Dolly Alderton: Szellemek

 Legújabb és legkedvesebb szerzőm Dolly Alderton (És olyan hangzása van a nevének, mint egy hatvanas évekbeli színésznőnek.:-) ). Korábban a Könyvmolyképző kiadónál megjelent könyve után biztosan tudtam, hogy megfigyelés alá kerül a szerző.

A 21. század kiadó lepett meg minket a következő könyvével. Kellemes pasztell színű borító, igényes keményfedeles kiadás, remek történet.

Az ilyen jellegű könyvektől megszoktuk, hogy van benne egy kis dráma, kísértő múlt satöbbi, de azért végig kíséri a rózsaszín máz, a boldog befejezésről nem beszélve.

A szerző a realitások talaján maradt, ezért is ennyire jó ez a könyve. A környezetemben nagyon sok harmincas, negyvenes ember él egyedül. Bármelyikükről szólhatna ez a könyv. 

               "De a magány, amely valaha szomorúvá tett, mostanában ijesztővé kezdett válni."

Ki tudja mióta tart ez az átok, ami annyi embert érint. Dolgoznak, ismerkednek, látszólag remek életük van próbálkoznak..aztán semmi. Ideig óráig megmarkolják a boldogságot, hogy aztán újra egyedül legyenek. Bulikba járnak, társkereső alkalmazásokat bűvölnek nap mint nap. Mindhiába.

Nina körül zajlik az élet, csak valahogy az Ő élete nem halad. Nemcsak a magánnyal kell szembenéznie, de azzal is, hogy addig kősziklaként mellette álló édesapja egy megtört, feledékeny öregúr lett, ráadásul a tizenhét évvel fiatalabb felesége mintha nem akarná tudomásul venni, hogy megöregedtek.

Nina egyedül él apró, de végre saját kis lakásában, a munkája a hobbija is egyben. Vannak barátai, de hiányzik mellőle valaki. Aki a társa lehetne jóban rosszban, akihez ébredéskor oda lehetne bújni, aki segít ha szúnyoghálót kell szerelni, és ott van ha moziba készül.

Olyan nagy a világ ha egyedül él benne az ember. Ijesztően élesen érzékelteti a szerző az elmagányosodást mint problémát. A sikertelen párkeresést, az újabb és újabb kudarcokat. Ugyanakkor bájos és kellően humoros is. 

"A harmincvalahány évesek partiján a szingli nő ugyanolyan szórakoztatási kaliberrel bír, mint egy emlékzenekar."

Imádom a szerző stílusát, a fiatalos lendületét, azt, hogy ilyen jól látja ezt a korosztályt, és annak minden problémáját.

Értékelés: Maximális, kapitális 5 cseresznye az 5-ből!!!

Jodi Picoult: Bár itt lennél

 Jodi Picoult régi kedves barátnőm. A nagy "könyv zabálós" korszakom anno vele kezdődött. Akkor már jó pár magyarul megjelent könyvét lehetett olvasni, én pedig fejjel ugrottam az élvezetekbe.

Aztán hosszabb szünetet tartottam, ez a könyve pedig újra a szerzőre irányította a figyelmem.

Tökéletes lett a fülszöveg, nagyon keveset árult el, így igazán nagyot szólt a történet.

A szerző mai történetet írt, nem várva évekig, hogy majd írunk valamikor covidról, újra rá csodálkozva mibe is keveredtünk. A járvány  hatásáról egy átlagos pár életében.

Diana és Finn tökéletes pár, mindkettőjük munkája egyben a szenvedélyük is. Finn rezidens orvos, Diana műtárgyakkal foglalkozik - itt jegyzem meg, hogy Diana munkája kapcsán azt hiszem volt egy momentum ami nagyon hasonlít egy híres pár történetére. A hasonlóság csúnya  szóval élve ordító volt szerintem. 

A könyv rávilágít arra, hogy mennyi minden befolyásolja az életünket a döntéseinket anélkül , hogy ennek tudatában lennék. Azt hisszük, hogy ami körülöttünk történik annak nincs közvetlen hatása ránk, befolyásolni tudjuk, kézben tartjuk a dolgokat. Nagyobbat nem is tévedhetnénk. Diana egy szigeten kénytelen szembenézni a magánnyal, Finn hiányával. Míg Finn mint rezidens orvos gyógyít. A szigeten történtek, és az az utáni történések teljesen felborítják Diana életet. Finn pedig mintegy mellékszereplő, a háttérből asszisztál.

Kik vagyunk mi egyedül, és kik ha párunk van? Valóban  olyan döntéseket hozunk egyedül mint amikor valaki mellettünk van? 

Ahogy lenni szokott, a szerző most is nagyon alapos volt. Mind a járvány, mind az egzotikus sziget tökéletes aprólékossággal lett bemutatva. Azt gondolom a csavar vagy tetszeni fog az olvasónak vagy nem...nekem tetszett, még akkor is ha igazi lezárás nem volt.

Kicsit vissza köszön a Két út könyve története ebben a könyvben is. A kérdés, hogy mi minden lehetséges nagyon piszkálhatja a a szerző fantáziáját, hogy már a második történetet építi így fel.

Értékelés:4,5 lakatlan cseresznye az 5-ből!!!