Sarah Andersen: Macskapásztor

A  szerző korábbi két képregényét  Felnőni kiábrándító,  Puha boldog puffancs  imádtam. Mindkettőben örök - és vicces - igazságok rejtőztek rólunk nőkről. A legújabb kötetben is sok mindenről esik szó, és bár kellemes perceket szerzett a kötet, annyira mégsem voltam elájulva mint a korábbi két résztől.
A cicás részeket imádtam!!! :-)

Valahogy a másik két képregény nekem jobban feküdt, találóbbak voltak, többször magamra ismertem, viccesebb volt és a többi. (És talán ebben a kötetben itt-ott ismételte önmagát.) Ennek ellenére persze nem bántam meg, hogy megvettem, sőt továbbra is maradok S. A. rajongó.

És azon is elgondolkodtam nem kellene e más hasonló képregényekkel is próbát tennem. Valahogy azt hiszem ebben a stílusban fogyasztható számomra a képregény. 

Néha igenis kell, hogy felnőttként is gyerekek lehessünk, elengedhessük a napi nyűgjeinket, szorongást, aggódást.

Értékelés:
4 macskapásztoros cseresznye az 5-ből!!!

                   

Sarah Andersen: Puha boldog puffancs

Nem beszéltünk össze a szerzővel, hogy lesz ebben az új képregényében pulcsis tolvajos rész, így röhögve konstatáltam olvasás közben, hogy éppen a fiam egyik kényelmes, kinyúlt pulcsijában olvasgatok. Természetesen utólag elkértem a pulcsit - és azóta sem adtam vissza :D
Én viszont már korábban észrevettem amit Sarah is nehezményez, hogy bizony a férfiaknak sokkal jobb, kényelmesebb pulóvereket készítenek! És ez nemcsak a pulcsikra igaz, a pólókkal is hasonló a helyzet.
Ez a két apró egyezés csak egy a sok közül amit a szerző újabb remek képregényében boncolgat.

Előbb-utóbb mindenki magára ismer valamelyik sztoriban, ezért is lehet annyira népszerű ez a sorozat. Na meg persze a humora miatt, a jópofa rajzok miatt, és azért is mert a borító betűi és a pulcsi plüssel készült amit nehéz megállni, hogy ne simogassa le az ember a könyvről:-)

Picit többet szerettem volna olvasni a strandolós részről, ugyanis a fülszöveg és a cím azt sugallata, hogy ez  majd jelentős szerepet játszik majd.

Akárcsak a Felnőni kiábrándító  ez a kötet is  újra és újra megnevettet, lapozzuk fel akárhányszor mindig az újdonság erejével hatnak a képek és a szövegek.

Remélem Sarah nem tétlenkedik és már azon dolgozik, hogy újra legyen okom vihogni.

Értékelés:
5 pulcsis cseresznye az 5-ből!!!

Josh Malerman: Ház a tó mélyén

 "Egymás szemébe néztek. Valami némán elhangzott köztük. Kaptak egy ízelítőt, egy előszobát, egy folyosót egy tükörrel, és többet akartak."

A szerző előző nagy sikerű könyvét- Madarak a dobozban- nem olvastam, féltem, hogy nekem túl ijesztő lenne, így nem volt viszonyítási alapom sem, hogy ez a történet mennyivel jobb, avagy rosszabb mint a madaras regénye.

James egy szép nyári napon randit kér Ameliától. Kenuzni indulnak és egy elzárt részen a tavon nem másra bukkannak mint egy háztetőre.

Az események a víz felett gyorsan követik egymást, aztán lelassulnak a víz alatt amikor eleinte felváltva, majd később búvárfelszerelésben együtt merülnek le és térképezik fel a házat.
Párhuzamosan alakul a szerelmük, és nyílik meg előttük a víz alatti világ.

Víziszonyom van, akár egy kanál vízben is képes lennék megfulladni, viszont olvasás közben minden ijesztgetés, és belső monológ a szereplőktől is kevés volt ahhoz, hogy átérezzem a helyzetüket.
A ház felderítése közben is próbált a szerző szívdobogást elérni, de én itt sem voltam úgy elájulva mint James és Amelia.
Volt egy -két remek ötlete a szerzőnek amitől pár percig valóban élveztem felfedezni azt a fura házat, de összességében nekem csak annyi járt a fejemben, hogy vajon, hogy kerülhetett oda.
 
Attól, hogy a szereplők sokszor ismételgetik, hogy "Jaj, meg ne fulladjak" vagy "Mintha lenne valaki a sötétben" attól én még nem fogom a körmöm rágni izgalmamban.
Számomra a szerelmük is furcsa volt, mintha csak azért jöttek volna össze mert ez a titokzatos ház összeköti őket. Túl keveset kaptam a szerelmük alakulásáról ahhoz, hogy át tudjam velük élni az első szerelem elsöprő erejét.

Az alig százötvenkilenc oldalt gyorsan el lehet olvasni. A könyv borítója nagyon hatásos lett.

Értékelés:
3 hínáros cseresznye az 5-ből!!!

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

Amiről a szerző ezt a remek, és humoros képregényt megalkotta azt én már rég tudtam, vagyis, hogy felnőni kiábrándító. Ki akar korán kelni, rendesen beosztania a pénzét és az idejét?

Olvasás közben könnyesre röhögtem magam. Nagyon sokszor magamra ismertem  a csetlő-botló főhős sztorijaiban. Sokadjára is elcsodálkoztam, hogy az élet nem minden területén sikerült felnőnöm. Én sem tudom otthagyni a zenélő, világító WC-kefét, vagy egyéb haszontalan holmit. Minden takarítás alkalmával megmenekülnek a plüssök. A barátnőnk csak látszólag hallgat ránk, igazából pont az ellenkezőt teszi, mint amit tanácsolunk. Hiába veszünk új ruhát, a régi, kinyúlt, kényelmes ruhát sem sem übereli.
Halogatunk, tervezünk, szervezünk de sokszor rosszul sülnek el a dolgaink, vagy éppen sehogy, mert vannak az elvárások, és vagyunk mi.
A rajzok egyszerűen fenomenálisak! Nem szoktam képregényeket olvasni, de ez annyira egyértelmű volt, hogy kell nekem, hogy azóta már többször is átlapoztam.

Alig várom a szerző újabb képregényét ami a Puha Boldog Puffancs címet viseli majd.
"Itt a fürdőruha-szezon! Készítsd fel a strandoláshoz a tested! Dolgozz azon a hasfalon! Emeld meg a feneked! … Őöö, vagy mégse? Már most röhögök!!! (megjelenés: áprilisban)

Értékelés:
5 Kellően érett cseresznye az 5-ből!!!

Rene Denfeld: Az Elvarázsoltak

Akár a szerző is lehetne a hölgy a könyvből, hiszen akárcsak a névtelenül szereplő alak, Rene Denfeld is nyomozó aki a halálsoron várakozó elítéltek ügyeit deríti fel, elkerülvén a hibát, hogy valakit úgy végezzen ki, hogy az illető nem -annyira-bűnös.
A történet engem nagyon emlékeztetett a Halálsoron című filmre.

A könyvbéli korrupt börtön tömve van. Több ezer elítélt sínylődik a rideg és lepusztult falak között. Egy a halálsoron raboskodó férfi a narrátorunk, aki bevezet minket az alagsori élet gyötrelmeibe. Rajta kívül a bukott pap, a fentebb említett hölgy és a börtön igazgatójának életébe is bepillanthatunk.

Szinte egy szuszra olvastam el a könyv jó háromnegyedét, aztán félre kellett tennem mert nagyon megkínzott. Tele van szomorúsággal és brutalitással, kilátástalansággal és sötétséggel.
Érdekes módon felvillantva az ok, okozati összefüggéseket.

Sok esetben nem is lehet tudni a konkrét bűntényről, amit elkövetettek, de a mozaikdarabkák, a gyerekkor megismerése, elég ahhoz, hogy képet kapjunk egy-egy rabról.

"Úgy megyek el, amilyennek reményeim szerint váltam: elfeledve."

A hölgy nem mérlegeli a bűnt, a jogos büntetést,alaposan utánajár minden egyes rab ügyének. Bár a legtöbben nem szeretnék a kivégzésüket elcserélni az életfogytig tartó szenvedésre, mégis van aki élni akar. A hölgy pedig ebben segít nekik.
Miközben nyomoz, megismerjük magányos életét, és a bukott pap története is napvilágra kerül.

Narrátorunk képzelete pedig a túlélésért egy varázslatos világot teremt a börtöncella falain belülre.

"Ó, ez egy elvarázsolt hely.
 Ez egy elvarázsolt világ."

Furcsa módon engem sokkal jobban érdekelt a hölgy a pap és a börtönigazgató élete. Persze róluk is kapunk képet, de a múltjuk és a sorsuk alakulása foglalkoztatott. Számomra az elítélteknek nem volt semmiféle feloldozás vagy megbocsátás.


Értékelés:
4,9 képzeletbeli cseresznye az 5-ből!!!

Emily the Strange: Elveszett emlékek

"Sosincs a közelben amnéziakúráló központ , amikor kéne."

Ha különc tizenéves lennék ez lenne az önsegítő könyvem. Ki ne szeretne olyan különleges, vicces, talpraesett lenni mint a lány akiről a könyv szól?
Főhősünk egy Feketekő nevezetű kisvárosban "ébred".

Nem tudja ki ő, hol vannak a szülei (már ha vannak), hol lakik, és egyáltalán jó helyen van-e.

A történet mellett a könyv különlegessége a rajzok, ami a képregények világát idézik, fekete és piros színeivel. 
Megismerhetjük a várost -térképpel mellékelve, a kávézót ahová először betérünk, és persze sok már fura szereplőt.
Aztán az is kiderül, hogy hősünk sem éppen átlagos, van egy -két trükk a tarsolyában.

Eleinte tetszettek a fura nevek, és a még furcsább élethelyzetek, de aztán pont ez lett a veszte a könyvnek, egyre több fura meg nem fejtett dolog halmozódik. Néha elvesztettem a fonalat is.
De ez valószínűleg annak tudható be, hogy ez a könyv egy sorozat első része. Szóval azt hiszem mindenre fény derül majd.

Ajánlom minden különlegességre vágyó tininek, és gyermeklelkű felnőttnek.


Értékelés:

4 Robbanó cseresznye az 5-ből!!!

 

Ann Aguirre: Menedék

 
Ha pár évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy fantasy, sci-fi és utópisztikus könyveket fogok olvasni, és még tetszeni is fognak, hát tuti a térdem csapkodtam volna a röhögéstől! 

Valamiért meg voltam róla győződve, hogy nem nekem valók, nem tudnám elképzelni stb.
Ez a könyv illetve sorozat sem nekem való, elvileg, főleg azért sem mert már kinőttem az ifjúsági korból.

Ahogy elkezdtem a könyvet, már az első pár oldalnál megszületett a szimpátiám, és ez még csak a kezdet volt.

A  második világégéskor született Pikk életét ismerhetjük meg, aki társaival a föld alatti járatokban él.
A szigorú szabályok szerint élőknek a puszta lét fenntartás is nehézkes, ráadásul a menedék körül vérszomjas Korcsok ólálkodnak.

Pikk vadásznő lesz, ezzel elnyerve a " jutalmat", hogy megvédje az enklávéban élőket.

Sajnos a történet nem ilyen egyszerű. A vezetők szeretnék tudatlanságban tartani az embereket, ezért a felszíni életről, és egyébként is a körülöttük zajló dolgokról kevés információt osztanak meg.
Az enklávéban élőknek nincs más választásuk mint elfogadni azt ami tudnak, és főleg el is hinni.

Pikk vadásztársa Fakó lesz, akiről az a pletyka járja, hogy a felszínről jött!

Egy félresikerült vadászat, és az enklávéban történt halál eset után Pikket és Fakót száműzik...

Nem gondoltam volna, hogy az enklávéban történtek nem lennének elegendőek az első részhez. 
Izgalmas volt megismerni ezt a különös világot, ahol örök sötétség honolt, és tulajdonképpen majdnem ősember módjára éltek.
A szerző nagyon ügyesen találta ki a föld alatti életet, attól kezdve, hogy hogyan kaptak nevet, azon át, hogy milyen módon lett felépítve ez a társadalom.

"Nyisd ki a szemed, és köszöntsd a világot, vadásznő. Ettől a naptól fogva legyen a neved Pikk."

Nem szeretnék sokat elárulni a történetről mert akkor már nem lenne mire várni. 
Tele van meglepetéssel, és nekem hihető és logikus volt, mind a felépített világ, mind a szereplők reakciói. 
Pikk és Fakó is nagyon szimpatikusak voltak.
Voltak részek amik kifejezetten mosolyogtatóak voltak, ilyen volt például egy kincsként őrzött papír, ami egy esküvői meghívó volt a régi világból.

A borító nagyon el lett találva! 


Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!

Értékelés:
5 világvégi cseresznye az 5-ből!!! 

Kathy Reich: Virals - Fertőzöttek

Rég kötött le ennyire ifjúsági könyv, abból is a különlegesebb  történet.
Biztosan bele lehet kötni a sztoriba, de én olyan nagy blődségeket nem olvastam, hogy felszisszenjek, így szimplán élveztem a könyvet.
Szimpatikusak voltak a szereplők, még így is, hogy tizenévesek, és nem vagyok odáig a nyomozós, gyilkosos, tudományos könyvekért ez mégis lekötött.

Tory egy szigeten él. A lakókat az ott dolgozók családja alkotja, akik egy kutatóközpont munkatársai.
Sajnos több lány nincs a szigeten, így Tory kénytelen három fiú barátságával beérni.
Mint minden tizenéves, ők is állandóan felfedeznek, jönnek-mennek, bebarangolnak hegyet-völgyet, hajókáznak, bunkerre bukkannak. Sokkal jobban élvezik egymás társaságát, mint az elit iskolát és az ottani diákokat.

Ha állandóan beleütjük az orrunkat a felnőttek dolgába előbb-utóbb vagy fülön csípnek minket vagy rossz vége lesz a tilosban járásnak.
Így járnak a srácok is, akik addig-addig feszítik a húrt, amíg egyszer csak azt veszik észre, hogy különös kórt kaptak el, ezzel egyidejűleg pedig valaki rájuk vadászik.

A történetben éppúgy van hulla, mint csontváz, labor és megváltozott DNS.
Ami tetszett a könyvben, hogy nem nyafogós amőba agyú tinik a szereplők. Mégis a nehezebb helyzetekben igenis gyerekként viselkednek.
Az külön jó pont nálam, hogy az átlagostól picit eltérő dolgok is érdeklik őket. 
Viszont azoknak akik a tini könyvek kliséit is szívesen látják viszont a lapokon, jó hír, hogy Tory azért nem vak, és a suli legszebb fiúját azért ő is észreveszi, és bizony néha neki is bálba kell mennie.

Ami nálam sokat jelent egy-egy történetnél az a humor. Ebből is bőven akad a könyvben.

Bár a a Dr.Csont filmsorozatot nem nézem, a szerző elérte, hogy többi könyvére is kíváncsi legyek.

Értékelés:
5 mutáns cseresznye az 5-ből!!!

David Benioff: Tolvajok tele

Néha furcsa dolgok késztetnek egy- egy könyv elolvasására. 
Erre a könyvre azért figyeltem fel, mert a Benioff az aki a Trónok harca sorozat alkotója, producere, forgatókönyvírója. És aki ilyen jól tudja ezt csinálni, az biztosan jól is ír- gondoltam én, és gyorsan megvettem a könyvét. Aztán picit pihent a polcon, és miután elolvastam Merle gyönyörű Utolsó nyár Primerolban könyvét, gondoltam a háború akkor legyen háború, jöhetnek az oroszok. 
Valahogy az Orosz szerzők, könyvek, maga az egész orosz dolog úgy ahogy van, mindig is távol állt tőlem. Féltem, hogy olyan oroszokról fogok olvasni akik teát vedelnek és harmonikát nyekeregtetnek.

Lev és Kolja viszont az a két szereplő volt akikről azon nyomban elfeledtem, hogy oroszok. Főleg Kolja volt az, aki levett a lábamról. Egy háború kellős közepén is, még a legdurvább helyzetben is higgadt és derűs tudott maradni. Valahonnan a lelke legmélyéről mindig előásta azokat a jó dolgokat amik életben tartották, és nemcsak őt hanem Levet is.

Ki tudja mi rejlik egy -egy emberben? 

A két fiú különös módon kap kegyelmet börtön és kivégzés helyett. Az ostrom alatt álló Leningrádban fel kell kutatniuk egy tucat tojást. Már maga a tojás létezése is egyenlő a lehetetlennel, de az, hogy el is kell indulniuk valamerre érte a háború kellős közepén az még képtelenebbnek tűnik.
A tojásvadászat közben aztán számtalan veszély, és borzalom vár rájuk. Ebben a borzalmas, néha szürreális helyzetben drukkolhatunk hol Levnek aki tizenhét éve ellenére is tisztában van saját gyengeségeivel, és szerelmesedhetünk bele Koljába, a ki néha túl nyers, sőt ízléstelen, de mégis képtelenek vagyunk nem csüggeni minden szaván.

" Kolja nem hitt Istenben, a túlvilágban, nem hitte, hogy jobb helyre tart, vagy, hogy egyáltalán tart bárhová. Őt nem várták angyalok."

Voltak részek amik nagyon megráztak, néha azt gondoltam nem nekem való ez a könyv, félbe kell hagynom. Persze győzött a kíváncsiságom, na meg a túlzott szimpátiám és szeretetem nem hagyhattam magára a két fiút, így aztán loholtam mögöttük, fáztam velük, féltettem őket.
Sosem tudom ép ésszel felfogni, hogy egy -egy háború alatt, hol és mikor veszti el némely ember az emberségét?
Akárhány háborús könyvet olvasok mindig van benne újabb borzalom, újabb embertelenség, kínzás amikre nem vagyok felkészülve.

Mégis azt hiszem a háborús könyvek még inkább az emberségre tanítanak,számomra ők az igazi hősök, embernek maradni még a legborzalmasabb helyzetben is, ennél nincs nehezebb.


Értékelés:
4,9 Pityeri cseresznye az 5-ből!!!