Egy kisváros, szerelem, háború, remek karakterek. Ezek adják a regény fő vázát.
Vannak dolgok amikbe bele lehetne kötni, így például a regény hangulata olyan mintha a hatvanas években játszódna, a szereplők nem használnak mobilt, internetet, pedig sok esemény kapcsán ezeknek lett volna létjogosultsága. Nekem olyan érzésem volt mintha a Hanna Lake lakói kicsit megrekedtek volna valahol és nem volt fejlődés.
A regényben szereplők egyébként a nyolcvanas évek végén születtek, és az öt barát az iraki háborúban vett részt.
"Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé."
Fern Taylor nem is emlékszik olyan időre mikor nem volt szerelmes Ambrose Young személyébe.
A tökéletes fiú elérhetetlen a lány számára. Egészen addig mígnem a tökéletes szépségű és életű fiú mindent elveszít.
Fern még ekkor sem hiszi el, hogy a fiúnak rá lehet szüksége. De semmi sem tántorítja el a lányt attól hogy, tovább epekedjen a fiú után.
Végre nem egy elcsépelt szerelmes történetet kaptam. A két szereplő a saját kis világát szeretné úgy alakítani, hogy valakihez tökéletesen passzoljon, mindezt úgy, hogy végig önmaga maradhat. Szerettem, hogy túlzásoktól mentes volt a regény és reálisan ábrázolta a szereplőket és a fiatalok szerelmét. Bár a két fiatal közeledése elég nagy időt ölel fel mégsem tűnt időhúzásnak.
Jó üzenete van a történetnek a mai világ túlzó külsőségei mellett gyakran elsikkad a tartalom, legyen szó az élet bármely területéről.
Fern és Ambrose mellett a harmadik kedvenc szereplőm Bailey Sheen, Fern unokatestvére aki stílusával és humorával igazi színt vitt a történetbe.
Mindent összevetve egy normális romantikus regényt kaptam, én ilyesmiket keresek ha romantikus irodalomra vágyom.
Értékelés:
4,9 arctalan cseresznye az 5-ből!!!
