2013. május 30., csütörtök

Isaac Marion: Eleven testek



" A barátom, M szerint a zombilét legnagyobb iróniája, hogy minden olyan vicces, de az ember mégsem tud mosolyogni, mert rég lerohadt az ajka."

Furcsa ilyet írni, de szeretem ezt a könyvet!! Olyan egyedi, és ötletes. Mi sem egyszerűbb mint ledobni a Földre egy vírust, aztán mindenki zombi lesz és hörög, és elhervadnak a virágok, és elpusztul a világ.
De az már mekkora, hogy készen kapjuk a világ végét, és öcsém ezt csináld vissza!! Legyen minden újra szép, zombiból ember, hervadásból élet.

A szerző-aki szintén szimpatikus, mert nem nyert még díjat, és nem végzett semmilyen hangzatos egyetemet- gondolt egyet és megírta ezt a remény mesét, egy fiú zombi szemén keresztül pillanthatunk be egy hörgő kétlábú mindennapjaiba.
R-aki a teljes nevét elfelejtette, ahogy minden mást is a korábbi életéből, egy repülőtéren mozgó lépcsőzik egész nap, próbál értelmes gondolatokat kipréselni az agyából, és néha ezt megosztani ezt barátjával is, aki az M nevet viseli, de sokszor csak egy-egy szótagig jutnak.
Nem tudják honnan indultak, és, hogy hová tartanak, mi lett a jól felépített világukkal.

" Ha az ember elért a világ végére,aligha számít, milyen úton jutott oda."

Egyetlen rázósabb momentum nekem az evés volt, ugye a zombi nem retket eszik... példának állított zombink és társai az Elevenekre vadásznak, akik meg ugye a zombikra...a zombik csapatva verődve bemennek a városba levadásznak pár Elevent, aztán visszatérnek a repülőtérre.
Az Elevenek agya a legfinomabb, na nem konkrétan az íze miatt, hanem azért mert ha megeszik, emlékeket kapnak, olyasmit ami nekik is volt egykor.

Egy ilyen vadászat alkalmával R megment egy lányt Julie-t, de sajnos a barátját kivégzi...Julie kénytelen a zombikkal tartani, miközben R megismeri Julie múltját, barátja Perry agyának emlékeiből.
Ahogy lenni szokott a fiú és a lány kénytelen kelletlen együtt maradni, közben persze megismerni egymás közegét. És mint minden katasztrófa történetben, itt sem egyszerű az élet, Julie haza akar jutni, R pedig segít neki ebben, közben pedig egyre inkább érzi, hogy az emberek között lenne a helye, még ha külsőleg zombi is...

Tetszett a film is, de a könyvben sokkal több teret kap a tépelődés, a ki vagyok én, hová tartok/tartunk filozofálgatás, amik nagyon jól lettek megírva. Olyan kis dolgokra hívja fel a történet a figyelmünket, amiket természetesnek veszünk, hogy érezzük a nap melegét a bőrünkön, hogy milyen jól tud esni egy-egy étel, egy íz, milyen érzés tartozni valahová, valakihez, milyen zenét hallgatni, táncolni, vagy élvezni egy jó regényt.
Ezeknek a dolgoknak a hiánya, olyan elevenen él R-ben, hogy megsajnáltam.

A könyv még egy kis pluszt tartalmaz, biológia könyvekre emlékeztető rajzok szerepelnek jó pár oldalon, ahol részletesen tanulmányozhatjuk az emberi test egy-egy részét.(kéz, szem, koponya) Latin nyelv leckével összekötve.

Aki látta a filmet ne gondolja, hogy mindent tud, a könyvben azért vannak eltérések a filmhez képest.
A könyv a részletességért, és alaposságért tetszik a film pedig a humora miatt.

Értékelés:
5 újjáéledő cseresznye az 5-ből!!



2013. május 27., hétfő

Jean Zimmerman: Elhagyatva



Becsapós kis könyv, a fülszöveg alapján nem gondoltam volna ennyire brutálisnak. Rendesen ijesztő jelenetek voltak benne, amiket rossz volt olvasni, féltem, hogy rosszat álmodom.Sajnos lehetetlen anélkül írni a könyvről, hogy eláruljak ezt-azt.

A 17. században járunk, Holland kolónia életébe pillanthatunk be, hozzá teszem cseppet sem könnyű életébe.

  "Itt, ezen a borzalmas új földön meg vagyunk fosztva Istentől.Dicsfénye még nem hatolt át a vadonon. Itt még élnek a régi , kegyetlen istenek, a hamis bálványok, a barbárok vad istenségei."

"Az Elhagyatva letehetetlen olvasmány lesz mindenki számára, aki legalább annyira szereti a romantikát, mint a borzongást." -Nos ez a "figyelmeztetés" valahogy nem jutott el hozzám, én gyanútlanul vágtam bele az ismeretlenbe, a vagány, határozott fiatal nő Blandine oldalán. (Nagyon tetszik ez a név, olyan különleges).
Blandine mint oly sokan Új-Amszterdamban árvaházban nőtt fel, éppen ezért különös figyelmet fordít az árva gyerekekre, sokszor találkozik az árvaház felügyelőjével, akihez valamiféle fura barátság köti.
Blandine kereskedő, ad-vesz, a prémtől az ételig mindennel üzletel amiből haszon van.


Filmszerűen pereg előttünk ennek a különös világnak a mindennapjai, ahol az árvák a rabszolgák, a prémvadászok és indiánok elegye egzotikussá varázsolják a történetet.


Miután több árva gyermeknek veszik nyoma, és egyre több helyen fedeznek fel furcsa áldozati helyeket, tűzrakást, emberi testrészeket, egyre nyilvánvalóbb, hogy nem vadállat nem is a természet szedi áldozatait, hanem egy hidegvérű gyilkos. Mivel árvákról van szó, elég kevés ember veszi a fáradságot arra, hogy nyomozni kezdjen, árvából van bőven. Blandine saját szakállára nyomozni kezd. Ezzel egy időben hajózik be a jóképű és tapasztalt Edward Drummond aki az Angol király ügynöke, de hivatalosan gabonakereskedő, Blandine és Edward között egyértelmű a vonzódás, ám Blandine félig-meddig  már hivatalosan jegyese Kees Bayardnak.


A szerző nagyon ügyesen vegyítette Blandine életének mentetét, és a "horroros" részeket, sokszor már-már elfelejtettem a rázósabb részeket, aztán bumm, jött egy újabb véres jelenet.

Jó pár emberre a gyanú árnyéka vetül, akik mind gyilkosok lehetnek, még Blanidne és Edward is bajba kerül...
Egy idő után az emberek egyértelműen egy húsevő démonnak tulajdonítják a támadásokat,  a kannibalizmus akkoriban nem volt ismeretlen az algonkin indiánoknál.
A 17. században az őslakosok és az angol gyarmatosítók jól ismerték a witika mondáját.

A könyv valós tényeken is alapszik, a szerző alapos kutatást végzett, Új -Amszertdam és a holland kolónia  történetéről.   



Értékelés:

4 félős cseresznye az 5-ből!!

2013. május 24., péntek

Könyvhét előtt, Könyvhét után


Vannak kiadók akik nem pontosan a Könyvhétre rukkolnak elő az újdonságokkal, van aki pár nappal előtte már megjelenteti az új könyveit, és van olyan is aki jócskán lemarad arról, hogy pont a Könyvhéten kínálgassa  a friss megjelenéseit.

A General Press kiadó, biztos a sikerben, így nem kapkod, a kötetek június közepétől folyamatosan jelennek majd meg. Az első megjelenés június 12.

                                                     Edith Wharton írónő élete a   felszínen sikerekben gazdag, mozgalmas és kiegyensúlyozott. Ám ez a középkorú, immár híres és megbecsült asszony csak az írásban leli igazi örömét, miközben szerelmi életének sivársága már-már felemészti. 
A huszadik század elejének Párizsában, az irodalmi szalonok pezsgő világában végül mégis megleli a szenvedélyt egy fiatal szívtipró, Morton Fullerton újságíró személyében. A kor társadalmi normáit semmibe véve utat enged érzelmeinek, de a férfi iránti olthatatlan és végső soron viszonzatlan szerelme mindent veszélybe sodor, amit addig fontosnak vélt az életében. A szívét követve elveszítheti oly sok munkával kivívott megbecsültségét, boldogtalan, mégis biztos házasságát – és legfőképp az életét végigkísérő Anna szeretetét és barátságát. Az asszony Edith gyermekkori nevelőnője, majd titkárnője, mindvégig szerető barátja és segítője volt, elvesztése pedig elviselhetetlen lenne az írónő számára. Miközben Edith házassága az összeomlás szélén áll, a két nő kénytelen szembenézni barátságuk törékenységével. 
A vágy kora e két rendkívüli asszony szemszögéből enged betekintést a kor Párizsának fényűző szalonjaiba, a Wharton-rezidencia hétköznapjaiba, Henry James író vagy éppen Anna de Noailles költőnő mindennapjaiba. Edith Wharton eredeti levelezését felhasználva megelevenedik előttünk az írónő vágyakkal és kételyekkel teli élete, amelynek drámaisága saját hőseinek sorsával vetekszik.





Édesanyja halála után Emilie de la Martiniéres hatalmas vagyont örököl, többek között az omladozó dél-franciaországi kastélyt és az azt körülvevő szőlőt. A lányra amúgy is hatalmas súlyként nehezedik az öröksége, és most megroppan a hagyatékkal kapcsolatos feladatok terhe alatt. A fiatal angol műkereskedő, Sebastian Carruthers siet a segítségére, akinek a felbukkanása éppoly titokzatos, mint a kastély renoválásakor előkerülő versek, amelyeket apja nagynénje írt sok-sok évvel ezelőtt. Emilie elhatározza, hogy a titkok nyomába szegődik és felderíti a múltat.
Az események a nácik megszállta Franciaország világába vezetik, amikor is brit ügynökök minden veszedelemmel – a lelepleződéssel, a Gestapo kínzásaival – dacolva a francia ellenállás mellé állnak, hogy akár életüket is kockára tegyék Európa felszabadításáért. A bátor hősnők egyike éppen Dél-Franciaországba kerül bevetésre, így az angol kémnő és Emilie családjának története kibogozhatatlanul összefonódik, és végzetes eseményekhez vezet…
Lucinda Riley regényei hangos sikert aratnak szerte a világban, e kötete történelmi eseményekben és szerelmi fordulatokban bővelkedő regény, letehetetlen olvasmány a romantika és az izgalmak elegyének kedvelői számára.


A 18. század eleji Londonban Nora, egy jómódú kereskedő lánya arról álmodozik, hogy szerelmével egy karib-tengeri szigeten éli le az életét. Miután kedvese tragikus körülmények között meghal, a lány tovább őrzi emlékét. Hogy beteljesítse közös álmukat a földi paradicsomról, feleségül megy az idősödő Elias Fortnamhoz, egy jamaicai cukornád-ültetvényeshez. A házasság azonban nem úgy sikerül, ahogy tervezi: vágyai szigete helyett a földi pokolban találja magát. A békés felszín alatt sötét titkokra lel, ráadásul döbbenten tapasztalja, milyen embertelenül bánnak a brit gyarmaton a rabszolgákkal. Elhatározza, mindent megtesz, hogy legalább a saját cukornádültetvényükön segítse az életüket. Ebben egyedül mostohafia, az európai tanulmányairól visszatérő Doug segít neki. Egy idő után Norának be kell látnia, hogy a rabszolgák iránti együttérzésnél több köti össze a férfival. De ahhoz, hogy megtalálja a boldogságot, előbb ki kell lépnie az álmok világából, és el kell engednie szerelme emlékét… 
Sarah Lark regénye az igaz szenvedély és hűség történetét mondja el, egyúttal történelmileg hiteles korrajzot fest a karib-tengeri gyarmatok életéről.


A Sanoma kiadó Isabel Wolff újabb könyvét adja ki, még a Könyvhét előtt, a vintage ruhák után (Mesés ruhák kalandjai ), picit festünk.





Ella Graham portréfestő karrierje felívelőben van. Különös tehetséggel örökíti meg modelljei igazi énjét csodálatos, élethű képein, a magánéletében azonban semmi sem olyan egyértelmű, mint szeretné. 
A legjobb kép róla, amely Ella modelljeinek történetét vegyíti a művésznő saját élményeivel – apjával folytatott küzdelmével és azzal a felismeréssel, hogy nem a megfelelő férfiba szeretett bele –, egyszerre felemelő és keserédes. Isabel Wolff, a humor, a pátosz, a rejtély és a romantika sajátos keverékével olvasmányos mesét sző a művészi ihletről, a második esélyről és a megérzések fontosságáról.

2013. május 23., csütörtök

Jodi Picoult : Egyszerű igazság



Már nagyon vártam egy újabb könyvét a szerzőnek, mindig, minden könyve a végleteket taglalja.
Ez a könyve az amisok világába enged bepillantást nyerni, egy "megrekedt" közösség, akik nem kérnek a kor vívmányaiból, akik sajátos elveket vallanak.

Nem szeretem a fanatizmust, és az elvakultságot, mindegy, hogy politikáról, vallásról vagy bármi más nézetről legyen is szó. Ami nekem jó, vagy megfelel, nem kell, hogy a családomnak a környezetemnek is szentírás legyen.

Egy amis közösségben, egy hajadon lány egyik éjjel a család istállójában gyermeket szül, egy eltitkolt terhességből, majd visszaoson a szobájába, másnap reggel egy, a családhoz járó amis munkás fedezi fel, egy félreeső karámban a halott kisfiút..

Miután a rendőrség szerint egyértelműen gyilkosságra utalnak a bizonyítékok, Leda, a hajadon lány nagynénje szintén egy rokont kér meg, hogy védje meg közösségük fiatalját Katiet a bíróság előtt.
Az amisok nem ismerik el az Amerikai törvényeket,illetve próbálnak teljesen hatályon kívül maradni.(Az amisok törekvése, hogy a külvilágtól elkülönülve, saját maguk oldják meg gondjaikat – ahhoz vezetett, hogy a hivatalos közegek a lehető legkevesebb kapcsolatot tartanak fenn vezetőikkel is.-forrás:Wikipédia)

Ellie harminckilenc éves ügyvéd, épp túl egy szakításon, pihenni készül Ledához akinél sok-sok nyarat töltött. 
Első nekifutásra elutasítja a kérést, majd mégis vállalja az ügyet, a bíróság azzal a feltétellel engedi Katie-t szabadlábon védekezni, ha Ellie beköltözik az amis házba Katie családjához, és garantálja, hogy Katie nem szökik meg az igazságszolgáltatás elől.

Mint minden Picoult könyvben, az alap felállás mellett sokat bonyolít a történeten az egyes szereplők múltja, az ügyhöz fűződő viszonya. Ebben az esetben Ellie nem tudja sajnálni Katie-t, hiszen a harminckilenc évével egyre kevesebb esélyt lát a szülésre, így nem tud azonosulni Katie tettével, ráadásul a lány többször is ellentmondásba keveredik. Először még magát a szülés tényét is tagadja, majd fokozatosan egyre több dolog derül ki a szülés éjszakájáról. A könyv végéig nem derül ki pontosan mi történt a gyermekkel, Katie állítja, hogy a szülés után elaludt, vagy elájult és mire magához tért már nem volt ott a gyerek, mindezt a lány az Úr közbeavatkozásának véli, hiszen imádkozott, hogy segítsen megoldani a helyzetet.

Miközben zajlik a tárgyalásra való felkészülés, az is kiderül, hogy az ártatlan amis lányt, azért nem a szentlélek szállta meg...megismerjük Katie családját, az elvakultan amis hívő apát, aki egy fiát már kitagadta-ahogy az egész amis közösség is, Jacob a világi életet választotta az amis közösség helyett.
Sarah az anya aki nemcsak a fiát, de egy kislányt is elveszített, Hannah vízbe fulladt, Katie-nek kellett volna vigyázni a húgára.

Ellie az első időkben ellenállásba ütközik a családban, az amis vezetőhöz kell fordulnia minden olyan dologgal ami a munkájához szükséges, a Fisher házban ugyanis nincs áram, sem telefon, sem gáz, sőt még autót sem vezethetnek. Persze Ellie egy idő után meglátja ennek az életnek is a szépségét, bevallom én ennyire nem tudtam lelkesedni.
Valójában azt hiszem ez az amis lét, elég korlátolt, és indokolatlanul szigorú...ha bűnt követsz el, kitagadnak, ha meggyónsz megbocsájtanak,de egy időre kiközösítenek maguk közül. A fiatalok kipróbálhatják a szabad életet, értsd- vezethetnek kocsit, farmerbe bújhatnak az egyszerű öltözék helyett, szabadon ismerkedhetnek más fiatalokkal, de ha a szabad életet választod akkor nemcsak az amis életedtől kell búcsút venned de a családtól is, vagyis kikerülsz egy számodra ismeretlen, idegen világba, amiről jóformán semmit sem tudsz.
Az amis feleség feltétel nélkül engedelmeskedik a férjének.A férj szava szent.A gyerekek csak nyolc osztályt végezhetnek, azután a családi gazdaságban dolgoznak, mindent maguk termelnek meg, állatot tartanak, növényt termesztenek.És természetesen idővel amis párod lesz, akivel igencsak szűzies szinten történik az együtt járás.

(Az amisok központi tana a Biblia szó szerinti betartása és a felnőttkeresztség. Legfeltűnőbb vonásuk a modern társadalomtól való elkülönülés. Nagyon egyszerű életet élnek, mert hitük szerint a modern életvitel és technika káros az emberre, túl büszkévé teszi őt. Úgy gondolják, hogy a technika fejlődése túlnőtt az emberen, ők inkább az egyszerű és tiszta életvitelt folytatják.-forrás:Wikipédia)


Az egyformaság, az egymásra utaltság ebben a közösségben legalább akkora hátrány, mint előny. Nem tudok igazságot tenni, hiszen megannyi hasonló eset történik a modern világban is, nemcsak egy amis lánnyal fordulhat ez elő, mégis úgy érzem ha  Katie-nek  lett volna szabad választása, ha érezte volna, hogy elmondhatja a családjának a terhességét, akkor másképpen történt volna minden.
Az amis közösségben a közösség érdeke a legfontosabb, hogy megfeleljünk, hogy ne legyen okuk kitaszítani maguk közül,hogy egyformák legyünk, nekem ez nem menne,hol a saját boldogságom? A saját akaratom?

A könyv nagyon összetett, az egyéni sorsokon kívül, egy zárt és elszigetelt létformát is megismerhetünk.

Picoult ügyesen, most is pártatlan maradt, ránk hagyva a döntést, hogy ki mellett állunk.















 Egy átlagos amis család



                                           Így közlekednek az amisok.




     


Egy fiatal amis lány mindennapos öltözéke




amis gyerekek 

2013. május 21., kedd

Erich Kastner: Három ember a hóban



Szégyen de a szerzőtől a Két Lotti -n kívül semmit sem olvastam. Mostanáig!! Ez a könyve elképesztően aranyos.
Kész felüdülés a történet, szellemes párbeszédekkel, szerethető karakterekkel, és igazi mondanivalóval.
Aki vágyik egy igazán jópofa, hahotázós könyvre, annak bátran ajánlom.

Egy igazi bohózat bontakozik ki előttünk, ebben a történetben a gazdag ember szegénynek álcázza magát, az inas jómódú üzletembernek, a szegény, ám jólétre áhítozó fiatal pedig önmagát alakítja, a házvezetőnő pedig nagynénivé avanzsál arra az időre amíg az Alpokban időznek egy elegáns szállodában.
Szeretem az ilyen időtlen könyveket, hiszen bár a könyv 1934-ben érte meg az első kiadást, ma is aktuális!

Társadalom kritika, szatíra is egyben a történet. A félreértések miatt szereplőink egyik vicces szituációból, csöppennek a másikba.

"A valódi félreértések ugyanis sejtosztódással szaporodnak."

Nem volt a könyvben egyetlen unalmas sor sem, mindig történik valami. Szereplőink a szerepcserének köszönhetően belekóstolnak az általuk más társadalmi életet élő karakterük életébe, így az inas masszázsban részesül, és síelni tanul, a milliárdos Tobler úr kénytelen fűtetlen szobában aludni, sőt a portás kifutófiúnak használja a lelkes lecsúszott vendéget, aki önként jelentkezik kéményseprőnk. Míg az önmagát adó fiatal férfi nem érti miért kényeztetik, miért kapott lakosztályt macskákkal és meleg téglával.
Persze mit sem érne a történet, ha nem tűnnének fel a színen a nők, akik persze mind -mind a milliomos fiúcskára utaznak,akiért mamája kellően aggódik odahaza.

"Ha erdőben jársz, ne felejts el nyolcszor-tízszer mély lélegzetet venni. De ne többször! Különben megfájdul a fejed. És mire jó az?"



Örülök, hogy a Partvonal kiadó felkarolta a szerző könyveit, és újra kiadja, így a Három ember a hóban mellett, olvashatjuk Az eltűnt Miniatűr-t, és a Salzburgi szobalány-t is.


Értékelés.

5 vicces cseresznye az 5-ből!!

Sara Fawkes : Amit csak Ő akar



Miután egyre másra jelennek meg a könyvpiacon az erotikus könyvek, sokszor arra gondolok, hogy el kellene párat olvasnom, hátha vannak köztük olyanok amik meggyőznek arról, hogy ebben a műfajban is lehet jót írni.

A Szürke ötven árnyalata nem győzött meg. Ennél a könyvnél a borító ragadta meg a figyelmem, tetszik, hogy nincs rajta se bilincs, se félmeztelen kigyúrt férfi.

Azt kell, hogy mondjam ez a könyv nem volt rossz, tetszett a stílusa,  bár az erotikus mivoltához híven, bőven van benne ágyjelenet. Valahogy az jutott eszembe, hogy a nők nem szexfilmet néznek, hanem olvassák... nekem a kevesebb több, ilyen téren is, így nem igazán látom értelmét , ha három oldalanként van benne ágyjelenet-rendesen részletezve.(Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy itt-ott volt némi zavar,és baki.)

Szerintem a történet tucatnyi másik erotikus könyv ajánlója is lehetne. A szegény lány Lucy, Manhattan egyik hatalmas multi vállalatánál beugró munkát végez, persze sok pénzről, gondtalan életről álmodozik, de szülei halála után, még az egyetlen örökségét, a házát is elveszti, így a puszta létfenntartásért küzd.
Munkahelyén felfigyel egy vonzó férfire, aki egy nap kezdeményez Lucy pedig enged a csábításnak. Az már csak később derül ki, hogy az ominózus férfi a vállalat igazgatója.
Jeremiah Hamilton  személyes asszisztensének kéri fel a lányt, minden földi jót, luxust és rengeteg pénzt ajánlva, amit Lucy nagy pironkodás közepette elfogad.

"-Mit ért személyi asszisztens alatt?
-Amit csak akarok."

Az üzlet létrejött, innentől kezdve Lucy Jeremiah játékszere, minden értelemben.

Ami igazán nem tetszett, az a férfi állandó basáskodása szex közben, miért kell káromkodni, közönséges trágár szavakkal megnyilvánulni? A csaj már úgyis, szó szerint eladta magát neki...

Lucy-t sem értem, nem értem ezt a fajta függőséget. (ahogy az alkoholt, és a drogot sem értem, persze a csoki az más) Sok minden fontos az ember életében, de nekem ez a testiség dolog pénzért valahogy annyira megalázó, értelmetlen...

Hogy mikor áldoz le ezeknek a könyveknek a sikere/divatja számomra rejtély, úgy látom mintha a kiadók még csak most lendültek volna bele csak igazán, és tucatszám potyognak a rossz ágyak, döngető férfiak, fojtogató szenvedélyek, fülledt éjszakák. Alapvetően ugyan arra a koncepcióra épülve, a szegény,pironkodó, tapasztalatlan lány, boldogan teszi szét a lábát a hatalmas (minden téren) kő gazdag, jóképű hercegnek, aki csak őt akarja.

Hogy van -e tanulsága ezeknek a könyveknek, illetve lehet-e belőle okulni, tanulni, vagy csak pusztán szórakoztatja az arra kíváncsiakat magam sem tudom.

A könyv egyébként sorozat, így  Lucy és Hamilton na meg az újabb szereplő(k) története nem ér véget az első résszel.

Értékelés: 
3 vonzó cseresznye az 5-ből!!


2013. május 20., hétfő

Könyvheti újdonságok a Tericum kiadótól


A Tericum kiadónál, a Könyvhét első napján, azaz június 6-án jelennek meg ezek a gyönyörűségek.

A Könyvhét ideje alatt, vagyis június 6-10 között, a Tericum standjánál minden könyv 25% kedvezménnyel vásárolható meg!



C. W. Gortner nagy kedvencem, nagyon örülök neki, hogy újabb könyve jelenik meg -Medici Katalin vallomásai, és az Utolsó királynő után a harmadik könyve A Királynő esküje.
 Ezúttal Kasztíliai Izabella, a középkor egyik legbefolyásosabb királynőjének történetét olvashatjuk.







Még egy kis történelem.



Vajon sejt-e valamit Nannerl Mozart, amikor öccse halálhírére Bécsbe utazik? Betegség gyötörte-e Wolfgangot vagy gyilkosság áldozata lett? Milyen titkokat rejt Mozart utolsó operája, „A varázsfuvola"? Az olvasó a zseniális zeneszerző életének utolsó éveibe és rejtélyes halálának körülményeibe nyer betekintést.



És egy kis szórakozás. Imádom ezt a borítót!!





Vicky Toszkánába utazik, hogy elsajátítsa az olasz nyelvet és meg merítkezzen az olasz kultúrában. Ám nem sokat időzik a nyelviskolában, inkább szerelmével, Gianfrancóval tölti az idejét, aki mellett megtanulja az olasz élet derűs és árnyas oldalait. Szórakoztató, nyári olvasmány.

Egy női sors.




Az írónő első regényét kétszer is betiltották Iránban, mégis bestseller lett és nem csak hazájában. Az Iszlám Forradalom előtti Teheránban egy kamaszlány más életre vágyik, mint amit a családja szán neki: tanulni akar és ahhoz a férfihoz kötni az életét, akit a szívéből szeret.



Egy kis Orosz életérzés!


A kortárs írónő regénye a nagy orosz klasszikusok és Ulickaja egyedi prózájának hagyományait követi. Három főszereplőn keresztül az orosz emigránsok sorsát mutatja be különböző korokban: a 30-as évek sztálini Oroszországában, az 50-es évek Párizsában és napjainkban.

2013. május 19., vasárnap

Natasa Dragnic : Minden nap Minden órájában



A könyv címe, egy Pablo Neruda vers egy mondata.

Egy fiú és egy lány születik ugyan annál a Horvát bábánál, három év különbséggel.
Kis halászfalu ad otthont a két kisgyereknek, barátok lesznek,együtt gyönyörködőnek a felhőkben, a tengerben, aztán a lány hirtelen  családjával együtt Franciaországba költözik.

Évekkel később már fiatal felnőttként találkoznak újra, a lány immár tehetséges színésznő, a fiú ünnepelt festő művész.
Bár mindkettőjüknek voltak kapcsolataik a fiúnak több is, mégis mindig ott bujkált bennük a vágy valami más, valami tökéletes után. Tudat alatt is egymás után vágyakoztak, bár sosem tudták pontosan megfogalmazni miért nem boldogok az aktuális szerelmeikkel.

A Párizsi találkozás rádöbbenti őket, hogy egymásnak lettek teremtve, ám a fiú múltjában történt dolgok, nem sokáig engedik, hogy élvezzék az egymásra találás örömét...

Eleinte nem kedveltem ezt a történetet, túl soknak éreztem, olyan szerelmet, érzéseket, romantikát épített Dora és Luka köré, ami egyértelműen nem jött át. Luka túl önző volt, olyan hibákat követett el, amiket simán elkerülhetett volna, de túl egocentrikus volt, a kis festő művész nem tehetett róla, ha minden nap más nőt talált az ágyában, és hát hiába imádta Dorát, mégiscsak férfi...persze közben szavakban imádja Dorát, ő a levegő meg a Nap meg  minden egyéb, csak sajnos a tettek jócskán elmaradnak a nagy szavak mögött.

  "Az ember kívülről is szemlélheti a saját életét, és csodálkozhat azon, hogyan alakultak a dolgok, és milyen hibákat követett el."

Luka húga, Ana viszont nagyon szimpatikus volt, valahogy ő volt Luka lelki ismerete.

A történet szépsége a szerelmesek, illetve a szerelmes Dora kitartása, és önzetlensége. Olvasmányos, nem lehet letenni, mert persze tudnunk kell, hogy ennek a kitartásnak, egy életen átívelő szerelemnek lesz -e jutalma?

Izgalmasan alakult a történet vége, annak ellenére, hogy jó pár ismétlés van a könyvben, de gondolom ez a szerző részéről szándékos volt, így jelezve Dora és Luka szerelmének állandóságát.



Jártam Horvátországban és nagyon szeretem, a könyvben megemlített helyek , Split, Hvar számomra kézzel fogható  helyek, tudom milyen a meleg tengeri szél, a napsütötte sziklák, és a végtelen tenger.
A hangulat teremtéssel nem is volt gond, nagyon élveztem azt az életérzést amit a könyv megjelenít.

Értékelés:
4 tengerparti cseresznye az 5-ből!!

2013. május 16., csütörtök

Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása




Harold Fry 87 napot gyalogolt és 1009 kilométert tett meg. Mondhatni feltalálta a saját kis El Camino útját.

Féltem, hogy a történet hatásvadász lesz, esetleg fellengzős, de nagyon szépen megírt, különös történet az élet szeretetéről, amit tudnunk kell megélni, a bánattal és a rossz dolgokkal együtt.

Van úgy, hogy teljesen elfeledkezünk a múltról, a régi életünkről és annak szereplőiről, aztán egy váratlan fordulat, és újra élünk minden örömöt és bánatot, sikert és kudarcot.

Harold Fry mindezeket sétálás közben éli meg, miután levelet kap Quennie Hennesy-től,akit húsz éve nem látott,tollat ragad, válaszol és elindul feladni a választ, aztán azon kapja magát, hogy csak megy, mert túl sok az emlék és a fájdalom, amiket nem lehet ülve átértékelni, helyre tenni.

"Azon gondolkodom, vajon szokott- e imádkozni? Én egyszer megpróbáltam, de elkéstem vele. Talán ezért történt minden. Szeretettel üdvözli: a férfi, aki sétálni indult."

Szerintem a  történet nem megoldást kínál, hanem megnyugvást hoz.

Harold különös kapcsolata Quenni-vel , a házassága, a  fia, munkája, felvonulnak a könyvben, mint egy-egy jelenet, Harold önmagát elemzi, mit lehetett, mit kellett volna anno másképp tennie.

De a hosszú séta közben alkalma nyílik arra is, hogy rá csodálkozzon más emberek életére, vagy, hogy egy növény határozó segítségével új ismereteket szerezzen.

"Találkozott egy fiatal nővel, aki az igazi apját kereste, egy pappal, aki bevallotta, hogy twitterezik mise közben, futómaratonora edzőkkel, és egy olasszal, aki éneklő papagájt hurcolt magával."

Közben felesége Maureen élete is felbolydul, hiszen a csendes, de mindig kéznél lévő Harold után hatalmas űr marad. Arról nem beszélve, hogy egy idő után Harold híresség lesz, tévék, rádiók szenzációként tálalják a nyugdíjas férfi vezeklését, Quennie-t mint élete szerelmét emlegetik, cégek zaklatják, hogy az ő termékeiket, hordja, vagy igya a gyümölcslevüket.


Harold egy szelíd ember, ez a legjobb szó rá, persze mint mindenki, ő is követett el hibákat, amiket sem ő sem felesége, Maureen nem tudott megbocsájtani, házasságuk mostani évei nem a békés együttélés, hanem a némaság jegyében telik.
Van-e visszaút, és békés befejezés Harold számára? 

Nagyon tetszett a  stílusa, legszívesebben oldalakat idéznék a könyvből. Gördülékeny ugyanakkor lassú, töprengős történet.


A könyv borító tökéletes lett, puha és kemény fedeles változata is van, a belső borítót nagyon aranyos fekete-fehér rajzok (grafikák?) díszítik, ahogy  minden fejezet elejét is.

A könyv végén található térképen, nyomon követhetjük Harold Fry útját.

Értékelés:
5 vándor cseresznye az 5-ből!!!




2013. május 10., péntek

Májusi megjelenések

 Múlt hónapban a Könyvfesztivál miatt volt dömping, és ebben a hónapban is megjelenik jó pár cukorfalat :-))




Az Összetört glóriák harmadik kötetében – az Életfában – a Szent Kőris titkos átjáróján át a Pokolba visz az út, ahol Sophielt, Arielt és Urielt erőszakkal tartják fogva a boszorkányok, hogy testüket megszállva feljussanak az élők világába. Arshamon, Nastrod ura ugyanis mindent elsöprő háborúra készül, és bár az angyalok erőnek erejével küzdenek ellene, végül mégis csak sikerül a legerősebbek egyikét megszállnia, aki úgy ismeri a Mennyországot, akárcsak a tenyerét. A fenti, békés világok alkonya közeledni látszik…
A történetet vastagon átszövi a skandináv mitológia, így felbukkannak az Urd forrása alatt élő nornák, akik a földi életeket irányító, fényesen ragyogó sors-fonalakat hol összefonják, hol pedig kényszeresen kettévágják, szerelmet, halált, barátságot vagy háborút szítva ezzel… Nem messze tőlük található Niflheim, ahol a félig csontváz-félig emberi testben vezeklő Hél uralkodik. De vajon segít-e az országába tévedt harcosoknak, vagy magához hasonlóan örök kárhozatra ítéli őket? Mi ér többet egy halott uralkodónőnek: a boszorkányokkal kötött egyezség, vagy a jéggé fagyott szívében feltámadott vonzódás Elijah iránt? Dirillék életveszélyes útja Muspelheimbe, a Tűz Birodalmába vezet, ahol Sutr, a tűzóriás tör foglyaik életére, miközben Gabrielnek a Sötétség Birodalmával és Moroval, a démonnal kell megküzdenie. Halottak hada és démonok garmada kísérti a közéjük tévedt halhatatlanokat, és lesz, aki minden igyekezete ellenére odavész majd… Elijah, Bardo, Ramodiel és Lamachael Arshamon városába ér, feltett szándékuk ugyanis, hogy Égi Testvéreik mindegyikét kiszabadítsák. Mr. Lewinnél, a halott fogadósnál szállnak meg, akitől megtudják, milyen fizetőeszköz létezik a Pokolban, és tőle hallanak először Nidhoggról, az ádáz sárkánykígyóról, aki Nastrod vértavában fürdik, és halottak tetemén lakomázik.
Sophiel szívéért már nem csupán ketten küzdenek, ugyanis Arshamon is magának akarja a lányt. De Gabrielre és Elijahra is szemet vetnek a mágikus erővel bíró nők odalent. Meddig lehet ellenállni az ördögien buja, érzéki csábításnak? Életben maradhat-e az igaz szerelem ennyi kísértés között Elveszíthetik-e a hitüket az angyalok? Hogyan lehet elpusztítani mindazokat, akik már amúgy is halottak? Meghökkentő fordulatok, könnyes drámák, felemelő pillanatok és megannyi csoda vár ránk odalent, a Pokolban… De ne félj, kedves Olvasó, hiszen tudnod kell: az angyalok mindig velünk vannak!




A Nagy Recesszió kiveti pályájáról Clay Jannont, a kezdő San Franciscó-i webdizájnert – hogy a véletlen szerencsének, a puszta kíváncsiságnak és a majmokéval vetekedő létramászási tehetségének köszönhetően Penumbra úr nonstop könyvesboltjának éjszakai műszakjában kapjon új állást.
De néhány nap múltán Clay gyanítani kezdi, hogy ez a bolt még annál is rejtélyesebb, mint amit az elnevezése sugall. Kevés vevő jön, de ők visszatérően, és ők sem vásárolnak semmit, hanem obskúrus köteteket „kölcsönöznek ki” az üzlet eldugott sarkaiból, valamilyen bonyolult, régóta fennálló rendszer szerint, amelyet a gnómszerű Penumbra úr irányít. Lehet, hogy a bolt csak fedőszerv?
Clay hamarosan belekezd a vásárlói szokások átfogó elemzésébe, és a barátait is bevonja a felderítő munkába. Ám amikor Penumbra úr elé tárják a felfedezéseiket, kiderül, hogy a titkok messze a könyvesbolt falain túlra vezetnek.
„Egy olyan korban, amelyben az igazi könyveket akciós kiárusításon kínálják a videokazettákkal és a régi kütyükkel együtt, a Penumbra úr nonstop könyvesboltja arra emlékeztet, hogy milyen bensőséges örömöket és kalandokat nyújtanak azok a kézbe vehető papírtárgyak, amelyeket regényeknek nevezünk, és azok a kis titkos társaságok, amelyeket könyvesboltokként ismerünk. Robin Sloan regénye üdítően mulatságos, provokatív, ravasz, sőt még izgalmas is. És nem csak a nosztalgia vett rá, hogy egyik kézbe vehető lapját olvassam a másik után.”
John Hodgman
„A Penumbra úr nonstop könyvesboltja igazi truváj, gyönyörű mese, amely a valóság talajától (például a Google központjától) merészen elrugaszkodva vezet át bennünket a képzelet és a spekulációk árnyékbirodalmába. Robin Sloan első személyű mesélője akkora híve annak a gondolatnak, hogy technikai lehetőségeink a szépség szolgálatába állíthatók, hogy az olvasót is magával ragadja a lelkesedése.”
George Saunders, Blip Magazine
„A Penumbra úr nonstop könyvesboltja rendkívül élvezetes történet a barátságról, az életről és a titkok vonzásáról. A melegszívű és derűlátó mesében a modern technika találkozik egy középkori rejtéllyel, termékeny kapcsolatot teremtve a régi és az új világ között. Ez a könyv beletalál, és ráadásként kapunk még egy kriptográfus szektát, egy függőleges könyvesboltot, csúcstechnikákban utazó kockákat, tolvajlást és a halhatatlanság keresését. Nekem bejött. És én is lefagyasztatnám a fejemet.”
Nick Harkaway
Robin Sloan Michiganben nőtt fel, manapság San Francisco és az internet között ingázik.
A Penumbra úr nonstop könyvesboltja pontosan azt adja, amit ígér: egy világot, amelybe be kell lépnünk és amelyet nem akarunk elhagyni, egy modern kori „csodák kamráját”, ahol a nap bármely órájában feltöltődhet a kíváncsi olvasó.
Gabo





Veszély, merészség, szenvedély – ebből lesz a megszállottság? Victor és Konrad Frankenstein ikertestvérek, csaknem elválaszthatatlanok egymástól. Ahogy növekednek, életüket képzelet szülte kalandok sorozata szövi át… mígnem vakmerő játékaik véres valósággá válnak.
Véletlenül bukkannak a Sötétség könyvtárára, ahol az ősi orvoslás és az alkímia titkos könyveivel ismerkedhetnek meg. Apjuk eltiltja őket e sötét irodalomtól, de amikor Konrad súlyosan megbetegszik, Victor mégis visszatér a könyvtárba, és felfedezi az egyik könyvben az élet vizének receptjét. Távoli unokahúga, Elisabeth és barátja, Henry segítségével felkutatják azt a híres és hírhedt alkimistát, aki segíthet nekik a varázsszer előállításában.
A három barát, hogy megmentse Konradot, az elixír összetevőinek megszerzése érdekében a Viharerdő legmagasabb fáját is megmássza, lemerül a legmélyebb tó fenekére, sőt még más elképesztő áldozatok vállalásától sem riad vissza. Megpróbáltatásaikat csak tetézi a szeretet és a szerelem szálainak összekuszálódása, ami tragédia bekövetkezésével fenyeget…

Ciceró

Gillian Flynn: Holtodiglan

 
"Nyugtalanító mértékben magamban tartom és kategorizálom a sérelmeimet: a zsigereimben, a pincében sok száz üvegnyi dühöt, kétségbeesést, félelmet tartok, de ezt senki sem gondolná rólam."

Most az egyszer elhiszem, ami a borítón olvasható, vagyis, hogy kétmillió példány kelt el belőle.
Zseniális könyv, zsigerig hatóan lecsupaszít két embert, akiket a történet elején még kedveltem is! Drukkoltam nekik, hogy minden nehézségen jussanak túl, és éljenek boldogan. 

Sajnos a családi hátterek, az egymással szembeni elvárások, szép lassan megrepesztik a szerelemesek körüli burkot, és olyan dolgok kerülnek felszínre bennük amiktől eleinte még saját maguk is megijednek.

"És ha mindannyian szerepet játszunk, nem létezhet lelki társunk sem, hiszen többé már lelkünk sincs."

Amy és Nick látszólagos boldogsága öt évig tartott, az ötödik házassági évfordulójuk reggelén Amy eltűnik közös otthonukból...

A történet két szálon fut, az egyik szál Nick-aki Amy eltűnésének napjától követhetünk, a másik szál Amy és a múlt, a könyv vége felé pedig összefut a két szál és szinte egyszerre "beszélnek" mint két közeli ismerős, akik mindketten meg akarnak győzni minket az igazukról.


Nincsenek éles határ vonalak a könyvben. Két bomlott agy csatározása, vajon ki kényszeríti térdre előbb a másikat?
Mikor már azt hiszed, innen nincs lejjebb, a szereplők bebizonyítják, hogy van bennük még egy adag aljasság. 

Először azt hittem, hogy itt csak Nick beteg, és Amy az áldozat, de egy idő után feladtam ezt a dilemmát, mert lehetetlen lenne megmondani, hogy melyikük süllyedt mélyebbre.
Ez nem egy véres krimi, ez az idegek játéka, hatalmi játszma, hogy  melyikük  talál több fogást a másikon. 

Érdekes volt volt olvasni, hogy mennyi mindent várunk el attól az embertől akit elvileg úgy szeretünk ahogy van. Hogy mennyi mindent látunk bele a másikba, és ha később ezek a vágyak nem öltenek testet a párunkban csalódottak leszünk, megutáljuk a másikat. Nem magunkat tesszük felelőssé a boldogtalanságunkért hanem a párunkat, mert nem elég kedves, figyelmes, törődő, bezzeg mi mindent megteszünk érte. 

"Van egy naptáram, és szívecskét rajzolok azokhoz a napokhoz, amikor úgy tűnik, Nick szeret, és fekete négyzetet oda, amikor nem. A tavalyi év nagyjából végig fekete négyzetekkel volt tele."

Nincsenek hulla hegyek, sem vérfürdő, nem szaladgál baltás gyilkos, mégis a könyv vége felé muszáj volt félretennem, pihennem annyira nehéznek, sűrűnek fojtogatónak éreztem ezt az ámokfutást.

Ez a történet egy újabb bizonyíték arra, hogy a szeretetet a gyűlölettől, tényleg csak egy hajszál választja el.


Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

2013. május 6., hétfő

Melissa Senate: A szerelem konyhája


Nagyon aranyos kis könyv, bármikor felvidítja az embert, szóval nem kell vele a nyaralásig várni.
Nem állítom, hogy hanyatt estem, vagy elakadt a lélegzetem olvasás közben, de nagyon élveztem minden egyes percet. A történet gördülékeny, és nagyon élvezhető, annak dacára, hogy ezeknél a szórakoztató könyveknél borítékolhatjuk a boldog befejezést.

Ebben a történetben Holly-t ismerhetjük meg, aki kitartóan keresi az igazit, aktuális párjának még a kislányát is profi módon tudja már kezelni, sőt szeretik is egymást, tehát minden készen állna a családalapításra... és ahogy lenni szokott itt van az első fordulat, vagyis az összetört szívű Holly nagymamájánál keres vigaszt a  Maine állambeli a Kék-Rák szigeten, ami csodálatos üdülő paradicsom, ahol a nagymama nemcsak főző tanfolyamokat tartott de jósolt is.
A főzést pedig nemcsak magas fokon művelte, de úgy tartotta, hogy a jól sikerült ételbe a hozzávalók mellé, még hozzá kell tenni egy kívánságot, vagy éppen egy szomorú emléket.

Az idilli nyaralás nem sokáig tart, az idős nagymama, jobb létre szenderül. És itt kezdődnek az izgalmak, hiszen Holly, bár rajong a nagyi főzőiskolájáért, a finom tésztáiért, még sokat kellene tanulnia, hogy életben tartsa Camilla Cucinottáját . A kezdeti nehézségek mellett, Holly arra is próbál választ találni, hogy miért menekült el innen az anyukája, és miért nem szeret soha a szigetre jönni. A válasz talán a nagymama naplója adhatja meg, amelyet Holly megtalál és kinyílik számára egy másik világ.

A főzés, a tanfolyam szervezése, vagyis maga az, hogy Holly életben tartsa a nagyanyai hagyatékot, már egy izgalmas téma a könyvben, arról nem beszélve, hogy a főzés folyamata sem unalmas, szóval aki egy kicsit tanulni is szeretne az gazdagodhat pár új recepttel. A múlt megismerése, az új barátságok pedig csak fokozzák a könyv jó hangulatát, és garancia arra, hogy nem unjuk meg a történetet.

A sok kis plusz a könyvben, a jóslás, a fura hozzávalók az ételekhez, egy öreg macska, na meg a borjú bél különös mivolta egyedivé és nagyon élvezhetővé teszi a történetet.

A szerző tíz kötettel büszkélkedhet, remélem a Tericum kiadó jelentet meg még tőle könyvet.

A borító remekül sikerült, olyan Kék-Rák szigetes hangulata van.

Értékelés:
5 gyönyörű cseresznye az 5-ből!!!

2013. május 4., szombat

Ha szeretik a bloggert :-))

Sivatagirózsa volt olyan kedves és meglepett egy díjjal, ami nagyon édes (azt hiszem, legalábbis merem remélni, hogy anno ilyen édes kislány voltam) és pár kedves sort is mellékelt a díj mellé.
Köszönöm neki, hogy rám gondolt.

Íme a díjam:




Sivatagirózsa ezekkel a szavakkal dicsért :" Nagyon szeretem a blogját. Lényegre törő, velős véleményeket ír, amiben minden benne van és sok friss megjelenésről írt kritikát lehet nála találni."

Nekem nincs más dolgom mint jó párszor megnézni és elégedetten mosolyogni, na meg tovább adni..és ezzel vagyok bajban, mert tapasztalatom szerint az ilyen díjak a bloggerek között gyorsan körbe érnek, sőt van aki duplán, sőt triplán megkapja. Éppen ezért én most áthágva a szabályokat jelképesen minden könyves bloggernek átadom ezt a díjat aki szereti a könyveket és megállíthatatlanul olvas:-)

Lydia Netzer: Ragyogj, édesem!

 
"Amikor megálltak egy stoptáblánál, és a fiú tudta, hogy nemsokára otthon lesz, kisiklott az autó ajtaján, ki az erdőbe. Senki nem vette üldözőbe. Túl sötét volt, és már el is tűnt a látótérből, átsiklott egy nedves, kidőlt fán, elillant a víztől csepegő levelek alatt.
– Gyere vissza holnap is – kérte a lány, amikor még a kocsiban volt, és megszorította a kezét. – El ne felejtsd!
Valószínűleg, ha igazán őszinte akar lenni magával, ez volt az a pillanat, amikor beleszeretett Sunnyba.
Hát így történt."

Zavaros fülszöveg, aranyos cím, és rózsaszín borító. Fogalmam sem volt róla, hogy mi fog ebből kisülni, hát kérem szépen egy furcsa, és különleges házaspár élete, megismerkedésük, gyermekkoruk, házasságuk olvasható a lapokon.
Nem egy átlagos házaspárról van szó, Maxon az űrben repked, robotokkal népesíti be a Holdat, Sunny a Földön maradt, neveli kisfiúkat, közben a második gyermeküket várja. Ez eddig nem is annyira furcsa, de aztán Sunny-é lesz a főszerep, és a fülszövegben ígért szőke paróka is előkerül, nem meg a hozzá tartozó történet.
Tulajdonképpen a könyv, egy történet arról, hogy fogadjuk el saját magunkat, na meg az életünket, ami néha túl bonyolult, és nehéz.
Mivel a történet vissza nyúlik a gyermekkorba is, így teljes és átfogó képet kapunk a szereplőkről, teljessé válnak a figurák.
Érdekes volt olvasni ahogy Sunny görcsösen próbálja magát elfogadtatni a környezetével, az emberekkel, holott saját magával nem tudott kibékülni. Szerintem sokunknak van, apró, ám saját magunk számára borzasztóan zavaró testi hiányosságaink. Egy görbe orr, egy kopasz volt a fejünkön, egy csúnyább anyajegy vagy egy görbe láb miatt úgy érezzük, akik minket látnak csak ezeket veszik észre rajtunk. Na és persze ezek alapján ítélnek meg minket.

Van a könyvben egy rész ahol Maxon és Sunny az új házba költözés után meghívják a szomszédokat. Sunny mindent megtesz, hogy elbűvölje az új szomszédait, sziporkázik, hazugságokat talál ki, hogy izgalmasabbnak tűnjön az élete, engedi, hogy idegenek járkáljanak az otthonába, és belessenek minden sarokba.
Ez a jelenet annyira jellemző az emberek többségére, a saját magunk választott út helyett rálépünk a -"Mit szólnak az emberek?" -útra ami tele van önáltatással, és tettetéssel.
Tulajdonképpen erről szól a könyv, ez a mondanivalója, hogy legyen elég az az "átlagos" férj, gyerek, család, múlt amink van és arra legyünk büszkék, merjük elfogadni és élvezi, anélkül ,hogy azon aggódnánk, vajon mit gondol rólunk a szomszéd vagy a patikus.
Maxon nekem nagyon szimpatikus férfi karakter, jól kezelte  Sunny-t , meg egyáltalán az életüket.

Aki egy érdekes, nem átlagos házasságra kíváncsi nézzen be hozzájuk:-)

Értékelés:
4,5 űrbéli cseresznye az 5-ből!!!

2013. május 2., csütörtök

Federica Bosco: Szerelmem egy angyal

     "Serva me. Servabo te."

Sóhajthatnánk, hogy már megint egy ifjúsági könyv, ráadásul még sorozat is. De aki szereti ezt a műfajt, abból is a kicsit komolyabb hangvételű történeteket, annak nagyon fog tetszeni!
A könyv címe kissé félreérthető lehet a mostani fantasy dömpingben… én eleinte másra gondoltam. Megnyugtatok mindenkit, ezúttal nem arról van szó, hogy egy tizenéves srácról kiderül, hogy tulajdonképpen szárnya van, de nem madár...

Mia tizenhat éves, érettségire készül, és élete legfontosabb iskolájába a Royal Ballet Schoolba szeretne felvételt nyerni. Nem Mia tehetségtelensége az akadály, hanem a rengeteg jelentkező na meg a tandíj, ami még egy ösztöndíjjal is igen csak drága, amit Mia anyukája Elena nem tud előteremteni. 

A fiatal lány amúgy sem könnyű életét nehezíti, hogy elvált szülők gyereke, akinek illik jó képet vágni apukája új családjához, na és anyukája új választottjához is. Ráadásul legjobb barátnője, Nina testvérébe szerelmes már kislánykora óta. Patrick a királyi haditengerészet kadétja maga a tökély, Mia pedig csak álmodozni mer a nála három évvel idősebb fiúról.

Nagyon klasszul lett ez a történet összegyúrva!! És annyira tetszett, hogy Mia átlagos lány, de  el tudjuk képzelni, hogy akár a szomszédunk legyen, de ugyan akkor nagyon is felnézünk rá a kitartásáért, a humoráért, hogy annyit dolgozik az álmaiért. Miközben egy tökéletes lány képe formálódik a lapokon, azt is elkönyveltem, hogy szerencsére Mia nagyon is tudja hozni a kamasz formát, vagyis nem nehéz veszekedni az anyukájával, ha kell füllent, és lóg a suliból, miközben Patrick egyre közelebb kerül hozzá, de Mia csak barátságban mer reménykedni.
És bár Ninával nincsenek egymás előtt titkaik, az is kiderül, hogy az ember mennyit változhat rövid idő alatt, és teljesen át tud értékelődni a fontossági sorrend.

Ahogy halad a történet egyre inkább éreztem, hogy komolyodik ,komorodik a sztori. A legvégén rendesen kétségbeestem, és sajnos ahogy lenni szokott várni kell a következő részre, amiben Mia szerintem igazán ki fog majd bontakozni.

Minden szereplőt megszerettem valamiért, egyedül Patrick maradt számomra kicsit rejtély. Nagyon keveset tudunk meg róla, olyan képlékeny figura, nem igazán tudtam sehová sem sorolni.

Mindent összevetve, egy értelmes, szerethető sorozat első darabja a könyv.

A következő rész-Vigyázz rám, angyal! -várhatóan októberben jelenik meg.

Értékelés:
5 balerina cseresznye az 5-ből!!! 

M.L. Stedman: Fény az óceán felett


 
"A Janus-szikla névre hallgató sziget, mintha csak jóvá akarta volna tenni társai bűneit, világítótoronynak adott otthont, amelynek fénycsóvája ötven kilométer széles védőtakarót nyújtott. Éjszakánként dalra fakadt a levegő: állhatatosan zúgó lámpás dalát zengte, amely egyre csak forgott, forgott és forgott pártatlanul, részrehajlás nélkül. Nem vádolta a sziklákat, nem félt a hullámoktól: egyszerűen csak ott volt, hogy megmenekülhessen, aki akar."

 Ezt a könyvet megláttam,és tudtam, hogy kell nekem. Megérzésem beigazolódott, ugyanis képtelen voltam letenni. A történet nagyon szép nyelvezettel íródott,a stílusa is remek, és persze a történet is lekötött.
Nagyon jól lett felépítve, minden ami a történet szempontjából fontos momentum, arra mind kiterjedt a szerző figyelme, tömören, de nagyon részletesen érzékelteti, akár a környezetet, az embereket, a háborút, vagy a gyermek utáni vágyat.
1918-ban indul a történet. Tom négy évig harcolt, békére, nyugalomra és felejtésre vágyik, ezért jelentkezik a Janus-szikla fényjelző őrének. Nagyon tetszett, hogy a világítótornyokról is megtudhatunk sok érdekes dolgot, egész más megvilágításba kerültek számomra ezek az épületek.

A férfi  magányos terveibe beleszólván, megérkezésekor megismerkedik Isabel-el. Később pedig  házaspárként élnek a magányos szigeten. 
Mindketten imádják új életüket, remekül megértik egymást, és még a világtól elszigetelve is tökéletesen boldogok.
Isabel többször is teherbe esik, de valamiért újra és újra elveszti a  magzatokat.
Egy napon a Janus-szikla tövében gyereksírás hangzik fel...

Isabel és Tom, igaz nem egyetértésben, de meghoznak egy döntést.
A könyvben zseniálisan van bemutatva, hogy mennyire tudja alakítani sorsunkat a környezetünk, a múltunk.
Milyen nagy hatással vannak ránk a körülöttünk élő emberek, és sokszor ezek a hatások csak évek múlva nyernek értelmet.

"A város bizonyos eseményekre fátylat borít:ebben a kis közösségben mindenki jól tudja,hogy az egyezményes feledés néha ugyanolyan fontos lehet,mint az ígéret,hogy nem felejtünk.A gyerekek nyugodtan felnőhetnek úgy,hogy nem tudnak apjuk ifjúkori ballépéséről,illetve törvénytelen testvérükről,aki tőlük nyolcvan kilométerre él,és egy másik férfi nevét viseli.A történelem mindig az,amit közös megegyezéssel elfogadnak."


Mind a kettőjüket megértettem, bár szívem szerint Tom felé hajlottam, akkor is ha mint anya, tudom min ment keresztül Isabel, de mégis nem hiszem, hogy annyira vágytam volna egy gyerekre, hogy minden mást háttérbe szorítok miatta. A következményekről nem beszélve. 

Az első könyves szerző előtt le a kalappal, minden tekintetben remekül sikerült a könyv.

Értékelés: 5 fényjelzős cseresznye az 5-ből!!!