Azonnal eszembe jutott a gyerekkorom, a falu ahol mindenki mindenkit ismert. Haza sem értem, de a hír már megelőzött, hogy az iskolából hazafelé éppen kinek nem köszöntem. Gyűlöltem, és a mai napig utálom ezt a falusi szokást, hogy mindenkire rányomunk egy bélyeget, és persze mindenkinél jobban tudjuk ki, hogyan él.
A szerző regénye egy falusi lány története aki teljes rideg tartásban nőtt fel, alkoholista apa és egy olyan anya mellett akinek a lánya csak Mari fiam. Olyan család ez ahol a két gyerek ugyan olyan kötelező tartozék mint a tárcsás mosógép.
A fiú a család büszkesége, a lány csak probléma és gond, kivéve ha jól megy férjhez - jelentsen ez bármit is.
Nyilánszki Mari egy a sok falusi lány közül aki csillogó ruhákról és boldogságról álmodozik. Ezt kergeti gyerekként, tiniként és felnőtt nőként.
A könyv első fele nagyon tetszett, viszont ahogy haladt a történet úgy mondtam le Mariról. Biztosan megvolt a szerző oka arra, hogy ennyire nyers legyen, de nekem Mari néha túl sok volt. Közönséges, sokkoló, durva. Azért persze bízva a csodában végig olvastam.
Kicsit csalódtam.
Értékelés:
3,5 cseresznyeszüret az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése