Felnőtt fejjel jó néha nosztalgiázni. Pontosan ezért voltam kíváncsi erre a könyvre, kicsit felidézni a kamaszkort amikor a legtöbb dolog történik velünk, vagy legalábbis szeretjük azt hinni, hogy ez az időszak zsúfolt, izgalmas és maradandó élményekkel teli- visszanézve is.
Már az elején beszippantott a könyv, annyira egyedi és remekül mutatja be egy lány és fiú szégyenlős, csetlős- botlós barátságának kialakulását.( plusz egy fő.) Remekül építkezett. Az, hogy a történet zöme hat tóparti nyarat ölel fel még fogyaszthatóbbá teszi a könyvet.
A jelenben a már felnőtt szereplők tíz év távlatából néznek vissza azokra a bizonyos nyarakra.
Itt jegyzem meg, hogy a tíz év az tíz év, és sajnos nagyon ritka, hogy egy gyerekkori szerelem ennyi idő múlva teljesedjen ki/be. Már csak azért is mert folyamatosan változunk, és ennyi idő távlatából minden megszépül.
Az első részét nagyon szerettem, élmény volt olvasni.
Aztán jöttek a klisék, a nagy titok – amit én jó érzékkel kitaláltam.
Számomra élesen elkülönül a könyv első, és második fele. Egyértelműen az első rész a kedvencem.
Én értem, hogy a felnőtté válás része az erotika és a szexualitás, de szerintem a könyv vége kicsit túl lett ezzel tűzdelve.
Ami a második felét illeti: Milyen érdekes, hogy amit könyvben elfogadunk, esetleg tetszik, remek fordulatnak vélünk az a való életben mennyire másként jön le.
Tegyük fel, hogy ez a szomszéddal esik meg. Rögtön hörr, meg Te jó ég!!!
Könyvben: Jaj ez nem is olyan gáz!
Pedig szerintem az...legalább én nem tudok ezzel azonosulni. Éppen ezért felemás élmény marad ez a könyv.
Minden esetre ebben a műfajban egyedinek számít, különlegesnek.
Értékelés:3,5 szerelmes nyári cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése