2013. szeptember 30., hétfő

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól


Elképesztő ez a könyv!! Szinte minden egyes oldalon leesett az állam, komolyan ember ilyet még kitalálni sem tudna, nagyon nagy fájdalom az emberiségnek, hogy ami a könyvben van az sajnos igaz.

A szerző 2001-ben Szöulban élt, újságíróként Észak és Dél Korea is a tevékenységi köréhez tartozott. Nem csodálkozom azon, hogy úgy érezte le kell írnia amit Észak -Koreáról megtudott.

A könyvben fekete-fehér fotók is szerepelnek, egy-egy fejezet elején, a legbeszédesebb az  a műhold felvétel, ami éjszaka készült, Dél- Korea sok kis pici világító pontocska, Észak-Korea pedig egy sötét tömb, mint valami lakatlan sziget.... el nem hinném, hogy ott emberek élnek!!!

A könyv a 90- es éveket öleli fel, persze több információt is tartalmaz korábbról is, ilyen például, az ahogyan felosztották az országot két részre, egy ceruza és egy vonalzó segítségével!!!

Amikor olvastam a hat, volt Észak-Koreai ember sorsát, állandóan párhuzamot vontam a sajátom és az ő életük között, mit is csináltam én mondjuk '94-ben amikor ők éheztek? Vagy éppen olyan tiltott dolog után áhítoztak mint a zokni?
Pár éve már több műsort is láttam ami Észak-Koreával foglalkozott, nagyjából az ember tudta, hogy ott bizony megállt az idő, sőt mintha időtlen lenne az a hely, olyan sivár és élettelen. Pedig milliók élnek ott, elnyomva, éhezve, kiszolgáltatva egy rezsimnek, ahol az embereket ötvenegy!!! kategóriába sorolják, aki elég elkötelezett, és igazán hű katonája a munkáspártnak, akár még a fővárosban is élhet, lehet több luxuscikknek számító holmija, mint a hűtő vagy az ágy. ( Az 1-es és 2-es számú áruházban elvileg minden kapható, gyakorlatilag a kirakatban lévő gyümölcsök  is műanyagból vannak!!!)

A falon persze csak a nagy és kedves vezér fotója lehet, a családról egy sem, és vannak olyan emberek akiknek az a munkája, hogy időről-időre végigjárja a házakat , megbizonyosodva, hogy a nagy vezér portréját rendszeresen portalanítják!! Születésnapjuk sem lehet, csakis a kedves, és jó indulatú vezérüknek, ennek köszönhetően egy évben, egyszer húst is kaphattak!

Hogy mért nem lázadnak a sorsuk ellen? Miért nem mennek az utcára, vagy követnek el merényletet a vezetőik ellen? Erre is kitér a könyv, persze ettől nekem sem lett elfogadhatóbb, felfoghatóbb ez a borzalom.

A 90'-es évek volt az ország számára a mélypont, a gazdaság összeomlott, korábban sem dúskáltak a földi javakban, de mindenkinek dolgoznia kellett és ha pénzt nem is, fejadagokat kaptak. Egész nap robotolhattak a bányákban, vagy a gyárakban. Aztán hirtelen, elfogyott a munka, nem volt áram, nem volt mit megvarrni, vagy meghegeszteni...így fejadagok sem voltak - a propaganda szöveg, amikkel az embereket etették az volt, hogy a szegény, éhező Dél-Koreai testvéreknek küldik az élelmiszert!!! Nekik nincs olyan virágzó gazdaságuk... megjelentek az utcán a plakátok, Együnk kétszer egy nap! felkiáltással, amiből aztán- Együnk egyszer egy nap felkiáltás lett....hihetetlen , ugye?

Az éhezés ellenére, családonként heti egy vödör trágyával hozzá kellett járulni a közöshöz- vagyis a család nem a toalettre járt, hanem egy vödör fölé még tele nem lett, aztán vitték a gyűjtőhelyre, ugyanis tenyészállatok kevés száma miatt a trágya is hiánycikk volt , emberivel kellett pótolni, hogy a termőföldeket trágyázni tudják.

Elképesztőbbnél elképesztőbb emberi sorsok, és  egy elnyomó diktatúra rémes agyszüleményei váltakoznak a könyvben. Minden tiszteletem a szerzőé, aki annyira igényesen, és érzékenyen  írta meg a könyvet, hogy nyoma sincs benne a dokumentum regényekre jellemző szenzáció hajhászásnak.

Voltak olyan részek amiket többször is elolvastam, mert elsőre vagy akár harmadszorra is azt gondoltam valamit félre értettem, és nem azért halt ki '95-ben a béka populáció mert mindet megették az emberek, és verebeket fogtak, hogy legyen mit enni. Hogy 600.000 és 2 millió között becsülik azoknak az embereknek a számát akik éhen haltak. Hogy nem lehet, hogy olyan propaganda szövegeket találtak ki ami így hangzik: A jók halnak meg elsőként!!!

 Hogy meg fog-e változni valaha is ott a helyzet? Remélem igen! Napi szinten hír Észak-Korea a sajtóban, ma rá keresve az országra , egy szeptember 25-i cikkre bukkantam ami szerint Észak -Korea bármikor összeomolhat. Kim Ir Szen, Kim Dzsongil, Kim Dzsongun után hátha valaki más megkegyelmez szegény embereknek, és véget érnek a szenvedéseik.

Észak -Korea a mai napig több országtól kap élelmiszer segélyt, de ennek nyomon követése igen nehézkes.

Értékelés.

5 cseresznye az 5-ből!!








2013. szeptember 27., péntek

Federica Bosco -Novemberben jön a második rész!!!!!!

Sajnos csak novemberben jelenik meg, de jön!!!!



Ha igazán hiszel az álmaidban, soha ne add fel őket!

Végigmentem az alagúton, de visszatértem. Egyedül.
Miát elnyelte egy szörnyű februári napon a tenger, és számára akkor megállt az idő. Mélyen alszik, mintha nem is akarna felébredni – biztonságban érzi magát. Ismerős hang veszi körül, védelmezi, távol tartja tőle a szenvedést, álomba repíti, ahol közel érezheti magához, akit szeret. Ez a hang erősebb az összes többinél. Szólongatja őt, valamiképp mindenáron fel akarná ébreszteni. De neki esze ágában sincs.
Ám csaknem két hónap után Mia végül magához tér. Valaki azt akarta: jöjjön vissza az életbe valaki, akivel Mia még tud beszélgetni, és legszívesebben folyton csak őt hallgatná. Aki jobban szereti őt a saját életénél is, és mindent megtett azért, hogy megmentse.

2013. szeptember 26., csütörtök

Jennifer L. Armentrout: Obszidián


Egyrészt irigylem a mai ifjúságot, hogy szó szerint ömlesztve kapják az olvasnivalót a világ minden tájáról..másrészt néha úgy érezhetik, hogy tizedszerre olvassák ugyanazt, csak más szereplőkkel…
Kicsit úgy érzem magam mintha tűt keresnék a széna kazalban, ugyanis baromi nyitott vagyok minden műfajra, de egyre kevesebb az olyan könyv ami nem tucat termék, vagy utopiszikus, fantasy szerelmi egyveleg, vagy iskolás, szexes, pettinges egyveleg…

Közben persze szerencsére néha rá akadok arra is amit keresek, az Anna és a francia csók, Íránytű önmagadhoz, Füst és csont leánya, Csók pont jókor. Vagy éppen Kerstin Gier idő utazós trilógiája!!!!

Egy újabb YA könyv, gimisekkel,ezentúl vámpír helyett földön kívüliekkel!! Persze megint mindenki szép, sőt gyönyörű, a lányok karcsúak mint a papírlap, a fiúk izmosak, a szemük világít, az arc csontjuk karakteres stb…. persze a fiú igazi macsó, így lehet száj karatézni, meg lihegni, álmodozni, és húzni-vonni tucatnyi oldalon keresztül, hogy igeen, aztán meg neeeem:S
Semmi újat nem adott nekem ez a könyv, egyetlen erőssége, hogy olvasmányosan van megírva, bár a végén már untam…
Van benne némi eredeti humor, ez rendesen húzza magával a történetet, de ezen kívül ugyan olyan mint tucatnyi másik történet, csak éppen máshogy hívják a szereplőket, és ha nem éppen földön kívüliek a szereplők akkor vámpírok, vér farkasok, tündérek.

Hiányzik már ezekből a történetekből az eredetiség, az egyéniség, meglovagolva a műfaj mostani sikerét boldog -boldogtalan ír egy ilyen sztorit.

Egy fiú, egy lány kis misztikum, sok szenvedés még egymáséi lesznek, és persze mikor már kéjesen sóhajtoznánk, hogy senki sem választja szét őket, jön a gonosz ellenség, vagy egy világ vége, hogy második, harmadik része is lehessen a sztorinak.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy egy Földön kívüli mennyire más mint mi…nos azon kívül, hogy világít vagyis fényből van, semmi extra… 

Ráadásul a szerző az egyik állításával agyon ütötte a másikat…bah. 


Arról nem beszélve, hogy nagyon nem különleges Dameon az ufó-fiú, ugyanis tök úgy funkcionál mint egy átlagos tizenéves , beképzelt, bunkó kamaszfiú… ha néha nem vált át takarékos izzóba, senki fia meg nem mondja, hogy gáz van vele. Oké, hogy teljesen fel tudnak venni akármilyen alakot, de azért ennyire ne legyen már profi!!!

És az egyedinek gondolt becézgető jelzőktől falnak megyek, eddig a befutó a bébi volt, ezúttal újításként megkaptuk a cicát. Nem tudok mit hozzáfűzni...

Azért nem adom fel, ha jönnek az újabb történetek olvasom majd őket:-)

2013. szeptember 23., hétfő

Cecelia Ahern: Életed regénye



Ahern szerintem lassan belátja, hogy ezek a könyvek az ő igazi közege. Az emberi kapcsolatok, sorsok, szerelmek ábrázolása, mindenféle misztikumtól, hókuszpókusztól mentesen.

Ez a könyve nagyon jó sikerült, nagyon összeszedett, rengeteg karakterrel, amibe szerencsére nem keveredik el / bele az olvasó.

Kitty újságíró, vagyis próbálkozik, de a munkái egyre inkább bajba sodorják.
Barátnője, mentora, az egyetlen ember aki kicsit is hisz a tehetségében haldoklik..

Kittynek nincs is más feladata, minthogy barátjának,  Constance -nak, segítsen az utolsó sztoriját megírnia.
Első hallásra egyszerűnek tűnik a kérés, de amint Kitty megpillantja a száz fős listát, ami alapján el kell indulnia, máris kétségbe esik.

"Az emberek nap mint nap tesznek olyan dolgokat, amikért nem ünneplik meg őket."

Különös emberek, furcsa munkák, és személyiségek, ezek jellemzőek leginkább arra a hat emberre akiket Kitty nagy nehezen felkutatott.
A történet nagy része, ezt a kutató munkát öleli fel, miközben Kitty próbál újra talpra állni a karrierjét sújtó sokkból, na és persze a magánéletében is "vájkálhatunk".

Az aranyos, elgondolkodtató történet végére kiderül, hogy mi is lehet a közös a Constance által összegyűjtött emberekben, illetve, hogy valóban az az érdekes velük kapcsolatban, hogy valamiért érdekesek...

Bevallom nagyon törtem a fejem, hogy mi sül ki a történetből, mennyire lesz csattanós a vége, olykor még mérges is voltam, hogy a magánnyomozásom sehová sem vitt. Persze a végén kiderül, hogy pont a csattanó hiánya érteti meg velünk a történetet.
Valahogy minden szereplő szimpatikus volt, még Kitty is a sok-sok ballépésével együtt. Nem kell semmit tennünk csak olvasnunk, izgulni Kittyért, és talán okulni? Tanulni a  felsorakoztatott életekből.

Étékelés:
4,9 tanulságos cseresznye az 5-ből!!!


2013. szeptember 20., péntek

Jean Webster: Kedves Ellenségem



Csupa bűbáj, kedvesség és humor ez a kis kötet!! Fantasztikus, tele van élettel, életkedvvel, szeretettel.

A véletlen műve, hogy a könyvre bukkantam, keresgéltem a neten és egyszer csak szembe jött velem ez az édes cím! Az értékelések pedig végképp meggyőztek, hogy el kell olvasnom.

Sallie McBride nem kisebb felkérést kap barátnőjétől, minthogy vállalja el egy árvaház igazgatását.
Sallie tapasztalat híján, de annál nagyobb lelkesedéssel veti bele magát, az olykor lélekölő munkába.
A John Grier otthon csak gyerekben bővelkedik, kevés a hozzáértő személyzet, a szeretet, nemkülönben a tágas helység, és a  felszerelés is igen gyér.
Sallie minden történésről, barátnőjének, Judynak hosszú levelekben  számol be,  valamikor Judy is az itthon lakója volt.
A gyereksereg, igen vegyes a csecsemőktől, egészen a kamaszokig képviseltetik magukat és otthonra lelnek, ha árvák, vagy éppen a szülők nem tudnak gondoskodni róluk.

"Honnan jössz, édes kisgyerek?
Megnyílt a kék ég, s itt letett."


Sallie nemcsak új szoknyákat szeretne a "lányainak", és kalandos nyarakat a "fiainak" de mindenkinek szerető szülőt, a nagyobbaknak követendő példát is szeretne nyújtani ezért igencsak szerteágazó hozzáértésről kell tanúságot tennie, amiben egy  mogorva de igencsak szakértő, és szerethető skót orvos is segíti...

Attól függetlenül, hogy levelek formájában rajzolódik ki előttünk a történet, nagyon is átfogó, részletes képet kapunk egy gyermekotthon működtetésének minden bonyodalmáról, na és a sikerélményekről is.

A könyv egyébként is remekül lett megírva, de a szerző stílusa, szófordulatai, megfogalmazásai miatt nem tudjuk letenni a könyvet, és nehéz megállni nevetés nélkül.

A fordulatos, és humoros levelek mellé rajzokat is mellékel nekünk Sallie, amik ismét csak nevetésre ingerlik az olvasót.
Bár a téma cseppet sem vidám, a szerzőnek sikerült úgy becsomagolnia a mondanivalóját, hogy egyszer csak azon kapod magad, hogy szeretnél te is valami hasonló önzetlen, és nagyszabású dolgot véghezvinni a kevésbé szerencsés sorsú gyerekekért.
Természetesen az akkori kornak megfelelően, a házasság, a szerelem, férjvadászat is terítékre kerül, persze Sallie-nek erről is megvan a  véleménye, igazi Jane Austen stílusban.

A szerzőről nem sok mindent lehet tudni. 1903 ban jelent meg az első könyve Patty a kollégiumban.
Mark Twain unokahúga.
Negyvenedik születésnapja előtt halt meg, két kislánya születésekor, gyermekágyi lázban.

Értékelés:
5 aranyos cseresznye az 5-ből!!!



Cecelia Ahern: Utóirat : Szeretlek



"...Holly beütötte az első számot ami ,eszébe jutott.
-Halló! Itt Gerry,Hagyj üzenetet,visszahívlak.
-Gerry-zokogta Holly a telefonba.-Annyira hiányzol..."


Ritka az olyan,hogy én egy könyvet kétszer olvassak el.Most ez történt,amikor először olvastam a könyvet még nem volt blogom és semmit sem tudtam Ahern-ről. Most az igazán alapos, kétszeri olvasás után bizton állíthatom, hogy a szerzőnek ez a  legjobb könyve!! Na meg az Ahol a szivárvány véget ér.

Szerencsére nem mindennapos dolog huszonhárom évesen megözvegyülni. Sajnos Hollynak ezt osztotta az élet. A fiatal lányt végigkísérhetjük a gyász stációin. Férje nem váratlanul halt meg, így Gerrynek volt ideje  arra  is, hogy pici levélkék formájában Hollyval maradjon. Hollyt a levélkék tartják életben, minden hónapban újabb feladatot kap férjétől. Gerry finoman de határozottan vezeti vissza az életbe feleségét.

Holly nehezen fogadja el, hogy míg neki megállt az élet barátai  élete folyik tovább, sőt barátnői férjhez mennek, kisbabát várnak Holly pedig ott maradt...egyedül és elmegy mellette az élet.

Szív szaggató ugyanakkor elgondolkodtató volt olvasni ezt a könyvet. Kedveltem Hollyt, Gerryt még inkább mert olyan önzetlen tudott maradni élete utolsó perceiben is. A könyv végére nem emlékeztem és örömmel konstatáltam, hogy Ahern eltekintett a szirupos befejezéstől.
Nagyon olvastatja magát a könyv a szomorú kezdett mellett azért vannak benne vidám,kacagtató pillanatok is. "Ahern sok remek karakterrel töltötte meg a történetet,nem igazán lehet unatkozni olvasás közben.

Értékelés:
5 szerelmes cseresznye az 5-ből!!

2013. szeptember 13., péntek

John Boyne: A gyáva



-Te hiszel a mennyországban Tristan? -kérdi csöndesen,mire én megrázom a  fejem.
-Nem.
-Tényleg?-kérdezi meglepődve. -És miért nem?
-Mert emberi találmány-mondom neki.

1916. Két angol fiú önként jelentkezik a hadseregbe. Will és Tristan a kiképzés alatt barátok lesznek...vagyis mi olvasók, és szegény Tristan is jó ideig azt hiszi, hogy barátok... valójában olvasás után sem tudtam eldönteni, hogy Will-t mi mozgatta, mi alapján engedte magához közel, aztán lökte el magától Tristan-t, hogy aztán végzetes következményei legyenek ennek a játszmának.

A háború kegyetlenkedése mellett előtérbe kerül egy kényes téma is, a másság még napjainkban is kerülendő téma, gondoljunk bele, hogy akkor 1916. környékén, hogy viszonyultak ehhez az emberek vagy éppen a család…
A könyv azon is elgondolkodtatott, hogy milyen iszonyatosan félelmetes módon hatnak ránk a különböző élethelyzetek, például a háború! Millió emberi sors pecsételődött meg az oktalan vérontás miatt, és hiába élték túl a háborút, többé nem tudtak attól szabadulni.

"Remélem, a mennyországban nincsenek háborúk."

Tritan, hol nekünk mesél, hol Will nővérének, aki szintén abban a hiszemben találkozott Tristannal, hogy Will legjobb barátját láthatja, aki elmesélheti, hogy Will nem volt gyáva!

"Az egész grófságból , az egész háború alatt ő volt az egyetlen fiú, akit gyávaságért kivégzőosztag elé állítottak és kivégezték."

A történet  dübörgésszerűen dönt le az embert a lábáról... elkezdi olvasni, aztán már csak azt veszi észre, hogy betemette a háború, a távoli dübörgés csatazajjá alakul át, ahol egy fiatal fiú nemcsak a hazájáért, de önmagáért is harcol.


2013. szeptember 11., szerda

Úgy várom jössz-e már



Jennifer. E. Smith:


Két idegen, Graham Larkin és Ellie O’Neill akkor ismerkednek meg – legalábbis virtuálisan –, amikor Graham véletlenül e-mailt küld Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két tizenhét éves fiatal e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még egymás keresztnevét sem tudják.
Szellemes és feledhetetlen levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham a rivaldafényben él.
Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájába, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik. De lehet egy pár két ennyire különböző hátterű fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól?
Egy sorsdöntő nyár történetét elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet – akárcsak a szerelem – tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.
Ha a szerelem e-mailben jelentkezik, vajon megéri válaszolni?

A szerző előző könyve- Vajon létezik szerelem első látásra? Nekem nagyon tetszik, és persze várom az újabb szerelmes történetet.

(Maxim kiadó)





Az USA Today bestsellere.
„Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?”
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat…
Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről és a törékeny reményről. A Elakadó lélegzet a nagy kritikai elismerést aratott trilógia első kötete.


Ó, erre is nagyon kíváncsi vagyok!! Kár,hogy trilógia...

Szintén Maxim kiadó.

2013. szeptember 10., kedd

Emylia Hall : Nyarak könyve


Olyan gyönyörű ez a könyv, sokáig csak simogattam, a kemény fedél egy gyönyörű kacskaringós, virágos borítóval hívogat, belül fényképalbumra emlékeztető lapok.
A történet egy angol kislány Magyarországon töltött nyarait örökíti meg. Tökéletes magyar tájak, Balaton, ételek, szokások, olyan nyári szünetekből elcsípett hetek, amik mindent jelentenek egy kilencéves kislánynak, aki minden évben visszatér.
A családi szépséghiba abban rejlik, hogy a kislány Erzsi, a nyári szünet elteltével hazamegy Devonba, anyja Marika pedig úgy dönt marad Magyarországon, a férje, és a gyereke nélkül...
Aztán itthon az anyuka minden nyáron elhúzza Erzsi előtt a mézesmadzagot, hogy később kamaszfejjel belefulladjon a sok jóba mint tejbe a légy…

"Van a gyanútlanságnak valami szomorú poétikája. Minden ránk szakadó katasztrófa előtt ott van a megelőző idő, amikor még tökéletesen tudatlanok voltunk.
......
"Ezeket a napokat kéne megbecsülni."

A történet végén összedől a kártyavár, pont a legutolsó lap felrakásánál. Ennek ellenére sem tudtam Marikának megbocsájtani!!! Sőt, pont azért ami volt, azért kellett volna nem hitegetni, szeretgetni, csábítgatni azt a kislányt, aki kamasz fejjel persze mindent végletesen élt meg…
Furcsa volt egy olyan könyvet olvasni ami ennyire magával rántott, a hangulata, a történések miközben az összes szereplőt utáltam, pofákat vágva rájuk olvasás közben.
Az anya a szétszórtságával, önzésével már az első oldalakon kivívta az ellenszenvemet, az apa, az örökké hallgatag bólogató kiskutya, akinek akár fát is vághatnak a hátán, soha nem állt ki magáért, vagy a lányáért...persze a kötet végén, meglesz mindennek a magyarázata, de nekem ez vajmi kevés volt ahhoz, hogy mindent megbocsássak. Kicsit más színben tűntek fel a szereplők, és a tetteik, de semmi több.
Gratulálok az első könyves szerzőnek, valami csodálatosan szépen ír Magyarországról, helyekről, ételekről, a nyarak hangulatát pedig olyan tökéletesen adja vissza, hogy nem mondanám meg, hogy csak az egyik szülő részéről "érdekelt" magyarság ügyben :-)


Értékelés:
5 nyári cseresznye az 5-ből!!

2013. szeptember 9., hétfő

Gilles Legardinier : Állítsd le magad, Julie !



Nagyon ritka az olyan szórakoztató női irodalom, amit férfi írt, aki nem éppen huszonéves, aki ennyire át tudja élni, érezni a nők lelki világát, gondolkodását, és akibe ennyi humor szorult.

A szerzőnek mindez sikerült ebben a könyvében! A főszereplő mellett még számos eredeti karakter tűnik fel a lapokon, és olvasás közben azt kívánjuk bárcsak személyes ismerőseink lehetnének.

Julie huszonnyolc éves. Mondhatnánk több tucatra való Julie szaladgál a világban, de minket most csak ez az egy szeleburdi, hóbortos nőszemély érdekel, aki sok hajmeresztő hülyeségre képes, ha valami vagy valaki felkelti a figyelmét. Ami példának okáért egy új lakó!
Amint Julie meglátja az új lakó nevét a postaládán- Ricardo Patatraz- máris tudja, hogy még az ég is egymásnak teremtette őket! Kár, hogy ez Ricardo nem tudja:-)
Elkezdődik a becserkészés, mindenféle terv és hadművelet keretében. Természetesen semmi sem úgy sül el ahogy azt a mi bájos főszereplőnk elképzeli, és ezekből a szituációkból csakis az olvasó kerül ki győztesen, aki hülyére röhögi magát olvasás közben.

A könyv szórakoztató mivolta ellenére, nagyon is tartalmas, nemcsak egy légből kapott limonádé. Julie élete párhuzamosan fut a Ricardo hadművelettel, így a színtér sokszor váltakozik, a lépcsőház, pékség, bank, vagy akár kórház között.

Csupán a történet vége volt az ami picit belerondított a képbe, de ez teljesen megbocsájtható :-)

Amikor először megpillantottam a borítót, biztos voltam benne, hogy olyasvalaki tervezte akinek gőze sem volt arról miről is szól a könyv, nos hát a tervezőt innen követem meg, ugyanis nagyon is tudta, hogy mi az a két kis rejtett szimbólum, amivel igazán kit tudja emelni a könyv pozitív kicsengésű különcségét.


Értékelés:
4,9 perui cseresznye az 5-ből!!

2013. szeptember 5., csütörtök

Abigail Gibbs: Vacsora a vámpírral



A Sötét hősnő első kötete nem okozott csalódást, bár azt hiszem, hogy ez a könyv volt mostanában az utolsó amit ebben a műfajban olvasok. Kicsit eltelítődtem ezekkel a könyvekkel, és már nem nagyon tudok éber figyelemmel végig követni egy-egy ilyen könyvet.

Lehet, hogy ezért is tűnt hosszúnak ez a kötet is, és lévén, hogy lesz még folytatása máris elfáradtam:-)

A Sötét hősnő, Violet Lee elrablásával kezdődik, egy bulis éjszaka után, rosszkor volt rossz helyen, és olyasmit látott amit nem kellett volna.
A nagy hatalmú vámpír klán választás elé állítja a lányt, vagy közéjük áll, vagy meghal.
Amíg telik az idő, egyre több dolog derül ki a vámpírokról, na meg Violetről is. Jó kis ballépés volt elrabolni, egy befolyásos politikus lányát. Napjainkban a könyv szerint a kormány tud a vámpírokról, alakváltókról, Látokról, de megpróbálnak olyan egyezségeket kötni a különböző fajokkal, hogy az embereknek megmaradjon a boldog tudatlanság...

Természetesen ebből a sorozatból sem hiányozhat a romantika, és a szerelem, Kaspar a vámpír herceg és Violet már a kezdetektől kerülgette egymást.
Ezek a vámpírok azonban még csak nem is unokatesói Edwardnak, itt kérem nincs őzike evészet és rókavér nyalogatás, embert és vámpír társat éppúgy szívesen fogyasztanak! Ez természetesen taszítja a lányt, közönséges gyilkosoknak tekinti a vámpírokat.

"Olyan volt, mintha egy vérvétel közben valami nagy-nagy hiba történt volna."

Persze ha jó ideig egy fedél alatt élünk valakivel, hamarosan szinte természetessé válik még a morbidnak tűnő  életvitele is, meglátjuk  bennük a jót is és a többi.

A történet nem szimplán egy lány vámpírrá avanzsálása, sokkal rétegesebb és szövevényesebb dolgokat rejt a kötet.

A könyv felénél egy bizonyos hír hallatán Violet boldogan omlik Kaspar karjaiba, akitől eddig igencsak kézzel-lábbal tiltakozott - talán ez az egyetlen momentum ami nem tetszett a könyvben, ja meg, hogy kissé hosszú. Ja és a kedvenc agyoncsépelt bébi szócskát felváltotta a kislány -ettől azért némileg ideges voltam.

A vér és szerelem mellett a remek szócsaták, és humor is jellemzi a könyvet, sokszor megnevettetett.


A borító nekem nagyon tetszik, végre megszakították a kigyúrt, félmeztelen, vámpírtest klisét.


Értékelés:
4 véres cseresznye az 5-ből!!

2013. szeptember 2., hétfő

Nagymamáink receptjei és saját receptjeink gyűjteménye



Fantasztikus két kis könyvecskére bukkantam az Alexandra kiadó jóvoltából. Ez a két tündéri kötet teljesen elvarázsolt.
Biztosan mindenkinek van olyan receptje amit a család nőtagjai több generáció óta őrizget, nos itt az alakalom, hogy a Legféltettebb receptjeim könyvecskébe ezeket fel is jegyezzük!! Külön oldalakat találhatunk ahová gyöngybetűkkel bevéshetjük a saját recepteket. Ezeket a gyönyörűen illusztrált oldalakat megtöltve, közben olyan receptekre bukkanhatunk mint az egytálételek, szószok vagy tészták.De helyet kapnak az édességek és a mártások is. Így minden egy helyre kerül, a főzés alapfogásoktól kezdve, a család kedvencein át.
A kis kötet gyönyörűen illusztrált, kellően vidám és színes, nemcsak hasznos de dísze lehet a könyvespolcnak vagy éppen a konyhai szakácskönyv gyűjteményünknek is.




A másik kötet, az  édesszájúak mennyországa, Nagymamáink édes kincsei első ránézésre kis aranyos füzetnek tűnik, de ezen kívül rettentő hasznos, számos gyakorlati tanácsot, tippet ad a kezdő  és gyakorló nőknek, lányoknak akik szeretnek sütni.
Tetszik, hogy helyet kaptak a sütés alapjai is, kezdve onnan, hogy milyen minimális eszköztárra van szükségünk ahhoz, hogy többféle süteményt is el tudjunk készíteni, de tippet kapunk a sütőkről, sütési hőfokokról is. Tételesen átveszi a hozzávalókat, az általános tudnivalók mellett olyan részleteket is elárul,  hogy milyen a jó margarin vagy éppen a jó tojás titka.
 A tésztanyújtás a kelesztés, keverés megfelelő technikájának az elsajátítása lehetővé teszi, hogy a kezeink alól valóban cukrász remekek kerüljenek ki.
Bevallom szó szerint elmerültem a sütemények élvezetében, hiszen olyan receptekkel találkoztam amiről még csak nem is hallottam!! De a kezdők se ijedjenek meg, hiszen az alap sütemények is szereplenek a repertoárban, így például a piskóta!

Amik engem lázba hoztak, többek között, a teljesség igénye nélkül: Rózsatorta, Mimózatorta, Assisi rétespatkó, Tatin-torta, Afrika torta.
De ezeken a csodákon kívül számos ünnepi sütemény és krém receptjét is tartalmazza a kötet, természetesen ebben is van oldal a saját ötleteink lejegyzéséhez.

Ami még inkább emeli a kötet fényét, az az, hogy a készítők gondoltak azokra is akik valamilyen ételallergiában szenvednek, esetleg cukorbetegek vagy diétáznak így a hozzávalóknál már szerepel az is, hogy a hagyományos liszt helyet mivel lehet helyettesíteni-mennyiség megjelölésével együtt, kitérnek a cukorra, mézre, édesítőszerekre is.

Mindent összevetve szerintem mindkét kötet elengedhetetlen a konyhánkból!!

Értékelés:
5 cseresznyés sütemény az 5-ből!!!