Az Ausztrál újságíró, aki többek között gasztronómiai rovatokba is ír, még fiatal éveit örökítette meg a könyvében, ami 1982-től indul.
Vicky vagy ahogy Olaszországban mondják, Veeky, nyelvet tanulni érkezik Firenzébe.
Ugyan a nyelv tanulást abba hagyja, de megtanul sok minden mást, például az Olasz férfiakhoz kapunk használati utasítást, az Olasz élet érzés ott lüktet minden lapon, és mennyei ételeket próbálhatunk ki.
Először furcsa volt a tömör, csapongó stílus, de aztán rájöttem, hogy pont ettől termeti meg azt az olaszos hangulatot, ami az ősz ellenére végigkísért olvasás közben.
A stílus mellett, a receptek is különlegesek abból a szempontból, hogy nem a kötet végén vannak katonás sorrendben, hanem a történet közben ide-oda be lettek hajigálva:-) Eleinte ez sem tetszett, aztán már alig vártam, hogy esetleg a következő lapon milyen finomság várhat rám.
A nyúl ragú mellett az első recept amit kijegyzeteltem, az a Narancsos tiramisu volt. Olyan egyszerű az elkészítése, és tényleg csak pár hozzávalóból áll, hogy nem volt kérdés, hogy ki kell próbálnom. Mondanom sem kell, hogy sajnos nem érte meg a hűtő szekrényben előírt négy órás pihenőjét...sőt egy héten belül kétszer kellett elkészítenem.
A szerző olaszországi útjai úgy alakultak, hogy mindig az éppen aktuális kedvese éttermében dolgozott, leste el az újabb fortélyokat, vagy évek múlva rutinosan készítette el a sajttortát.
Tetszett a könyv, remekül át tudja adni ezt a hedonista világot, legszívesebben én is egy eldugott kis étterem teraszán ülnék és enném a sajtokat puha kenyérrel.
Viszont ami a szerző személyiségét illeti, nos nem kedveltem meg. Nekem valahogy furcsa volt, hogy a könyv végére érve nem volt Olaszországban olyan férfi ismerőse, akivel nem feküdt volna le...
Az is furcsa volt, hogy amíg nem otthon volt Ausztrália után áhítozott, amikor pedig otthon volt a konyhai munka, az éjjelig tartó robot hiányzott neki.
A könyvben a receptek mellett, minden fejezet elején apró mondások, bölcsességek bújnak meg, ezeket nagyon szerettem.
A könyv borítója önmagáért beszél.
Értékelés:
4,9 olaszos cseresznye az 5-ből!!
Húúúú, egy kicsit (naggyon) hasonlít Anthony Capella: A szerelem étke című könyvére. :)
VálaszTörlésÓ, az nem baj:-)) Capella másik két könyvét olvastam, és tetszett, és a Szerelem étke is tervbe van véve :-)))
VálaszTörlés