2011. december 29., csütörtök

Simone Elkeles:Perfect Chemistry Tökéletes kémia


Úgy érzem magam mint egy papagáj, mert mostanában olvasott könyvek után csak annyit tudok hajtogatni,hogy nagyon jó volt,meg izgalmas és humoros és pörgős és tessék elolvasni...:P

Kissé tanácstalan vagyok mert nem tudom,hogy konkrétan mi fogott meg a könyvben.Romantikus,szerelmes sztori a rossz fiú és a tökéletes lány találkozik.Igen ám de szerelmüket Ők maguk sem érzik helyénvalónak ahogy a családjuk és a barátaik sem.
Chicagónak is megvannak a maga szabályai déliek és északiak örök ellenségek a gazdagság és a szegénység áll szöges ellentétben egymással, bandaháborúk a szépen nyírt gyeppel,bandatag az elkényeztetett lánnyal.
Viszont a szívnek nem lehet parancsolni...így két szereplőnk Brittany és Alex megpróbálják a lehetetlent,egyrészt önmaguk maradni ,másrészt megérteni és megismerni a másik családját,múltját,álmait.
Talán az fogott meg a történetben,hogy érett,nincs nyafogás meg gagyi lebutított szövegek,értelmes tizennyolc évesek a szereplők,nemcsak rózsaszín köd az egész.
Alex nagyon szimpatikus karakter,aki nagyon jól játssza a rossz fiú szerepét.

Kicsit több ez mint egy love story ,társadalmi rétegek bemutatása,tökéletesnek látszó családok és emberek ábrázolása és mellette a romantika az első igaz szerelem kibontakozásának lehetünk szemtanúi.

A vége nekem már túl csöpögős lett,de lehet ,hogy az érett koromnak köszönhetően vágytam valami szimplább végkifejletre.

A spanyol nyelv szerelmesei duplán örülhetnek,hiszen egy egész szótárnyira való kifejezés szerepel a könyvben,spanyolul nem tudó kedves olvasóknak pedig a függelék ad elég segítséget ahhoz,hogy megtudjuk,hogy is van spanyolul a cici:-))

A borító híven tükrözi a szereplőket! Szóval a szőke lány és a fekete hajú fiú helyett nem egy vörös csaj és egy barna srác szerepel a borítón-sajnos sokszor előfordul,hogy ilyen egyértelmű helyzetekben sem sikerül a szereplőkhöz hasonlatos karaktereket varázsolni a könyvek elejére:P

Kíváncsian várom a folytatást,ami ugyan sorozat de nem Brittany és Alex lesznek főszerepben hanem Alex testvérei is kapnak egy-egy részt.

Értékelés:
4,9 cseresznye az 5-ből!!

2011. december 28., szerda

Kerstin Gier:Zafírkék




Elég nehezen írok bármit is a sorozat második részéről,hiszen aki még nem olvasta annak az első résszel kell kezdenie (Rubinvörös) aki pedig olvasta annak nem szeretném elárulni,hogy ebben a kötetben mi fog történni...szóval csak általánosságban tudok nyilatkozni.
Még jobb mint az első!!! Úgy tűnt sokkal több a humor a frappáns párbeszéd ,imádom a szájkaratét :D mikor két ellenkező nemű ember akik egyébként bírják egymást,vonzódnak a másikhoz szócsatát vívnak és úgy tesznek mintha a másikban csak a idegesítő tulajdonságait fedezték volna fel. Belép egy aranyos kis szereplő Xemerius személyében akit úgy tűnik, hogy csak Gwendolyn lát.
Ugyanakkor folytatódik az ugrálás az időben , Gwen a kezdő időutazók fárasztó köreit rója,Gideon pedig egyre kiismerhetetlenebb lesz, a végére nagyon pipa voltam rá...
Frappáns,pörgős és nagyon laza-ilyen és ehhez hasonló jelzők jutnak eszembe a könyv kapcsán,szórakoztató könyvek műfajában egyedi és kiemelkedően jó!!

Nagyon rövidek éreztem ezt a részt is,és nem bántam volna ha a befejező -Smaragzöld- rész már a közelemben lett volna.

Gier sziporkázik annyira magára talált ebben a sorozatban,hogy szerintem ezt nehéz lesz túlszárnyalnia a következő könyveivel. És bár van egy-két könyve amit korábban olvastam Tőle,de egyik sem hagyott bennem mély nyomot.

Remélem a következő részre nem kell ennyit várni!

Értékelés:
5!! időutazós cseresznye az 5-ből!

2011. december 23., péntek

Karácsonyi Üdvözlet!

Az elmúlt napokban sokszor hallottuk,sokszor mondtuk :Boldog Karácsonyt!

Ki komolyan,ki rutinból tette ezt,lehet valaki már unja is...de ha belegondolunk,hogy mégiscsak ez az év legszebb ünnepe és nemcsak az ajándékok miatt,akkor talán újra értelmet kap ez a szép mondat.
Sajnálom ha valaki túl sokat vállat ,elfáradt,kedvetlen,nyűg neki az ünnep..annak ajánlom,hogy egy picit vonuljon el ,feküdjön a fa alá (az külön kellemes ha ha már esteledik és világít a fényfüzér) és csak nézze a fényeket,és gondoljon arra,hogy ma valaki megszületett ...,hogy együtt lehet a családjával..,hogy kialhatja magát...,hogy mennyire örülnek ma a szerettei az ajándékoknak...,hogy olvashat egy jót:-)))))

BOLDOG KARÁCSONYT MINDEGYKINEK:D

2011. december 20., kedd

Catherine Ryan Hyde: Számíthatsz rám!


A szerző több mint húsz regényt írt,most ebből a húszból nálunk megjelent egy,ami rögtön a szívembe is lopta magát.
Az Angyalok városában, egy kevésbé csillogó környéken áll egy bérház.
Billy egy régi lakó, aki több mint tíz éve a lakása foglya felfigyel egy kislányra aki szinte az egész napját a folyosón tölti.
Lassú, tapogatózós ismerkedés veszi kezdetét,és hamar kiderül, hogy a kislány Grace anyukája gyógyszerfüggő.Napjait mámorban tölti,Grace pedig egyedül...

Billy és a többi lakó úgy dönt gondját viseli Grac-nek amíg az anya talpra nem áll, ám ez csak elsőre tűnik könnyű feladatnak, hiszen mindenkinek van saját bejáratú fóbiája, félelme,önként vállat magánya amit egy szeleburdi,szeretetéhes,vagány kislány alaposan felforgat.

Tetszett,hogy nagyon élethű, valóságos volt a történet és szerencsére elmaradt a mindent elsöprő happy end is amit nagyon nem szeretek a hasonló történeteknél.
Billy karaktere nagyon jól el lett találva! A szófordulatok,megfogalmazások, és a humor pedig könnyen emészthetővé tették a könyvet.
Sajnos tisztában vagyok vele,hogy nem kell Los Angeles-ig menni, hasonló sorsú gyereket akár a közvetlen közelünkben is találhatunk.Minden tiszteletem azoké az embereké akik saját magukat háttérbe szorítva segítenek másokon ,miközben Ők maguk sincsenek könnyű helyzetben, de ahogy a könyvben úgy velünk is előfordulhat, hogy pont ránk van szükség egy -egy nehéz helyzetben.
Így karácsony előtt nagyon ajánlom ezt a könyvet mindazoknak akik az ünnepek alatt valami szívhez szólót szeretnének olvasni.

A borító remekül sikerült!

Az icipici tökéletességet egyetlen dolog árnyékolta be,méghozzá Grace egy-egy szava ,gondolata. Persze az ilyen helyzetben lévő gyerekek érettebbek kortársaiknál, de azért voltak olyan momentumok amik nekem nem voltak teljesen hihetőek egy tízéves kislánytól.

Értékelés:
4,9 cseresznye az 5-ből!

2011. december 19., hétfő

Mariana Alcoforado:Portugál levelek


Piciny kék könyv,mindössze 94.oldal ,mégis elfér benne egy egész élet, egy szerelmét sirató megszakadt szív.

..."a kolostorba zárt ezer megkötöttséggel rabbá tett emberi lény egyszer csak megszólal: itt vagyok, figyeljetek rám, ember vagyok, akaratom, reményeim voltak, hova jutottam, mi lett velem!"


1959-ben adták először az öt levélből álló kötetet. Az első sortól az utolsóig egy szuszra olvastam el, aztán újra és újra lassabban minden egyes szót. Egy Portugál apáca meglát egy katonát...ezzel kezdődik Mariana sorsát megpecsételő szerelem ,ami aztán rövid lángolás után a férfi részéről kihűlni látszik. Mariana viszont nem ereszti el választottja szívét ,hol könyörög ,hol vádaskodik de minduntalan csak a férfi körül járnak gondolatai.
Gyönyörűen megfogalmazott emberi érzések kerülnek lapokra, pőrén, könyörtelenül őszintén vall egy nő arról,hogy mennyire lehet szeretni...

Ellentétes állítások láttak napvilágot a levelek valódiságát illetően, én valamiért hiszem,hogy valóban egy szerelmes apáca jajkiáltását olvashattam.Ilyen élesen, tisztán fogalmazni ,végigélni a szerelmi csalódás stációit csak az tudja így papírra vetni aki szenvedő alanya volt.

"A végén persze kiderült,hogy nincs nekem más ellenfelem csak önmagam,csak hát fogalmam sem volt,mily határtalan gyönge vagyok.."

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!

Tatiana De Rosnay:Sarah kulcsa


Annyi minden megfogalmazódott bennem olvasás közben,aztán mire a könyv végére értem már nem tudtam,hogy mit is kellene írnom.Azt hittem a lágerek és borzalmak történetei elfogytak,nem lehet már olyat írni amitől annyira megrendülök,hogy nem tudok tovább olvasni..most ez történt,több olyan rész is volt ahol azt hittem,hogy félre kell tennem a könyvet felejteni.Aztán persze győzött a kíváncsiság mert a szerző olyan hihetetlenül izgalmasan,fordulatosan ír,hogy muszáj volt tudnom mi lett Sarah és mi lesz Julia sorsa.

Julia újságíró és egy cikken dolgozik ami az 1942.Párizsi razzia évfordulójára íródik ,nem is sejti,hogy milyen láncolatot indít el ezzel.Juliát letaglózza ,hogy mennyi ártatlan gyereket hurcoltak el és tüntettek el örökre a föd színéről.
A véletlen úgy hozza,hogy Julia egyre több borzalommal szembesül,ami furcsa módon kapcsolódik férje családjához is.


Saraht 1942.Július 16.-án szüleivel együtt a párizsi Téli kerékpárstadionba viszik, négyéves öccsét egy titkos faliszekrénybe bújtatja el,rázárja az ajtót ,megígérve neki,hogy visszajön érte és kiengedi...zsebre teszi a kulcsot és elindul.....

Sarah és Julia felváltva szólalnak meg a könyv lapjain.

A szereplőket nem valós emberekről formázta a szerző,de a történelmi adatok igen! És ennek tükrében akár az is megtörténhetett amit elmesél ez a könyv.Soha nem hallottam még erről a razziáról ahol több mint 4000!!! gyermeket hurcoltak a biztos halálba Auschwitzba Franciaországból.

Soha nem fogom megérteni,hogy hova tűnik az empátia, az együttérzés , az emberekből ha háború van ,és hogyan válnak állatokká ,érzéketlen gyilkológépekké. Hogy képesek apró gyerekeket éhen ,szomjan marhavagonokba zsúfolni és végignézni haldoklásukat...és hogyan képes egy egy kislány egyik pillanatról a másikra felnőni ,és cipelni a múltat egészen felnőttkoráig...
A történet érdekes módon hat Julia életére ,akinek házassága válságban van ,és férje családjával is különös kapcsolatot ápol.

Vajon a múlt tévedési elegek ahhoz,hogy mi már ne kövessük el őket?
Vagy a történelem ismétli önmagát?
Két világháború nem volt elég ,hogy örökre lemondjunk az öldöklésről?
Vajon lesz olyan nap a földön amikor a világon sehol nem ontanak vért?
Ezek a kérdések kavarognak még mindig bennem...és lám az aktuális szépségkirálynőket megmosolyogjuk a Világbéke! óhajukért ,vajon azért mert túl sokat kérnek????

2011. december 8., csütörtök

James Patterson-Gabrielle Charbonnet:Máris hiányzol!


Sosem rajongtam a romantikus irodalomért,illetve még nagyon zsenge koromban.A "legdurvább" romantikus sorozat amiért rajongtam, Az Édesvölgyi suli szerelmes ikrei címet viselte.

Patterson teljesen véletlenül akadt a horgomra ,semmit sem veszíthetek alapon a könyvtárból vettem ki egy könyvét. Aztán minap megakadt a szemem a nevén egy gyönyörű borítón és rögtön lecsaptam rá.
Nem szeretem a nagyon csöpögős nagyon a valóságtól elrugaszkodott történeteket,ahol mindenki tökéletes a férfi délceg, a nő maga a tökély a szex már-már fokozhatatlan. Általában ezek a könyvek jelennek meg olyan címekkel mint a :Fullasztó szenvedély,Ölelj szorosan,A vágyak korbácsa,Csókolj meg a hegytetőn és még sorolhatnám.
Patterson viszont megtalálta azt a kényes egyensúlyt amivel számomra a könyvei fogyaszthatóak lettek és el is hiszem őket. A könyv címe a borító már remek kezdet volt és magában a történetben sem csalódtam,igaz a végét kissé túlzónak találtam de ezt a romantika számlájára is lehet írni.

Adva van egy fiatal lány ,aki bár tehetséges,és édesanyja a főnöke,azzal foglalkozik amit szeret mégis magányos. Magányos gyerekként egy képzeletbeli baráttal osztja meg hétköznapi örömeit,bánatait.
A képzeletbeli barát csak egy bizonyos korig kíséri kis védenceit,aztán örökre eltűnik az életükből,sőt az emlékezetükből is.
Jane valahogy nem úgy működik mint egy átlagos gyerek, sőt felnőttként sem változik meg.
És eljön a nap mikor meglátja azt az embert akit el kellett volna felejtenie....

Mielőtt bárki megrémülne a képzeletbeli barát szereplőn,gyorsan megnyugtatok mindenkit,hogy teljesen hihetően lett előadva a dolog. Annyira rugalmas lett ez a karakter,hogy szerintem simán lehetett volna akár egy angyal is.

Régebben Cecilia Ahern könyvében olvastam egy képzeletbeli barátról,és Ahern annyira amatőr módon írt róla,hogy már az első mondat után húzogattam a szemöldököm.

Patterson egy nem mindennapi szerelemi történetet mesél el nekünk,humorral átszőve.


Élvezettel olvastam minden sorát.

Értékelés:
4,5 cseresznye az 5-ből!

2011. december 5., hétfő

Ally Condie:Matched Egymáshoz rendelve


Ahogy "öregszem" úgy leszek egyre nyitottabb a fantasy és a sci-fi műfaj felé.Régebben még próba szerencse alapon sem tudtam volna elképzelni,hogy ilyen jellegű könyvet olvassak.Mostanában pedig igazán divatos lett minden ilyen könyv a vámpíroktól kezdve a boszorkányokig és mindenféle csoda dolog ami előrevetíti a jövőt.

A jövőben játszódik ez a történet is.Egy igazán steril,agyonszabályozott világban él Cassia akinek az életébe a Párosító Bankettjén lépünk be.Ezen a banketten dől el,hogy Cassiának kivel kell leélnie az életét,csak reménykedhet ,hogy számára vonzó és szimpatikus fiút jelölt ki a rendszer,ami nemcsak élete párját jelöli ki,de napi ételadagját, öltözékét is. Sőt még az álmaiba is megpróbálnak betekintést nyerni.

Egy pici hiba a gépezetben ,és Cassiának egy olyan fiúra terelődik a figyelme akit a társadalom csak megtűr.Természetesen a lányt egyre jobban érdekli a titokzatos fiú és egyre jobban áhítozik számára tiltott "gyümölcs" után.
Aztán az mint oly sokszor már, az emberek tudatukra ébrednek és engedelmes birkákból szabad akarattal rendelkező emberek lesznek ,vagyis inkább szeretnének lenni.
Cassia pedig mindennek a kellős közepén áll,próbál helyesen dönteni és minél többet megkaparintani az igazi életből,érzésekből.

Egy ilyen világban,én tuti megőrülnék! Főleg annak fényében,hogy egy tucat olyan dologtól fosztják meg az embereket amikről tudják,hogy másképpen is lehetne csinálni-ilyen az olvasás,az írás-amit nem gyakorolhatnak szabadon. Ilyen a szabad párválasztás, vagy éppen a szabadidő eltöltése.
Nem akarok minden "poént" lelőni amit a történet tartogat ,minden esetre szerintem iszonyatosan izgalmas sorozat első darabja ez a könyv.
A borító nagyon jól sikerült,bár elsőre egyszerűnek tűnik ,nagyon is beszédes.

Értékelés:
4,9 cseresznye az 5-ből!!

2011. december 1., csütörtök

W.Somerset Maugham: A legsötétebb óra


Olvasási pályafutásom legnagyobb felfedezése volt Maugham! Úgy érzem mintha kizárólag nekem írna! Ez biztosan érdekesen hangzik,de mikor az íróra gondolok azt hiszem, hogy anno mikor nekiült írni "rám" gondolt , és tudta minek örülnék.
Megszoktam , hogy a szerző könyveiben mindig van egy-két csavar is ,itt is volt ugyan de nem szólt akkorát , igaz ez a történet nem is a meglepetések könyve most inkább a háború játszotta a főszerepet.

Egy angol nemesi család életébe lépünk be, az édesanya születésnapján. A család férfitagjai mind katonák , vagy annak készülnek egyetlen gyermek Jim aki megtagadja a hadviselést. A többi Henderson fiú a kötelességnek él.
Látszólag a háborúról szól a könyv ,de most sem kellett Maughamban csalódnom , érzelmekkel töltötte meg a lapokat és a Henderson család tagjait akik így vagy úgy de mind a saját boldogságukért küzdenek miközben hazájukért is aggódnak.
Vajon a háború felülírja az érzelmeket? Ilyen időkben lehet-e önző az ember? A jövőre kell gondolni? vagy mindig csak az előttünk álló napra?
Többek között ezek a kérdések foglalkoztatják a szereplőket miközben a háború egyre drámaibb eseményeket idéz elő a családban.
Maugham úgy tudja "felöltöztetni" a szereplőit mint kevés más szerző.Annyira elevenek,színesek,hogy olvasás alatt hamar kedves ismerősökké lépnek elő , és olvasás után nehezen válunk meg tőlük. A negatív karakterek is annyira hatással vannak ránk , hogy eszünkbe sem jut, hogy ki kellene iktatni őket.

Értékelés:
4,5 cseresznye az 5-ből!