Szégyen de a szerzőtől a Két Lotti -n kívül semmit sem olvastam. Mostanáig!! Ez a könyve elképesztően aranyos.
Kész felüdülés a történet, szellemes párbeszédekkel, szerethető karakterekkel, és igazi mondanivalóval.
Aki vágyik egy igazán jópofa, hahotázós könyvre, annak bátran ajánlom.
Egy igazi bohózat bontakozik ki előttünk, ebben a történetben a gazdag ember szegénynek álcázza magát, az inas jómódú üzletembernek, a szegény, ám jólétre áhítozó fiatal pedig önmagát alakítja, a házvezetőnő pedig nagynénivé avanzsál arra az időre amíg az Alpokban időznek egy elegáns szállodában.
Szeretem az ilyen időtlen könyveket, hiszen bár a könyv 1934-ben érte meg az első kiadást, ma is aktuális!
Társadalom kritika, szatíra is egyben a történet. A félreértések miatt szereplőink egyik vicces szituációból, csöppennek a másikba.
"A valódi félreértések ugyanis sejtosztódással szaporodnak."
Nem volt a könyvben egyetlen unalmas sor sem, mindig történik valami. Szereplőink a szerepcserének köszönhetően belekóstolnak az általuk más társadalmi életet élő karakterük életébe, így az inas masszázsban részesül, és síelni tanul, a milliárdos Tobler úr kénytelen fűtetlen szobában aludni, sőt a portás kifutófiúnak használja a lelkes lecsúszott vendéget, aki önként jelentkezik kéményseprőnk. Míg az önmagát adó fiatal férfi nem érti miért kényeztetik, miért kapott lakosztályt macskákkal és meleg téglával.
Persze mit sem érne a történet, ha nem tűnnének fel a színen a nők, akik persze mind -mind a milliomos fiúcskára utaznak,akiért mamája kellően aggódik odahaza.
"Ha erdőben jársz, ne felejts el nyolcszor-tízszer mély lélegzetet venni. De ne többször! Különben megfájdul a fejed. És mire jó az?"
Örülök, hogy a Partvonal kiadó felkarolta a szerző könyveit, és újra kiadja, így a Három ember a hóban mellett, olvashatjuk Az eltűnt Miniatűr-t, és a Salzburgi szobalány-t is.
Értékelés.
5 vicces cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése