2019. június 29., szombat

Beth O' Leary: Az ágybérlő


Igazi nyári olvasmány. A leterhelt agyamnak felüdülés volt a negyven fokban (szerintem több is volt az) Olvastatta magát, rendkívül gyorsan haladtam vele.Szerelem, humor, kis izgalom, csillám póni- röviden a történet. Nekem már a borító is nagyon bejött, nincs túl lihegve, mégis vonzza a szemet.

Tiffy (nem olyan a név mint egy tüsszentés??:D) hajléktalan lesz. Sürgősen szüksége van egy albérletre, pénze azonban maximum egy szobára van. Leon-nak szüksége van a pénzre, amiből pénzt csinálhat csak egy ágy, amit kiadhat.
Mivel Leon éjjel dolgozik, Tiffy pedig nappal, felváltva használják az ágyat, így mindenki jól jár.

Szerettem a könyvben, hogy a szerző nem húzta a végtelenségig a- sosem találkoztak - részt. Sőt nagyon jól lett megoldva.
Ahogy lenni szokott mindkét fél kicsit problémás, féltékeny barátnő, őrült ex, és egy börtönbe zárt család tag.
Nekem kicsit túl kerek volt a történet- csupa önzetlen barát, tökéletes pasi, tökéletes lány, pont mindenki jókor van jó helyen, és mindenkinek menő foglalkozása van. Jobb lett volna kicsit több szeplővel a történet, de valamiért a szerző nagyon tökéleteset szeretett volna alkotni.
Az viszont kifejezetten tetszett, hogy Tiffy nem törékeny szőke szalmaszál, akit a szél is elfúj.

A komfort zónámon belül maradt minden rózsaszín izé, és humorban is bővelkedik ezért majdnem tökéletes volt.

Értékelés:
4 fényes nyári cseresznye az 5-ből!!!

2019. június 24., hétfő

Mindennek szezonja

Úgy tűnik az idei nyár az én számomra nem a pihenés, és főleg nem az olvasás szezonja. Van helyette munka, munka, esküvő, munka... rövid hétvége házimunkával, hosszú hétköznapok robottal,  hőséggel és/vagy esővel.
Úgy vettem észre igencsak megnövekedett a házasodási kedv... senkit sem rettent el a tény, hogy minden második házasság válással végződik.(???!!!)
Az utóbbi időben megszaporodtak az előszobai komódon az esküvői meghívók. A legutóbbi alkalom nekem azért marad emlékezetes mert egy szál klíma sem volt az esküvői helyszínen... így én annyira nem tudtam örülni a nagy napnak.
Az anyakönyv vezető pedig az találta mondani, hogy ; Úgy döntöttetek, hogy tudtok egymás nélkül élni.
Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik...
Aztán persze utólag ki lett pótolva a mondat a -nem - szócskával.


Apró lépésekkel bontom az olvasatlan könyvek sorát. Sajnos  most ott tartok, hogy SEMMIHEZ sincs kedvem.
Olyan nyári napról álmodom amikor tiszta lakásban, illatos ágyneműben ébredek. Nem kell sehová sem mennem. Tele a hűtő. És én csak fekszem, maximum a nap árnyékát  követem a gyönyörűen csillogó laminált parkettán. Álmodozom, lustán sóhajtva lapozom a könyvet, frissítő zuhanyt veszek, vakargatom a kutya fülét, és csak ki kell nyitnom a hűtőt, ha felkockázott!!! görögdinnyét szeretnék enni.
Ehelyett űzött vadként, a hőségtől kábán és izzadtan szelem át a minden napokat, akadok ki valamin percenként. Türelmetlenül pörgetem a teendők végálathatatlan sorát.
Itt sem szaporodnak a könyves bejegyzések, pedig van elolvasott!!! könyv, csak kedv és idő nincs megírni róla, hogy mit is gondoltam...már rég feledésbe merült  minden benyomás az olvasottakról:P

A születésnapom érdeklődés hiányában elmaradt. Megleptem volna magam az új Kate Morton könyvvel, de még az sem jelent meg!!! Bah!!! Előrendelésben van június eleje óta. Fogadok majd nyár végén jelenik meg, akkorra elfelejtem, és pénzem sem lesz, hogy kifizessem.
Talán névnapra is jó lesz, ugyanúgy fogok neki örülni.





2019. június 1., szombat

Két könyvről (gyorsan és röviden)

A sok eső mindent elmosott; utat és jókedvet egyaránt. Egyebek között azt az erőmet is, hogy bejegyzést írjak pedig mindkét könyv remek volt a maga nemében.

"Olyan hullámvasúton ülök, barátom amely csak fölfelé megy." 

Ez a kedvenc idézetem, a kedvenc fájdalmas és reménykedő YA kategóriában olvasott könyvből, és az sem változott, hogy az a bizonyos könyv A Csillagainkban a hiba. (Pedig 2013-ban olvastam!!!!)
Kis (????) időt kihagyva újra belevágtam egy hasonló regénybe ez pedig nem más mint Rachael Lippincott: Két lépés távolság.

Két fiatal, egy lány és egy fiú akik a gondtalan kamaszkor helyett kórházak és kezelések között kénytelenek létezni. Ahogy lenni szokott valami új és varázslatos költözik a nagyon is szűk keretek között létező mindennapjaikba. A szerelem semmire sem jó, de sok mindenre elég. Szerintem. És valahogy így vannak ezzel a szereplők is, mert az egymás iránt táplált érzések minden mást elnyomnak. A betegséget, a rettegést.

Mindig örülök az egyedi és találékony megoldásoknak a hasonló történetekben, így itt sem volt hiányérzetem, és nem találtam hasonlóságot sem más regényhez képest , ami hasonló műfajban íródott. Ez mindenképpen dicséretes.
Ebben a történetben is megtaláltam a kedvenc idézetem:

"Ezen a világon mindenki kölcsönkapott levegőt szív!"

A történet vége is egész jól el lett találva szerintem!

Négy cseresznyét kapott.


Christine Leuness: Cellába zárva: 

Ez egy nagyon kemény könyv, számomra legalábbis az volt, főleg ahogy tartottunk a végkifejlet felé.

Átlagos német család. Aztán ahogy Hitler hatalomra kerül, a család tizenéves fia a Hitlerjugend tagja lesz és nagyon tetszik neki. Agymosás és miegymás, megtörténik. A szülők összeszorított szájjal hallgatják Johannes baromságait, féltve az életüket nem mernek nyilatkozni. Finoman próbálják ugyan terelgetni fiúkat, de úgy tűnik hiába.
A szülők aztán egy zsidó kislányt bújtatnak fiuk tudta nélkül. A család összes tagja egymást figyeli árgus szemekkel, akárcsak a szomszédok...
A háború a családot sem kíméli, legyenek bármilyen derék hazafiak is.
Addig-addig sújtja őket egyre másra a tragédiák sora, mígnem Johaness egyedül találja magát a lakásban...persze nincs egyedül.

"- Milyen idős vagyok? - kérdezte egyszer minden előzmény nélkül, miközben áttetsző tükröződését vizsgálgatta az ablaküvegben."

Johannes élete el lett szúrva, mert ugye mi lett volna ha... Mi lett volna ha normális gyerekkor, tanulás várt volna rá, nem ez amiben felnőtt. Persze Elsa is teljesen más sorsot érdemelt. És mennyi ilyen embert hozott létre az a szörnyű időszak???

Egyetlen pici hiányérzetem maradt, ez pedig Elsa személye. Nagyon keveset tudunk meg róla, pedig lett volna idő, hely teljesen kibontani a személyiségét. Helyette annyit tudunk meg róla, hogy vannak szülei,vőlegénye, és retteg. És rab.

Majdnem megkapta az öt cseresznyét.