2013. december 30., hétfő

Lauren Graham: Egy nap talán

 
Mikor az ember kénytelen kelletlen kikerül az iskola padból az első nagy feladat az, mi is szeretne lenni? Mihez volna kedve tehetsége? Tegyük fel, hogy sikerült választani. Leszünk varrónők, fodrászok vagy színésznők, nagy nehezen kezünkben a papír...és akkor rádöbbenünk, hogy ami az álmaink netovábbja az még sok száz másik embernek is az. Így elkezdődik az, hogy bebizonyítsuk, mi vagyunk a legjobb varrónők, fodrászok, vagy mint a könyvben szereplő Franny a legjobb színésznő!

Bevallom nekem a szerző neve nem csengett ismerősen, és bár láttam a Szívek szállodája sorozatot, csak a könyvet lapozgatva döbbentem rá, hogy Lauren az anyuka abból a bizonyos sorozatból ami egyébként a Gilmore gilrs  címen fut, csak hát mennyivel jobban (?) hangzik a Szívek szállodája.

Nos a nem éppen túlterhelt színésznő egész jó könyvet írt! Gondolom elég sok tapasztalat segítette, hogy a könyv hihető és szórakoztató is legyen egyben. Ha most éppen tizenéves lennék, tele ambícióval meg minden mással, a humora ellenére is elvenné ez a könyv a kedvem attól, hogy színésznő legyek... mert Franny élete egy vesszőfutás. Egyik meghallgatásról a másikra jár. 
Szöveget tanul, menedzsert fizet, felszolgál, színészetet tanul  -mindezt azért, hogy feltűnjön egy mosószer vagy pulóver reklámban két-három másodperc erejéig. Állandóan az üzenet rögzítőt bűvöli, hátha végre egy olyan szerepet kap, ahol egy igazi karaktert kell alakítania, aki beszél, gesztikulál, és érzései is vannak. 
Franny úgy érzi benne van az varázs amitől nagyon jó színésznő lenne. De ugye mindig van nála jobb, okosabb, szebb, vagányabb, csillogóbb hajú lány aki helyette kapja meg a jobbnál jobb szerepeket.

Tetszett, hogy Franny azért két lábbal áll a földön, tele van kétségekkel és még a legképtelenebb helyzetekben is tud valami vicceset benyögni.

Jó kis bájt kölcsönzött a könyvnek az, hogy 1995 -ben játszódik, valahogy egészen más volt akkor mikor még a mobiltelefon és a számítógép épp csak megcsillant valahol a távolban, jelezvén, hogy egyszer majd vagy  megnehezíti vagy épp megkönnyíti a dolgunkat.

A történet vége, vagyis Franny nagybetűs színésznői vágyai épp annyira lettek a jó irányba terelgetve, hogy mosolyogva csukhassuk be a könyvet.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!




2013. december 26., csütörtök

Emma Donoghue: Hétpecsétes titok


A szerző egy megtörtént esetet dolgozott fel legújabb könyvében, ami a 19.századi Angliába kalauzol el bennünket.
Emily Faithfull vagy ahogy barátnője becézi, Fido és Helen Codrington  életének abba a szakaszába pillanthatunk bele, mikor is hét év megszakítás után, a két nő Londonban találkozik, és újra felveszik barátságuk fonalát.

" A hosszú szünet, a hét esztendő, mialatt Fido és Helen ismeretlenek voltak egymás számára, résként tátog közöttük, akár egy kínos hasadás a harisnyán."

 Ekkor még Fido nem is sejti, hogy milyen megpróbáltatásokat kell kiállnia csak azért mert Helen barátnője.

A könyv régi levelezésekre, újságcikkekre hagyatkozik. Donoghue az apró részekből, részletekből próbálja rekonstruálni az akkor híressé vált ügyet.

Nemcsak egy házasság botrányos körülmények között történő szétcincálása miatt érdekes a könyv, hanem egy nagyon jó korrajz is arról az időszakról mikor az női egyenjogúsági mozgalmak virágkorukat élték. Rengeteg nő önállósodott, nem szorulván erős férfi kézre. Ilyen Fido is, akinek saját nyomdája van és nőket is alkalmaz! (Fido élete és karrierje is hűen lett rekonstruálva)

A két nő annak ellenére kebelbarátnők, hogy egymásnak szöges ellentétei. Míg Helen a gazdag és előkelő asszonyok életét éli, tele unalommal és pletykákkal, addig Fido önálló, harcos nő, aki szerint minden nőnek joga van az önállósághoz a választójoghoz.

" A függetlenség, a saját otthon, az utazás... - Fido az ujjain számlálja. - A szabadság jobb társa sokunknak. mint a szerelem."

Fido a távol töltött esztendők után, Helen házassági válságának kellős közepében találja magát, ahol akarata ellenére is aktív résztvevője lesz annak.  Helen pedig könyörtelenül kihasználja  naiv, hiszékeny és a barátságukért bármit feláldozni hajlandó barátnőjét. Félrevezeti, hazudik neki, férjét sokkal rosszabb színben tünteti fel, mint ahogy az valójában felelős lenne a kialakult helyzetért.

"Lehet, hogy az ember egyszer rossz vasárnapi ebédet eszik, de attól még nem dönt úgy, hogy eltörli a vasárnapi ebéd intézményét. 
-Én tizenöt esztendeje gyűröm magamba azt az ebédet -feleli Helen halkan."

 Helen  számára váratlan fordulatot vesznek a dolgok mikor férje elszánt lépést tesz annak érdekében, hogy megszabaduljon a feleségétől ...
Bár ebben a történetben a nő a bűnös, mégis mire napvilágra kerül a dolog, olyannyira felnagyítják, kiszínezik  Helen hibáit és vétkeit mint valami vásári komédiában. Az akkori szokások, a jog pedig minden vétségre, hibára, erkölcstelenségre duplán világít rá, főleg ha nőről van szó. Akkoriban egy válóper beadásához már az is elég volt indokként, ha a férj szerint a nő kacérkodott, fecsegett és költekezett!!
Ennek ellenére nem volt gyakori a válás, sőt, ennél nagyobb botrány nem is létezett akkoriban. - Nagy - Britanniában 1620 és 1852 között évi két válásnál nem akadt több!! - ezeknek a számoknak a tükrében el lehet képzelni mekkora szenzáció volt egy gazdag férfi és léha felesége drámája, amiről az akkori újságok napi szinten cikkeztek.

" Ha a nők megszabadulhatnának  a férjüktől annak kockázata nélkül, hogy azzal a gyermekeiket is elveszítik , félő, hogy ijesztően nagy számban tennék meg!"

Számomra megdöbbentő, hogy akkoriban mennyire korlátoltak és felszínesek voltak az emberek. 

A szerző remekül ötvözte a képzeletet és a valóságot. Olvasás közben egy percig sem unatkoztam, és az is igaz, hogy sodró lendületű és tele intrikával és szenvedéllyel, de a szexualitás ami a könyv elején az ajánló taglal, az akkori korra jellemzően burkoltan, szégyenlősen jelenik meg. Így nem kell attól tartani, hogy közönségesnek hat a történet, sőt. A szerző másik könyve a Cafka számomra túl nyers, és néhol brutális volt. Ez a könyve viszont minden ilyesmit mellőz. Igazán érdekes volt olvasni az akkori társadalom, az emberek általános vélekedését a házasságról, a nők szerepéről. Olybá tűnt nekem, hogy elméletileg felnéznek a nőre és tisztelik, gyakorlatban viszont gyakran lekezelően és felsőbbrendűen viselkedtek a nőkkel.

Értékelés:
5 egyenjogú cseresznye az 5-ből!!

2013. december 23., hétfő

Boldog Karácsonyt Mindegy Kinek!! :-))

Gondoltam így év vége felé majd nagyon el fogok merülni az összegzésben, meg ehhez hasonlókban, de valahogy nincs kedvem hozzá... persze érdekel(ne), hogy mégis hány kötetet nyűttem el, mennyien olvasgatták a blogot, mennyi könyvet nem olvastam végig stb.
De nem vagyok ilyen hangulatban. Mélázós korszakomat élem, egész nap képes volnék egy  könyvvel a kezemben merengeni, olvasgatni. Régebben számított, hogy ajándékot kapjak, hazudnék ha azt mondanám, hogy ma már hidegen hagy, de már nem pörgetem azon magam, hogy vajon ezt vagy azt megkapom -e?? Ha megkapom örülök, ha nem megveszem majd magamnak...:D A fa díszítés az elmélyült sütögetés, és a szeretteimnek szánt ajándék csomagolás idén sokkal jobban felértékelődött mint korábban, ergo öregszem :-)
 Régebben a lakást sem zsúfoltam agyon ünnepi dekorációval, most mindenhonnan gömbök, mikulások, és girlandok lógnak :-)
Nekem idén sem volt stresszes a készülődés-tudom nem ez a divat, mindenki szeret fáradt és túlhajszolt lenni, igaz nekem is voltak fárasztóbb napjaim, de ez ünnepeken kívül eső időszakban is előfordul.
Szóval igazából csak Boldog Karácsonyt szerettem volna kívánni mindenkinek aki erre réved:-)
Olvassatok, pihenjetek sokat, és amihez nincs kedvetek azt ne tegyétek:-)))





2013. december 22., vasárnap

Kate Morton: Távoli órák

 
"Szálltak fent a repülők, vége lett a háborúnak, az ég tovagöngyölődött, egyik új év követte a másikat. A Blythe nővérek megöregedtek, a faluban kíváncsiság tárgyaivá váltak, szinte mitikus alakokká. Míg egy nap egy fiatal nő nem jött látogatóba. Kötelék fűzte egy másikhoz, aki már előtte járt, és a kastély kövei ismerősen susogtak."

Röviden, erről szól ez a remek könyv, ami szerintem túltesz Morton két korábbi  könyvén. Olyan sok pici érdekesség, titok, különleges dolog fűzi össze a szereplőket, ami kitart egészen az utolsó oldalig!! 
A gyönyörű megfogalmazás már csak hab a tortán. Annyi remek rész, mondat van a könyvben, hogy ezt az értékelést, ajánlót simán meg tudnám tölteni a gyönyörű mondatokkal. 
Látszólag egy ezerszer megírt történet a könyv, egy régi kastély, egy család ahol számos tragédia történik, a környék átokról suttog. Három lány testvér akik egész életüket a kastélyban töltik. Szerelem, háború, csalás, gyilkosság fűszerezi az oldalakat. Észrevétlenül a  Milderhurst - kastély rabjai leszünk. 

"Milderhurst valójában elkülönül a valóságos világtól, kívül áll tér és idő szokásos keretein. Hogy varázslat alatt élő mesebeli vár, ahol lassulhat is, gyorsulhat is az idő, egy nem e világról való lény szeszélye szerint."

Feleslegesnek tartok többet írni a könyvről, tipikusan az a könyv, amiről nem lehet elég jó ajánlót írni. Az biztos, hogy nyugodt körülmények kellenek ha egyszer olvasni kezdjük. Teljesen bele lehet merülni.
Morton zseniális!! Olyan elevenek, élők a karakterei, olyan különleges a történet hogy nehéz elhinni, hogy amit olvasunk az csak a szerző képzeletének szüleménye.

Értéklés:
5 titokzatos cseresznye az 5-ből!!!

 

2013. december 21., szombat

Jean - Claude Mourlevat: Földlakó


Nagyon vártam, hogy megjelenjen ez a könyv. Valahogy a fülszöveg olyan izgalmasan lett megfogalmazva, hogy biztos voltam benne, hogy ez az én könyvem. Így is lett!!!
Kérem szépen a fantasy, sci-fi műfajban ez az amit kerestem! Eredeti, izgalmas és lebilincselő!!! Nincsenek benne bugyuta lányok, felszínes szépfiúk na meg végre a szerelmi nyűglődés is mellőzve van.

Anna Collodi nővérét keresi, aki egy éve tűnt el, esküvője másnapján. Annát már az esküvő előtt is rémálmok gyötörték.
Nővére segély kérése eljut Annához, aki elindul egy mezőn Vidékbe...egészen addig míg nem egy sivár helyre nem érkezik...ahol nincsenek illatok, még a szél sem fúj. Az étel íztelen, mindenki fásultan teszi a dolgát, és semmiért sem kell fizetni.
Anna a Földlakó lesz odaát, ahol az emberi vonások, mint a nevetés, izzadás, légzés rémisztően hat az ottaniakra. Anna mégis, újra és újra megteszi az utat, hátha rábukkan a testvérére, akinek rövid és zavaros üzenetéből csupán mondat foszlányok állnak Anna rendelkezésére.

A lánynak , egy idős író személyében segítsége lesz, együtt fedezik fel a hatalmas fehér, sivár városokat, próbálva minél inkább beolvadni az ottani környezetbe. Utazás közben Anna nem mással találkozik mint azzal a fiúval, aki testvére esküvőjén a férj vendégei között tűnt fel, megtáncoltatva Annát... kiderül a fiú egy hibrid...



Maga a történet vezetés, az írói fantázia ami kibontakozik előttünk, mind-mind zseniális. Engem teljesen levett a lábamról!! Logikus és hihető, ami nekem nagyon fontos, még akkor is ebben a műfajban íródott, ahol ugye a fent említett kritériumoknak nincs sok lét jogosultsága.
Ami teljesen meglepett ebben a történetben -attól függetlenül, hogy nem teljesen erőszak mentes - az a humor volt ! Ez is annyira lazán, könnyedén jelenik meg, hogy ha lehet ilyet írni duplán hatott rám. A bizarr történet olvasása közben többször felnevettem.

Ami a borítót illeti bevallom nekem az első variáció -amin egy sivatag szerepelt és egy fura légörvény féleség - nekem jobban tetszett, és a történethez is jobban illet. Ez a borító nekem nem nyerte el a tetszésem, valahogy olyan jellegtelen...főleg a lány zavar, akármennyire is Annát jeleníti meg, a hófehér szín, háttérben a szürke felhő karcolókkal elég lett volna.

Értékelés:
5 Földlakó cseresznye az 5-ből!!!

2013. december 20., péntek

Elif Shafak : Becsület


Már próbálkoztam a szerző egy könyvével az Isztambuli Fattyú -t kezdtem el, de valahogy nem kötött  le, így nem is olvastam végig. Ennél a könyvnél a gyönyörű borító tűnt fel.

Nem szándékoztam azonnal neki kezdeni de ahogy kézhez kaptam, bele olvastam aztán már csak azt vettem észre, hogy már több mint a felénél tartok.

Az jutott eszembe a történet vezetésről, hogy olyan mint az a praktika, ami szerint egy tollvonással rajzoljunk le úgy egy házikót, ablakkal, ajtóval, kéménnyel, hogy nem vesszük fel a papírról a tollat. Ilyen ennek a történetnek a vezetése is, egyetlen szállal indul, aminek el kellene ágaznia, hiszen szerepelnek benne testvérek, szülők, sógorok, mégis egynek érezzük az egészet.

1945 - ben egy kis Kurd faluban tucatnyi gyermek mellé születik egy iker pár. A lányok különleges nevet kapnak : Pembe Kader és Jamila Yeter vagyis Rózsaszín végzet és Elég szépség. Látszólag róluk szól a könyv, gyermekkorukról, egymáshoz fűződő testvéri szálról, a családjukról. De egészen láthatatlan módon a két lány sorsa, élete ezernyi vékony szálban ágazik szét, és vonz be a történetbe újabb és újabb szereplőket.

Hol a kietlen Kurd faluban járunk, ahol még a háború híre sem ért el, hol a kilencvenes években Angliában ahol a Kurd és Török bevándorlók próbálják életben tartani a hagyományaikat, miközben egy új világba is próbálnak beilleszkedni. A kurd fiúk Angol lányoknak udvarolnak, miközben lány testvéreiktől elvárják, hogy ne keveredjenek a laza erkölcsű idegenekkel.
A férfiak szerencse játékot játszanak, nem gyakorolják a vallásukat, szeretőt tartanak de a nőktől feltétlen engedelmességet várnak és akárcsak a hazájukban elnyomják, lenézik őket.

Lehetetlen dolgot várnak el a nőktől a könyvben szereplő férfiak, azt, hogy a környezet amiben élnek ne legyen rájuk hatással. Ne vegyék észre a rövid szoknyákat, az egyenjogúságot, hogy ők is vezethetnének autót, sminkelhetnék magukat, eldönthetnék, hogy ne a család férfi tagjai által megszabott életet éljenek. Az ilyen helyzetekben szinte borítékolható a tragédia.

A történet rá világít arra, hogy mennyi minden befolyásolja az életünket, a tetteinket. A hagyományaink, a gyökereink, a családból hozott minták mind - mind hatással vannak ránk. Tudat alatt döntünk  dolgokról és ezeket a döntéseket az elvárás, tudás, hagyomány, értékek tükrében tesszük.

Shafak nagyon jó mesélő, a történet gördülékeny és lebilincselő.

Értékelés:

5 családi cseresznye az 5-ből!!

2013. december 11., szerda

William Landay : Jacob védelmében


A könyv egy év történéseit öleli fel. Andrew Barber  egy Newton nevű kisvárosban kerületi államügyész, huszonkét hosszú évig. Aztán történik a városban egy gyilkosság, Andy nyomozni kezd, egészen addig amíg nem terelődik a fiára, Jacobra a gyanú...

A történet a gyilkosság ellenére nagyon szelíden indul. A kisvárosban a konszolidált családok és a  jól nevelt gyerekek és a tevékeny szülői munkaközösség kellőképpen megrendül, mikor a közösségük egy tagját, egy tizennégy éves fiú holttestét találják az iskola melletti parkban.

Látszólag nincs indíték, nyom is kevés. Lassan beindul a gépezet, találnak egy használható ujjlenyomatot, ami Jacob Barber -hez tartozik. Aztán a kor vívmányai is a törvény segítségére sietnek, a Facebook és egyéb internetes nyomoknak köszönhetően megvádolják a fiút, majd megkezdődik Jacob tárgyalása ami apjának felér egy vesszőfutással. Nemcsak fiát kell megvédenie, de saját magát is, hiszen épp azok ellen kell fellépnie akiknek évtizedekig dolgozott.
Lassan új megvilágításba kerül Jacob átlagos tinédzser élete, a szülők kapcsolata nemcsak egymással hanem a gyerekükkel is, sőt a tágabb környezet véleménye is napvilágra kerül.
Ahogy halad a nyomozás, nemcsak Jacobról derülnek ki elszomorító dolgok, de a szülőkről is, főként az apa múltjáról, ami nemcsak az ügy kimenetelére van hatással, de a házasságára is.

"Ha beírja a Google-ba, hogy "Jacob Barber" , háromszázezer találatot kapott volna."

A könyv Jodi Picoult-t : Tizenkilenc perc c.könyvéhez hasonló, ez egy picit krimiszerűbb, és itt csak az apa, Andy szólal meg a lapokon. Kicsit hiányoltam is a többi szereplő szemszögét, jó lett volna, ha mindegyiküknek teret ad a szerző. Ezen kívül nagyon hiányoltam a szülők és Jacob közötti kommunikációt. Számomra érthetetlen, hogy ez alatt az egy év alatt soha nem kérdezték meg- Te voltál? Meg tudtad tenni? Bántott valaki? Hogy került az áldozat ruhájára az ujjlenyomatod? Mit érzel? stb. A könyvben egyetlen oldalt sem áldoznak ennek. Ami egyrészt hihetetlen, másrészt baklövés a szerző részéről. Egy ilyen horderejű ügyben kérdések milliói merülnek fel, a család három tagja pedig némán csinálta végig azt az egy évet. Egyéb téren a szerző alapos volt részletes, remek adalékokkal tette még izgalmasabbá a könyvet, és egész végig kétségek között tudott tartani, nem tudtam eldönteni, hogy Jacob -e a gyilkos, vagy sem.

A könyv legvégén, szinte az utolsó oldalon derül ki minden, engem a lezárás nagyon megrázott. 

A történet nemcsak egy izgalmas thriller egy amerikai kisvárosról, hanem egy szomorú lehetőség tényét is vázolja, miszerint  millió eshetőség, félresiklás, öröklődés, és ráhatás alakít egy gyereket, egy jellemet. Hiába érzi a szülő, hogy mindent megtett, ha a gyereke rossz úton jár, ha nem őszinte, ha érzéketlen nem lehet senki másra mutogatni csak a szülőkre.

"Az, hogy az emberi testben másodpercenként előforduló elektromos jelekből kémiai reakciókból pontosan hogyan válik gondolat, motiváció, késztetés, - meddig tart a rideg gépezet, és hol kezdődik a tudat, a gépezet lelke - nem kifejezetten tudományos kérdés, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem tudunk olyan kísérletet kitalálni, amely megragadhatná, vagy mérhetővé és megismételhetővé tenné a folyamatot. Mert minden tudásunk ellenére megingathatatlan tény: nem tudunk és soha nem is leszünk képesek ésszerű magyarázatot adni arra, miért cselekednek az emberek úgy, ahogy."
/Paul Heitz/

Értékelés:
4,99 ésszerűtlen cseresznye az 5-ből!!





2013. december 4., szerda

Telhetetlen Olvasóknak !!


Úgy tűnik a kiadók kivártak és szinte egyszerre jelentették meg az újdonságaikat. Így most tucatszámra vehetünk könyvet, tipikusan a bőség zavara van!!!
Természetesen csak olyanok szerepelnek alant amiket én is szeretnék  magaménak tudni.

Kate Morton: Távoli órák 

 Az elfeledett kert és a Felszáll a köd szerzőjének újabb kitűnő regénye varázslatos romantikus thriller.
Mire képes egy nő, hogy megőrizze titkát? Titokzatos, fél évszázada feladott levél érkezik a Londonban élő Edith édesanyjához, aki a küldemény láttán könnyekben tör ki. A feladó helyén a kenti Milderhurst-kastély címe áll. Edie rádöbben, hogy anyja, Meredith szenvtelen távolságtartása mögött egy réges-régi titok bújik meg. Amikor néhány hónap múlva Edie Milderhurst közelében jár, hirtelen ötlettől vezérelve elhatározza, hogy megnézi a kastélyt.
Megismerkedik Milderhurst lakóival, a különc Blythe nővérekkel, és több meghökkentő felfedezést is tesz. Ezek nyomán úgy dönt, hogy kideríti, mi is történt pontosan édesanyjával a háború idején, valamint hogy rejtegetett titka miként kapcsolódik a kastélyhoz és a Blythe nővérekhez. Ám amint nekilát, hogy Milderhurst ódon falai közt kibogozza a történet szálait, a vártnál sokkal komolyabb titkok sejlenek fel előtte. Vajon megismeri-e végül az igazságot Edie, kikutatja-e, valójában mi minden történt azokban a távoli órákban?



Lauren DeStefano:Hervadás

 Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye. Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindeközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egye fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?



Veronica Rossi: Végtelen ég alatt 

 A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.
Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.
A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak… a lány pedig neki.
Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.
A Végtelen ég alatt a posztapokaliptikus disztópia és a cyberpunk sci-fi lenyűgöző keveréke. Mindazoknak tetszeni fog, akiket magával ragadott Collins Éhezők viadala trilógiája vagy Gibson klasszikusa, a Neurománc. A regény jogait eddig huszonhat országban adták el, a megfilmesítés joga pedig a Warner Broshoz került.

Jojo Moyes: Akit elhagytál: 

1916, Franciaország. Miután imádott férje, Édouard hadba vonul, Sophie Lefevre egyedül kénytelen gondoskodni családjáról. Német kézre került kisvárosukban új katonai parancsnok jelenik meg, aki tisztjeivel még inkább megkeseríti Sophie életét. S amikor a Kommandant szeme megakad a portrén, melyet Édouard festett ifjú asszonyáról, az események baljós fordulatot vesznek, melynek nyomán Sophie-nak borzasztó nehéz döntést kell hoznia. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv Halston londoni otthonának éke – férjétől kapta nászajándékul. Amikor egy véletlen találkozás következtében fény derül a kép sötét múltjára és valódi értékére, Liv élete fenekestül felfordul. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is.
A Mielőtt megismertelek és Az utolsó szerelmes levél világszerte rendkívül népszerű szerzőjének új kötete egyszerre lélegzetelállító szerelmi történet, háborús történelmi regény és bírósági krimi. Moyes a rá jellemző módon azonnal rabul ejti az olvasót – ezúttal két fiatal asszony bemutatásával, akiket közel egy évszázad választ el egymástól, sorsuk mégis közös abban, hogy egyaránt a végsőkig küzdenek azért, ami mindennél fontosabb számukra.



Vanessa Diffenbaugh: A Virágok nyelve

 Az árvaként felcseperedett Victoria szinte csak a bizonytalanságot ismeri. Élete egyetlen biztos pontja az, hogy csakis önmagára számíthat. Senkinek nem kell, ezért neki sem kell senki. Mivel mindenkit eltaszít maga mellől, egyre nehezebb helyzetbe kerül, a jövője egyre sötétebbnek tűnik. Kilátástalan sodródását végül szerencsés fordulat torpantja meg, mely páratlan képességének köszönhető. A zárkózott lány ugyanis szavakkal nehezen fejezi ki magát, ám a virágok jelképes nyelvét olyan ékesen beszéli, hogy e tudása által – melyet egy korábbi nevelőanyjának köszönhetően sajátított el – képes megváltoztatni mások életét.
Victoria lassan otthonra talál és megállapodik, ám egy új ismeretség és az ebből kibontakozó szenvedélyes érzelem azzal fenyeget, hogy a sorsa ismét rosszra fordul. Vajon képes lehet-e arra, hogy sajátos tudásával önnön életét is jó irányba terelje? Második esélyt a boldogságra csak akkor kaphat, ha végre szembenéz múltja fájdalmas titkával, mely hosszú évek óta kísérti.
Az amerikai szerző első regénye, mely világszerte óriási siker lett, elegánsan szövi egybe a múlt és a jelen szálait. Különös képességgel felruházott fiatal hősnőjének felejthetetlenül életteli története arról tanúskodik, hogy az emberi szívben érzelmi rejtélyek végtelen sokasága lakozik.

Emma Donoghue: Hétpecsétes titok
A Hétpecsétes titok a 19. századi Londonba kalauzolja az olvasót. A megtörtént eseményeken alapuló történet két hősnője a korabeli nőmozgalmak egyik élharcosa, Emily 'Fido' Faithfull, és a jómódban élő, házasságába belefásult szépasszony, Helen Codrington. A két nő hosszú évek után találkozik újra az angol fővárosban, s Fido egyik pillanatról a másikra Helen házassági válságának kellős közepében találja magát. A válság végül botrányos váláshoz vezet, amelyben nemcsak Helen, de Fido jó híre is kockán forog.
A viktoriánus Angliában nem nézik jó szemmel sem a házasságtörést, sem a női egyenjogúsági mozgalmakat, s végképp elutasítóak a válással szemben. Amikor pedig felmerül a gyanú, hogy a két asszony viszonya több is lehetett barátságnál, Fidónak nemcsak a társadalom súlyos ítéletével kell szembenéznie, de önmagával is, és mindazzal, amit önálló, független nőként képviselt.
Emma Donoghue színes tablót rajzol a korabeli angol társasági élet képmutató világáról, a nőket sújtó megkülönböztetésről, a feminizmus kezdeteiről, nem utolsósorban a pusztító szerelmi szenvedélyről.

Joyce Maynard: Nyárutó

 Közeledik a nyár vége, a munka ünnepe fullasztó hőséggel köszönt a New Hampshire-i Holton Millsre, ahol a magányos, tizenhárom éves Henry többnyire tévénézéssel, olvasással és álmodozással üti el az idejét; egyetlen társasága elvált és érzelmileg labilis anyja. Az ünnepi hétvége előtti csütörtökön azonban egy titokzatos, vérző férfi, Frank kér segítséget Henrytől. A következő öt nap alatt Henry megismeri az élet legfontosabb leckéit, a féltékenység torokszorító fájdalmát, az árulás erejét, hogy áldozatot kell hoznunk a szeretteinkért – és hogy érdemes várni az igazi szerelemre.

 




2013. december 2., hétfő

James Dashner: Az Útvesztő


Az Éhezők Viadala óta vágytam valami hasonló történetere, talán még a Tiszták is ide sorolható.

Az Útvesztő sok jó értékelést kapott, úgyhogy gondoltam nekem is tetszeni fog.

Tény, hogy nagyon gyorsan olvasható a könyv, szinte minden oldalon történik valami.

Csupa homály és rejtély. Thomas  tizenéves, egy sötét liftben ébred. Tudja, hogy mi a neve, hogy van családja, tudja mi az a mozi mi az, hogy otthon- mégis ezek inkább csak érzések mintsem biztos tudás.

A lift hamarosan kinyílik, és tulajdonképpen egy zárt térben, egy kertben találja magát, körülbelül ötven másik fiatal fiúval együtt, akik a helyet Tisztás -nak hívják.
(Ami már az elejétől kezdve zavart, hogy Thomas akármit is kérdezett mindig lehurrogták, mondván örüljön, hogy él stb. idegesítő volt, hogy ezzel mintegy fokozva az izgalmakat sötétben tapogatózunk, de ennek a történet szempontjából szerintem nem volt értelme!! )

Valami oknál fogva a bezárt fiatalok sok új kifejezést találtak ki- ennek sem láttam sok értelmét. Például nem nagyon dobta fel a sztorit, hogy a kertészeket ekéseknek keresztelték át az újonnan érkezőket pedig Zöldfülnek.

Ami viszont végig foglalkoztatja az olvasót, az az, hogy miért is kerültek ide ezek a gyerekek, - egy hatalmas kőfallal körülvett kertbe, ami éjszakára bezárja a kapuit, napközben a falon túl pedig csak útvesztők vannak szörnyekkel megspékelve. Miért vadásznak rájuk folyamatosan az útvesztőben lévő szörnyek? Miért kapnak enni, ha előbb-utóbb úgyis meghalnak?

A történet szerint mire Thomas megérkezik a Tisztásra a legidősebb fiú már két éve van a helyen, ez idő alatt nem sikerült kijutni, és tulajdonképpen semmire sem jöttek rá.

Thomas és egy  a fiúk közé érkező lány, Teresa vet véget a két éve tartó mondhatni normális rendnek, ugyanis a két újonc igazi láncreakciót indít el.

Nekem már a történet legelején leesett a tantusz, vagyis, hogy mi is  ez a hely. Miért vannak ott, és mit kell tenniük. Az viszont nekem sem volt egyértelmű, hogy mi lehet a falakon túl.

A fiatal, tizenéves korosztálynak ez a könyv, ami egy trilógia első kötete, igazi csemege lehet, a gyors , pergő cselekménnyel és izgalmakkal. Thomas nekem nagyon szimpatikus szereplő.  

Értékelés: 4 Útvesztős cseresznye az 5-ből!!