V.E. Schwab: Gallant

Mit is lehetne elmondani egy könyvről? Ha nem túl nagy elvárásokkal fogunk bele az olvasásba, akkor igen sok pozitívum, azonban, ha kicsit mélyebben a felszín alá nézünk, akkor láthatóvá válnak az elsőre talán nem nyilvánvaló hibái. A feszült hangulatot szinte végig képes fenntartani az írónő, az egész komor,sötét,rideg, egyben misztikus és kicsit horrorisztikus. Ez így egyben jól hangzik, végig izgalmas is kellene, hogy legyen, de valahogy mégsem az. Néhány ponton leül a történet, számomra indokolatlanul lelassul, és valahogy azt érzem, hogy ezt már mind olvastam valahol. Érezhető, hogy sokat inspirálódott más munkákból a szerző, ez az azonban nem lenne önmagában probléma, ha a kivitelezés, a csavarok a történetben hoznának valami újdonságot, ez viszont elmarad. Profi módon, és érdekes stílussal megírt, mára már talán sablonosnak ható történet. Ha tíz, tizenöt évvel ezelőtt írták volna, sokkal eredetibbnek tűnt volna valószínűleg. A dark academia feeling megvan, azt is mondhatnám ez viszi el a hátán az egész könyvet. Ez a könyv egy hangulatot, egy érzést próbál átadni, és ennél nem is próbál meg több lenni. A borító, illetve a könyvben lévő rajzok hozzák a könyv hangulatát, valamint az oldalszámot is növelik nem utolsó sorban. Bevallom alig vártam a következő "képet", igazi plusz a könyvben. Egyszeri olvasásra mindenképp ajánlom, őszi/téli estékre tökéletes kikapcsolódás.

Madeline Miller: Akhilleus dala

Görögország és mitológia, egy már ezerszer hallott és látott történet. Jogosan merülhet fel a kérdés, mi újat tud nekünk adni egy már kétezer évvel ezelőtt megírt történet? Érdemes-e egyáltalán belepiszkálni az alapműbe, másképpen elmesélni? A könyv olvasása után a válaszom egyértelműen az, hogy igen. Ilyen módon és ebben a formában ahogy az írónő tette mindenképpen. Talán annyit spoiler nélkül elárulhatok, hogy minden kisebb-nagyobb módosítás (az eredeti történethez képest), amelyet a szerző eszközölt, megfontolt és szükséges volt a karakterek új nézőpontból való megismeréséhez, bemutatásához, valamint a mondai világ tovább gondolásához, tovább építéséhez. Azonban itt meg kell említeni, hogy aki arra számít, hogy főleg a trójai háborúról fog olvasni azt ki kell ábrándítanom. Természetesen a történet szerves része marad, de a szereplők életének korábbi szakaszairól is sok szó esik. Az írásmód és a nyelvezet páratlan, nincs benne egy felesleges szó vagy jelző, véleményem szerint a magyar fordítással remek munkát végzett a fordító, hűen tükrözi az eredeti szöveg stílusát. Talán ez az egyik legnagyobb erőssége a könyvnek amellett, hogy a mitológia által felmerülő témák mai napig relevánsak maradtak. Jól felépített és kiválóan megírt történet, képes az érzelmekre hatni. Szórakoztat, művel és közben elgondolkodtat. Az ember jelleme meghatározza a sorsát, és minden egyes döntésével megállíthatatlanul halad ennek beteljesítése felé. A könyv magyar kiadásának borítója egyszerű mégis egyedi, a pajzs szerepeltetése (ami feltehetően Akhilleusz pajzsa) érdekes ötlet. Ajánlani tudom mindenkinek, akit érdekel és szereti a görög mitológiát, és azoknak, akik egy jól felépített izgalmas világra és történetre vágynak. 4 pajzsos cseresznye az 5-ből!!!

Valérie Perrin: Trió

 

Olvasmányos volt ugyan, de nekem nagyon hajazott a Másodvirágzás- ra, rejtély és titok egymás hegyén hátán. Minden mindennel és mindenkivel összefügg. Tucatnyi szereplő és sors.

Három gyerek, egy lány és két fiú barátságának krónikája ez a könyv. Gyorsan olvasható, olvasmányos. A szerző remekül, gördülékenyen ír, és mindig történik valami. Nekem fel sem tűnt a több mint hatszáz oldal! 

Már a Másodvirágzás is kissé hullámvasút volt, egymást váltották a nekem tetsző és nem tetsző részek. A szerző valamiért a szexualitást is szívesen állítja középpontba a történeteiben, komoly szerepet kapott ebben a könyvében is. Akárcsak a váltakozó idősík.

Gyerekkor, tanulás, traumák, családi háttér, a kis szövetségük folyamatos áramlása, amely beszippant, majd kiköp szereplőket. Itt jegyzem meg, hogy tucatnyi szereplő jön megy, Perrin pedig profi módjára zsonglőrködik velük, részletesen bemutatva a mellékszereplők életét is.  Emberek, helyzetek jönnek - mennek a trió töretlen, bár sokszor évek telnek el egymás nélkül. Sikerek, kudarcok, harag.

Ebből a történetből sem hiányozhat egy rejtélyes eset, titkok - hiába az örök barátság, a titkolózás szinte kötelező elem minden szereplőtől.

Én szeretek minden könyvben kedvencet avatni, vagy legalábbis kedvelni valakit a szereplők közül. Ez most hiányzott. Bár lett volna miből válogatni, de egyetlen szimpatikus figura sem akadt.

Itt-ott kissé túlírtnak tűnt, de mindenképpen új szín a kortárs irodalmi palettán.

Szeretném ha a Vasárnap koldusai más lenne mint ezen két könyve. Mert szeretem a szerző stílusát, különcségeit, egyedi hangját.

Értékelés:

3,5 barátkozós cseresznye az 5-ből!!!

Carley Fortune: Minden elmúlt nyár

Felnőtt fejjel jó néha nosztalgiázni. Pontosan ezért voltam kíváncsi erre a könyvre, kicsit felidézni a kamaszkort amikor a legtöbb dolog történik velünk, vagy legalábbis szeretjük azt hinni, hogy ez az időszak zsúfolt, izgalmas és maradandó élményekkel teli- visszanézve is. 

Már az elején beszippantott a könyv, annyira egyedi és remekül mutatja be egy lány és fiú szégyenlős, csetlős- botlós barátságának kialakulását.( plusz egy fő.) Remekül építkezett. Az, hogy a történet zöme hat tóparti nyarat ölel fel még fogyaszthatóbbá teszi a könyvet. 

A jelenben a már felnőtt szereplők tíz év távlatából néznek vissza azokra a bizonyos nyarakra. 

Itt jegyzem meg, hogy a tíz év az tíz év, és sajnos nagyon ritka, hogy egy gyerekkori szerelem ennyi idő múlva teljesedjen ki/be. Már csak azért is mert folyamatosan változunk, és ennyi idő távlatából minden megszépül.

Az első részét nagyon szerettem, élmény volt olvasni.

Aztán jöttek a klisék, a nagy titok – amit én jó érzékkel kitaláltam. 

Számomra élesen elkülönül a könyv első, és második fele. Egyértelműen az első rész a kedvencem. 

Én értem, hogy a felnőtté válás része az erotika és a szexualitás, de szerintem  a könyv vége kicsit túl lett ezzel tűzdelve. 

Ami a második felét illeti: Milyen érdekes, hogy amit könyvben elfogadunk, esetleg tetszik, remek fordulatnak vélünk az a való életben mennyire másként jön le.

Tegyük fel, hogy ez a szomszéddal esik meg. Rögtön hörr, meg Te jó ég!!!

Könyvben: Jaj ez nem is olyan gáz!

Pedig szerintem az...legalább én nem tudok ezzel azonosulni. Éppen ezért felemás élmény marad ez a könyv.

Minden esetre ebben a műfajban egyedinek számít, különlegesnek.

Értékelés:3,5 szerelmes nyári cseresznye az 5-ből!!!

Lucy Worsley: Agatha Christie Egy sejtelmes nő

 "A saját sorsunkat nem mi írjuk, de azokkal a szereplőkkel, akiket mi találtunk ki, azt teszünk, amit akarunk."

Zseniális volt ez a könyv. Bár nem vagyok Agatha Christie rajongó, tisztában voltam vele, hogy igazán produktív szerző volt, akinek könyveit a mai napig újra és újra kiadják. Sőt filmsorozat, mozifilm, színházi előadás is készült a műveiből. Neki köszönhetjük Miss Marple és Poirot alakját. 

 Fordulatos, tartalmas élete felveszi a versenyt bármelyik izgalmas krimijével. 

Bevallom a saját maga által írt önéletrajzi könyvét- Életem - első felét sikerült legyűrni. Olyannyira le ragadt gyerekkora taglalásánál, ( rengeteg ismétlés) hogy feladtam. Az ominózus könyvet kedvtelésből kezdte el írni "Élvezni fogom az emlékezés örömeit, s magamat nem hajszolva időnként szépen megírok majd egy - két oldalt."

1950 - ben megjelent az ötvenedik könyve, ekkor kezdte el írni önéletrajzát, amin tizenöt évig dolgozott. 

Lucy Worsley remekül tartotta az arányokat, feszes tempóban haladtunk végig Agatha életútján. Imádtam a remekül összeválogatott képeket, teljesen megközelíthető, ismerős érzését keltve az olvasóban.

Mind a magánéleti történések, mind a karrierje tökéletes arányban lettek felvonultatva. 

Bár Agatha Christie esetében élete főbb történéseit sokan ismerik, ezt a könyvet érdemes elolvasni rengeteg új információ, érdekesség szerepel benne, mind a családjáról, mind a munkásságáról. Ha elkapta az ihlet hihetetlen munkatempóra volt képes, példának okáért három nap alatt írt le ötvenezer szót! És akkor még nem esett szó a folyamatos fejlődésről,  műfaj váltásról.  A könyveit színdarabok, filmek követték. 

Olvasás után nem maradt bennem hiányérzet, teljes képet kaptam egy tehetséges nőről, anyáról, feleségről.

 Profin megírt és szerkesztett életrajz.

" A Bibliát 171 nyelvre fordították le, Shakespeare -t 90 nyelvre, Agatha Christie -t pedig 103 - ra."

Értékelés:

5 kriminális cseresznye az 5 - ből!!

Janelle Brown: Bájos kis hazugságok

 

Pozitív csalódás volt ez a könyv. Izgalmas, és pörgős volt, és ha ez nem lenne elég, kidolgozott háttér és remek szereplők tették tökéletessé.

Nina mindig is jó akart lenni, de a körülmények újra és újra a rossz irányba terelték.

Vanessa mindig is jó volt, de nem volt elég jó senkinek.

Lachlan pedig mindig is  a jókat kereste, akiket ki lehet használni,

A váltakozó időrendben jó érzékkel megírt történetben a két fiatal nő gyerekkorát, iskolás éveit követhetjük nyomon. A jelenben pedig a furcsa módon összefonódó sorsszerű találkozás következményivel szembesülhetünk.

Komolyan véve - szomorú - társadalmi kórkép ez a könyv. A közösségi média, a brand építésének háttere, egy látszatvilág felépítése. Mert manapság nem az a fontos, hogy mit érzünk, mit gondolunk, hanem az, hogy mit mutatunk a külvilág felé. Hogy elég jól alakítjuk az általunk választott szerepet. Legyen az a tökéletes családanya, vagy a gondtalan gazdag lány, akinek megvan mindene.  Ő Vanessa az elefántcsonttoronyban ragadt királykisasszony,

"Az én nemzedékem ezt kapta az internettől: lehetőséget, hogy istent játsszon."

Nina a szegények és gazdagok közötti szakadék és ellenszenv éllovasa. Modern kori Robin Hood női változatát megtestesítve rövidíti meg a gazdagokat. Remek társa és partnere egyszemélyben a jóképű Lachlan.

Utólag azt gondolom a könyv erőssége, hogy nem lett elcsépelt. Mindenkivel egyetértünk, tisztán látszik kit, mi mozgat. Ennek ellenére sikerült jókora adag izgalmat is belecsempészni. Az utolsó lapokig nem derül ki ki is fog győzedelmeskedni.

Szerintem remek film készülhetne a könyvből.

A borító remekül passzol a történethez, beszédes, modern, mai.

Értékelés: 5 like cseresznye az 5-ből!!!

Stefanie H. Martin: Bloomsbury szerelmesei

 

"Kitalálni egy jó életet valószínűleg ugyanolyan nehéz, mint megélni az."

Nagyon vártam már ezt a könyvet, valahogy megéreztem, hogy ennyire olvasmányos és izgalmas lesz.

Vágytam már valami hasonló történetre.

A sokak által ismert Virginia Woolf  és testvére Vanessa életébe nyújt betekintést a könyv. A két fiatal lány életébe apjuk halálakor lép az olvasó. 

A szülőknek négy közös gyerekük született, de korábbi házasságaikból is voltak gyerekeik. Miután mindkét szülőt elvesztették immáron a fiatal testvérek minden döntésre maguk maradtak. Virginia Woolf mindig is "érdekes" volt az olvasóknak, nemcsak a különleges és tehetséges íróra kíváncsiak vele kapcsolatban az emberek, hanem az idegösszeroppanások és depressziós periódusaira is.

A történet gerince Virginia és Vanessa út keresése, harca a kor akkori elvárásaival szemben. Virginia írni szeretne, Vanessa festeni. Önálló, karrierről álmodozó, független nőkként tekintenek magukra.

Nem átallnak férfi kíséret nélkül nyilvános helyeken megjelenni, olyan háztartásban élni, ahol nincsenek férfi családtag felügyelete alatt, önálló döntéseket hoznak, fűző nélkül járnak, és sorolhatnám a botrányosnál is botrányosabb megnyilvánulásaikat,  Közben harcolnak basáskodó, őket elnyomni akaró féltestvérükkel. A gyerekkorukból hozott traumákkal.

Megdöbbenve olvastam, hogy mennyi mindenen mentek keresztül. Regénybe illő életük volt. A szerző pedig remekül átadta életük minden aspektusát, lelki vívódásaikat. Szoros, néhol már már beteges kapcsolatukat. Vetélytársak, riválisok voltak, ugyanakkor egymás támaszai, örök szövetségesek. Mégis állandó feszültség vibrált közöttük. 

Néhol túlzásnak éreztem a szexualitást, homoszexszulaitás megjelenítését, vulgaritást - bár ezt az utószóban megmagyarázza a szerző, mégis azt éreztem túlságosan tolakodó módon tolja az olvasó képébe.

Különleges, jól megírt történet. Mindenképpen érdemes elolvasni.

Értékelés:

4 Bloomsbury cseresznye az 5-ből!!!

Julian Fellowes: Tökéletlen múlt

 

A Downton Abbey rajongók bizonyára számon tartják az író nevét, követik a munkásságát, olvassák a könyveit. 

Bevallom a könyv fülszövegének olvasása közben döbbentem rá, hogy már volt szerencsém az íróhoz, mégpedig a Belgravia c. könyve kapcsán.  Az említett könyvnek kétszer futottam neki, de nem tudta lekötni a figyelmem. Így elengedtük egymást. 

Maradjunk annyiban, hogy szerintem a szerző stílusa terebélyes, nem tudok rá jobb jelzőt. Bő lére ereszti a mondanivalóját. Ezt aztán vagy magáénak tudja tenni az olvasó, vagy sem.

Ebben a történetben két fiú barátságát ismerhetjük meg a hetvenes években. Majd fény derül arra is miért fordítottak hátat egymásnak. 

A két fiatal fiú napjainkban már idős urak, Damian pedig volt barátját kéri meg-  utalva arra, hogy mennyire szoros barátok voltak, -hogy keresse meg azt a nőt aki az akkori lányok közül esetleg teherbe esett tőle...

A jelenben Damian megtört, beteg ember akinek az inasain kívül senkije sincs...illetve egy régen papírra vetett szemrehányó sorok szerint mégiscsak született egy gyereke...

Damian ( volt) barátja- aki valamiért a történet végéig névtelen marad  - a logikus és ésszerű indokok ismeretében elvállalja az időutazást. Egy lista alapján nyomába ered az esetleges örökösnek, aki nyilván örül majd a tetemes örökségnek. 

Felváltva villannak fel a képek a múltból. Bálokról, társasági életről, kétségbeesett lányokról, és hozományvadász fiatal férfiakról. Öt női sorsot ismerhetünk meg. Számomra igencsak felszínes , léha életeket, érdek kapcsolatokkal.

Lehetett volna ez a történet nagyon jó, ha a szerző kicsit pörgősebben ír. Néhol rettentően leült a történet, az olvasó elveszti az érdeklődését. Pedig jó a stílus, a megfogalmazások,  az akkori kor remekül lett bemutatva.

A borító nagyon hangulatos, elegáns.

Értékelés: 3 arisztokrata cseresznye az 5-ből!!!