kellett volna az ő helyzetében. Fura volt, hogy egyáltalán nem voltak kérdései, kételyei amit mondtak neki nyugtázta és kész. Teljesen más reakciókat vár az olvasó egy ilyen helyzetben, talán ezért sem tudta nálam elérni a történet a kellő hatást.
 Minden szereplő olyan száraz volt mint a hungarocell.

Értékelés:
3 gonosz kis cseresznye az 5-ből!!!

2017. április 12., szerda

Hajdú - Antal Zsuzsanna: Léggömbök

"Az árnyékom hosszúra nyúlt alakja hazáig követett, mint minden napsütéses késő délután, amikor a fák kopasz ágai belekapnak a hajamba, az autók a pocsolyába gázolva lefröcskölik a szoknyám, és a városnak őszillata van."

 Kicsit meglepődtem a történeten, mert nem számítottam rá, hogy a szerző ennyire komolyra veszi Dorka és Matyi történetét. Lehetne ez a könyv is egy, a sok tiniszerelmes történet közül. Csakhogy ebben a történetben megvan az a plusz ami sok más társából hiányzik. Nemcsak, hogy fel van építve a történet de nagyon jól el is lett elmesélve. Nem mellesleg remek karakterek és humor jellemzi a könyvet.

A történet eleje nagyon tetszett, mintha újra olvastam volna múltam egy szakaszát. ( A sok iskolai hülyeség, osztálykirándulás, a közös élmények zseniálisan vannak előadva.) Sok minden pontosan velem is úgy történet ahogy az Dorkával és Matyival. Két fiatal, akik a középiskola utolsó évében észre veszik egymást. Kialakul a szerelem, de persze vannak kérdések és akadályok. Hogyan reagál a baráti kör, az osztály és a szülők?
Nekem kicsit feleslegesnek bizonyult Dorka apukája féle szigor, akitől csak látszólag kellett tartani, hiszen minden olyan simán ment vele.

A történetük aztán egészen máshogy alakul mint azt várná az ember. Az ilyen léggömbös, rózsaszín sztorik a könyvekben általában még cukormázasabban folytatódnak. Ám Dorkáék lába alól hirtelen kicsúszik a talaj és túlságosan gyorsan kell szembenézniük a valósággal. És mikor az ember már azt hiszi, hogy túl vannak a nehezén jön a ráadás.

Bár sokszor nehezteltem Dorkára és Matyira, be kellett látnom, hogy tizenévesen még hajmeresztőbb hülyeségeket tettem, vagy mondtam mint ők. Vissza gondolva az első szerelemre, az első igazi kapcsolatra tökéletesnek látjuk azt, minden kínlódás és esetleges csalódás ellenére is.

Egyetlen aprócska problémám, hogy azok az átkozott klisék csak bekúsztak ebbe a sztoriba is. Jani tettei annyira egyértelműek és ordítóak voltak, hogy nem is vártam mást tőle, mint amit a szerepe szerint leosztottak  neki. Számomra Vica is is a klisé barátnők táborát gyarapította.

(Lesz folytatás, várhatóan ősszel jelenik meg a második rész.)

Értékelés:
4 érő cseresznye az 5-ből!!!

2016. február 29., hétfő

A Godsendi Vár két leánya

Dodie Smith: Enyém a vár

Nagyon vártam ezt a könyvet, kicsit olyasmire számítottam mint a Campari reggelire   ami nagyon bájos volt. Nos ez kicsit más történet, de a maga nemében ez is nagyon aranyos.

A múlt század harmincas éveiben járunk, a helyszín a vidéki  Anglia ahol a Mortmain család egy igazi várban lakik, várárokkal és mindennel ami egy várhoz csak kell.
 Az író apa, és a festőmodell édes mostoha Topaz, két lányt, és egy fiút nevelget. Főhősnőnket Cassandrát, és nővérét a csodaszép Rose-t, és az aranyos öcsikét Thomas-t. A várban a mindenes szerepét betöltő Stephen is velük él. Egy napon sajnos kiderül, hogy fogytán a tartalékuk, így egyetlen pénzkereső a családban Stephen, aki szó nélkül, mi több boldogan áldozza fel magát a család érdekében, mint kenyérkereső.
A nők összedugják a fejüket, hogy megoldást találjanak az elkeserítő anyagi helyzetükre. Topaz úgy gondolja visszatér Londonba, hogy újra modellt ülhessen, Rose elszánja magát a férjhez menésre, Cassandra pedig a naplóját gyarapítja a napi történésekkel.

Rose férjhez menése és az anyagi  csődtől való menekülés felbolygatja a nyugodt napokat a várban, ahol az épület is külön életet él, a maga szeszélyes módján, -elsősorban a természeti erőknek köszönhetően.
Hamarosan felbukkannak a vár jogos örökösei,és a lányok úgy érzik csakis a két ifjú meghódítása vezethet sikerre.
Hirtelen igazi társasági életet élhetnek, aminek természetes kellékei az új ruhák és cipők, az estélyekről nem beszélve.

"...egyszer azt olvastam, hogy az úrhölgyek, akik gyertyás vacsorára mennek, gyertyafénynél is kell, hogy felöltözzenek."

Bár lehetett volna picit pörgősebb is a történet, nekem így  is nagyon tetszett. Igazi különlegesség, rengeteg humorral fűszerezve.
Bár úgy gondoltam biztosan tudom mi lesz a könyv vége, tudott a szerző meglepetést okozni.
Cassandra remek narrátor volt, könnyű volt  vele szimpatizálni.

Értékelés:
4,9 várban élő cseresznye az 5-ből!!!



2015. augusztus 22., szombat

Ava Dellaira: Kedves Halottak!


Nehéz írni erről a könyvről, és nemcsak azért mert szomorkás volt. Mostanában elég sok ifjúsági könyv épül valamilyen tragédiára, veszteségre, feldolgozhatatlan múltra. Lehet nekem éppen ezzel a könyvvel telt be a képzeletbeli rekeszem, ami ezeknek a könyveknek van fenntartva.

Laurel új iskolában kezdi az évet (milyen meglepő).  Eredetileg nővére, May iskolájába járt volna, de May halála után  Laurel elképzelhetetlennek tartja. Az új iskolában titkolja miért éppen ezt a helyet választotta, nem akar az a lány lenni akinek meghalt a testvére.
Angol órán azt a feladatot kapják, hogy írjanak levelet egy halott személynek, legyen az író, költő, vagy énekes.
Laurel viszont annyira személyes hangú levelet ír-elsőként Kurt Cobain-nek- hogy nem tudja beadni a dolgozatot. A levelek egyre csak szaporodnak, így kap levelet többek között: Elizabeth Bishop, Judy Garland, Allan Lane, Amy Winehause. Van akinek több levelet is ír, attól függően, hogy éppen mi mondanivalója van.
Laurel párhuzamot von, vagy éppen erőt merít a híresség életéből, emlékeket idéz fel velük kapcsolatban.
A levelekből kirajzolódik Laurel jelenlegi élete, és apró szilánkok a múltból.
A lány hetente hurcolkodik, hol apjánál, hogy nagynénjénél lakik. Bár a két testvér és anyjuk megfogadták, hogy egyszer majd együtt utaznak Kaliforniába, a tragédia után a lányok anyja egyedül utazott el, így lányával csak telefonon tartja a kapcsolatot.

Ahogy lenni szokott  Laurel barátnőket szerez-bár kissé zűrösek- és persze színre lép Sky is.
És igen, én még mindig megdöbbenek, hogy mennyi alkohol, szex és csavargás kíséri a tinik életét.
Közben a szülők meg olyanok mintha nem is lennének.

Nem tudom miért, de olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a szerző túl szerette volna licitálni a korábbi letargikus hangvételű ifjúsági könyveket, mondván lehet még sokkal drámaibbat is írni.

A szereplők sem voltak szimpatikusak, főleg Laurel szüleitől viszkettem. A nehézkes jelen, és persze Laurel titka ellenére túl rózsaszínre sikerült a befejezés.


Értékelés:
3 koraérett cseresznye az 5-ből!!!


2015. június 14., vasárnap

Scott Westerfeld: Túlvilágok

 
A Csúfok trilógia  és a Leviatán után itt ez a gyöngyszem. Sajnos a szerző korábban nálunk megjelent könyveit nem olvastam, de ezek után a többivel is teszek egy próbát.

Tulajdonképpen két könyv lapul az egy kötetben. Darcy története, aki tizennyolc évesen megírja élete első könyvét, amit a Paradox kiadó azon nyomban megvásárol, sőt leszerződteti a lányt még egy könyvre. A váratlan írói karrier arra sarkallja a lányt, hogy New Yorkba költözzön, halassza el a főiskolai tanulmányait, azaz önálló felnőttként éljen, és persze írjon.


A másik történet Lizzié, akit Darcy kelt életre. 
Izgalmas, sötét hangulatú regény a túlvilágról, ahol kóbor lelkek, szellemek, és a segítők jönnek-mennek és vívják saját harcaikat.

Lizzie a Dallasi repülőtéren terrortámadás kellős közepébe csöppen, egy véletlen folytán túléli a támadást, elég furcsa módon, a fonákon átlép a másik oldalra...
Találkozik egy fiúval aki éppolyan élőnek tűnik mint ő, mégsem az...
Így lesz Lizziből valaki, akinek hatalma van és feladata.


"Darcy megírja a szavakat, Lizzie megéli őket."

Ahogy fent, úgy lent is vannak jók és rosszak, van aki segíteni akar, van aki ártani.



Amíg Darcy a kedvenc nyüzsgő városában belekóstol az íróvá válás világába, turnézik, szerződést köt, addig Lizzie egy másik világban szerelmes lesz, ki-be járkál két világ között, és felelősséget vállal egy kislány szelleméért aki kislánykora óta Lizzie mellett él.

Tetszett az egész koncepció, ahogy a szerző megalkotta a másik oldalt. Ahogy kitalálta hogyan lehet közlekedni, létezni valahol máshol. És imádtam a regényírást, egy új élet kezdetét. Darcy úgy tűnik felelőtlenül dönt mikor mindent egyetlen lapra tesz fel, a biztos pontokat feladja egy álomért, ami lehet csupán ábránd és sosem lesz igazi író.

Mi lesz Lizzivel és szerelmemmel? És mi lesz Darcyval, ha nem tud egy jó befejezést?
Ha Darcy elbukik az nemcsak Lizzie halálát jelenti, hanem mindenkiét akit Darcy papírra vetett.

Értékelés:
5 pszükhopomposz cseresznye  az 5-ből!!

2015. május 21., csütörtök

E. Lockhart: A Hazudósok

 
Az élet tengerén van egy kis sziget, boldogság a neve az legyen a tied! Ez az idézet jutott eszembe olvasás után. A történet egy gyönyörű szigeten játszódik. 
A sziget a gazdag, tehetős és büszke Sinclair család tulajdonában van. Az immáron idős nagyszülők három lánya, férjeik, és  az unokák minden nyáron benépesítik a szigeten álló házakat.

A történet remekül ábrázolja az élet változékonyságát, hogy csak látszólag állandó minden. Észrevétlenül felnőnek a gyerekek, a szülők megöregednek, férjek jönnek-mennek.

A gyerekek pedig egyre inkább rálátnak a családi életre, nemcsak az összetartozás érzését ismerik meg, de kamaszként már értik, érzik a széthúzást, a képmutatást, és a viszálykodást.

Az unokatestvérek nyarait Cadence idézi meg. Felváltva látjuk a szomorú jelent, és a múltat amiben olyan változás áll be a Sinclair család életében ami gyökeres változást hoz mindegyikük életében.

Cadence, Mirren, Johnny unokatestvérek, Gat pedig bár nem közvetlen családtag éppúgy a csapat teljes jogú tagja.

Beechwood az álmok szigete. Cady számára azonban nemcsak a mennyországot jelképezi hanem magát a poklot is.
Hiába vagy gazdag, van amit nem vehetsz meg, hiába vagy büszke, attól még sebezhető vagy, hiába vagytok testvérek, az irigység közétek állhat, hiába vagy felnőtt, attól még követhetsz el hibákat.

Cody és barátai úgy gondolják mindenre van megoldás.

Különös hangulatú történet egy tinilányról akinek megvolt mindene, de egy végzetes nyáron kicsúszott keze közül a boldogság.


Értékelés:
4,9 koktél cseresznye az 5-ből!!!

2014. október 27., hétfő

Lauren Oliver: Pánik


Nagy reményeket tápláltam a könyv irányában. 
A fülszöveg egyedi és nagyon ígéretes.
Sajnos csak közepesre futotta a szerzőtől. Olvasás közben lelki szemeim előtt lebegett, ahogy a szerző fut és időről-időre hasra esik. 

A történet szerint a végzős gimnazistáknak lehetőségük van a Pánik nevezetű játékban részt venni.
Minden évben busás nyereményért, konkrétan dollárhegyekért folyik a küzdelem.
A sztori szerint a végzős Heather, barátnője Nat, és egy fiú Dodge is benevez az őrült futamra, amit két totálisan titkos bíró felügyel, és csak közvetlenül a próbatétel előtt tudják meg a helyszínt és a feladatot.

Korábban volt olyan végzős, aki csúnyán megsérült, sőt még haláleset is történt.


Persze mindhárom fiatalnak nyomós oka van amiért az életét kockáztatja, szóval nem unalomból vágnak neki a veszélyes feladatoknak.

Talán még hihető is lett volna a történet, ha valamennyire a szerző is komolyan veszi azt. 
Sajnos előttem újra és újra elbukott.

Kezdjük azzal, hogy az évek óta tartó hülyeséget, mármint a versenyt senki sem akarta igazán beszüntetni, elébe menni stb. hiába a sérült meg a halott, és egyebek. A gimisek mindig túl tudtak járni mindenki eszén. És persze mindenki bőkezűen adakozott a nyereményhez.
Volt olyan feladat, amiben egy puskás, hörgő, őrült farmer házába való behatolás a feladat. Illetve elhozni onnan valami bizonyítékot, hogy a játékosnak sikerült a bejutás. Oké, ha az őrült, puskás farmer senkit nem enged a házába, a bírók honnan a fészkes fityfenéből, tudják majd, hogy a bizonyítékként bemutatott sószóró nem a nagymami kredencéből került elő, hanem valóban az őrült fickóé?????
És ezek után volt olyan aki tök sötétben is meg tudta állapítani, hogy nem négy, hanem öt kutya fut felé!!!!!!

És igen még ezek után is volt amin fennakadtam. Szegény Dodge tesója, hol nővéreként, hol a húgaként  szerepel.  És mivel a lány egy autóbaleset során lebénult, Dodge minden nap masszírozza a lábát úgy kb. 1 percet, mert attól majd lábra áll. He????
A szerző szerint egy kifejlett sertés napi fél kiló takarmányt fogyaszt el. Nem többet, nem kevesebbet.


Maradjunk annyiban, hogy nem ez lesz számomra az év könyve.


Értékelés:
2 bepánikolt cseresznye az 5-ből!!!

2013. április 10., szerda

Blue Jeans: Dalok Paulának


 Minden ami a Szent Johanna Gimi sorozatból kimaradt!! :D

Szerintem ez az a könyv,ami vagy tetszeni fog az olvasónak,vagy nem ,köztes megoldás nem lesz.
Paula  a könyv lapjain készül a  tizenhetedik szülinapjára,tanul,hamarosan érettségizik,a neten egy zenei fórumon megismerkedik egy huszonkét éves fiúval,jó ideig csak interneten keresztül beszélgetnek,ám egy idő után elérkezettnek látják az időt a személyes találkozásra.
Ángel késik a randiról,miközben Paula őt várja egy azonos könyv olvasásával és kis véletlen szerencsével megismerkedek Álex-el...
És innentől kezdődik a szövevényes történet ,amelyben szívek reménykednek,törnek össze nap mint nap.
Van akit idegesíteni fog,hogy minden kamasz és huszonéves fiú Paulába szeret bele,ahogy az is,hogy oldalanként változik a szerelmi felállás:-)Igazából engem nem zavart! Már csak azért sem ,mert ezek az első nagy,komoly szerelmek még a szereplőknek is kétségesek,nem igazán tudják ki iránt,és mennyire biztosak az érzéseikben.Tetszett ,hogy ezeket a vívódásokat is jól oldotta meg a szerző,megkímélve az olvasót a nyafogástól.

Jó sok szereplőt sikerült összetrombitálnia a szerzőnek,mégis könnyedén lehet követni az eseményeket.
Egyedül a fejezet elején írt idő meghatározások idegesítettek,szerintem ez nagyon felesleges volt.

Nem lett púderezve ez a korcsoport,lógnak a suliból,csókolóznak,szóba kerül a testiség, a szex,de minden kellő mértéket tartva.Nincs hiperszuper osztályközösség,de vannak barátnők,akikkel meg lehet beszélni dolgokat,a szülők is szülőként viselkednek,sőt megjelenik a kamasz fiúk lelki világa is érdekes ,hogy nem csak a lány oldalról láthatjuk a dolgokat!

Trilógia lesz,most nem tudom,hogy ez mennyire lesz jó vagy rossz…. tény,hogy a több mint 500 oldalt nem esett nehezemre elolvasni.

A borító nagyon aranyos lett,és persze a cím sem légből kapott,a könyv végére érve értelmet nyer.

Ifjúsági könyv,de még nekem is jól esett,szóval igazán széles kört meg tud szólítani,várom a folytatást!

4 fiatal cseresznye az 5-ből!!

2013. március 24., vasárnap

Leiner Laura :A Szent Johanna Gimi -Örökké


Minden hiányossága ellenére azt mondom,hogy a mai kamaszoknak kellett és kell ez a sorozat,szerintem ez az ő, önsegítő könyvük,mert minden benne van ami ebben a korban érinti őket,amin keresztül mennek.Az már az én saját bajom,hogy nekem már ennyi idősen feltűnnek a hibák,az ismétlések és a túlzások.

Ez a két rész,nyugodtan lehetett volna egy,nem igazán értem miért kellett elnyújtani,sokszor kellett félre tennem mert untam.

A legnagyobb hibája a sorozatnak,hogy a karakterek elfelejtettek fejlődni! Senki sem lett magabiztosabb,felnőttebb vagy érettebb,sőt,ha a szerző nem írja le minden második oldalon,hogy tizennyolc évesek akkor el is feledkezem erről a tényről.
Reni ugyan olyan aggódós,rinyálós(bocsi) lány mint az első részben.Igaz ebben a részben csúcsot döntött annyit sírt:S Sírt mert vége az iskolának!!!!:S Szerintem nincs a világon még egy olyan tizennyolc éves,aki az utolsó fél évet azzal tölti,hogy fényképeket nézeget és sír:O Ez nekem annyira ovis,és dedós volt,legyen valaki bármilyen érzelmes azért ez nem egy család,nem egy vér kötelék,nem együtt nőttek fel stb.

Olvasás közben sokszor csalódott voltam,mert valami elveszett…
 Virág már-már karikatúra szerű  figurája miatt jajdultam fel sokszor. Értetlenül állok a Virág-Ricsi páros előtt,mintha csak haverok lettek volna nem pedig szerelmesek.

És nekem hiányzott valami még,a szerelmi téren … tudom kényes téma,már tíz évesek is olvassák,de akkor is,állandóan ez a -"Jujj nem láttalak 5 perce,csókot adtam Corteznek"-az agyamra ment!!!Millió változata,milliószor,untam olvasni.
 Az ott alszok nálad szitu szintén..mintha a csók,és az ott alszom között nem lenne semmi!!! Oké,hogy ez nem egy felvilágosító könyv de akkor is,virág nyelven ,finoman érzékeltetve azért többet is bele lehetett volna vinni a kapcsolatuknak ebbe a részébe.Egy tizenhét-tizennyolc éves fiatal szerelmi élete,nem csak a testiségről beszélek,hanem érzésekről is,szerintem jóval szélesebb skálán mozog!!! Mi van a csók és az ágy között? És miért nem csókolóztak soha??? Csak ilyen-olyan mindenféle buta jelzővel ellátott csókot váltottak. Annyira halvány szerelmet épített rájuk a szerző,ami kb.egy tizenhárom éves első próbálkozásait jellemzi.

Furcsa volt,hogy a különleges ,okos Arnold egy huszár vágással rossz lett és már csak haver.

A szülők sajnos beleragadtak a lúzer szülők szerepébe,csoda,hogy Renit fel tudták nevelni! Hogy lehet olyan hülyeséget kérni egy tizennyolc!!!éves lánytól,hogy vegyen fel térdvédőt az iskolában,mert az egy veszélyes hely!!! hö!!!!??? És sajnos hiába minden, anyuka sosem fog megtanulni főzni.

A két kötetből a második pörgősebb,élvezhetőbb volt. Volt benne történés is nem csak ismétlés is rinyálás.
Ha az összes részt egy az egyben nézem azt mondom sorozathoz képest meglehetően jól fent tudta tartani az olvasók érdeklődést.


értékelés.
3,5 iskolás cseresznye az 5-ből!!

2013. január 7., hétfő

Jenny Downham:Amíg élek

 
 "És azután,ahogy telnek a napok,tartsd nyitva a szemedet,hátha megjelenek.Talán írok majd valamit a bepárásodott tükörre,amíg fürdesz, vagy eljátszom az almafa leveleivel ,amikor kinn vagy a kertben.Talán becsusszanok egy álmodba."

Már megint egy szomorú könyv...

A fiatalságnak nincs köze az elmúláshoz, a gyászhoz..hisszük mi.Az élet körforgása sokszor felcserélődik és a szülő temeti el a gyerekét..és előfordul,hogy van  idő erre felkészülni,de ettől nem lesz kevésbé kegyetlen velejárója az életnek.

Tess leukémiás,tizenhat évesen szobája falára írja mit is akar még megtenni,amíg tud járni,beszélni,amíg meg tudja tenni mindazt amiről különben lemaradna.
Tessnek nem átlagos kívánságai vannak,mint  a léghajózás vagy a tengerparti családi nyaralás,vagy oroszlán simogatás...Tess szexet akar,drogot,bolti lopást.... szülei ,akik közül csak apja a biztos háttér,tehtetlenül nézi ahogy lány elpocsékolja kevéske idejét...

A könyv elején dühös voltam Tessre,hiszen baromságokra vágyott! Az elején annyira zavart,hogy Tessa nem viselte méltósággal a betegségét,aztán pedig annyira szégyelltem magam,hogy ennyire okostojás vagyok,és álságos…. a végére mindenkit megszerettem,még Zoé-t is,pedig ő aztán igazán önző barátnő szerepét nyomta,türelmetllen volt,és önző,és  rideg-aztán a sors vagy Isten Zoe-nak is kioszt egy kevésbé jó lapot és szépen,lassan  Zoe is rájön milyennek is kell lennie egy barátnőnek.

Rájöttem,hogy Tessának mindenhez joga volt…joga volt gyűlölni,hülyeséget csinálni.Joga volt úgy elfecsérelni,eltölteni ezt az időt ahogy a szíve diktálta.

A könyv egyik remek karaktere Adam-kellett ide mint egy falat kenyér!!! Jó volt,hogy ott volt Tessának,és a családjának,jó volt,hogy ennyi szomorúság mellé ennyi szeretetettel is ,meg lett töltve a történet.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

2012. szeptember 17., hétfő

Gayle Forman:Hová tűntél?


   "Szükségem volt valakire akit, gyűlölhetek és mivel téged szeretlek a legjobban  ...rád esett a választás."


Az első részről nem igen tudtam mit írni: http://betuveto.blogspot.hu/2012/08/gayle-formanha-maradnek.html

Most pótolnám ezt, hiszen mindkét könyv megérdemeli, hogy szót ejtsek róluk. Nekem mindkettő kedvenc lett, ha lehet így fogalmazni, tudván,hogy mindkét történet szomorú és nehéz. 

Az első részben megismerünk egy tehetséges és kedves lányt, Miat és a családját. Mia, Adam személyében megízleli az első szerelmet, aztán élete első csapását is, amiből sokan képtelenek lennének felállni.
A második részben,vagyis ebben a könyvben, három évet átugorva Adamhoz csatlakozunk, aki elmeséli nekünk, hogy mi történt azután...

Azt leszögezném, hogy bár fiatalkoról szól a történet,én mégsem sorolnám az ifjúsági vagy ha jobban tetszik YA kategóriába, annál sokkal nehezebb, töményebb, szomorúbb könyv, hogy egy kamasz megértse, felfogja,átérezze.
Tetszett,hogy Mia is, Adam is olyan érett, értelmes!! Távol áll a tőlük a korukra jellemző flegmaság,butaság,felszínesség.
Érett,értelmes emberek,szerintem ezért is lehetett rájuk építeni a második részt,úgy ahogy.
Tetszett ahogy a szerző végig gurította történetük fonalát,olyan logikus az egész,és persze nem mellékes,hogy izgulhattunk is, így úgy érzi az olvasó,hogy ez több mint egy szimpla szerelmes regény.

A hangulata nekem nagyon hasonlít a Love story -hoz, ami egyáltalán nem baj,sőt örülök,hogy lehet hasonlóan gyönyörű,fájdalmas regényt írni. Emlékszem azt végigsírtam,ezt a két kötetet pedig végig reménykedtem.

Értékelés:
5 szerelmes cseresznye az 5-ből!!!



2012. szeptember 3., hétfő

Leiner Laura:Szent Johanna gimi 7. -Útvesztő

    Vigyázz!!! Cselekményleírást tartalmaz!!!!!!!


  Na ez tényleg egy útvesztő volt, az biztos!!

  Nem értem, nem értem, hogy a fenébe lehet ennyire elszúrni valamit???
A sorozatból kb. 2  részére tudtam azt mondani,hogy tényleg jó volt, szórakoztatott,élmény volt olvasni, jót nosztalgiáztam stb. Már a 2. résznél fel akartam adni a dolgot, de a sok rajongó biztosított róla, hogy ezek után übertotálállat jó lesz a többi része,én meg hagytam magam.

Hogy mi gondom van ezzel a résszel?? Először is ismétli önmagát. Minden egyes részben Reni elmegy az iskolába,hazamegy, tanul, olvas, eszik, alszik. A 300. oldalig nem is történik más, egy gimis lány mindennapjait olvassuk. Vártam, hogy fejlődjenek a karakterek ,hiszen mindenki változik , majd'tizennyolc évesek-ja , itt gyorsan megjegyzem, egyedül Arnold változott-egy bunkó, sznob lett.
A többiek viszont ugyanabban az állapotban vannak mint az első résznél,van a lúzer, a vicces stb. Reni kicsit sem lesz határozottabb-ettől az állandó nyafogásától kiütést kapok-jaj ,mi legyek ha nagy leszek?, Jaj Cortez télleg szeret,jajj ,jaajj -váá.
Virágtól kész voltam,ennyire lealázni agyilag szegényt már fájt-mutasson már nekem valaki egy embert aki ennyi idősen nem tudja,hogy mi az a prosztata és kinek van?? Az ,hogy ugrabugrál, meg soha semmit sem ért még elmegy,de ez már sok volt.
Reni családja is visszafelé fejlődik, szegény anyuka még mindig csak  rántott bárányfelhőt tud készíteni, apuka meg valami varázserő folytán, állandóan be tud csempészni a hiper egészséges háztartásukba nutellát, meg krémtúrót...ami persze eltűnik,de agyas anyukának sosem tűnik fel a dolog.. a gyereknevelési módszerükről nem beszélve.

Visszakanyarodva az osztályhoz nekem az is magas, hogy Cortez mitől lett vezér kos? Egész nyáron ámerikában lógatta a lábát (itt jegyzem meg,hogy majd' 3 hónapnyi idő sem volt elég,hogy a szülőkkel a továbbtanulásról diskuráljanak) nem vicces,nem csinál semmit!!! Nem okos, nincsenek bődületesen jó ötletei. Ennek ellenére csak akkor folyhat a tanítás ha Szent Cortez rábólint (minek a tanár ha van Cortez???) és csak akkor táncikálunk ha Cortez mutizza nekünk-agybaj!!!! Ez ovi nem gimnázium!
Persze az is teljesen hihető, hogy egy valaki beüti a fejét és egy egész tantárgy törlődik az agyából,és erről papírja is van-ez már a fantasy határait súrolja! Ahogy teljesen egyértelmű,hogy Reni mint valami kolostorban nevelkedett növendék, még soha nem hallott a fogyókúráról meg az anorexiáról....
Még mindig eredeti a humor benne, de ez nagyon kevés volt nekem, és ennél több pozitívumot képtelen vagyok összeszedni erről a részről, baromi nagyot csalódtam.
Ja dehogynem van még egy pozitívum- a szalagavató eseményei azért klasszul ki lettek találva! 
Ez a rész teljesen elrugaszkodik a valóságtól-nekem például már az is nehezen hihető, hogy Franciaországból egy szimpla ismerős egy hívásra a szalagavatón terem mert meghívtam. Jó, lehet, hogy a kislány szülei nyertek a lottón, de akkor ezt megemlíthette volna a könyv.
Nekem a párcsere sem tetszett, ez is csak azért lett bedobva  mert a szerző talán érezte, hogy kevés lesz ennyi.
Gondoltam rá, hogy a korommal van a baj, régen voltam tizennyolc. De ez azért még akkor sem magyarázat mindenre, hiszen volt két olyan rész ami tényleg nagyon jó volt.

Értékelés:

3,5 cseresznye az 5-ből.




2012. május 29., kedd

Ally Condie:Crossed-Összefonódva



A trilógia második részéhez ért, valahogy nekem az első sokkal jobban tetszett,az még tele volt újdonsággal,egyedi elképzelésekkel,kis szerelemmel. A második rész viszont olyan volt ,mintha mondjuk az Éhezők Viadala oldalait olvasnám.... mások a nevek, a helyszínek, de a lényeg ugyanaz,fellázadunk a hatalom ,az állam,társadalom stb. ellen és harcolunk,szaladgálunk,elbújunk,aggódunk,hogy melyik fiút szeressük,közben kombinálunk ki lehet az igazán gonosz a főbűnös stb.

Azt hiszem erről a műfajról elmondhatjuk,hogy aki egyet olvasott az az olvasta mindet.A Tiszták, Éhezők Viadala,A Beavatott mind-mind ugyanarra az alapsztorira épül. Ezek közül talán a Tiszták az amire azt mondhatom ,hogy a legkevésbé hasonlít a többihez. Ez utóbbi a legsötétebb is ,nem csak a tiniknek íródott.

Az,hogy kinek melyik lesz a személyes kedvenc ,az azon múlik melyiket olvasta először. Nekem ez az Éhezők Viadala volt.Nekem ez marad a mérce és az összehasonlítási alap.
Nem baj ha mindet olvassuk mert egyik sem unalmas csak éppen az ember már nem kap újabb impulzust,akkor sem dobog hevesebben a szíve ha harc van ,mert valahogy sejtjük mi lesz a következő oldalon.

A sorozat utolsó részét mindenképpen elolvasom,már csak a teljesség miatt is.

2012. március 29., csütörtök

Leiner Laura:A Szent Johanna gimi 5.-Remény 6.-Ketten








Így a sorozat hatodik részének olvasása után rájöttem,hogy kár volt minden egyes részről külön posztolni...már csak azért is mert minden részben ugyanazok a dolgok tetszettek-a humor, a pörgős cselekmény és egy-két kedvenc karakter.
Na meg azért is kár külön-külön taglalni a már megjelent részeket mert nem írhatom le,hogy és akkor Cortez...
Jut eszembe Cortezről,hogy mindenki nagyon kedveli...én viszont nem voltam tőle elájulva és azt hiszem a tizenéves énemnek se jött volna be...nekem Ricsi sokkal pozitívabb fiúkarakter volt:-)))Lehet ha Cortezt kicsit jobban kinyitja a szerző akkor megkedvelem...bár nem volt gondom vele,de nekem olyan semleges volt végig.

Összességében nem bántam meg,hogy időt (és pénzt) áldoztam a sorozatra -(amiből van/lesz még két rész) szórakoztató volt,és nagyon tudtam értékelni az egyedi humorát is.Kissé keveselltem az osztálylétszámot ,de belátom,hogy ennyi emberkét még úgy ahogy lehetett koordinálni,ennél többel már baromi nehéz lett volna.

Többen attól tartanak,hogy gyerekes a sorozat és túl öregek már hozzá-szerintem nagy szerencsénk van,hogy ennyire kitolódik manapság a felnőtté válás,ilyen szempontból egyáltalán nem vagyunk lemaradva ,hiszen már mi is használjuk a technikai kütyüket,hallgatjuk a mai kor zenéjét,tudjuk mi az a Honfoglaló ,és iPod-ennek fényében teljesen át tudjuk magunkat adni a könyveknek ,jót nosztalgiázunk anélkül,hogy eszünkbe jutna az a hülye mondat,hogy-Bezzeg az én időmben:P

Nagyon örültem neki,hogy a könyvekben előforduló zenék,könyvek zöme ismert számomra-ami meg nem kíváncsiságból meghallgatom,beleolvasok:-)

Volt egy-két karakter akik kissé túlzóak,már-már a karikatúra jellegűek,ilyen például Reni anyukája/apukája és pár velük kapcsolatos szituáció.
Sokan Karcsi szerencsétlenségét is túlzónak találják,sajnos nekem volt egy ilyen osztálytársam... képtelen volt kitörni az örök mártír szerepből,és a fiúk sem untak rá az állandó "kínzására".

Kedvencem Máday és Kinga:D

Egyetlen rejtély maradt számomra,ki van a hatodik rész borítóján?? mert,hogy nem Reni az biztos:P

Természetesen megint nosztalgiáztam egy jót,sőt álmomban újra iskolába jártam:D


Ha minden igaz augusztusban újra találkozhatunk Renivel és a 11/b-vel:-)

2012. március 22., csütörtök

Leiner Laura:A Szent Johanna gimi -Barátok


Ez és a harmadik rész a kedvencem-most még,hogy nem tudom milyen a maradék kettő.
Tényleg lesz még két rész??? Valaki tud valamit erről??

Nos attól tartok az utóbbi idők hercehurcáját nehezebben viseltem volna ha nincsenek velem ezek a könyvek...lehet kissé túlzásnak hangzik,de így van.Teljesen kikapcsolt,feltöltött,szórakoztatott a nehéz pillanatokban ,amikből mostanában kijut,igaz kezdek helyrerázódni -nem is nyavalygok tovább.

Ahogy haladunk a történettel ,úgy érzem ,hogy egyre inkább magára talált a szerző ,illetve belerázódott a történetbe,jobban bele tudott bújni a szereplők bőrébe-ez nagyon érződik a könyvön.
Nagyon tetszik,hogy bár kamaszokról van szó elmarad az idegesítő nyávogás ,jópofa tudott maradni ,ugyanakkor baromi jól mutatja be a kamaszkor gondjait,viharait,veszélyeit.Szerintem nagyon jó kis lelki mankók ezek a könyvek ennek a korosztálynak.Már azt is ki merem jelenteni,hogy hiánypótló ez a sorozat,mert itt játszódik nem Amerikai majmolás,olyan fiatalokról szól mint például a saját gyerekünk,olyan helyeken járnak ahová nap mint nap mi is betérhetünk stb.

Persze megint milliónyi emlék köszönt vissza a könyv lapjairól,tegnap este éppen egyik barátnőmet tukmáltam a kamaszkori történésekkel-de Ő örült neki:-))))

Eldőlni látszik,hogy kedvenceim Máday és Kinga lettek:D
Arnold néha nekem túl visszafogott ,de baromi érett ,talán ez picit baj is.

Igyekszem majd még a maradék két részt jól beosztani:-)

Ami a borítókat illeti,szerencsére csak az első résznek sikerült szörnyűre a borítója a többi nagyon a helyén van.

Értékelés:
5 menzás cseresznye az 5-ből!!!


Egy szerelem az soha sem árt ,nem hagy hidegen

Csak nézett és a szavam elállt,jel a szívemen

És tüzet fogok ha átölel, és érzem öt ha nincs is közel

És oda vagyok ha láthatom ,és ha álmodom ö jön el.

Nem tagadom hogy öt szeretem

És fáj ha nincs velem

Ez a bajom ez a nagy szerelem

És nincs rá gyógyszerem .

2012. március 16., péntek

Leiner Laura:A Szent Johanna gimi -Egyedül


Ajjaj ,már a címnél éreztem,hogy ez a rész nem lesz éppen vidám,viszont annál több minden történt benne!!! A 2. rész okozta csalódást úgy ahogy kihevertem gondoltam akkor folytassuk,főleg,hogy sok ismerősöm szerint rossz rész már nem lesz!!!

Késő este értem a könyv végére,és annyi minden jutott eszembe a történet után,hogy alig bírtam elaludni,olyan rég volt,hogy én iskolába jártam,hogy 15-16-17 éves voltam,hogy az foglalkoztatott egész nap,hogy Mr.Csenga vajon ma rám néz-e? Voltak kis kitérőim Mr.Csenga előtt meg mikor haragszomrád volt alatta is ,és van olyan akinél csak hónapokkal később sőt évekkel később esett le,hogy tetszettem neki,szerelmes volt belém.Ilyen volt egy osztálytársam is aki a ballagás után az utolsó osztálykiránduláson bevallotta,hogy már az első évtől!!!!!szerelmes volt belém,de eleinte nem mert közeledni,aztán pedig jött Mr.Csenga és már nem akart bekavarni...szomorú mosollyal nézett rám ,én meg el sem akartam hinni,mert menő volt,mert az összes fiú birkaként ment utána ,és egy végzős lánnyal járt!!!! Aztán pár éve az osztálytalálkozóra mentünk és mikor beléptem a régi termünkbe pont Őt pillantottam meg,elmosolyodott és rám kacsintott-természetesen elpirultam!!!! (100 évesen :S) Mr.Csenga meg dühösen megjegyezte-Mit kacsingat ez? Nem tud leszállni rólad?? (Mr.Csenga bezzeg tudta amit én nem....ahogy Reni mondaná no comment)

És hasonló megannyi édes emlék,amik akkor óriási problémáknak tűntek,napokig rágódtam rajtuk, semmi más nem volt fontosabb a szívügyeknél.
Vajon másként csinálnék valamit ,mint akkor? Valószínűleg igen...talán lazább lennék ha most újra az iskola folyosóján találnám magam,ahol az igazgatónő hangja elnyom mindent mert üvöltözik,hogy az iskola udvarán legelésző kecskéket ne cigiztessék a fiúk-amúgy is tilos a dohányzás,a lányokkal kis csoportban várjuk,hogy a felsős fiúk végre felérjenek a lépcsőn és csak egy pillantásra méltassanak minket,én voltam a legmenőbb mert egyiküket a szüleink révén ismertem és Sanyi mindig lustán odaköszönt -Sziiiiaaa ,én meg alig bírtam kinyögni,hogy Hello,mert annyira menő volt:D lazább lennék ,visszaköszönnék ...és mindig kimondanám amire gondolok..

Nekem most nagyon jól esett ez a könyv,ez a történet,annyira együtt tudtam érezni Renivel,közben pedig leporoltam az emlékeimet is:-)

Értékelés:
5szerelmes cseresznye az 5-ből!!!