Lauren Graham: Egy nap talán

 
Mikor az ember kénytelen kelletlen kikerül az iskola padból az első nagy feladat az, mi is szeretne lenni? Mihez volna kedve tehetsége? Tegyük fel, hogy sikerült választani. Leszünk varrónők, fodrászok vagy színésznők, nagy nehezen kezünkben a papír...és akkor rádöbbenünk, hogy ami az álmaink netovábbja az még sok száz másik embernek is az. Így elkezdődik az, hogy bebizonyítsuk, mi vagyunk a legjobb varrónők, fodrászok, vagy mint a könyvben szereplő Franny a legjobb színésznő!

Bevallom nekem a szerző neve nem csengett ismerősen, és bár láttam a Szívek szállodája sorozatot, csak a könyvet lapozgatva döbbentem rá, hogy Lauren az anyuka abból a bizonyos sorozatból ami egyébként a Gilmore gilrs  címen fut, csak hát mennyivel jobban (?) hangzik a Szívek szállodája.

Nos a nem éppen túlterhelt színésznő egész jó könyvet írt! Gondolom elég sok tapasztalat segítette, hogy a könyv hihető és szórakoztató is legyen egyben. Ha most éppen tizenéves lennék, tele ambícióval meg minden mással, a humora ellenére is elvenné ez a könyv a kedvem attól, hogy színésznő legyek... mert Franny élete egy vesszőfutás. Egyik meghallgatásról a másikra jár. 
Szöveget tanul, menedzsert fizet, felszolgál, színészetet tanul  -mindezt azért, hogy feltűnjön egy mosószer vagy pulóver reklámban két-három másodperc erejéig. Állandóan az üzenet rögzítőt bűvöli, hátha végre egy olyan szerepet kap, ahol egy igazi karaktert kell alakítania, aki beszél, gesztikulál, és érzései is vannak. 
Franny úgy érzi benne van az varázs amitől nagyon jó színésznő lenne. De ugye mindig van nála jobb, okosabb, szebb, vagányabb, csillogóbb hajú lány aki helyette kapja meg a jobbnál jobb szerepeket.

Tetszett, hogy Franny azért két lábbal áll a földön, tele van kétségekkel és még a legképtelenebb helyzetekben is tud valami vicceset benyögni.

Jó kis bájt kölcsönzött a könyvnek az, hogy 1995 -ben játszódik, valahogy egészen más volt akkor mikor még a mobiltelefon és a számítógép épp csak megcsillant valahol a távolban, jelezvén, hogy egyszer majd vagy  megnehezíti vagy épp megkönnyíti a dolgunkat.

A történet vége, vagyis Franny nagybetűs színésznői vágyai épp annyira lettek a jó irányba terelgetve, hogy mosolyogva csukhassuk be a könyvet.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

Emma Donoghue: Hétpecsétes titok

A szerző egy megtörtént esetet dolgozott fel legújabb könyvében, ami a 19.századi Angliába kalauzol el bennünket.
Emily Faithfull vagy ahogy barátnője becézi, Fido és Helen Codrington  életének abba a szakaszába pillanthatunk bele, mikor is hét év megszakítás után, a két nő Londonban találkozik, és újra felveszik barátságuk fonalát.

" A hosszú szünet, a hét esztendő, mialatt Fido és Helen ismeretlenek voltak egymás számára, résként tátog közöttük, akár egy kínos hasadás a harisnyán."

 Ekkor még Fido nem is sejti, hogy milyen megpróbáltatásokat kell kiállnia csak azért mert Helen barátnője.

A könyv régi levelezésekre, újságcikkekre hagyatkozik. Donoghue az apró részekből, részletekből próbálja rekonstruálni az akkor híressé vált ügyet.

Nemcsak egy házasság botrányos körülmények között történő szétcincálása miatt érdekes a könyv, hanem egy nagyon jó korrajz is arról az időszakról mikor az női egyenjogúsági mozgalmak virágkorukat élték. Rengeteg nő önállósodott, nem szorulván erős férfi kézre. Ilyen Fido is, akinek saját nyomdája van és nőket is alkalmaz! (Fido élete és karrierje is hűen lett rekonstruálva)

A két nő annak ellenére kebelbarátnők, hogy egymásnak szöges ellentétei. Míg Helen a gazdag és előkelő asszonyok életét éli, tele unalommal és pletykákkal, addig Fido önálló, harcos nő, aki szerint minden nőnek joga van az önállósághoz a választójoghoz.

" A függetlenség, a saját otthon, az utazás... - Fido az ujjain számlálja. - A szabadság jobb társa sokunknak. mint a szerelem."

Fido a távol töltött esztendők után, Helen házassági válságának kellős közepében találja magát, ahol akarata ellenére is aktív résztvevője lesz annak.  Helen pedig könyörtelenül kihasználja  naiv, hiszékeny és a barátságukért bármit feláldozni hajlandó barátnőjét. Félrevezeti, hazudik neki, férjét sokkal rosszabb színben tünteti fel, mint ahogy az valójában felelős lenne a kialakult helyzetért.

"Lehet, hogy az ember egyszer rossz vasárnapi ebédet eszik, de attól még nem dönt úgy, hogy eltörli a vasárnapi ebéd intézményét. 
-Én tizenöt esztendeje gyűröm magamba azt az ebédet -feleli Helen halkan."

 Helen  számára váratlan fordulatot vesznek a dolgok mikor férje elszánt lépést tesz annak érdekében, hogy megszabaduljon a feleségétől ...
Bár ebben a történetben a nő a bűnös, mégis mire napvilágra kerül a dolog, olyannyira felnagyítják, kiszínezik  Helen hibáit és vétkeit mint valami vásári komédiában. Az akkori szokások, a jog pedig minden vétségre, hibára, erkölcstelenségre duplán világít rá, főleg ha nőről van szó. Akkoriban egy válóper beadásához már az is elég volt indokként, ha a férj szerint a nő kacérkodott, fecsegett és költekezett!!
Ennek ellenére nem volt gyakori a válás, sőt, ennél nagyobb botrány nem is létezett akkoriban. - Nagy - Britanniában 1620 és 1852 között évi két válásnál nem akadt több!! - ezeknek a számoknak a tükrében el lehet képzelni mekkora szenzáció volt egy gazdag férfi és léha felesége drámája, amiről az akkori újságok napi szinten cikkeztek.

" Ha a nők megszabadulhatnának  a férjüktől annak kockázata nélkül, hogy azzal a gyermekeiket is elveszítik , félő, hogy ijesztően nagy számban tennék meg!"

Számomra megdöbbentő, hogy akkoriban mennyire korlátoltak és felszínesek voltak az emberek. 

A szerző remekül ötvözte a képzeletet és a valóságot. Olvasás közben egy percig sem unatkoztam, és az is igaz, hogy sodró lendületű és tele intrikával és szenvedéllyel, de a szexualitás ami a könyv elején az ajánló taglal, az akkori korra jellemzően burkoltan, szégyenlősen jelenik meg. Így nem kell attól tartani, hogy közönségesnek hat a történet, sőt. A szerző másik könyve a Cafka számomra túl nyers, és néhol brutális volt. Ez a könyve viszont minden ilyesmit mellőz. Igazán érdekes volt olvasni az akkori társadalom, az emberek általános vélekedését a házasságról, a nők szerepéről. Olybá tűnt nekem, hogy elméletileg felnéznek a nőre és tisztelik, gyakorlatban viszont gyakran lekezelően és felsőbbrendűen viselkedtek a nőkkel.

Értékelés:
5 egyenjogú cseresznye az 5-ből!!

Boldog Karácsonyt Mindegy Kinek!! :-))

Gondoltam így év vége felé majd nagyon el fogok merülni az összegzésben, meg ehhez hasonlókban, de valahogy nincs kedvem hozzá... persze érdekel(ne), hogy mégis hány kötetet nyűttem el, mennyien olvasgatták a blogot, mennyi könyvet nem olvastam végig stb.
De nem vagyok ilyen hangulatban. Mélázós korszakomat élem, egész nap képes volnék egy  könyvvel a kezemben merengeni, olvasgatni. Régebben számított, hogy ajándékot kapjak, hazudnék ha azt mondanám, hogy ma már hidegen hagy, de már nem pörgetem azon magam, hogy vajon ezt vagy azt megkapom -e?? Ha megkapom örülök, ha nem megveszem majd magamnak...:D A fa díszítés az elmélyült sütögetés, és a szeretteimnek szánt ajándék csomagolás idén sokkal jobban felértékelődött mint korábban, ergo öregszem :-)
 Régebben a lakást sem zsúfoltam agyon ünnepi dekorációval, most mindenhonnan gömbök, mikulások, és girlandok lógnak :-)
Nekem idén sem volt stresszes a készülődés-tudom nem ez a divat, mindenki szeret fáradt és túlhajszolt lenni, igaz nekem is voltak fárasztóbb napjaim, de ez ünnepeken kívül eső időszakban is előfordul.
Szóval igazából csak Boldog Karácsonyt szerettem volna kívánni mindenkinek aki erre réved:-)
Olvassatok, pihenjetek sokat, és amihez nincs kedvetek azt ne tegyétek:-)))

Kate Morton: Távoli órák

 
"Szálltak fent a repülők, vége lett a háborúnak, az ég tovagöngyölődött, egyik új év követte a másikat. A Blythe nővérek megöregedtek, a faluban kíváncsiság tárgyaivá váltak, szinte mitikus alakokká. Míg egy nap egy fiatal nő nem jött látogatóba. Kötelék fűzte egy másikhoz, aki már előtte járt, és a kastély kövei ismerősen susogtak."

Röviden, erről szól ez a remek könyv, ami szerintem túltesz Morton két korábbi  könyvén. Olyan sok pici érdekesség, titok, különleges dolog fűzi össze a szereplőket, ami kitart egészen az utolsó oldalig!! 
A gyönyörű megfogalmazás már csak hab a tortán. Annyi remek rész, mondat van a könyvben, hogy ezt az értékelést, ajánlót simán meg tudnám tölteni a gyönyörű mondatokkal. 
Látszólag egy ezerszer megírt történet a könyv, egy régi kastély, egy család ahol számos tragédia történik, a környék átokról suttog. Három lány testvér akik egész életüket a kastélyban töltik. Szerelem, háború, csalás, gyilkosság fűszerezi az oldalakat. Észrevétlenül a  Milderhurst - kastély rabjai leszünk. 

"Milderhurst valójában elkülönül a valóságos világtól, kívül áll tér és idő szokásos keretein. Hogy varázslat alatt élő mesebeli vár, ahol lassulhat is, gyorsulhat is az idő, egy nem e világról való lény szeszélye szerint."

Feleslegesnek tartok többet írni a könyvről, tipikusan az a könyv, amiről nem lehet elég jó ajánlót írni. Az biztos, hogy nyugodt körülmények kellenek ha egyszer olvasni kezdjük. Teljesen bele lehet merülni.
Morton zseniális!! Olyan elevenek, élők a karakterei, olyan különleges a történet hogy nehéz elhinni, hogy amit olvasunk az csak a szerző képzeletének szüleménye.

Értéklés:
5 titokzatos cseresznye az 5-ből!!!

 

Jean - Claude Mourlevat: Földlakó

Nagyon vártam, hogy megjelenjen ez a könyv. Valahogy a fülszöveg olyan izgalmasan lett megfogalmazva, hogy biztos voltam benne, hogy ez az én könyvem. Így is lett!!!
Kérem szépen a fantasy, sci-fi műfajban ez az amit kerestem! Eredeti, izgalmas és lebilincselő!!! Nincsenek benne bugyuta lányok, felszínes szépfiúk na meg végre a szerelmi nyűglődés is mellőzve van.

Anna Collodi nővérét keresi, aki egy éve tűnt el, esküvője másnapján. Annát már az esküvő előtt is rémálmok gyötörték.
Nővére segély kérése eljut Annához, aki elindul egy mezőn Vidékbe...egészen addig míg nem egy sivár helyre nem érkezik...ahol nincsenek illatok, még a szél sem fúj. Az étel íztelen, mindenki fásultan teszi a dolgát, és semmiért sem kell fizetni.
Anna a Földlakó lesz odaát, ahol az emberi vonások, mint a nevetés, izzadás, légzés rémisztően hat az ottaniakra. Anna mégis, újra és újra megteszi az utat, hátha rábukkan a testvérére, akinek rövid és zavaros üzenetéből csupán mondat foszlányok állnak Anna rendelkezésére.

A lánynak , egy idős író személyében segítsége lesz, együtt fedezik fel a hatalmas fehér, sivár városokat, próbálva minél inkább beolvadni az ottani környezetbe. Utazás közben Anna nem mással találkozik mint azzal a fiúval, aki testvére esküvőjén a férj vendégei között tűnt fel, megtáncoltatva Annát... kiderül a fiú egy hibrid...



Maga a történet vezetés, az írói fantázia ami kibontakozik előttünk, mind-mind zseniális. Engem teljesen levett a lábamról!! Logikus és hihető, ami nekem nagyon fontos, még akkor is ebben a műfajban íródott, ahol ugye a fent említett kritériumoknak nincs sok lét jogosultsága.
Ami teljesen meglepett ebben a történetben -attól függetlenül, hogy nem teljesen erőszak mentes - az a humor volt ! Ez is annyira lazán, könnyedén jelenik meg, hogy ha lehet ilyet írni duplán hatott rám. A bizarr történet olvasása közben többször felnevettem.

Ami a borítót illeti bevallom nekem az első variáció -amin egy sivatag szerepelt és egy fura légörvény féleség - nekem jobban tetszett, és a történethez is jobban illet. Ez a borító nekem nem nyerte el a tetszésem, valahogy olyan jellegtelen...főleg a lány zavar, akármennyire is Annát jeleníti meg, a hófehér szín, háttérben a szürke felhő karcolókkal elég lett volna.

Értékelés:
5 Földlakó cseresznye az 5-ből!!!

Elif Shafak : Becsület

Már próbálkoztam a szerző egy könyvével az Isztambuli Fattyú -t kezdtem el, de valahogy nem kötött  le, így nem is olvastam végig. Ennél a könyvnél a gyönyörű borító tűnt fel.

Nem szándékoztam azonnal neki kezdeni de ahogy kézhez kaptam, bele olvastam aztán már csak azt vettem észre, hogy már több mint a felénél tartok.

Az jutott eszembe a történet vezetésről, hogy olyan mint az a praktika, ami szerint egy tollvonással rajzoljunk le úgy egy házikót, ablakkal, ajtóval, kéménnyel, hogy nem vesszük fel a papírról a tollat. Ilyen ennek a történetnek a vezetése is, egyetlen szállal indul, aminek el kellene ágaznia, hiszen szerepelnek benne testvérek, szülők, sógorok, mégis egynek érezzük az egészet.

1945 - ben egy kis Kurd faluban tucatnyi gyermek mellé születik egy iker pár. A lányok különleges nevet kapnak : Pembe Kader és Jamila Yeter vagyis Rózsaszín végzet és Elég szépség. Látszólag róluk szól a könyv, gyermekkorukról, egymáshoz fűződő testvéri szálról, a családjukról. De egészen láthatatlan módon a két lány sorsa, élete ezernyi vékony szálban ágazik szét, és vonz be a történetbe újabb és újabb szereplőket.

Hol a kietlen Kurd faluban járunk, ahol még a háború híre sem ért el, hol a kilencvenes években Angliában ahol a Kurd és Török bevándorlók próbálják életben tartani a hagyományaikat, miközben egy új világba is próbálnak beilleszkedni. A kurd fiúk Angol lányoknak udvarolnak, miközben lány testvéreiktől elvárják, hogy ne keveredjenek a laza erkölcsű idegenekkel.
A férfiak szerencse játékot játszanak, nem gyakorolják a vallásukat, szeretőt tartanak de a nőktől feltétlen engedelmességet várnak és akárcsak a hazájukban elnyomják, lenézik őket.

Lehetetlen dolgot várnak el a nőktől a könyvben szereplő férfiak, azt, hogy a környezet amiben élnek ne legyen rájuk hatással. Ne vegyék észre a rövid szoknyákat, az egyenjogúságot, hogy ők is vezethetnének autót, sminkelhetnék magukat, eldönthetnék, hogy ne a család férfi tagjai által megszabott életet éljenek. Az ilyen helyzetekben szinte borítékolható a tragédia.

A történet rá világít arra, hogy mennyi minden befolyásolja az életünket, a tetteinket. A hagyományaink, a gyökereink, a családból hozott minták mind - mind hatással vannak ránk. Tudat alatt döntünk  dolgokról és ezeket a döntéseket az elvárás, tudás, hagyomány, értékek tükrében tesszük.

Shafak nagyon jó mesélő, a történet gördülékeny és lebilincselő.

Értékelés:

5 családi cseresznye az 5-ből!!

William Landay : Jacob védelmében

A könyv egy év történéseit öleli fel. Andrew Barber  egy Newton nevű kisvárosban kerületi államügyész, huszonkét hosszú évig. Aztán történik a városban egy gyilkosság, Andy nyomozni kezd, egészen addig amíg nem terelődik a fiára, Jacobra a gyanú...

A történet a gyilkosság ellenére nagyon szelíden indul. A kisvárosban a konszolidált családok és a  jól nevelt gyerekek és a tevékeny szülői munkaközösség kellőképpen megrendül, mikor a közösségük egy tagját, egy tizennégy éves fiú holttestét találják az iskola melletti parkban.

Látszólag nincs indíték, nyom is kevés. Lassan beindul a gépezet, találnak egy használható ujjlenyomatot, ami Jacob Barber -hez tartozik. Aztán a kor vívmányai is a törvény segítségére sietnek, a Facebook és egyéb internetes nyomoknak köszönhetően megvádolják a fiút, majd megkezdődik Jacob tárgyalása ami apjának felér egy vesszőfutással. Nemcsak fiát kell megvédenie, de saját magát is, hiszen épp azok ellen kell fellépnie akiknek évtizedekig dolgozott.
Lassan új megvilágításba kerül Jacob átlagos tinédzser élete, a szülők kapcsolata nemcsak egymással hanem a gyerekükkel is, sőt a tágabb környezet véleménye is napvilágra kerül.
Ahogy halad a nyomozás, nemcsak Jacobról derülnek ki elszomorító dolgok, de a szülőkről is, főként az apa múltjáról, ami nemcsak az ügy kimenetelére van hatással, de a házasságára is.

"Ha beírja a Google-ba, hogy "Jacob Barber" , háromszázezer találatot kapott volna."

A könyv Jodi Picoult-t : Tizenkilenc perc c.könyvéhez hasonló, ez egy picit krimiszerűbb, és itt csak az apa, Andy szólal meg a lapokon. Kicsit hiányoltam is a többi szereplő szemszögét, jó lett volna, ha mindegyiküknek teret ad a szerző. Ezen kívül nagyon hiányoltam a szülők és Jacob közötti kommunikációt. Számomra érthetetlen, hogy ez alatt az egy év alatt soha nem kérdezték meg- Te voltál? Meg tudtad tenni? Bántott valaki? Hogy került az áldozat ruhájára az ujjlenyomatod? Mit érzel? stb. A könyvben egyetlen oldalt sem áldoznak ennek. Ami egyrészt hihetetlen, másrészt baklövés a szerző részéről. Egy ilyen horderejű ügyben kérdések milliói merülnek fel, a család három tagja pedig némán csinálta végig azt az egy évet. Egyéb téren a szerző alapos volt részletes, remek adalékokkal tette még izgalmasabbá a könyvet, és egész végig kétségek között tudott tartani, nem tudtam eldönteni, hogy Jacob -e a gyilkos, vagy sem.

A könyv legvégén, szinte az utolsó oldalon derül ki minden, engem a lezárás nagyon megrázott. 

A történet nemcsak egy izgalmas thriller egy amerikai kisvárosról, hanem egy szomorú lehetőség tényét is vázolja, miszerint  millió eshetőség, félresiklás, öröklődés, és ráhatás alakít egy gyereket, egy jellemet. Hiába érzi a szülő, hogy mindent megtett, ha a gyereke rossz úton jár, ha nem őszinte, ha érzéketlen nem lehet senki másra mutogatni csak a szülőkre.

"Az, hogy az emberi testben másodpercenként előforduló elektromos jelekből kémiai reakciókból pontosan hogyan válik gondolat, motiváció, késztetés, - meddig tart a rideg gépezet, és hol kezdődik a tudat, a gépezet lelke - nem kifejezetten tudományos kérdés, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem tudunk olyan kísérletet kitalálni, amely megragadhatná, vagy mérhetővé és megismételhetővé tenné a folyamatot. Mert minden tudásunk ellenére megingathatatlan tény: nem tudunk és soha nem is leszünk képesek ésszerű magyarázatot adni arra, miért cselekednek az emberek úgy, ahogy."
/Paul Heitz/

Értékelés:
4,99 ésszerűtlen cseresznye az 5-ből!!

Telhetetlen Olvasóknak !!

Úgy tűnik a kiadók kivártak és szinte egyszerre jelentették meg az újdonságaikat. Így most tucatszámra vehetünk könyvet, tipikusan a bőség zavara van!!!
Természetesen csak olyanok szerepelnek alant amiket én is szeretnék  magaménak tudni.

Kate Morton: Távoli órák 

 Az elfeledett kert és a Felszáll a köd szerzőjének újabb kitűnő regénye varázslatos romantikus thriller.
Mire képes egy nő, hogy megőrizze titkát? Titokzatos, fél évszázada feladott levél érkezik a Londonban élő Edith édesanyjához, aki a küldemény láttán könnyekben tör ki. A feladó helyén a kenti Milderhurst-kastély címe áll. Edie rádöbben, hogy anyja, Meredith szenvtelen távolságtartása mögött egy réges-régi titok bújik meg. Amikor néhány hónap múlva Edie Milderhurst közelében jár, hirtelen ötlettől vezérelve elhatározza, hogy megnézi a kastélyt.
Megismerkedik Milderhurst lakóival, a különc Blythe nővérekkel, és több meghökkentő felfedezést is tesz. Ezek nyomán úgy dönt, hogy kideríti, mi is történt pontosan édesanyjával a háború idején, valamint hogy rejtegetett titka miként kapcsolódik a kastélyhoz és a Blythe nővérekhez. Ám amint nekilát, hogy Milderhurst ódon falai közt kibogozza a történet szálait, a vártnál sokkal komolyabb titkok sejlenek fel előtte. Vajon megismeri-e végül az igazságot Edie, kikutatja-e, valójában mi minden történt azokban a távoli órákban?



Lauren DeStefano:Hervadás

 Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye. Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindeközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egye fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

Veronica Rossi: Végtelen ég alatt 

 A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.
Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.
A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak… a lány pedig neki.
Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.
A Végtelen ég alatt a posztapokaliptikus disztópia és a cyberpunk sci-fi lenyűgöző keveréke. Mindazoknak tetszeni fog, akiket magával ragadott Collins Éhezők viadala trilógiája vagy Gibson klasszikusa, a Neurománc. A regény jogait eddig huszonhat országban adták el, a megfilmesítés joga pedig a Warner Broshoz került.

Jojo Moyes: Akit elhagytál: 

1916, Franciaország. Miután imádott férje, Édouard hadba vonul, Sophie Lefevre egyedül kénytelen gondoskodni családjáról. Német kézre került kisvárosukban új katonai parancsnok jelenik meg, aki tisztjeivel még inkább megkeseríti Sophie életét. S amikor a Kommandant szeme megakad a portrén, melyet Édouard festett ifjú asszonyáról, az események baljós fordulatot vesznek, melynek nyomán Sophie-nak borzasztó nehéz döntést kell hoznia. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv Halston londoni otthonának éke – férjétől kapta nászajándékul. Amikor egy véletlen találkozás következtében fény derül a kép sötét múltjára és valódi értékére, Liv élete fenekestül felfordul. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is.
A Mielőtt megismertelek és Az utolsó szerelmes levél világszerte rendkívül népszerű szerzőjének új kötete egyszerre lélegzetelállító szerelmi történet, háborús történelmi regény és bírósági krimi. Moyes a rá jellemző módon azonnal rabul ejti az olvasót – ezúttal két fiatal asszony bemutatásával, akiket közel egy évszázad választ el egymástól, sorsuk mégis közös abban, hogy egyaránt a végsőkig küzdenek azért, ami mindennél fontosabb számukra.

Vanessa Diffenbaugh: A Virágok nyelve

 Az árvaként felcseperedett Victoria szinte csak a bizonytalanságot ismeri. Élete egyetlen biztos pontja az, hogy csakis önmagára számíthat. Senkinek nem kell, ezért neki sem kell senki. Mivel mindenkit eltaszít maga mellől, egyre nehezebb helyzetbe kerül, a jövője egyre sötétebbnek tűnik. Kilátástalan sodródását végül szerencsés fordulat torpantja meg, mely páratlan képességének köszönhető. A zárkózott lány ugyanis szavakkal nehezen fejezi ki magát, ám a virágok jelképes nyelvét olyan ékesen beszéli, hogy e tudása által – melyet egy korábbi nevelőanyjának köszönhetően sajátított el – képes megváltoztatni mások életét.
Victoria lassan otthonra talál és megállapodik, ám egy új ismeretség és az ebből kibontakozó szenvedélyes érzelem azzal fenyeget, hogy a sorsa ismét rosszra fordul. Vajon képes lehet-e arra, hogy sajátos tudásával önnön életét is jó irányba terelje? Második esélyt a boldogságra csak akkor kaphat, ha végre szembenéz múltja fájdalmas titkával, mely hosszú évek óta kísérti.
Az amerikai szerző első regénye, mely világszerte óriási siker lett, elegánsan szövi egybe a múlt és a jelen szálait. Különös képességgel felruházott fiatal hősnőjének felejthetetlenül életteli története arról tanúskodik, hogy az emberi szívben érzelmi rejtélyek végtelen sokasága lakozik.

Emma Donoghue: Hétpecsétes titok

A Hétpecsétes titok a 19. századi Londonba kalauzolja az olvasót. A megtörtént eseményeken alapuló történet két hősnője a korabeli nőmozgalmak egyik élharcosa, Emily 'Fido' Faithfull, és a jómódban élő, házasságába belefásult szépasszony, Helen Codrington. A két nő hosszú évek után találkozik újra az angol fővárosban, s Fido egyik pillanatról a másikra Helen házassági válságának kellős közepében találja magát. A válság végül botrányos váláshoz vezet, amelyben nemcsak Helen, de Fido jó híre is kockán forog.
A viktoriánus Angliában nem nézik jó szemmel sem a házasságtörést, sem a női egyenjogúsági mozgalmakat, s végképp elutasítóak a válással szemben. Amikor pedig felmerül a gyanú, hogy a két asszony viszonya több is lehetett barátságnál, Fidónak nemcsak a társadalom súlyos ítéletével kell szembenéznie, de önmagával is, és mindazzal, amit önálló, független nőként képviselt.
Emma Donoghue színes tablót rajzol a korabeli angol társasági élet képmutató világáról, a nőket sújtó megkülönböztetésről, a feminizmus kezdeteiről, nem utolsósorban a pusztító szerelmi szenvedélyről.

Joyce Maynard: Nyárutó

 Közeledik a nyár vége, a munka ünnepe fullasztó hőséggel köszönt a New Hampshire-i Holton Millsre, ahol a magányos, tizenhárom éves Henry többnyire tévénézéssel, olvasással és álmodozással üti el az idejét; egyetlen társasága elvált és érzelmileg labilis anyja. Az ünnepi hétvége előtti csütörtökön azonban egy titokzatos, vérző férfi, Frank kér segítséget Henrytől. A következő öt nap alatt Henry megismeri az élet legfontosabb leckéit, a féltékenység torokszorító fájdalmát, az árulás erejét, hogy áldozatot kell hoznunk a szeretteinkért – és hogy érdemes várni az igazi szerelemre.

 

James Dashner: Az Útvesztő

Az Éhezők Viadala óta vágytam valami hasonló történetere, talán még a Tiszták is ide sorolható.

Az Útvesztő sok jó értékelést kapott, úgyhogy gondoltam nekem is tetszeni fog.

Tény, hogy nagyon gyorsan olvasható a könyv, szinte minden oldalon történik valami.

Csupa homály és rejtély. Thomas  tizenéves, egy sötét liftben ébred. Tudja, hogy mi a neve, hogy van családja, tudja mi az a mozi mi az, hogy otthon- mégis ezek inkább csak érzések mintsem biztos tudás.

A lift hamarosan kinyílik, és tulajdonképpen egy zárt térben, egy kertben találja magát, körülbelül ötven másik fiatal fiúval együtt, akik a helyet Tisztás -nak hívják.
(Ami már az elejétől kezdve zavart, hogy Thomas akármit is kérdezett mindig lehurrogták, mondván örüljön, hogy él stb. idegesítő volt, hogy ezzel mintegy fokozva az izgalmakat sötétben tapogatózunk, de ennek a történet szempontjából szerintem nem volt értelme!! )

Valami oknál fogva a bezárt fiatalok sok új kifejezést találtak ki- ennek sem láttam sok értelmét. Például nem nagyon dobta fel a sztorit, hogy a kertészeket ekéseknek keresztelték át az újonnan érkezőket pedig Zöldfülnek.

Ami viszont végig foglalkoztatja az olvasót, az az, hogy miért is kerültek ide ezek a gyerekek, - egy hatalmas kőfallal körülvett kertbe, ami éjszakára bezárja a kapuit, napközben a falon túl pedig csak útvesztők vannak szörnyekkel megspékelve. Miért vadásznak rájuk folyamatosan az útvesztőben lévő szörnyek? Miért kapnak enni, ha előbb-utóbb úgyis meghalnak?

A történet szerint mire Thomas megérkezik a Tisztásra a legidősebb fiú már két éve van a helyen, ez idő alatt nem sikerült kijutni, és tulajdonképpen semmire sem jöttek rá.

Thomas és egy  a fiúk közé érkező lány, Teresa vet véget a két éve tartó mondhatni normális rendnek, ugyanis a két újonc igazi láncreakciót indít el.

Nekem már a történet legelején leesett a tantusz, vagyis, hogy mi is  ez a hely. Miért vannak ott, és mit kell tenniük. Az viszont nekem sem volt egyértelmű, hogy mi lehet a falakon túl.

A fiatal, tizenéves korosztálynak ez a könyv, ami egy trilógia első kötete, igazi csemege lehet, a gyors , pergő cselekménnyel és izgalmakkal. Thomas nekem nagyon szimpatikus szereplő.  

Értékelés: 4 Útvesztős cseresznye az 5-ből!!

Claude Anet : Mayerling

A kis fekete könyvecske pár hónap eseményeit sűríti össze. A történelem megannyi uralkodójának  szerelmi kapcsolatai közül  most Ferenc József császár fiának, Rudolfnak  szerelmét ismerhetjük meg, ami sajnos a fiatal férfi életében az utolsó is volt. Mindössze harminc éves volt.

Bár nekem kissé furcsa, hogy egy tizenhat éves lány iránt lobbant szerelemre, akkoriban ez a kor különbség nem számított kirívónak. Mint ahogy az sem, hogy az előkelő családok férfitagjai házon kívül is keresték a boldogságot, fő a diszkréció.

A kötetben a szívszorító és romantikus szerelem mellett sok érdekességet is megtudhattam az uralkodó családok szokásairól, hagyományokról és egyszerűen magáról arról, hogyan is kell elképzelnünk egy uralkodói családot a gyakorlatban.

Bár a tragikus vég tudva levő, mégis teljesen a történet hatása alá kerültem, és izgatottan kísértem figyelemmel a történéseket. 

Engem nagyon elgondolkodtatott, hogy a szerelem első látásra érzése mellett mi volt még ami összekötötte ezt a két nagyon különböző embert, mert sok közös nem volt bennük. Mary Vetsera egy átlagos család lánya, akire eltervezett jövő várt, miután bevezették a társaságba. Rudolf egy a Monarchia koronahercege akinek négyéves kora óta a katonaság és az uralkodás  a kitaposott ösvény. Igaz fárasztja a sok munka a hivatalos programok, ármánykodások és intrikák. Apjának csak elvárásai vannak vele szemben, anyja pedig messziről ugyan figyeli, de kézzelfogható közelségben sosincs. Ezeket tetézi még a rossz házassága, és az, hogy felesége Stefánia még nem szült fiú gyermeket. Egyik oldalon egy férfi, rengeteg gonddal a másik oldalon egy gondtalan kislány aki tulajdonképpen az utolsó szalmaszál a férfi életében.

Furcsa volt olvasni, hogy Rudolf , akire uralkodás várt, mennyire gyenge kezű, túlságosan is szétszórt, könnyen megtörhető ember volt, akinek egy tizenéves lányra volt szüksége, még ahhoz is, hogy öngyilkos merjen lenni.
( A könyvben  olvashatjuk az uralkodói család orvosának véleményét arról, hogy miért is olyan betegesek és gyengék, nemcsak testileg de szellemileg is az egymást követő dinasztiák.)

Az hogy Rudolf nős ember, Mary pedig egy rangon aluli fiatal lány elég volt ahhoz, hogy ez a kapcsolat tiltott legyen.Rudolfnak korábban is voltak szeretői, de hajlandó lett volna lemondani az uralkodásról, a jogairól csakhogy szabadon élhessen szerelmével.

A könyv utolsó lapjai egy kétségbeesett szerelmespár utolsó perceit örökíti meg, és az ezt követő fejetlenséget és titkolózást. Beszéltek gyilkosságról, mérgezésről, sőt arról is, hogy Mary ölte meg Rudolfot. Mary édesanyja napokkal a tragédia után tudta meg a teljes igazságot. Még Rudolfnak méltó temetést és megemlékezést tartottak, addig Maryt egy vidéki temetőben teljes titokban hantolták el.


Értékelés:
5 reménytelen cseresznye az 5-ből!!

Milka Receptek édesszájúaknak

 
1901 óta édesíti napjainkat a Milka különböző csokoládéival. És ha esetleg meguntuk a Milka csokoládék választékát, akkor el  lehet kezdeni Milka csokival készült édességeket gyártani.

A jeges finomságoktól elkezdve, a reggelire vagy éppen uzsonnára is kapunk tippeket.
Vannak rém egyszerű receptek, ilyen például a Forró Mika gyömbérrel fűszerezve vagy a Hideg Milka ital.

Persze van benne jól ismert klasszikus is, mint a csokoládéba mártogatott eper, de még ennek is öröm nézegetni a fotóját:-)

A táblás Milka csokikat is feldobhatjuk egy-két új hozzávalóval, ilyen lehet az ibolya!! vagy a pillecukor.
Személyes kedvencem a Milka csokitortácska és az Omlós süti Milka csokoládéval.

Harmat Kiadó : Új blog és kedvezmények!

A Harmat Kiadó új blog oldalt indított, és ezzel egy időben minden nap kedvezménnyel  vásárolhatóak meg a kiadó kötetei.

http://blog.harmat.hu/

Jó olvasást és kellemes vásárlást !

Mike Greenberg: Amit csak akarsz

 A cím és a macaron sütik kupaca laza hangvételt sugall, de a könyv nagyon is komoly témában íródott, még ha ez a fülszövegből nem is derül ki. Ami nem baj, mert olvasás után jön rá az ember, hogy ha a fülszöveg többet elárult volna, már nem lett volna annyira arcul ütős a történet.

Mike Greenberg férfi létére nagyon is jól látja a nőket, mindhárom karakter remek lett. A könyvet egy barátja emlékének ajánlja.

A könyv lapjain három nő életét követhetjük nyomon. Katherine, Brooke, és Samantha három különböző típusú, életkorú nő. Felváltva pillantunk be az életükbe. Brooke boldog házasságban él, gyönyörű gyermeki vannak, és egy csodás férje. Katherine egy cég vezető embere, összeszedett, tipikus üzletasszony aki esténként régi szerelmét siratja. Samantha pedig épp a  nászútján szembesül a ténnyel, hogy nem jól választott.

Már az elején is nagyon jól érződik, hogy a szereplőink élete, hol tart, mi a fontos számukra, éppen mi foglalkoztatja őket. A könyv második részében olyan változás áll be mindhármuk életébe aminek hatására egy új életet kell felépíteniük, kilépni a megszokott életükből, változtatni és változni.

A szerző egészen elképesztő módon jeleníti meg a leggyakoribb hibánkat, azt, hogy sosem a jelenre koncentrálunk, hanem a jövőre, a majd-ra , mindig csak várunk valamire, lehetőségre, változásra. Reménykedünk, hogy majd jobb lesz, majd túlléphetünk valamikor a múlt dolgain, egyszer majd történik velünk valami, ami után elmondhatjuk végre boldog vagyunk. Viszont ezzel a várakozással, a mindig másra várással, vágyakozással a jelent rontjuk el, pocsékoljuk el.

Ez a könyv mondanivalója, amit igazán keményen fogalmaz meg, nagyon hatásos módon kapjuk az arcunkba, hogy mi a fontos, hogy milyen sokféleképpen láthatunk dolgokat, amint más megvilágításba kerülnek.

Furcsa volt, hogy a könyv végére pont az a szereplő lett szimpatikus, akit a történet elején még nem annyira kedveltem. A történet vége lett csupán kicsit sziruposabb mint amit vártam, de szerencsére remekül lett eltalálva, úgy, hogy még életszerű legyen.

Étékelésem:

4,9 cseresznye az 5-ből!!

J. Sterling : Hibátlan játék

Nincs problémám a kiszámítható történetekkel, a romantikus, szerelmi sztoriknál ugye borítékolva van a boldog végkifejlet, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon van megíva.

Próbálkozom ezzel a műfajjal, mert igenis vannak itt is gyöngyszemek, de ezúttal is egy hibás gyöngyre bukkantam.

Azt már megszokhattuk, hogy az ilyen történetek zömében a lány álomszép, a fiú is tökéletes, esetleg kicsit agresszív és gondjai vannak az érzelmek közlésével.

Tulajdonképpen kár részletesebben elővezetnem a sztorit, mert klisék halmaza.

A gyönyörű Cassie sosem akar a nagyképű, beképzelt, macsó, és szexi Jack barátnője lenni, dehogy áll be a nyálcsorgató lányok sorába. Ennek ellenére egymás karjaiba sodorja őket a szerelem vagy mi.

Ehhez asszisztál Cassie barátnője, és Jack öccse.

Egyébként nem sok minden történik velük, általában kilépnek vagy épp belépnek valahová ahol Jack is tartózkodik, vagy meccsen ülnek - Jack baseball játékos. Erről a remek sportágról is vannak unalmas részek a könyvben,

Aki szereti a szappanoperák világát, azt ahol sokadik rész után sem történik semmi eget rengető és a stílus egyszerű, annak jó kikapcsolódást lehet a könyv. Engem csak untatott a sok ismétlés.
Én is szoktam káromkodni, úgy egy hónap alatt csúszik ki annyi a számon, mint itt egy oldalon!

"...csak néztem rá ellenségesen, szűkre húzott szemmel." - Cassie nincs tisztában azzal, hogy ez szemizélés korai ráncokat jelent!

"Gyorsan összehúztam az ajkamat" - Ezt muszáj nekem is megtanulnom!!!!

"...elégedetten szemléltem, hogyan feszül a popsim ívére a csípőfarmerem." - Hova, mi feszül??

"Cicus!" -mijáúúúúúú.





 

Katarina Mazetti : Pingvinélet

Mazetti nekem az előző két könyvével kedvenc lett, ezért már alig vártam az újabb történetet tőle.

Tetszett, hogy a szerző el tudta engedni a korább könyveit, és valami újat kaptam tőle. Mazetti nekem olyan mint a Jótündér keresztanya, aki mindig megnevetett és  bölcsességekkel lát el.

Ebben a pici, édes, kék könyvben, egy Antarktiszra tartó turista hajóra szállhatunk fel, három főszereplőnkkel. Az elvált Thomas, a hajadon harmincas Wilma és a nyugdíjas de nagyon is észnél lévő Alba mellé kapunk még pár szingli hölgyet, megfáradt házasokat, testvér párt, agglegényeket, és persze a hajó személyzetét.

Bár a könyv nagyon könnyed hangot üt meg, azért minden mondatában ott rejtőzik az örök igazság, és rengeteg bölcsesség amit az ember a saját életében kevésbé ismer fel, de így másokat figyelve minden olyan egyértelmű.

"Vajon miért kell a nőknek férfi nélkül úgy viselkedniük, mint holmi gazdátlan tükörképeknek, melyek alig várják, hogy valakit - bárkit - tükrözhessenek?"

A párkeresés, házasság, karrier és egyáltalán az életünk kormányzása egyszerű feladatnak tűnik, hiszen emberek milliói gyakorolják ezt nap mint nap. Mégis ha egy - egy ember életére rá közelítünk csodálkozva tapasztalhatjuk, hogy mindenkire mennyi gödör, és bukkanó vár, a látszólag gondtalan ember élete is tele van nehézségekkel, és csak azért mert mosolyog  még nem biztos, hogy könnyű élete van.
Mindezek lassan kiderülnek a három főszereplőnkről, miközben  a hajó hol békésen hasítja a vizet, hol viharba kerül. Kikötünk, fényképezünk, képeslapot vásárolunk, megismerjük az ott élő állatokat, a rengeteg  pingvint például, és közben elmélkedhetünk a saját életünkről is, párhuzamot vonva a szereplők életével.

Értékelés:
5 cseresznyés pulcsis pingvin az 5-ből!!!

Amanda Stevens : A Birodalom

A könyv egy sorozat második része, folytatódnak a temetőrestaurátor lány Amélia Gray kalandjai, már ha a szellemek kalandnak tekinthetőek.

Ez a rész talán még izgalmasabb volt mint az első, a könyv első felét szó szerint levegővétel nélkül olvastam el, annyira izgalmasan indult, aztán volt egy hullámvölgy ahol állni látszott a cselekmény. Persze ekkor is sejtelmesen susogtak a fák, és vibráltak az árnyak, de ez a fajta ijesztgetés már - már unalmasnak hatott amikor semmi más nem történt. Ez sajnos az első részben is előfordult.

Amelia ezúttal egy kisvárosba vetődik, ahol egy híres család temetőjét kell restaurálnia.  Természetesen Amelia most is talál olyan sírt, amiről senki sem szeretne beszélni. Egyébként is fura egy város, egyik temető a felszínen, másik víz alatt található.
 Asher Falls nekem olybá tűnt, mintha a Twin Peaks ikertestvére lenne a furcsa lakóival, akikről fogalmunk sincs, hogy gonoszak vagy sem. De minden esetre fura dolgok történnek/ történtek.

Miközben Amelia igyekszik kiigazodni a kisvárosban és lakóin, azért Devlin nyomozó- az előző részből megismert rendőr, akit halott felesége és kislánya kísérget - is emlegetve van, szóval van min rágódnia munka közben Ameliénak. 
Azért nem kell sajnálnia Devlint, vagyis Ameliat, most is van férfi aki megdobogtatja főhősünk szívét.

A könyv borítóját kár méltatni, illetve önmagáért beszél, akárcsak az első rész, ez is remekül sikerült.


Értékelés:

4 izgalmas cseresznye az 5-ből!!!

Jodi Picoult: Vezeklés

Ismét egy olyan történetet kapunk Picoult tollából, ami nem mindennapi, mégis valóságos, kézzel fogható. Aki szereti a szerző könyveit, megszokhatta, hogy mindig különleges témákhoz nyúl, nyíltan minden kertelés nélkül járja körbe az adott témát.

Ez a könyve kicsit mégis más mint az előzőek, ugyanis a történet egyik szála egészen a  II. világháborúig nyúlik vissza.
Korábban olvastam egy lebilincselő könyvet a témában: Clara Sánchez : A láthatatlanok - ebben a könyvben egy munka tábort megjárt idős férfi keresi azt aki megnyomorította az életét.

"Mindnyájunkban él egy szörnyeteg, és mindnyájunkban él egy szent. A kérdés csak az, melyiket tápláljuk-melyiknek engedjük, hogy a másik fölé kerekedjen."

Picoult még ezen  is csavart egyet itt ugyanis egy volt náci tiszt szeretne egy olyan embert találni aki megszabadítja őt az évtizedek óta tartó élettől, szenvedéstől.

A történet több szálon, fut,  Picoult  jól bevált módszere, hogy felváltva szólalnak meg a szereplők, így az is egészen különleges és felkavaró volt ahogy a régi katona aki több száz ember halálért volt tevőlegesen felelős elmeséli, ő hogyan látta azokat az időket ott azon a borzalmas helyen.

A történetben van egy mese, egy fiatal nő Sage, aki szülei halála után viaskodik a bűntudatával, miközben éjjelente több tucat kenyeret süt, Sage nagymamája Minka, aki túlélő, és akinek karján egy szám örökké emlékeztetni fogja a háború szörnyűségeire, Leo aki háborús bűnösökre vadászik, miközben anyukája a távolból állandóan feleséget keres neki, és Josef aki túl sok szörnyűséget tett és képtelen meghalni.

"Mi vagyunk az igazi nácivadászok, bár közel sem olyan izgalmasak, mint ahogy a moziban vagy a tévében látni. Én sem vagyok Daniel Craig, Vin Diesel, vagy Eric Bana, csak a jó öreg Leo Stein."

Ezek a szereplők szépen, sorban kibontják ezt a történetet, ezúttal a szokásos ügyvédi had, és bírósági épület nélkül.

Szerintem ez az a téma, amit nem lehet elégszer leírni, nem lehet elégszer emlegetni. Tudatosítani kell újra és újra, hogy ehhez hasonló szörnyűség, soha többet nem történhet meg.

"Ha a történelem tényleg  ismétli önmagát, nincs szükség egy utóvédre, aki figyelmezteti a mögöttünk jövőket? S ha én nem teszem meg, akkor ki?"

A könyv felétől volt egy fura sejtésem, egy hirtelen bevillanó dolog, ami a történet végén igazolást nyert, hogy jól éreztem, értettem meg a történetet!!

Bár nem egy vékony kötet, aki neki kezd számítson arra, hogy nem fogja tudni letenni amíg a végéhez nem ér, hogy aztán napokig töprengjen rajta.

Nagyon ritka, hogy könyvekben szereplő férfi karakterek megfogjanak, ezúttal azonban Leo remek figura volt, nagyon megkedveltem.


Értékelés:
5 nem felejtő cseresznye az 5-ből!!!

Victoria Cosford: Szerelemről és egyéb finomságokról

Az Ausztrál újságíró, aki többek között gasztronómiai rovatokba is ír, még fiatal éveit örökítette meg a könyvében, ami 1982-től indul.
Vicky vagy ahogy Olaszországban mondják, Veeky, nyelvet tanulni érkezik Firenzébe.
Ugyan a nyelv tanulást abba hagyja, de megtanul sok minden mást, például az Olasz férfiakhoz kapunk használati utasítást, az Olasz élet érzés ott lüktet minden lapon, és mennyei ételeket próbálhatunk ki.

Először furcsa volt a tömör, csapongó stílus, de aztán rájöttem, hogy pont ettől termeti meg azt az olaszos hangulatot, ami az ősz ellenére végigkísért olvasás közben.
A stílus mellett, a receptek is különlegesek abból a szempontból, hogy nem a kötet végén vannak katonás sorrendben, hanem a történet közben ide-oda be lettek hajigálva:-) Eleinte ez sem tetszett, aztán már alig vártam, hogy esetleg a következő lapon milyen finomság várhat rám.

A nyúl ragú mellett az első recept amit kijegyzeteltem, az a Narancsos tiramisu volt. Olyan egyszerű az elkészítése, és tényleg csak pár hozzávalóból áll, hogy nem volt kérdés, hogy ki kell próbálnom. Mondanom sem kell, hogy sajnos nem érte meg a hűtő szekrényben előírt négy órás pihenőjét...sőt egy héten belül kétszer kellett elkészítenem.

A szerző olaszországi útjai úgy alakultak, hogy mindig az éppen aktuális  kedvese éttermében dolgozott, leste el az újabb fortélyokat, vagy évek múlva rutinosan készítette el a sajttortát.

Tetszett a könyv, remekül át tudja adni ezt a hedonista világot, legszívesebben én is egy eldugott kis étterem teraszán ülnék és enném a sajtokat puha kenyérrel.
Viszont ami a szerző személyiségét illeti, nos nem kedveltem meg. Nekem valahogy furcsa volt, hogy a könyv végére érve nem volt Olaszországban olyan férfi ismerőse, akivel nem feküdt volna le...
Az is furcsa volt, hogy amíg nem otthon volt Ausztrália után áhítozott, amikor pedig otthon volt a konyhai munka, az éjjelig tartó robot hiányzott neki.

A könyvben a receptek mellett, minden fejezet elején apró mondások, bölcsességek bújnak meg, ezeket nagyon szerettem.

A könyv borítója önmagáért beszél.

Értékelés:
4,9 olaszos cseresznye az 5-ből!!

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Nagy hibám, hogy egy könyv címe és borítója alapján, kész történtet kreálok, ezért is történhetett meg, hogy nem szerettem volna ezt a könyvet annyira.  Ugyanis azt gondoltam, hogy ez amolyan ön segítő kis kötet, ami segít eligazodni a mai világban, ahol az egyik üzenet szerint légy önmagad, mindent megérdemelsz stb. és van a  másik véglet, mi szerint az önzetlenség, a másokon való segítség, és a saját magunk háttérbe szorítása által juthatunk el a boldogságig...magam részéről az igazság valahol a kettő között lehet.

Na de ez a könyv annyiban hasonlít a boldogság keresés dilemmájához, hogy a szerző saját gyermekkorát és főleg nevelő anyját eleveníti meg ebben a kötetben. Jeanettet örökbe fogadták. Gondolhatnánk, hogy jó helyre kerül, aranyos, gyermektelen házaspár kapott egy kis angyalkát, és mindenki boldog. A helyzet az, hogy az anya csak mint Mrs.Winterson -ként jelenik meg, ebből már sejthető, hogy nem éppen idilli az anya, lánya kapcsolat. Rengeteg borzalom megtörténik a szerzővel, aminek nem szabadott volna megtörténnie. Küszöbön alvás, ördögűzés és hasonló borzalmakban van része, a napi prédikáció mellett, amit a nevelő anya a Bibliából  citál elő, sőt a lakás minden zugába jut egy- egy intelem.
Tizenhat évesen aztán elköltözik otthonról...
A könyv teljesen kimeríti a család által okozható fájdalom fogalmát. 

Sokszor gondolkodom el rajta, hogy  a gyerek-szülő viszony a legfurcsább dolog a világon. Legyen vér szerinti vagy nevelő szülő, nem sok választásunk van. Születünk valahová és kész. Nincs választási lehetőség, hogy szerethetőbb anyukát, és kedvesebb apukát akarok. Egy életre össze vagyunk kötve, ha akarjuk, ha nem. Szomorú dolog ha csalódást okozunk... Csalódás lehetünk mi is a szüleinknek, és csalódás lehet nekünk is valamelyik szülő, vagy netán mindkettő. Nehéz rajta változtatni, vagy éppen túllépni rajta.

A könyvet sok helyen megjelöltem, szeretek idézni a könyvekből, már egy -egy mondat után is tudni lehet, hogy milyen hangulatú lesz a könyv, egyáltalán, hogy  nekünk való.
Most mégsem idézek, mert nem tudtam választani. Minden egyes oldalon legalább öt igazság, élet bölcsesség lakozik, miközben megismerjük a szerző cseppet sem átlagos élet útját.

A sok furcsaság mellett, rengeteg könyv, vers is meg van említve. A szerzőnek anno ezek voltak az egyetlen kapaszkodók.

Ha az életben valami nem sikerül, ha nem vagyunk tökéletes gyerekek, tökéletes anyák, feleségek, munkaerők, azért nem árt tudnunk, hogy nem mindig mi vagyunk a hibásak.


Értékelés:
5 családi cseresznye az 5-ből!!!