Lisa See: Tealevelek szárnyán

 

"Különben is mi az igazi? Nem az, amiben éppen benne vagyunk?"

A szerzőtől olvasott első könyvre a mai napig emlékszem (Hóvirág és a titkos legyező) pedig nem most volt, pontosan 2006!!! Ilyenkor rettentő büszke vagyok magamra, hogy milyen régóta kísérnek a könyvek a mindennapokban, és mennyi olyan könyv, illetve szerző bukkan fel újra és újra akitől olvastam, akinek valamennyire ismerem a munkásságát.

Ezzel a könyvvel együtt összesen öt, magyarul megjelent könyve van szerzőnek, és én egy kivételével mindet olvastam. Lisa See olyan író akihez biztos kézzel nyúlok mert tudom nem okoz majd csalódást.

1988. ( Én ekkor 11 éves voltam) Kína egy eldugott hegyi törzsénél él Li-yan - áram, folyóvíz, és minden számunkra természetes vívmány nélkül. Családjából egyedüliként tanulni szeretne. 

Az ősi hiedelmekkel, babonákkal teli törzsi életből kitörni készülő lány gyakran vívódik önmagával, hiszen a családja a hagyományok mélyen élnek benne, ugyanakkor teljesebb életre vágyik...

2016 -ig hömpölyög Li -yan története amely tele van fordulatokkal, izgalmakkal. Néha el sem akartam hinni, hogy az éhező, magára hagyott fiatal lány, akkor élte kamasz éveit amikor én. A számtalan babona, hagyomány, gyógymód, elvárás sokkal maradibb, és kegyetlenebb ahhoz képest, hogy bőven a nyolcvanas években járunk.

A könyv címéhez híven a tea is nagy szerepet kap a történetben, érzékletesen, izgalmasan tálalva ezt az életformát, amely nehéz fizikai munka, és komoly tudást igényel. Ez a gyönyörű mesterség elkísér minket a történet teljes egészén.

    "A tea segít, hogy lelassuljunk, és magunk mögött hagyjuk a modern világ minden nyomását."

Egy óriási kört leírva térünk vissza oda ahonnan elindultunk, vagyis a hegyekbe a teafákhoz. Generációk találkoznak, politika, utazás, születésszabályozás, egyéni döntések, szerencse, és rengeteg munka, és persze szerelem - ez Li -yan lebilincselő története.

Utólag visszatekintve a könyv eleje kicsit elnyújtottnak tűnik,-  ez a leghosszabb etap- , a többi rész, ahol már nemcsak Li -yan sorsát követhetjük nyomon kevesebb teret kap, nagyobb léptékkel haladunk. Ez kicsit zavart.

Rendkívül olvasmányos volt, jó volt újra a szerzőtől olvasni. A könyv olvasása után már teljesen másképp nézek egy csésze teára.

Értékelés:

4,9 teafán termő cseresznye az 5-ből!!!

Emma Cline: A vendég

A szerzőnek magyarul eddig két könyve jelent meg, az első : A lányok valahogy elkerülte a figyelmem. Ezen könyve érdekes volt, és bár "nem történik semmi" mégsem tudtam letenni addig, amíg ki nem derül, hogyan evickél át a hazudós, nagyratörő Alex a saját maga állította akadályokon.

Alex karaktere egyszerre összetett és végtelenül egyszerű, hiszen semmilye sincs, és természetesen mindenre vágyik ami - nem csak - társadalmi helyzetéből fakadóan nem jár neki. A lánynak eszébe sem jut, hogy egy kis munkával, szorgalommal elérhetné az áhított anyagi biztonságot. Világ életében a (szerinte), könnyebbik utat választotta, kihasználta a férfiakat. A fiatal lány azt gondolja, hogy könnyen szerzett, és igencsak labilis jóllétért nem kell adnia semmit.

Alex  eddigi életében  minden férfi apró megálló volt, az aktuális "gazdi" aki enni, inni ad neki, le véve az önfenntartás gondját a válláról. A gazdag Simon mellett úgy érzi megfogta az isten lábát. Jómódban él, átlagon felüli luxusban. Egyetlen gondja, hogy konzerválja fiatal éveit, illetve fenntartsa a látszatot, hogy nincsenek érzései, csakis arra vágyik, hogy létével, testével mást szolgáljon. Szorgalmasan láthatatlan napközben, tökéletes kellék a partikon, és persze soha sem panaszkodik.

Alex egyik este kicsit megfeledkezik a szerepéről, önmagát adja, és máris utcán találja magát...

Hat napig követjük nyomon Alex útját, aki elhatározza, hogy nem hagyja el a mesés nyaraló övezetet, kivárja Simon partijának napját, ahol a férfi reményei szerint rádöbben, hogy mennyire szüksége van a lányra. Bennfentesként próbál házakhoz, nyaralókhoz csapódni. Belesimulni a született gazdagok világába, hol persze csak ideig óráig téveszti meg a tényleg gazdagokat. Kikerülve a pazar díszletek közül Alex nem látszik másnak mint egy lepukkant, csóró aranyásónak akit senki sem vesz emberszámba.

Rettentő szomorú ez a történet ahol Alex  nagyon is áldozat . A mai státuszszimbólumokat hajszoló világban jó példa ez a történet azoknak a fiatal lányoknak akik azt gondolják, hogy milyen könnyű és laza ez az életmód. Hiszen a sok ismerős, a rengeteg buli mind ingyen van. Csak nyitottnak kell lenni, és mindenben részt kell venni.

A szerző remekül ábrázolta ezt az üres világot.

A borító nagyon tetszik, az élfestés meglepett. (mostanában ez lett ami pluszt ad a könyvekhez, pazarnál pazarabb megoldásokat látni.) Nem lett túlgondolva, a borító színéből "jut" az élekre is,  remekül passzol.

Értékelés:

4,9 gazdag cseresznye az 5-ből!!!

Marie Benedict: Clara

                                            "Talán a rólam őrzött emléke az én legnagyobb sikerem.'

 

Először is, nekem kell egy ilyen szett amiben a hölgy van a borítón. Másodszor: Ki gondolta volna, hogy Andrew Carnegie valóban létezett, és olyan jó fej volt, hogy sorra létesített könyvtárakat mindenkinek?? És harmadszor;  a szerző írta a Hedy Lamarr-t is! 

Clara bevándorlóként érkezik Amerikába. Az ígéret földjén próbál Írországban tengődő családjának segíteni.

Nem kis szerencsével, és nagy bátorsága révén a hirtelen meggazdagodott Carnegie családhoz kerül komornának.  Egy teljesen új világot kell megszoknia, az új szerepéról nem beszélve. Az egyszerű földműves családból származó fiatal nő hihetetlen talpraesett módon találja fel magát, és küzd az életben maradásért.

Rendkívül színesen tálalva tudhatunk meg mindent a komornák szürke napjairól. A sokoldalú ismeretekről, amikkel rendelkezniük kell, a monotonitás tűréstől kezdve addig, hogy űrítik az éjjeli edényt. Itt jegyzem meg, hogy valóban izgalmas lesz ez a része a Downton Abbey rajongóknak. Meg egyébként is remekül lett egybegyúrva az egész történet. 

                                            "Nem minden házban van enunciátor.'

Clara minden alkalmat megragad, hogy tanuljon, fejlődjön. Az akkori szokásokkal ellentétben nőként  használja az eszét, és nyitva tartja a szemét. Ez a tulajdonsága nagyon szimpatikus Andrew -nak, aki szintén bevándorlóként tudja milyen lentről kezdeni. A komorna és a ház ura szintén minden szokással, illemmel szembe menve különös kapcsolatba kerülnek egymással.

Élveztem minden egyes sorát. Nem mondhatni, hogy nem írtak már hasonlót, de a gördülékeny stílus és a mindig kellően jól elhelyezett fordulatok tesznek arról, hogy vadul hajtsuk a lapokat.

Értékelés: 5 cseresznyés kalap az 5-ből!!! 

Megan Miranda: Az utolsó vendég

 

 "Néha az emlékeimben csak áll a szobám ajtajában, mintha arra várna, hogy észre vegyek valamit."

Kellően baljóslatú volt, és feszes tempóban íródott ez a könyv. Nem is volt nagy körítés, mint a történések és a festői szépségű Littleport. A tenger zúgása, a veszélyes sziklák, és egy tragédia adják a hátteret Avery és Sadie barátságának.

Littleport nyáron a tehetősek menedéke, ahol pompás villáikban töltik a nyarat. csupa napfény és koktél minden egyes nap.

Szezon végén aztán kiürül a település, és csak az marad akinek muszáj, és egy kevésbé vonzó évszakot is kénytelen eltölteni a mesésé nyaralóhelyen.

Sadie gazdag és befolyásos családból származik, bátyjával együtt a Littleporti ingatlan mágnások élete vár. Avery mint valami kóbor macska Sadie szüleinek jóindulatán él.A két lány elválaszthatatlan bár nem is különbözhetnének jobban.

Egy tragédia után egy évvel Avery még mindig válaszokat keres. Több hibás nyom és kérdőjel maradt benne. Ám úgy tűnik a válaszokra csak ő kíváncsi.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire csavaros és igazán izgalmas lesz ez a könyv. Apróságnak, mellék szálnak tűnő dolgokról derül ki, hogy igenis fontos szerepük van. A gazdagok világában minden a pénzről és a hatalomról szól. Klisének tűnik ugyan, de minden ilyen történetnél be bizonyosodik, hogy ez nem változik. 

Ahogy Avery kezdi felfejteni a szálakat egyre korábbra és korábbra nyúlik vissza az időben, amikor is elkezdődött minden. 

Mondjuk nekem kicsit fura volt, hogy Avery miért várt egy teljes évet az igazság keresésével, holott olyan dolgokról tudott amik egy év alatt sem vesztettek a jelentőségükből. Kicsit hiányoltam két szereplő kibontakozását is. Jelentős szerepük volt ahogy például Avery nagymamájának is, mégsem kaptak szerepet.

Mindezek ellenére faltam az oldalakat, és nem találtam ki a végszót.

Értékelés: majdnem 5 sós cseresznye az 5-ből!!!

Frida, a boszorkányok és az asztal

Nagyon kreatívan gyúrtam egybe három könyv címét, mert bevallom külön - külön terjedelmesebb élménybeszámolóra nem futná most.

Ahogy a lenti szösszenetben is írtam, egy nem várt lehetőséget ragadtam meg és tanultam valami teljesen újat felnőtt fejjel. Ennek meglett az eredménye, de persze áldozatokkal is járt. Soha nem volt még úgy, hogy én hetekig ne olvassak, vagy éppen csak csak zaklatottan, nem teljesen átadva magam az élvezetnek.

A Familiárisok  valami álomszép, így nem tudtam ne elkezdeni. Minden klappolt, tökéletes könyvélmény volt a boszorkányüldözések idejéből. Mivel az alapsztori megtörtént esemény, így én úgy veszem, hogy minden szava igaz. Volt benne izgalom, volt benne csavar, úgyhogy elégedett vagyok! Elég rég volt még csak hasonló is a kezemben.

Egyértelműen öt szép cseresznye.

Frida  Khalo és az élet színei - A mexikói festőnőt természetesen felismerem jellegzetes arcáról és ruhaviseleteiről , de az életéről semmit sem tudtam.

A történet eleje nagyon tetszett, annyi minden történt, hogy csak kapkodtam a fejem. Ám miután Frida férjhez ment és feleség lett az élete akörül forgott, hogy a férje miért, és éppen kivel csalja... Igaz ez fordítva is így volt, Frida szeretett nőt, férfit, volt alkalmi és évekig tartó kapcsolata a férje mellett.

Volt a történetükben annyi hihetetlen momentum, hogy csak na...nem tudom mi tartotta össze őket, ha valakit szeretek nem okozok fájdalmat, nem alázom meg lépten nyomon. Azt hiszem nekik ez is a személyiségük része volt...

Szívesen olvastam volna a lepedőgyűrések helyett többet Frida ágyban töltött éveiről, a festészetről, még jó pár kép el is fért volna a könyvben. Összességében azért meg kapta a négy cseresznyét.

A farkas asztalánál- Már megint egy megtörtént esemény, igaz a szerző kevesebb előkostóló szereplővel manipulált mint ahogyan valójában történt.

Egy fiatal német lány anyósáékhoz költözik, még férje a fronton harcol. Még csak ideje sincs megszokni a két idős embert amikor Hitler előkostólója lesz belőle. Ehet, ihat, minden nap változatos ételek kerülnek asztalra, a háború kellős közepén nem éhezik, sőt még fizetést is kap. Mi baj lehet?

Mindennap rettegve nyeli le a finomabbnál finomabb falatokat, azon aggódva vajon melyik lesz az utolsó.

A feszültség adva volt, ehhez még jött a tizenvalahány nő története, plusz Rosa saját élete, aggodalmai.

Egy újabb szelete a rémséges háborúnak amit nem ismertem. Öt cseresznyét kapott,

Julie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye

Nemrég olvastam Alice hálózata  c. könyvet és valami hasonlóra vágytam, igaz ezúttal kémek nélkül, de maradunk a háborúnál, és az igaz történetnél.

A közelgő  második világháború és üldöztetés elől Franciaországból egy szervezet mentett ki olyan művészeket, mint Chagall  vagy éppen Max Ernst.

Varian Fry egy lista alapján személyesen járja végig a veszélybe került írókat, művészeket.

A könyv elég izgalmas így is, de párhuzamosan fut Fry személyes mentő expedíciója is, ugyanis segítséget kér tőle egy ismerőse is. Úgy tűnik az egész világ megmentésre vár. Nehéz teher lehetett az akkoriban, akárcsak a kémkedés.
A valóság és a képzelet remekül simul össze. Számomra a könyv erőssége az volt, hogy kézzelfogható közelségbe kerültek olyan művészek akiknek már csak a hátra hagyott műveit ismerhetem. Bepillanthattam az életükbe, gondolataikba, félelmeikbe.
Aprólékos mű, minden sietségtől mentesen kalauzol végig minket a történeten, néhol ezért picit lassúnak is éreztem.
Igazi belemélyedős olvasmány, a rohanós hétköznapokon kár kézbe venni, időt kell rá szánni.

                                                        Varian Fry (kép forrása : Google)

Akinek a  szerző neve ismerősen cseng az nem véletlen, korábban már megjelent tőle a Láthatatlan híd, és a Légzőgyakorlat fuldoklóknak, mindkettő remek értékelésekkel bír.

Értékelés:
4 üldözött cseresznye az 5-ből!!!

Robert Lambry: Rajzolj mindenféle állatot

Leszögezem, hogy nem tudok rajzolni. Kicsit sem! Hosszú évek alatt a fa, virág, napocska mondhatni biztos kézzel megy, de egy normális macska vagy arc nem.
Többek között azért is tetszett meg ez a kötet, mert rengeteg állatot lehet a lapokra varázsolni, a macskától kezdve egészen a fácánig, de választhatunk pillangót vagy tücsköt is. Több mint százötven!! mintából mazsolázhatunk.
Egyébként az ötlet majd száz éves, az alapötlet, egy gyerekeknek szóló újságban jelent meg, így tanítgatva őket rajzolni. Így született meg aztán ez a könyv.

Már az első próbálkozásaimat siker koronázta - legalábbis én így éreztem - ha kicsit több időm lenne, szerintem rövid időn belül mester válhatna belőlem:-)

Remélem jól látszik a gyors fejlődés? A macska hátulról, elsőre ment :D

Értékelés:
5 rajzolt cseresznye az 5-ből!!!

Az elmúlt napok, és a csillagok

A hatékonyság érdekében egy bejegyzésben számolok be két, ezerhatszázhuszonnyolc évvel ezelőtt olvasott könyvekről-  összefésülve a címeket, akár egy harmadik könyv címe is lehetne. Hehe.

Kezdem a Minnie Darke:Megmondják a csillagok könyvvel, még emlékszem miről is szólt.

"A véletlen nem más, mint az, amikor Isten névtelen akar maradni."

Justine és Nick gyerekkorukban szomszédok voltak, aztán a kamaszkor idején belépett az első szerelem is. Kibontakozni nem volt idő mert Justine és családja elköltöztek.
Justine kezdő újságíró, Nick próbálkozó színészpalánta amikor is véletlenül összefutnak.

A találkozásuk  után Justine-t megrohanják az emlékek, nem mellesleg kiderül, hogy Nick ugyan olyan jó fej mint anno.
Nick nagy horoszkóp rajongó, Justine ezt felismerve próbálja befolyásolni a csillagokat...

Egészséges mértékben érdekel a magazinok (általában) utolsó oldala. Persze ha jót írnak azonnal magamra veszem, ha meg rosszat akkor hanta az egész.
Remekül szórakoztam Justine próbálkozásain, nem vettem túl komolyan a könyvet, és szerintem nem is kell. Tökéletesen kikapcsolt, jó volt csak annyi gondot a nyakamba venni, hogy összejön e Justine terve vagy sem.
Nem nyálas, nem rózsaszínes enyelgés.Remek egyensúly minden téren.
Majdnem megkapta az öt cseresznyét!

Amy Meyerson: Az elmúlt napok könyvesboltja

Szerintem könyvtáras, könyvesboltos könyveket bármikor el lehet adni a könyvrajongóknak. Hiszen miről is lehetne jobb olvasni mint a saját szenvedélyünkről?

Miranda örököl egy könyvesboltot és ezzel egy egész lavina indul el a fiatal nő életében, ami nemcsak barátjával való kapcsolatát kérdőjelezi meg, de szüleinek is újabb és újabb kérdéseket tesz fel. Csak éppen válaszokat nem kap.
A könyvesboltban nyomok is vannak, hála Miranda nagybátyjának, aki így akar a lány tudomására hozni valamit.
Bevallom nekem a könyves nyomozósdi sokkal érdekesebb volt mint Miranda, saját életével kapcsolatos tépelődés. Repestem az örömtől, hiszen a könyvben csupa olyan könyv szerepel amit olvastam! (Már ami megjelent magyarul)

Nekem a vége kicsit el lett nyújtva, csattanósabb lett volna egy gyorsabb lezárás.

Négy cseresznyét adtam neki.

Bev Thomas: A jó anya

"Kiszívod a pácienseidből a fájdalmat meg a traumát, hogy magadat gyógyítsd vele. Így hasznosnak érezheted magad - mint aki valami jelentőségteljeset csinál."

Hű ez a könyv nekem nagyon tetszett. Nem klasszikus thriller -jelentsen a klasszikus thriller bármit is.

Összetett, többrétegű, izgalmas történet, anyáról, aki egyben terapeuta is. A kettőt néha rettentő nehéz nem összemosni. Főleg a főszereplőnek nehéz a dolga ezen a téren.
Ruth úgy érzi anyaként, feleségként megbukott. A munkája az amiből ki akarja facsarni a mindennapi bűntudata elfedéséhez szükséges cseppeket.
Karrerje egyenes vonalban halad, elismert vezetője a terápiás részlegnek ahol dolgozik. De minél inkább szeretné távol tartani a magánéletét a munkájától, annál inkább összemosódik a kettő. Nem tudja nem kudarcként kezelni a családjában történteket, amiket szakemberként képtelen volt megoldani.

A jelenben egy nehéz esettel találja szemben magát Ruth, miközben folyamatosan a régi életén jár az esze. Ahol még volt olyan, hogy család, gyerek, férj, tervek és jövő.

Liane Moriarty stílusára ismertem a lapokon, ő tud hasonlóan remekül bemutatni különlegesebb családi problémákat.

Ruth vergődik a bűntudata hálójában. Azt gondoljuk egy orvos,-  legyen az testi lelkek gyógyítója vagy éppen pszichoterapeuta, aki a lélek bugyraiban turkál, - joggal várjuk el, hogy hatékony legyen.
Ruth saját magával szemben is így gondolkodik. Muszáj lett volna megoldást találnia a családjában bekövetkezett tragédia megakadályozására. Mégsem sikerült. Minden fronton elbukott, és hiába fejti le újra és újra a múlt összes szálát, sehol sem találja a hibát.

A sztori végére azért bekeményített a szerző belvitt egy kis krimis vonalat is. De az egész történet remekül lett kitalálva, az összetett lélektani folyamatokkal.
Nagyon tetszett egy bizonyos könyv csatolása Ruth fiához. Amolyan szemléltető eszköz ahhoz, hogy megértsük mi mozgathat egy embert, mi zajlik a lelkében.( Örültem, hogy korábban olvastam ezt a könyvet, íg képben voltam a történettel.)
Csak azt lehet megmenteni aki hagyja magát.


Értékelés:
5 terápiás cseresznye az 5-ből!!!

Marie Benedict: Hedy Lamarr, az egyetlen nő

Sajnos a könyv elolvasása után még nem volt időm alaposabban kutatkodni Hedy után.Pedig biztosan van ami kimaradt a könyvből. Főleg a filmjei, színészi munkái.

                                                  

Hogyan lett a zsidó családból származó Hedwigből az egzotikus nevet kapó színésznő, és tündöklő feleség aki Mussoinivel is táncolt?

Nos ebben a könyvben filmként peregnek az események. A tizenkilenc éves Hedy elkápráztatja az éltes korú Fritz Mandl-t. 1933-at írunk. A politikai helyzet miatt, aki egy kicsit is tisztán lát, minden lehetőséget megragad, hogy biztonságba tudhassa családját.

Hedy hallgatva apjára önként zárja magára aranykalitkája ajtaját, hozzámegy kérőjéhez. Azt gondolva, hogy ezzel nemcsak önmagát de családját is megvédheti. Nem mellesleg imponált neki az érett férfi kitartó udvarlása.

Tulajdonképpen a fiatal lány reménye félig teljesül is, hiszen Frau Mandl-ként nincsenek anyagi gondjai, bármit megengedhet magának...csak a szabadságot nem, és az önálló gondolatokat.

Feleségként és színésznőként is el lett könyvelve szép, ám jelentéktelen embernek. Erre cáfolt rá később Hedy, amikor férje igazi arcát megismerve náci szimpatizánsként a nő az ellenség oldalára állt.

Gyakran hallani, hogy az életnél nincs nagyobb rendező. Hedy esetében ez számtalanszor bebizonyosdik. Kalandfilmekbe illő izgalmakban, és fordulatokban gazdag élete volt.

Nekem kicsit túl pörgős volt a könyv eleje, szerettem volna többet megtudni arról mi zajlik a fiatal lány lelkében. Kapkodjuk a fejünket a sok történés kellős közepén, ám az, hogy hogyan élte meg élete mérföldköveit abból keveset kapunk.  Főként a jelentős események voltak elbagatelizálva.
A történet vége pedig nagyon el lett nyújtva, apróságokkal hátráltatva a végkifejletet.

Mindent összevetve tetszett, Hedy roppant szimpatikus, együtt tudtam vele érezni.
Nemcsak tehetséges színésznő, de rendkivül kitartó és türelmes volt az élet minden területén.

Annak azért utána néztem, hogy szép kort ért meg, nyolcvanöt évet, és négyszer volt férjnél.

/A kép forrása:Wikipédia/

Értékelés:
4 kaméleon cseresznye az 5-ből!!!

Christine Mangan: Tanger titkai

Még nem nagyon tudom hová tenni ezt a könyvet, de mindenképpen jó volt a maga kitekert furcsa módján.

Az ötvenes évek közepén Marokkóban él Alice és férje. A fiatal nő bizonytalan és gyenge minden értelemben. Egyetlen élő rokona a nagynénje, na és a férje, aki furcsán uralkodik örökké szorongó hitvesén.
Egy nap Alice zárt világába érkezik Lucy az egykori barátnő és szoba társ. Az olvasó még nem nagyon tudja hová tenni a két nő viszonyát. Ez a kétség tulajdonképpen az egész történet alatt megmarad.
Lucy határozott és merész, minden ami nem Alice.
Alice hol viszolyogva, hol csodálva szemléli egykori barátnőjét, aki úgy tűnik semmit sem változott és akárcsak régen, most is irányítani akar.

"Ő volt az én vágatlan verzióm, a nyers változat, amit soha nem láthat senki.Ő volt minden gonosz gondolat, minden tiltott vágy, amely valaha megszületett bennem."

Megismerjük a múltat, belevetjük magunkat Marokkó nyüzsgő és fülledt világába, miközben a két nő némán csatározik egymással.
Nagyon sajnáltam Alice-t, hiszen senki sem tehet arról, hogy olyan amilyen. Nem lehet mindenki erős, ravasz.
A prológus alapján mást sakkoztam ki a történésekből, a szerző meglepett. Végtelenül szomorúvá tett a befejezés. Mondhatni kegyetlen lett a végszó.

Görbe tükörben, elferdülve, a barátság, a szerelem és az emberek sokfélesége -valami ilyesmi ez a fura, de nagyon érdekes történet.

Értékelés:
4,5 különleges cseresznye az 5-ből!!!

Jessica Knoll: Kedvenc nővér

Adva van egy valósságshow -A siker amazonja. A mai világ trendi terméke. Ennél aktuálisabb egy könyv témája nem is lehetne.
Nem az utcáról beszabadult önjelölt emberekről van szó, hanem fiatal, önálló nőkről akik sikeres vállalkozásukat szeretnék egy szinttel feljebb emelni. Ki ne szeretné, hogy a társkeresőjét ne csak az átlagos emberek használják, de az A kategóriás sztárok is?
Van aki az egészséges táplálkozással foglalkozik, másnak jóga stúdiója van, és van aki azt ígéri segít megtalálni életed párját.

A történetben a múlt és a jelen váltakozva jelenik meg, így kapunk lassan teljes képet a kusza kapcsolatrendszerekről, barátságokról, szerelmekről.
A sok mellékszereplő mellett a két főszereplő egy testvérpár, Kelly és Brett.  Kapcsolatuk rettenetesen furcsa. Szinte élvezik kínozni egymást.
A következő évad előtt csatlakozunk az amazonokhoz amikor is teljes felfordulást okoz a csapatban, hogy Brett testvére Kelly is bekerülhet a műsorba.

Kissé nehezen ment az olvasás mert egyik szereplő sem volt szimpatikus, és nem kerültek közel hozzám. Csupa műnő, mondvacsinált problémákkal. Ki milyen ruhát hord, ki milyen felkérést kapott.
Az egyik ember elégedettségét a másik ember kudarcai határozták meg.
Nem értem ezt az örök habzsolást, a soha semmi nem elég filozófiát. Mindegyik karakter egy kaptafa az undok viselkedésükkel és a töménytelen rosszindulattal.
Egyébként ezeket a negatív karaktereket már az előző könyvében - Szerencse lánya -  is felfedeztem, és akkor is hasonló okokból nem tudtam szeretni a történetet.

Én kicsit több thriller elemet vártam volna, helyette egy nagyon logikusan, és aprólékosan felépített tévéműsor szisztémájába pillanthattam be. Nem lehet mondani, hogy a szerző nem volt alapos.

Értékelés:
3 valóságos cseresznye az 5-ből!!

P. Z. Reizin: Szerelem gombnyomásra

"-Egy nonhumán intelligencia hozott össze bennünket. És egy másik nonhumán intelligencia megpróbál szétválasztani. Tudom, röhejesen hangzik."


Egy nő és egy férfi. Két mesterséges intelligencia akik véletlenül belekeverednek Jen és Tom életébe.
Jen munkája révén napi kapcsolatban áll Aiden nevezetű mesterséges intelligenciával.
Aiden folyamatosan fejlődik és tanul, és persze beleüti a nemlétező orrát Jen szerelmi életébe.

Nem tudom másként megfogalmazni minthogy ez egy nagyon szerethető és cuki történet. A sima szerelmi történet alaposan felturbózva.

Az életünk mindennap használt eszközei, amik elvileg azért vannak, hogy könnyebb legyen az életünk. Minden egy kattintásra, egy gombnyomásra van tőlünk - az igaz szerelem is?
Persze minél többen tudnak egy adott dologról, és minél többen ártják bele magukat, - ki ki a maga szándékával, - annál valószínűsíthetőbb a káosz.

Bár nem nagyon értek a mesterséges intelligenciához és az abban rejlő lehetőségekhez, ez a történet szerintem egyben volt. Logikus és ésszerű volt minden magyarázat.
Külön erőssége a történetnek, hogy minden szereplő megszólal a lapokon, tehát ember és "gép" egyaránt. Jen és Tom szerethető figurák, és a humor sem hiányzik.

Kiváló szórakozás lehet a romantika rajongóinak, akik szeretik ha egy kis újdonsággal van megfűszerezve az átlagos egymásra találás.

Értékelés:
5 cyber cseresznye az 5-ből!!!

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

A szerző neve mellett a könyv címe az ami igazán felkeltette az érdeklődésem. A vidéki korlátoltság és a mások életébe való vájkálás jellemző mondata.
Azonnal eszembe jutott a gyerekkorom, a falu ahol mindenki mindenkit ismert. Haza sem értem, de a hír már megelőzött, hogy az iskolából hazafelé éppen kinek nem köszöntem. Gyűlöltem, és a mai napig utálom ezt a falusi szokást, hogy mindenkire rányomunk egy bélyeget, és persze mindenkinél jobban tudjuk ki, hogyan él.

A szerző regénye egy falusi lány története aki teljes rideg tartásban nőtt fel, alkoholista apa és egy olyan anya mellett akinek a lánya csak Mari fiam. Olyan család ez ahol a két gyerek ugyan olyan kötelező tartozék mint a tárcsás mosógép.
A fiú a család büszkesége, a lány csak probléma és gond, kivéve ha jól megy férjhez - jelentsen ez bármit is.
Nyilánszki Mari egy a sok falusi lány közül aki csillogó ruhákról és boldogságról álmodozik. Ezt kergeti gyerekként, tiniként és felnőtt nőként.

A könyv első fele nagyon tetszett, viszont ahogy haladt a történet úgy mondtam le Mariról. Biztosan megvolt a szerző oka arra, hogy ennyire nyers legyen, de nekem Mari néha túl sok volt. Közönséges, sokkoló, durva. Azért persze bízva  a csodában végig olvastam.
Kicsit csalódtam.

Értékelés:
3,5 cseresznyeszüret az 5-ből!!!

Michelle Richmond: Házassági szerződés

Rendkívüli módon érdekes és izgalmas volt ez a történet.

Alice és Jake  fiatal házasok. Alice a vagány zenész, aki  pályát módosít és ügyvédnek áll,  párja Jake terapeuta. A véletlen egy különleges ügyfelet sodor Alice útjába aki egy furcsa, ugyanakkor exkluzív ajándékkal lepi meg a házaspárt. Lehetőségük van belépni egy elit klubba, amely a Paktum nevet viseli, annyira titkos, hogy a tagok még egymás között sem beszélhetnek a csoportról.

Látszólag elismerésnek  és fantasztikus lehetőségnek tűnik az ha egy olyan csoport tagja lehet az ember akik hisznek abban, hogy a házasságuk a világon a legfontosabb és a társukat mindenki, és minden elé kell helyezni.
A szabályok eleinte könnyen betarthatóak, és úgy tűnik logikusak is. Alice és Jake úgy gondolják a Paktum valóban azért van, hogy a boldog házasságot szavatolják.
Ám ahogy lenni szokott a tökéletesnek látszó gépezetbe homok kerül, az apró botlásoknak egyre nagyobb megtorlás az ára.

A könyv végét leszámítva nekem nagyon tetszett ez a thrillerre hajazó vesszőfutás, ahol a szereplők először könnyen azonosulnak egy elképzeléssel, aztán jön az első kudarc, az ellenállás és végül a kiút keresése egy rémálomból.

Annyi szabály van jelen a mindennapi életünkben is. Nem teljesen agyament ötlet az amit a szerző felvet. Mi lenne ha a házasság kötelékében is lennének szabályok? És ezek a szabályok vajon képesek összefogni két embert? Vagy éppenséggel egymás ellen fordítja őket?
Milyen irányt vett volna a szereplők házassága a Paktum nélkül?

Bár nem voltam kibékülve a befejezéssel, de más elképzelésem sem volt a végkifejletre.
Még olvasás után is sokáig lehet kattogni a sztorin, a szereplők helyébe képzelni magunkat.
Nem mondom, hogy nem lehetne belekötni a történetbe, de mivel érdekfeszítő volt nem nagyon akarok kötekedni.

Értékelés:
4 Kényszeredett cseresznye az 5-ből!!!

Pamela Druckerman: Bonjour Madame (Avagy a negyven nem jelent semmit :D )

"Az életközépi válságot Londonban fedezték fel 1957-ben."

Az ilyen jellegű könyveket csakis úgy szabad olvasni, hogy az ember közben papírra is tudja rögtön vetni magvas gondolatait. Nagyon jól szórakoztam Pamela negyvenes gondjain, amik az enyémek is lehetnének. Hol egyetértettünk,(sosem növünk fel, nem vagyunk felnőttek és kész)  hol nem, (szex hármasban, férj születésnapi kérése-Ne mááááár)


"Tényleg léteznek felnőttek? És ha igen, pontosan mi az, amit ők tudnak, és mások nem?"

Nem tartom magam eléggé felnőttnek, hiszen egy csomó dolgot nem tudok. Számomra az az abszolút felnőtt aki az élet minden területén önálló és hatékony. El tud intézni bármilyen hivatalos ügyet, ugyanakkor játszi könnyedséggel cserél kereket is, ha az élet úgy hozza.
Én meg továbbra is úgy teszek mint aki tudja mit csinál. Mostanában jöttem rá arra is, hogy imposztor szindrómám van.

"Tudod, hogy a negyvenes éveidet taposod, amikor ...
- Megpillantasz egy szépiaszínű fotót egy szövőszék mellett ülő viharvert indián asszonyról, és rájössz, hogy valószínűleg egyidősek vagytok."

A szerző Amerikából költözött Párizsba, így nagyobb rálátása van arra, hol, hogyan öregednek a nők, illetve mit kezdenek az életkorukkal.
Mindegy is mit gondolnak rólunk (persze, hogy nem mindegy) ha mi negyven évesen is hamvasnak érezzük magunkat, akkor azok is vagyunk.
Örökké jó lesz a spagettipántos top? A rózsaszínt is bármikor viselhetem? (És ha csillámos?) Muszáj bölcsnek lenni tűnni -és főleg komolynak?? -ennyi idősen??

Öltözködés, barátság, gyereknevelés, karrier. Minden területen jól haladunk? És mindig úgy viselkedünk, érzünk ahogy az elvárható lenne?

"Nagyszerű, hogy végre vannak közeli barátaim. Már csak azt kívánom, bárcsak lenne időm találkozni velük."

Ez is egy tipikus felnőtt "betegség". Több olyan barátnőm is van akikben feltétel nélkül megbízom, ismernek stb. jó lenne a napi aprócseprő dolgokat is megosztani velük, de mivel mindketten távolabb élnek így egy kávézós találka megejtése is óriási logisztikai feladat. Volt olyan időszak amikor az ünnepekhez igazítottuk az összeröffenéseket, de az utóbbi időben annyira zsúfoltak ezek az időszakok (is) , hogy mostanában már csak az apró repedéseket keressük a hétköznapokon.

"Tudod, hogy a negyvenes éveidben jársz, amikor...
- Az összes szám, amit kívülről fújsz, már legalább húsz éves."

Szerettem olvasni Pamela elmélkedéseit, és persze kíváncsi voltam ő hogyan oldja meg, hogyan éli meg a hétköznapokat anyaként, feleségként, dolgozó nőként.
Jó kis könyv, sokkal többet kaptam mint amit előzetesen elvártam.

Értékelés:
4,9 felnőtt cseresznye az 5-ből!!!

Kate Eberlen: Miss You

Tess és Gus tizennyolc évesen találkozik Firenzében. Gus családjában tragédia történik, Tess pedig még csak nem is sejti, hogy hosszú évekre ez volt az utolsó önfeledt nyara.

 A pár pillanatig tartó találkozásuk aztán még párszor megtörténik az évek során, előfordul, hogy úgy, hogy még csak nem is sejtik, hogy egy helyen tartózkodnak.

Tess egyetemre készül, Gus viszont valóban egyetemista lesz, mígnem a lánynak az egyetem álom marad.

Felváltva kísérhetjük nyomon a két fiatal életútját. Azonos bennük, hogy mindketten a körülmények áldozati, a terveiket sorra feláldozzák valami másért amit éppen tenniük kell, ahelyett, hogy azt tennék amit szeretnének.
Mindketten keresik a szerelmet, de úgy tűnik sorra rosszul választanak.

Nem egy olyan szerelmi történet ez amiben a két szereplő egymás után sóvárog, és sok viszontagság választ el egymástól, hiszen sokáig nem is tudják, hogy olykor egymás közelében voltak, találkoztak, beszéltek.
A mi lett volna ha- dilemmán túl sokkal több és izgalmasabb ez a regény. Érdekes volt olvasni, hogy míg a két szereplő egyre-másra csalódik, még csak nem is sejtik, hogy igenis létezik a másik felük!
Rengeteg csalódás, és kudarc, lemondás kíséri őket, még az olvasó arra vár, hogy végre valahára találkozzanak, egymásra csodálkozzanak és felismerjék végre a másikban az igazit.

A szerző remekül szőtte a szálakat, kacskaringós utakat kijelölve a szereplőknek. Mindkét karakter nagyon szimpatikus és szerethető, bár a fiúnak volt egy -két olyan húzása amiért megharagudtam rá. 
A letisztult borító pont olyan finom és elegáns mint maga a történet.

Értékelés:
4 Igazi nyárra váró cseresznye az 5-ből!!!

Lisa Wingate:Elrabolt életek

"Ha van tanulság, amit levonhatunk a Foss gyerekek képzeletbeli, és a Tenessee-i Gyermekotthonok Egyesülete igaz történetéből, az az, hogy a csecsemők és gyermekek, származzanak a világ bármely szegletéből, nem ingóságok, nem tárgyak, és nem is „üres lapok”, ahogy Georgia Tann jellemezte pártfogoltjait, hanem emberi lények, akiknek álmaik, sajátos igényeik, reményeik vannak. Akiknek saját történetük van."

Ahogy a fenti idézetből is kiderül a történet valós események alapján, de kitalált szereplők sorsát mutatja be akik a gyermekkereskedelem áldozatai.

Két szálon fut a történet, napjainkban Avery, a múltban pedig (1930) Rill életébe pillanthatunk be.
Avery egy idősek otthonában tett látogatás során olyan felfedezéseket tesz ami arra ösztönzi, hogy kicsit kutakodjon imádott családja múltjában.

Avery és Rill története a sok közül egy hátborzongató eset  mementója ami gyerekek tömegét szakította el családjától, vagy hitték halottnak anyák újszülöttjeiket, hogy gazdag és befolyásos emberek gyerekhez juthassanak.
A szegényebb gyerekeket egyszerűen elvették a szülőktől, mondván jobb sorsot érdemelnek, Rill esete példázza a legjobban, hogy attól még lehet boldog egy szegény gyerek is, feltéve ha a saját családjával élhet. Nem beszélve arról, hogy micsoda szörnyűségeken kellett keresztülmennie Rill-nek és testvéreinek a gyermekotthonnak nevezett házban.

Az már a történet elején egyértelmű, hogy Avery és Rill szálai össze fognak futni, de az nagyon talányos volt, hogy hogyan.

Nem egy könnyű olvasmány, megrázó részletekkel teli. Ennek ellenére azt gondolom, hogy az ilyen történetek mind szolgáljanak okolásul arra, hogy vannak dolgok amik soha nem történhetnek meg újra. 

Értékelés:
5 zűrzavaros cseresznye az 5-ből!!! 

Kathie Khan: 90 perc

Nem is tudom mit írjak erről a könyvről. Az biztos, hogy gyorsan lehet vele haladni, olvastatja magát, a szerelmesek küzdelme az űrben kilencven percen át a túlélésért nagyon is jó téma.
Ehhez jön még a jövő elképzelése az írónő szerint egy globális katasztrófa után, ahol minden újdonság az olvasónak.
Míg Carys és Max azon tanakodnak az űrben lebegve, hogy hogyan éljék túl a lehetetlent, addig időről-időre visszatérnek a múltba.Megismerkedésük, kapcsoltuk minden egyes lépcsőfokát megismerhetjük. És persze az is kiderül, hogyan került a vagány pilóta, Carys és a humoros séf, Max ekkora slamasztikába.

Az olvasott értékelések alapján sokkal rosszabbra számítottam, - ezért sem érdemes olvasás előtt mások véleményére hagyatkozni - így kellemes csalódás volt, hogy igenis jó ez a történet.
Bár nem mélyedünk bele Európia, a politika, és a Rotáció témákba, pont annyi információt kap az olvasó, hogy az keretet adjon a történetnek.
Ami (talán) a távoli jövőben sem fog sokat változni, azok az emberi kapcsolatok. Ugyanúgy meglesznek egy kapcsolat buktatói mint most, legyen bármilyen modern is a világ az emberi lélek esendő és törékeny marad. 

Két hibát azért felrónék a könyvnek, az egyik, hogy nem kapkodtam a levegőt miközben az a  szereplőinknek bizony rendesen fogyott. Valahogy nem tudtam együttérezni velük, és azt hiszem nekem teljesen más dolgokon járt volna az eszem mint nekik.
A másik a befejezés, amit nem tudok hová tenni, illetve van egy elméletem, hogy miért ilyen lett a végszó, de ez inkább idegesített mint elgondolkodtatott.

Értékelés:
4 űrcseresznye az 5-ből!!

Péterfi - Novák Éva: A rózsaszín ruha

 "Mert igenis van az a szint, amikor az ember a boldogtalanságtól szinte megbénul."

Tudtam én, hogy az Egyasszony olvasása  után csak idő kérdése lesz mikor támad újra kedvem kicsit kínozni magam.

Húsz novellát tartalmaz ez a kis kötet, a könyv borítóján hívogató színekkel. Aztán ami belül van letaglóz és pofán ver. Nem tudom hogyan lehetséges úgy írni, hogy hajtjuk a lapokat, megszakad a szívünk, lehajtott fejjel ismerjük be, hogy bizony ez mind így van, és tudjuk, hogy a következő oldal is fájni fog, mégsem hagyjuk abba.
Jó érzékkel lettek egymás után rakosgatva a történetek az erős kezdés a kedvenc - Mama meséi 1. - után hasonló a folytatás is.

Persze van egy -két keserédes, nevetős sztori is, de a legtöbb a saját hülyeségeinkről és szenvedéseinkről szól. Főleg a nő férfi viszony van rendesen boncolgatva, villanásnyi időre benézhetünk mások lelkének ablakán, beléphetünk az életükbe, hogy aztán olvasás közben és után  eltöprengjünk azon, hogy ja basszus, mi is ebben a cipőben járunk, vagy megkönnyebbülve felsóhajtunk, hogy de jó, hogy nekem (eddig) ez kimaradt az életemből.
Szánalmas, hogy mennyi mindent bele tudunk látni egy másik emberbe, mennyi jót tudunk feltételezni róla, hogy aztán naponta kapjunk pofonokat, hogy ébresztő királylány, maximum egy cselédlány sorsa juthat neked.

Értékelés:
4,9 szánakozó cseresznye az 5-ből!!