Nemrég egy kedves ismerősömről kiderült, hogy szokott (és elvileg tud) tenyérből jósolni. Első reakcióm az volt, hogy az orra alá dugtam a tenyerem.
- Mit látsz?? kérdeztem izgatottan.
- Ó! mondta. Jó sok választási lehetőséged volt az évek alatt.
-És??
- És választottál.
Vagyis magamnak, magunknak kell rá jönnünk a válaszokra. Még nem nagyon volt időm eltöprengeni a választásaimon, ez a könyv pedig újra előhozta bennem ezt.
Bevallom jó ideje elengedtem egyik régi, nagy kedvencem kezét. Egymás után írt Jodi olyan történeteket, amik nem kötöttek le. Teljesen véletlenül fordultam ismét felé.
És megint micsoda véletlen egybeesés, hogy immáron nem ez a első könyv mostanában ami a párhuzamos dimenziókkal foglalkozik, illetve azzal, hogy választásunk ellenére a sorsunk meg van írva, és így vagy úgy oda jutunk ahová kell.
Dawn története nemcsak erről szól, hanem Jodi újra valami újat és különlegeset is mutat nekünk. Az egyik a még számunkra ismeretlen halál dúla foglalkozás, a másik pedig az egyiptológia. Ezekből a különlegességekből mindig a legjavát, a legérdekesebb dolgokat kapjuk. Az olvasó pedig szivacsként issza ezeket.
Dawn eredetileg egyiptológusnak készült, ám kényszerűségből le kellett mondania az álmáról.
"Talán az élet egyedül a megbánásokról szól."
Aztán egy baleset kapcsán választhat, hogy visszatér a régi életébe, vagy újra régi szenvedélyének hódolhat. Kicsit könnyebbnek tűnik a döntés annak a fényében, hogy Dawn az egyik életében éppen mélyponton van.Viszont mindkét életében vannak számára fontos személyek, amikor választ az egyik életéből elveszíti szeretteit.
Remekül futott a párhuzamos szál. Logikus volt, és elképesztően izgalmas is. Eleinte nagyon kedveltem Dawn-t , de a történet végére kicsit haragudtam rá. Szerintem önző volt.
A jelen mindig is szürke lesz egy több évvel korábbi lángoláshoz képest. A varázslat megdermed, nem gondoljuk tovább. Az akkori emberek, érzések nem lettek kitéve semmilyen próbának, a boldogság legjavát kaptuk. Így eléggé kiegyenlítetlen a küzdelem a kopottnak tűnő szerelem mellett.
"Hiába törik össze a szívünk, a szemetet akkor is ki kell vinni."
Tulajdonképpen az olvasóra lett bízva, hogy olyan befejezést válasszon ami neki tetszik.
Olvasás közben is sokat forgattam a történetet magamban, sőt olvasás után is velünk marad a könyv.
Értékelés:
4,9 kiválasztott cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése