"Nyugtalanító mértékben magamban tartom és kategorizálom a sérelmeimet: a zsigereimben, a pincében sok száz üvegnyi dühöt, kétségbeesést, félelmet tartok, de ezt senki sem gondolná rólam."
Most az egyszer elhiszem, ami a borítón olvasható, vagyis, hogy kétmillió példány kelt el belőle.
Zseniális könyv, zsigerig hatóan lecsupaszít két embert, akiket a történet elején még kedveltem is! Drukkoltam nekik, hogy minden nehézségen jussanak túl, és éljenek boldogan.
Sajnos a családi hátterek, az egymással szembeni elvárások, szép lassan megrepesztik a szerelemesek körüli burkot, és olyan dolgok kerülnek felszínre bennük amiktől eleinte még saját maguk is megijednek.
"És ha mindannyian szerepet játszunk, nem létezhet lelki társunk sem, hiszen többé már lelkünk sincs."
Amy és Nick látszólagos boldogsága öt évig tartott, az ötödik házassági évfordulójuk reggelén Amy eltűnik közös otthonukból...
A történet két szálon fut, az egyik szál Nick-aki Amy eltűnésének napjától követhetünk, a másik szál Amy és a múlt, a könyv vége felé pedig összefut a két szál és szinte egyszerre "beszélnek" mint két közeli ismerős, akik mindketten meg akarnak győzni minket az igazukról.
Nincsenek éles határ vonalak a könyvben. Két bomlott agy csatározása, vajon ki kényszeríti térdre előbb a másikat?
Mikor már azt hiszed, innen nincs lejjebb, a szereplők bebizonyítják, hogy van bennük még egy adag aljasság.
Először azt hittem, hogy itt csak Nick beteg, és Amy az áldozat, de egy idő után feladtam ezt a dilemmát, mert lehetetlen lenne megmondani, hogy melyikük süllyedt mélyebbre.
Ez nem egy véres krimi, ez az idegek játéka, hatalmi játszma, hogy melyikük talál több fogást a másikon.
Érdekes volt volt olvasni, hogy mennyi mindent várunk el attól az embertől akit elvileg úgy szeretünk ahogy van. Hogy mennyi mindent látunk bele a másikba, és ha később ezek a vágyak nem öltenek testet a párunkban csalódottak leszünk, megutáljuk a másikat. Nem magunkat tesszük felelőssé a boldogtalanságunkért hanem a párunkat, mert nem elég kedves, figyelmes, törődő, bezzeg mi mindent megteszünk érte.
"Van egy naptáram, és szívecskét rajzolok azokhoz a napokhoz, amikor úgy tűnik, Nick szeret, és fekete négyzetet oda, amikor nem. A tavalyi év nagyjából végig fekete négyzetekkel volt tele."
Nincsenek hulla hegyek, sem vérfürdő, nem szaladgál baltás gyilkos, mégis a könyv vége felé muszáj volt félretennem, pihennem annyira nehéznek, sűrűnek fojtogatónak éreztem ezt az ámokfutást.
Ez a történet egy újabb bizonyíték arra, hogy a szeretetet a gyűlölettől, tényleg csak egy hajszál választja el.
Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!
hát... mintha nem is egy könyvet olvastunk volna.
VálaszTörlésMég nem olvastam a véleményed róla, de megnézem.:-)
VálaszTörlésNima- Elolvastam... szerintem zömmel ugyan azt olvastuk:-) Csak te sokkal részletesebben írtál róla, kitértél a történet mellékszálaira is-család, az Amerikai társadalom stb. én direkt nem taglaltam jobban, szerettem volna minél több meglepetést hagyni az olvasónak.
VálaszTörlésTalán annyiban látjuk másképp a történetet, hogy szerinted Amy és Nick megváltoztak az évek alatt, ebből eredtek a konfliktusok, szerintem meg egész egyszerűen nem tudtak kezelni a gondokat, egész addig kerek volt minden még kényelmesen és gondtalanul alakult az életük, ahogy felütötte a fejét pár probléma, anyagi és egyéb téren, azonnal kivetkőztek magukból, és a másiktól várták a megoldást.
Arról nem beszélve, hogy Amy be is vallotta, hogy Nick kedvéért sokáig szerepet játszott, Ő volt a "Jó fej Csaj" aki minden férfi álma. Aztán amikor Nick azokat a tulajdonságokat kereste Amyben amiket a lány csak eljátszott, Amy bekattant:S
hát, pont az a poén, hogy a lényegről én biza' semmit nem mondtam.:D
VálaszTörlésés Amy sem Nick kedvéért játszott szerepet, sőt, be sem kattant, és a gondok sem akkor kezdődtek, amikor anyagilag gáz lett, hanem már jóval korábban.
de mindegy, én nagyon mást olvastam ki ebből a könyvből.:)
Nem a lényeget írtad le, hanem részletesebben írtál a könyvről:-)
VálaszTörlésNem baj, ha mást látunk bele egy-egy történetbe:-)