JÖN ! Dávid Eszter: Suathis fonala

Vajon valóban képesek vagyunk a saját történetünket szőni? Vagy mások irányítják a szálakat? Suathis eltűnt apja nyomába ered. Hosszú útja során nemcsak az őt üldöző neveldekkel, hanem a lelkét megbéklyózó titokzatos erőkkel is meg kell küzdenie. Kalandos és veszélyes utazása közben feltárul előtte apja eltitkolt múltja, és a világát átszövő mágia megismerése során saját magával kapcsolatban is megdöbbentő felfedezést tesz. A hirtelen elhatározásból induló, egyszemélyes megmentőakció az egész birodalomra kihatással lévő mozgalommá dagad. Sikerül Suathisnak megmentenie az apját? Kibogozódnak-e a múlt titkai? Mi az a sulenev? És kiderül- e végül, mire valók a kenderek? Vesd bele magad a kalandba, és tarts Suathisszal veszedelmekkel teli útján, hogy megtudd, hogyan alakul az Ülchai titokzatos tájain keresztülvágó lány és az egész Ülchai birodalom sorsa! Mindig nagy öröm ha tehetséges honfitársak írnak könyvet, így örülök, hogy a szerző megtisztelt a bizalmával és beharangozhatom a könyvét:-) A megjelenés várhatóan június eleje. Jó olvasást, jó felfedezést hozzá.

Még tavaly, már idén

 Úgy ahogy az olvasás, lassan már az írás is megy.. Az olvasással lényegesen lassabban haladok, hogy jó pár könyvet félbehagytam mert vagy túl szomorú volt, vagy túl bonyolult az én leterhelt agyamnak.

Régi jó megfigyelés, hogy semmi sem változik, mégis minden... 

Főként a lazább, csajos regények tudtak lekötni az utóbbi időben. Egy kis probléma, egy kis szerelem.

-Carla Buckley: Perzselő titkok

-Alessandra Torre: A Szellemíró

- Matthew Norman: Nyerő Páros

- Catherine Isaac: Te, Én, Minden

-Dolly Alderton: Minden,  amit tudok a szerelemről

- Emily Henry: Strandkönyv

Dolly Alderton kellemes meglepetés volt. Az önéletrajti ihletésű könyvben bepillantást nyerhetünk Dolly fiatalkori éveibe. Olvasás közben bőven vonhatunk párhuzamot a saját, és Dolly élete, vívódásai között. 

És jó hír, (legalábbis nekem)-, hogy hamarosan újabb könyvet olvashatunk magyarul, Szellemek címmel.

Nyerő Páros: Az alapötlet remek lett, a mai kapcsolatok rákfenéje az unalom, a gyereknevelés macerája- amire nincs más megoldás mint a régi jól bevált trükk, a megcsalás. De mi van ha szabad a csók, és előre szólunk ha félrelépünk? Sajnos a kivitelezés elnagyolt lett és vérszegény. Hiányzott belőle az a mélység amit a téma kívánt volna.

Strandkönyv: Kellően csajos volt és vicces, de azért a harmincas éveikben már kellő múlttal rendelkező  szereplők adtak némi fejtörést, hogy legyen min aggódni. Mindenképpen ajánlom!! 

Te, Én, Minden: Az elvált szülőkkel megspékelt nyaralás, ahol természetesen felbukkannak a barátnők , és a régi ellentétek a volt házastársak között. Tetszett!! Nagyon reális, és mai.

A Szellemíró: Igazán izgalmas thriller, ahol az apró mozaik darabok szép lassan kerülnek a helyükre.

Perzselő titkok: A szerző előző könyve is remek thriller féleség volt, ez sem maradt el nagyon mögötte. Család, titkok, ellentétek, gyereknevelés.

Empátia 1.0

 A gyász nem különbözik az élet más területétől, abban az értelemben, hogy mindenkinek megvan a véleménye arról hogyan is kell!!! gyászolnod. Burkoltan vagy nyíltan, de az emberek zöme tudtodra adja mit csinálsz rosszul, és kevésbé jól. Nyugi, olyan nincs, hogy valamit jól csinálsz!

Sokszor, sokan hangoztatják, hogy nem vagyunk egyformák, mégis van olyan szelete az életnek ahol igenis az egyformaság az üdvözítő.

Viselj feketét, legyél kellőképpen szomorú, beesett arcú, hamuszürke...dolgozni dolgozhatsz, de nehogy kicsit is jól érezd magad, mert akkor már rosszul csinálod. És miért? Mert úgy illik!! Meg úgy szokták!!

Az utóbbi időben pár ember kéretlenül is elmondta a véleményét...

- Ahhoz képest, hogy mi történt jól nézel ki.

- Fogytál...de jól áll...

- Mennyit fogytál? 

- Ha egészség van, más nem számít.

- Jól nézel ki...tényleg...

- Van olyan aki három évig gyászolt...

- Jól elvagy, ugye???

Nem hordok feketét, és már mosolyogni is szoktam, sőt minap kirándulni voltam az egyik barátnőmmel, aki azon kevesek egyike aki azt mondta: Jogod van úgy gyászolni ahogy neked jó!!!

De volt olyan is aki azt mondta, Ne temesd el magad. Még mindig jársz a temetőbe? 

A gyász is olyan mint minden más tragédia, csak az tudja, hogy valójában mit érzel aki átélte azt amit te.

Úgyhogy ne ítélkezzünk, ne mondjuk meg a véleményünket, ne kíváncsiskodjunk. Ha csak hülyeséget tudunk mondani, inkább hallgassunk. Vagy kérdezzük meg, hogy tudunk e valamiben segíteni??? Mondjuk felfúrni a karnist, vagy a postaládát!! Vagy elvinni bevásárolni! Vagy csak hallgatni!!

Egy másik nagyon kedves barátnőmhöz szoktam fordulni ha elcsúszom a nagy fegyelmezettségben...mert Ő pontosan tudja, hogy milyen ez. Mint egy hullámvasút. Az egyik nap úgy érzed, hogy menni fog neked, megfogtad az élet csücskét. Következő reggel meg lesújt a tudat, hogy akit szerettél már nincs, soha többet nem láthatod. Hát, hogy lehetne így élni?? 

Amikor néha már mersz örülni egy szép virágnak azonnal lesújt a fájdalom, hogy a szeretted már soha többet nem tud rácsodálkozni semmire.

A pszichológus azt mondta, hogy rosszul csinálom, mert távol tartom magamtól a gyászt! Hát persze! Hogyan máshogy lehetne ezt elviselni?

Néha úgy érzem a párom nem is létezett, csak én képzeltem...

A barátaimnak ezer köszönet!

 

A zongorista

 A filmet láttam, és már régóta terveztem elolvasni is. Most már kötelező lesz. Ilyen gyönyörű borítóval nem kérdés, hogy kell nekem.

Úgy...

                                                      Kormányos Sándor: Úgy viszlek...

 

 

 

                                               Nem vagy sehol, csak szívem mélyén érzem,

                                               hogy lüktet a csend s a halkuló világ

                                              úgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőn

                                              a levele után rezzenő faág.

 

                                              Nem vagy sehol, csak konok némaságom

                                              őriz, mint álmot, mint elvesztett csodát,

                                              s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe,

                                              úgy viszlek magammal emlékként tovább.

 

 

 

Faragott jelek a sírokon

                                   

Mikor?

 Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék.

/Radnóti Miklós/ 

 

Még mindig...

"...annyi a könnyem, hogy életem végéig ihatnám." Írta Consuelo de Saint- Exupéry a férjének, de akár én is írhattam volna.

 "Az éjjeliszekrényemen kis rózsaszál hervadozik. Egyre csak várom magát." Bár az éjjeliszekrényemen nem hervadozik semmi- csak mellette én - a szöveg második része teljesen jogos rám nézve. Igaz én azt várom, hogy múljon már el. Elfáradtam.

 
 

Szomorú

 

..

                                                  

"Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár."

/Radnóti Miklós/

Komfortos mennyország

 Ez az idő is eljött, hogy napi szinten temetőbe járok...mert jó ott, mert ott kell lennem...visznek a lábaim, sóhajtva lépek be a kapun. Szorongatom a tulipánt, rózsát...mikor melyikre esik a választásom...viszem a kis cetlit, amire legtöbbször Radnóti Miklós sorait írom előző este. Simogatom a márványlapot, mintha lenne értelme...sírok mintha visszahozná bármennyi elhullajtott könny.

 

Senki sem kérdezi mit keresek ott, miért sírok, miért bolyongok a sírok között. 

"Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél."

/Radnóti Miklós/ 

 

 

Vigasztalás

 

Amikor az embernek nincs elég köve...

 

 

 

 

Olyan érdekesen működik az ember, minden nap más miatt sírok- Hogy nem tudtam megmenteni (irracionális gondolat), hogy az orvosok nem tudták megmenteni  (biztos mindent megtettek???) , haragszom amiért nem vigyázott jobban magára, siratom azokat az éveket amiket már sosem  tölthetünk együtt, siratom azokat az éveket amik ugyan voltak, de most már csak emlékek.

 

És persze sajnálom magam, hogy egyedül vagyok az egészre, a világ ellen. A boltost, aki át akar verni a visszajáróval nem érdekli, hogy gyászolsz. A hivatalokban ügyintézve a kutya sem kíméletes veled, ha a buszon sírva fakadok nekem kellemetlen.

Mindenki elvárja, hogy normális legyél, kezeld felnőtt módon a veszteséget. Intézd el gyorsan, és hatékonyan mindent, mert ilyen az élet csinálni kell.

 

Legszívesebben sikítoznék egész nap, de hát az már milyen lenne viselkedni kell. Jelenleg mindenkire haragszom...

 

A Gyász

 A gyász olyan mint egy hatalmas adag méreg. Ha az egész mérget magadba tolod tuti te is belehalsz. Ezért kell a gyászból mindennap törni egy darabot...így talán életben maradsz.

Az ember a saját helyzete kapcsán tudja csak hitelesen átadni mi is történik, zajlik amikor ekkora veszteség ér valakit. A Tudom mit érzel- csak akkor hasznos mondat, ha valóban átéltük.

Az emberek elképesztően tapintatlanok!!!! Sokan szeretnék kivenni a részüket valamiből ami nem is igazán érinti őket. Rejtély miért. Hirtelen mindenki kedvelte, szerette, jobban ismerte mint te.

NEM segít:

- Még olyan fiatal volt.

- Mi lesz most veletek?

- Hogy viseled?

- Dolgozol, vagy otthon vagy?

- Milyen szép pár voltatok.

- Ki gondolta volna!

- Mindig a jók mennek el.

És azok a kérdések, amik minden egyes mozzanatra kíváncsiak, még arra is, hány ágyas kórteremben volt... 

 

Olvasok egy könyvet a gyászfeldolgozásról, ami remekül rávilágít arra, hogy mennyire nincs semmilyen útmutató vagy általános ismeret arra, hogy segítsünk egy gyászolót. Mi az ami segíthet, valódi támogatást jelent, és mi az ami csak ront a helyzeten.

Én most nem gondolom/ érzem, hogy az idő segítene. Az, hogy valaki aki a fél életeden keresztül melletted volt, és most köddé vált, szerintem minden nap velem fog maradni. Egy nyomasztó érzés, egy fekete felhő ami körülvesz, az érzés, mintha víz alatt lennél. Körülötted mindenki éli tovább az életét, csak veled /benned szakadt meg valami. Újra részt kell venni az életben, bármennyire is tiltakozol..enni kell...menni kell...dolgozni kell. És azt látod ezt mindenki meg tudja csinálni, csak éppen te nem.

Gondolhatunk bármit, hihetünk bármiben a tényeken nem változtat semmit. Kicsúszott a kezeim közül az életünk, az ő élete...Volt. Nincs. Többet nem lép be az ajtón, nem érintheted meg. Senki sincs akivel megosztod a napi gondot, apró viccet...az életed. Egyedül kell magad életben tartani, értelmet találni abban, hogy itt maradtál. De nincs ennél nehezebb, mikor minden egyes percben, az kavarog benned, hogy te ezt nem akarod csinálni.

Bátran félni

     

 

 

 

           Légy bátor, ha nagy bajba kerülsz az életben, és türelmes ha kicsibe. Isten ébren van.

 

 

 

 

          

Egyszer volt...

 Amikor először mondta a párom, hogy nem érzi jól magát, biztos voltam benne, hogy simán túl leszünk a dolgon pár nap alatt. Egészségügyi dolgozóként magabiztosan fertőtlenítettem, hordtuk a maszkot, kizárólag dolgozni jártunk és kerültünk mindenkit...sok folyadék, vitaminok, pihenés...

Március elején aztán elindult valami, amiről nem gondoltam, hogy örökre megváltoztatja az életem, és huszonhat közös évet úgy töröl ki, mintha soha nem lett volna.

Amikor a telefonom névjegye közé bekerült az intenzív osztály sosem érzett rettegés lett úrrá rajtam. Huszonnégy óránként egy telefon...amit lehet fel sem vettek három és fél órán át...vagy éppen folyamatosan foglalt...vagy felveszik és beleszólnak: Újraélesztünk...és a vonalhang...

Fogadkozás, alkudozás, ima...mindent megígérünk ha visszatérhetünk a szürke hétköznapokhoz. Jó hír nincs...légcsővérzés, keringés támogatás...fáradt orvosok hangja, hogy mindent megtesznek.

Pánik, félelem..bolyongás a lakásban, sírógörcs a szeretett személy kabátja, slusszkulcsa láttán. A közös élet apró momentumai, tárgyai felnagyítódnak. Kicsúszik a lábam alól a talaj, képtelenség élni a mindennapokat.

De ki kell vinni a szemetet, a kutya éhes, elfogyott a tej...a táppénzes papír miatt keresni kell az orvost. Közben elindul az online térben is a hír...te pedig legyél készséges, tájékoztass olyat is aki épp csak látásból ismerős...

Össze kell kaparni minden önfegyelmet, bemenni és kérni azt aki már nincs is ott, hogy tartson ki..., nézni az ismerős vonásokat és várni valami jelet, hogy veled van még. Fáradt orvos türelmesen magyaráz, arcán a teljes reménytelenség. Könyörögni szeretnék, hogy mentsék meg, de szóhoz sem jutok.

Sokadik álmatlan éjszaka, hajnali telefon...Te pedig nem hiszed el, hogy nem tudták megmenteni.

De nincs vége, még csak most kezdődik...papírok, ügyintézés...találkozás az orvossal, aki sírva  mondja ki, hogy Őszinte részvéte... 

Sohasem lesz vége...sohasem múlik el. 

Kezedben a telefonja, holmija egy zsákban...

És csak most kezdődik...amit te nem is akarsz.

Vasárnapi hangulat

 Erről álmodozom, és kell nekem ilyen tapéta! Csoda szép!!! Közben meg úgy elfáradtam, hogy csak tervezem az olvasást. A bambulás valahogy pihentet.

Tegnap döbbentem rá, hogy a háztartásnak nevezett káosz, ami minden egyes nyavalyás tennivaló gyűjtőneve sosem ér véget. Naivan azt hittem, hogy tegnap mindent(?) megcsináltam. Erre mi derül ki?? Hogy a porszívó tartálya  nincs kiürítve, a pizsama nadrágom még mindig nincs megvarrva, és találtam még egy adag szennyest. Ne mááár!!!

 

 

Egy kupac vigasz

 Igen tudom fejjel lefelé van az összes cím, de akkor is az enyém!!! Impulzus vásárlás volt, a Könyvtündér webáruházban akció van, csak ez a mentségem. Még a hülyének is megéri, hát még nekem! 

Bírom!!!

 Bírom...igaz már lassan nyakló nélkül kell szednem a magnéziumot, hogy valóban bírjam.

Költői kérdés: Miért jó valakinek ha gonosz????? Miért élvezi valaki ha a hatalmával visszaélve másokat bánthat???

Új év, új könyvek

 Durván kezdtem az újévet, ugyanis ebben a hónapban kilenc könyvet vásároltam. Micsoda öröm, hogy már csak a holnapi napot kell kibírni rendelés nélkül...

Mondjuk ezek közül már másfél el van olvasva:-)

Persze az új szerzemények nem akadályoznak meg abban, hogy a megjelenés előtti könyvek után kutakodjam. Csak a kiskutyámra való tekintettel nem sikoltottam fel, amikor a 21.század kiadó oldalán az idei tervek között megpillantottam Sue Monk Kidd nevét. A vágyak könyve remélem gyorsan megjelenik.

A kívánságlistámon 275 könyvet pakoltam fel...azt hiszem át kell majd válogatnom.

Egyébként három könyvet is olvasok egyszerre...mert mindegyik olyan jó. Főleg Lori Gottlieb könyvének örültem legjobban. Olyan jól tudunk együtt analizálni. Már ha van időm...mert ugye ki az a hülye aki azért vesz ki egy szabadnapot, hogy takarítson??? Megmondom, én! Ugye mekkora ökör vagyok??

Igazán hasznosan töltöttem a pihenésre szánt időmet. Csak éppen pihenni és olvasni nem tudtam.

Remélem mindenki másnak több esze van. Vagy tisztább lakása...