2019. augusztus 29., csütörtök

Jojo Moyes: Párizs szólóban

Nem szeretem a nyilinyali - értsd túl romantikus - történeteket, de elég sok élet szagú sztori kapott helyet ebben a könyvben.
A többi Moyes kötettel ellentétben ebben rövid, és jó pár frappáns történetet olvashatunk a szív viselt, és kevésbé viselt dolgairól.  Ellensúlyozva vannak a szőke herceges történeteket - ahol mindenki szépen beszél és türelmes. Ellentétben az élettel, ahol mindenki türelmetlen és káromkodik.

Kellemes kikapcsolódás volt, nem mellesleg most jöttem rá, hogy a novelláknak is van előnyük. Hiszen nincs elnyújtott végszó, vagy nehezen követhető cselekmény leírás. Novella esetében erre nincs lehetőség és idő.
Egy rövid utazás vagy szusszanás alatt keretbe foglalt terméket kapunk, és egy  egy fejezetnek gyorsan a  végére is járhatunk.

Igaz, hogy nem lehet annyira belemélyedni, és nem tudunk azonnal szimpatizálni szereplőkkel, mégis jólesett most ez a kötet. A szerző meglepett, hogy ilyen sokszínű.
Tizenegy történetet követhetünk végig.

Ja és szeretnék egy zöld, ananász mintás ruhát!

Értékelés:
4 ananászos cseresznye az 5-ből!!!

2019. augusztus 23., péntek

Két ifjú

Julie Buxbaum: Hogy folytassam?

Nem is az a kérdés, hogy folytassam, hanem, hogyan kezdjem el, ugyanis szegény könyvet nem most olvastam ám. Egészen pontosan két hónap telt el azóta.
Nem tudom miért kanyarodtam vissza az ifjúsági vonalhoz. Valószínűleg azért mert a lelki nyugalmam megőrzésében az is szerepet játszik, hogy próbálom nem csak az éppen megszerzett köteteket olvasni, hanem a régebbieket sem szeretném büntetni.

Már kezdem megszokni, hogy minden YA kötetben van egy fura srác, vagy egy fura lány.
David fura, Kit népszerű. Aztán a sors egymás közelébe sodorja őket. Kit jól kezeli David furcsaságait, David pedig reménykedik, hogy nem is annyira fura, és végre neki is lehet barátja.
Van egy pici rejtély, vagy ha úgy tetszik titok Kit életében. Azóta Kit másképp látja önmagát, és régi -népszerű -  barátai szinte taszítják.

Végig izgalmas volt, és azt hiszem ügyelt a szerző arra is, hogy a különcségek ne legyenek túlsúlyban.
Szerintem így egy ilyen szimpatikus történeten keresztül nagyon elfogadóak tudunk lenni. Kár, hogy az életben teljesen más azok sorsa akik kilógnak a sorból.

Négy erőteljes cseresznyét kapott tőlem, az ötből!!

John Green: Teknősök végtelen sora 

Érdekesség, hogy ez volt az első és utolsó olyan könyvem ami a nagy népszerűségnek örvendő, - és korán hamvába holt  -  Book a sloth Club meglepetés könyve voltA könyves dobozokra szakosodott "gyár" 2017 őszén dobta piacra az ötletét, de valamiért nem sokáig bírták...azért a tizenöt perc hírnév megvolt.


John megvett engem a Csillagainkban a hiba könyvével, és azóta is ezt keresem, azt a varázslatot újra és  újra. Mondjuk ez az én hibám, hiszen nem lehet egy szerző összes műve egyformán zseniális.

Ezen történet nagyon olvasmányos volt ugyan, de kicsit tele van a padlás a különc ifjakkal - itt a lány a különc Aza. Különböző, válogatott és  borzalmas gondolatoknak ad helyet nap mint nap a fejében. Így a valódi élete, a történések körülötte nehezen jutnak el hozzá.
Persze itt is van egy személyes tragédia.
A fiú Davis aki dúsgazdag, és akinek eltűnik az apja.
Ebből a nagyon különc párosból és helyzetből lesz egy kis kaland, aminek részévé válhatunk olvasás közben.

Nekem Aza barátnője vitte el a pálmát. Aza nekem túl sok volt.

Azt hiszem jó ideig végeztem a különc ifjakkal.

Értékelés:3 messzire menő cseresznye az 5-ből!!!


2019. augusztus 18., vasárnap

Ahogy én nyaralok

Úgy gondoltam, hogy a hosszú hétvége elé toldott egy hét szabadságom alatt el fogok olvasni vagy száááz könyvet - na jó, én már háromnak is örültem volna.
Sajnos nem így történt, és ez rendkívül módon frusztrál, mi több idegesít, dühít és szomorúvá tesz.

Nyilván tartás szerint jelenleg öt könyvet olvasok...igazából egyet. Kettőt elkezdtem, és félbe is hagytam - A titkos feleség; remek, csak nekem nem nyújtott újat a Romanovok életéről. Sosem zöldebb ; a fülszöveg messze felülmúlta magát a könyvet.


Viszont haladtam a felhalmozott újságokkal - igaz lapozgatás közben is azon dühöngtem, hogy nem haladok a könyveimmel. Bah!!!
Az igazat megvallva nem is tudom igazán mihez lenne hangulatom...vagyis most laza, nőcis sztorit olvasnék az értelmesebb vonalból.  Igaz a Teknősök végtelen sora egész jó, csak kár, hogy YA.

Voltam moziban és az új Tarantinó film egész jó.

Egyébként meg Rose elégedetlen!!! vagyis én...nem tudom miért, biztos a front, vagy a korom. Semmi sem jó, és szerdán meg már újra munka ,és aztán már meg ezért nem lesz időm olvasni. Ördögi kör.

Jó hír, hogy nem rendeltem könyvet! Hát nem nagyszerű??

A képen én szerepelek a kutyámmal - na ilyen ha én nyaralok:-)

2019. augusztus 14., szerda

Elin Hilderbrand: A tökéletes pár

A szerzőt folyamatosan szemmel tartom, mert főleg nyárra szeretem betárazni a könyveit.

2013-ban kezdődött a   A sziget   könyvével, aztán jöttek sorba a többiek; A pletyka, A pártaláló, Mezítláb , végezetül de nem utolsó sorban a Hajótöröttek -ami szintén szuper volt, csak azt nem értem miért nem írtam róla...A polcon pedig vár még az Amerikai paradicsom.

Most azt mondom, hogy ezidáig számomra ezen könyve volt a szerzőnek a legerősebb. Tele van fordulattal, meglepetésekkel, és nagyon sok árulással.

A helyszín mondhatni örök; Nantucket, most egy nagyszabású esküvőnek ad helyett. A gazdag és befolyásos Winbury család fia nősülni készül. Akárcsak anno a Titanic c. filmben az esemény emlékezetsnek ígérkezik, hiszen tömegével küldték szét a meghívókat, aki számít az ott lesz... Ám Celeste a menyasszony mintha valami furcsa révületben élne, alig örvendezik ami egy boldog menyasszony dolga.

Celeste anyjának, aki épp a rákkal vív ádáz harcot, éppen csak feltűnik lánya boldogtalansága, mikor az esküvő napja előtt Celeste barátnőjét holtan találják a tengerparton.

Elkezdődik a szálak felfejtése, ki, mikor és hol volt az ominózus éjszakán. A menyasszony tanújának halála dominóként hat az összes szereplőre, és hamarosan kiderül, hogy itt bizony senki sem az akinek látszik.

Utólag lehet mondani, hogy azért sejteni lehetett, hogy Hilderbrand mindenkire ráhúzza a vizes lepedőt, de olvasás közben csak egyik ámulatból a másikba estem.
Remekül volt összerakva, és az adagolás is grammra pontos volt, fenntartva egészen a történet végéig a feszültséget.
Nekem a végszó azért elég kicsit szólt. A sok csalás, ármány, és árulás után kicsit vérszegény lett a befejezés. Egész hajmeresztő spekulációkba hajszoltam magam, ehhez képest egyszerű lett a vége.

Értékelés:
4,9 ármány piros cseresznye az 5-ből!!!

2019. augusztus 13., kedd

Greer Hendricks - Sarah Pekkanen: ...És én téged el nem hagylak

Már nem is lehet nyomon követni a női thrillerek áradását, innen szép kihalászni a jókat.

Két okból döntöttem a könyv mellett; jó volt a fülszöveg és akcióban vettem.

Klasszikus szerelmi háromszögnek tűnik a történet. Az egyik oldalon adva van az elhagyott, magányos feleség. A másik oldalon a jóképű ex férj és annak hamvas, újdonsült kedvese.
A volt feleség lassan áll talpra, új élete sehogy sem tetszik neki. Rögeszmésen figyeli a távolból volt férjét.

"Az ő élete Richarddal most kezdődik. Az enyémnek - úgy tűnik - lassan vége."

Lassan bontakozik ki az olvasó előtt, hogy kiről is szól a könyv első fele, illetve kicsit zavarosnak tűnhet, de aztán minden helyére kerül.
Innen aztán felgyorsulnak az események. Amit korábban az ex feleség tett, jó ötletnek tűnt, de aztán rádöbben mit is művelt...

A szerző próbált többet belevinni a klisék halmazánál, ezért belegyúrt több múltbeli szálat is apró titkokkal, tragédiákkal, így még hangsúlyosabbak lettek a szereplők tettei.

Bár mindenkinek megvolt a maga oka a viselkedésére, én eléggé hajmeresztőnek gondolom, hogy egy -egy csalódás, régi sérelem egy életen át mozgató rugó legyen. Hogy erre építsek fel egy életet, hogy minden döntésemet ez határozza meg. Hogy sohasem az érzelmeim vezetnek, hanem racionálisan döntök minden helyzetben. Ilyen szerintem nincs.
Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk akkor azt lehet mondani, hogy egy remek thriller lett.


Kíváncsi lennék, hogy gyakorlatban hogyan néz ki, hogy két ember ír meg egy regényt. Na meg, hogy mennyit vitatkoztak egy -egy fejezetről.

Értékelés:
4 halványuló cseresznye az 5-ből!!!

2019. augusztus 11., vasárnap

Még egyszer

Nagyon ritka, hogy én egy könyvet  újra olvassak, és nem csak az időhiány miatt, és azért mert túl sok a jó könyv. Hanem azért is, mert azt gondolom nem tud annyira új és izgalmas lenni a második vagy sokadik nekifutás, hogy érdemes legyen "leragadni" egy könyvnél.

A Fény az ablak mögött kivétel ! -2013-ban jelent meg először a General Press gondozásában, idén pedig újra - És azért kivétel mert ennyi idő eltelte után meglátva a könyvet - még ha új ruhát is kapott - azonnal megrohantak a kellemes érzések, a történet egy - egy mozzanata. Ebből már tudtam, hogy ezt újra fogom olvasni!

Akárcsak korábban, most is magával ragadott  a két idősíkon futó történet, amiben minden szerepel ami egy remek regényhez kell; kastély, szerelem, titok a múltból, háború.

A szerző olyan remekül fésülte össze a jelent és a múltat, hogy szinte levegőhöz sem jutottam olvasás közben.  A szereplők elevenek, a cselekmény izgalmas és sodró lendületű, nincs idő unatkozni, sóhajtozni. Hajtani kell a lapokat, mert tudni akarjuk minden kérdésre és titokra  a választ.



Bár nagyon szép, kellemes színvilágú lett az új borító, nekem a szívem csücske az első kiadás ruhája marad. 

Értékelés:
5 újra érő cseresznye az 5-ből!!!