2019. augusztus 29., csütörtök

Jojo Moyes: Párizs szólóban

Nem szeretem a nyilinyali - értsd túl romantikus - történeteket, de elég sok élet szagú sztori kapott helyet ebben a könyvben.
A többi Moyes kötettel ellentétben ebben rövid, és jó pár frappáns történetet olvashatunk a szív viselt, és kevésbé viselt dolgairól.  Ellensúlyozva vannak a szőke herceges történeteket - ahol mindenki szépen beszél és türelmes. Ellentétben az élettel, ahol mindenki türelmetlen és káromkodik.

Kellemes kikapcsolódás volt, nem mellesleg most jöttem rá, hogy a novelláknak is van előnyük. Hiszen nincs elnyújtott végszó, vagy nehezen követhető cselekmény leírás. Novella esetében erre nincs lehetőség és idő.
Egy rövid utazás vagy szusszanás alatt keretbe foglalt terméket kapunk, és egy  egy fejezetnek gyorsan a  végére is járhatunk.

Igaz, hogy nem lehet annyira belemélyedni, és nem tudunk azonnal szimpatizálni szereplőkkel, mégis jólesett most ez a kötet. A szerző meglepett, hogy ilyen sokszínű.
Tizenegy történetet követhetünk végig.

Ja és szeretnék egy zöld, ananász mintás ruhát!

Értékelés:
4 ananászos cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése