A gyász olyan mint egy hatalmas adag méreg. Ha az egész mérget magadba tolod tuti te is belehalsz. Ezért kell a gyászból mindennap törni egy darabot...így talán életben maradsz.
Az ember a saját helyzete kapcsán tudja csak hitelesen átadni mi is történik, zajlik amikor ekkora veszteség ér valakit. A Tudom mit érzel- csak akkor hasznos mondat, ha valóban átéltük.
Az emberek elképesztően tapintatlanok!!!! Sokan szeretnék kivenni a részüket valamiből ami nem is igazán érinti őket. Rejtély miért. Hirtelen mindenki kedvelte, szerette, jobban ismerte mint te.
NEM segít:
- Még olyan fiatal volt.
- Mi lesz most veletek?
- Hogy viseled?
- Dolgozol, vagy otthon vagy?
- Milyen szép pár voltatok.
- Ki gondolta volna!
- Mindig a jók mennek el.
És azok a kérdések, amik minden egyes mozzanatra kíváncsiak, még arra is, hány ágyas kórteremben volt...
Olvasok egy könyvet a gyászfeldolgozásról, ami remekül rávilágít arra, hogy mennyire nincs semmilyen útmutató vagy általános ismeret arra, hogy segítsünk egy gyászolót. Mi az ami segíthet, valódi támogatást jelent, és mi az ami csak ront a helyzeten.
Én most nem gondolom/ érzem, hogy az idő segítene. Az, hogy valaki aki a fél életeden keresztül melletted volt, és most köddé vált, szerintem minden nap velem fog maradni. Egy nyomasztó érzés, egy fekete felhő ami körülvesz, az érzés, mintha víz alatt lennél. Körülötted mindenki éli tovább az életét, csak veled /benned szakadt meg valami. Újra részt kell venni az életben, bármennyire is tiltakozol..enni kell...menni kell...dolgozni kell. És azt látod ezt mindenki meg tudja csinálni, csak éppen te nem.
Gondolhatunk bármit, hihetünk bármiben a tényeken nem változtat semmit. Kicsúszott a kezeim közül az életünk, az ő élete...Volt. Nincs. Többet nem lép be az ajtón, nem érintheted meg. Senki sincs akivel megosztod a napi gondot, apró viccet...az életed. Egyedül kell magad életben tartani, értelmet találni abban, hogy itt maradtál. De nincs ennél nehezebb, mikor minden egyes percben, az kavarog benned, hogy te ezt nem akarod csinálni.
Ez természetes dolog hogy fáj és még nem tudsz rajta túllépni. Nem kell siettetni, időt kell hagyni a gyászra, meg kell élni a fájdalmat, ne tartsd magadban. Írd le amit érzel vezess naplót, sírd ki magad és kérj segítséget a rokonaidtól, testvéredtől, barátnődtől, hogy most törődésre vágysz mert magányos vagy. Gyásznak vannak fokozatai, most az elején vagy amikor szomorú vagy, aztán jön a düh és harag, majd a beletörődés megnyugvás.
VálaszTörlésPróbálj meg mindennap találni egy pozitív dolgot pár perces boldogságot, veszel magadnak egy csokor tavaszi virágot, vagy a kedvenc csokidat, sütidet, elsétálsz egy parkba, figyeld a madárkákat, méhecskét katicabogarat.
Kezdj el valami hobbit, gondold át mi érdekelne.
Nekem a legjobban az segített, hogy mellettem voltak a rokonaim, legjobb barátaim, éreztették velem hogy fontos vagyok nekik, hogy szeretnek, miattuk érdemes élni és még annyi mindent szeretnék csinálni, mennyi könyv van még amit el kell olvasnom :-)
Nagy nagy ölelés!
Drága Csipike!
VálaszTörlésKöszönöm szépen soraidat.
Igen dolgozom rajta, nagyon sok barát vesz körül, tudom, hogy majd egyszer jobb lesz...valamikor.