A történet az első világháború, - vagy ahogy akkor hívták- a nagy háború idején játszódik.
Evie testvére Will, és annak barátja Tom is belép a seregbe. A háború karácsonyra véget ér, ígéri mindenki. A nagy kaland, ahogy a fiatal fiúk gondolnak rá nem lesz kihatással a jövőjükre, kis kitérő ígéretes és szép jövőjük előtt.
Evie már akkor megírja első levelét mikor még a fiúk a kiképzőtáborba sem érnek.
Ahogy telik az idő és gyarapodik a piros szalaggal átkötött levélköteg, úgy érzik egyre kilátástalanabbnak a harcot, mind a katonák a csatatéren, mind az otthon maradottak. A nők közül egyre többen állnak önkéntesnek, Mentőautót vezetnek, vagy ahogy Evie is teszi leveleket kézbesít, majd írói ambícióit kiélve cikkeket ír Tom apjának újságjába.
Ám bármennyit is imádkoznak, vagy kötnek zoknit, reménykednek a veszteségek előbb utóbb mindenkit utolérnek. Nemcsak egymástól kerülnek egymástól egyre távolabb, de attól az álomtól is, hogy mindannyian együtt ünnepelhetik a karácsonyt Párizsban.
Írhatnám, hogy aranyos kis történet, de a kellemes hangnem, teázás és kedves szavak ellenére szomorú történet ez, mind minden történet ami a háborúhoz köthető.
Kiszámítható volt a végkifejlet, ennek ellenére a szerző a végére tartogatta a legtöbb izgalmat.
A háborús propaganda, cenzúra a kozmetikázott statisztika mind a két fiatal ellensége, a valódi ellenség mellett.
Különösen tetszett, hogy Tom nem egy hős katona, aki acélidegekkel rendelkezik és sérthetetlen. Esendő emberként lett ábrázolva.
A szerzők kicsit jobban kibonthatták volna a háború utáni időszakban történteket, emiatt volt némi hiányérzetem.
Értékelés:
4 lövészárokba kézbesített cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése