Richard Paul Evans: Noel naplója

A szerző korábban megjelent könyvei közül mind tetszett, - Hol lehet Noel? (2010), Kegyelem (2012) A Karácsonyi doboz( 2013) ennyi kihagyás után örömmel vásároltam meg a cuki, kézreálló újabb kötetét. Az alapsztori, hogy egy híres író akinek cudar gyerekkora volt értesül anyja haláláról, természetesen a hagyatéki ügyeket muszáj elintézni... Utazás, múltidézés, szembenézés a megváltozott dolgokkal. A kezdet nagyon jó volt, Jacob szimpatikus magányos figura, akinek védjegye a romantikus irodalom, ahol szépen teljesít, könyvei folyamatosan az eladási listák élén állnak. Népszerűsége ellenére magányos, nemcsak a társ, a szerelem hiányzik az életéből hanem a tágabb család, baráti kör is. Miközben szembesül anyja utolsó tébolyban töltött éveivel egy fiatal nő is felbukkan a gyerekkori otthonánál aki a vér szerinti anyját keresi... Valahogy most nem mindig sikerült elérnie a lelkemig a történetnek, gyakran unalmas, papírízű sorok is bekerültek a történetbe. Nem sikerült átadnia a magányos farkas alakját, aki anyja miatt nem tudott eddig nyitni a világra és a szerelemre. Aztán egy egycsapásra betoppan a szerelem, akivel alig töltött időt, esznek, alszanak a szereplők, reggel majd este lesz. Nemcsak a korábbi könyveihez képest volt benne kevesebb szív, ezektől eltekintve is maradt volna hiányérzetem. A naplórészletek sem nyűgöztek le, kötelező elemnek tűnt, aminek muszáj szerepelnie a történetben. Értékelés: 3 hazatalált cseresznye az 5-ből!!!

Colleen Hoover: Verity

 

Már most elárulom, hogy három és fél cseresznyét kapott a könyv. Sokkal többet vártam tőle, a fülszöveg annyira jó volt, hogy alig vártam, hogy olvashassam.

Az elején jól indult a kapcsolatunk, nagyon tetszett. Aztán annyira a ponyva irányába haladtunk, ahonnan nincs visszaút.

Adva van egy tengődő írónő, és egy sikeres írónő akinek félbeszakadna a jól fogyó sorozata hacsak valaki meg nem írja helyette. A dolog tiszta, senki sincs átverve, hiszen a gyengélkedő írónak vannak vázlatai, a szellemíró meg tulajdonképpen társszerzővé avanzsál.

Lowen a nagy pénz reményében belemegy az írásba, és megismerhetjük a szinte átokkal sújtott Crawford család életét ahol egyre másra történtek a tragédiák.

Természetesen a munka miatt Lowen kénytelen együtt élni a családdal. Ám Verity dolgozó szobájában  furcsa naplóra akad...

Ha a szerző nem viszi el a sztorit, arra ami abban csúcsosodott ki, hogy tulajdonképpen egy nimfómániás nő naplóját olvashatjuk még tetszett is volna. Nem beszélve arról, hogy Verity betegágya mellett bimbózik a szerelem Crawford uraság és Lowen között.

Nekem túl sok mindenből, a szexből, a beteges leírásokból, a szörnyű tragédiákból. Tartani keleltt volna az arany középutat.

Értékelés:

3 és egy fél  naggggyon csalódott cseresznye .

Marie-Aude Murail: A lélekdoki

"Sauveur háromnegyed óránként drámát és világot váltott, miközben a papír zsebkendős dobozának a tartalma egyre apadt.'

Egyáltalán nem érdekel, hogy sorozatról van/lesz szó, mert annyira bájos volt - igen, bájos annak ellenére, hogy rengeteg szenvedés van benne.

 Sauveur Saint-Yves klinikai szakpszichológus nem átlagos, és nemcsak a testmagassága miatt.  Színes bőrű és egyedül neveli a kisfiát. A nevét már meg sem említem.
Mondhatnám, hogy modern mártír, de ennek olyan rossz felhangja van.Magára, a saját bajára életére sosincs ideje, másoknak szenteli életét, idejét.
Mint minden orvosnak,  neki sem ér véget soha a munkaideje. Miközben kedvenc orvosommal hajtjuk a napi mókuskereket Sauveur kisfia világába léphetünk be, akinek minden páciens fogadó ideje alatt egy-egy újabb tanulságos avagy rémisztő mesét hallgathat meg.
Most is megemlítem a humort, ami nagyon eredeti, a sok kín között jólesik a kacagás. 

Ahogy lenni szokott a suszternek lyukas a cipője, Sauveur sincs ezzel másképp, furcsa üzenetekkel jelentkezik a múlt.

A hörcsög sem puszta véletlenségből került a borítóra.

"– Na szóval – foglalta össze a fiának –, a te hörcsögödnek a következők kellenek: Vitakraft hörcsögropi, répás Bombino, dizájnos játszótér, házikó, ahová elrejtheti a tartalékait, Coco Clean hörcsögalom és illóolajos tisztítózselé. Most már értem, miért csinálunk inkább gyereket."

Mindenképpen figyelni fogom a folytatást. Kár, hogy semmi infó nincs még róla. Nem bánnám ha már elérhető lenne.

Értékelés:
5 lélektelen cseresznye az 5-ből!! 

Sarah Dessen: Kulcsra zárt szív

Bevezetőként megemlítem, hogy még mindig utálom, hogy az angol cím ordít a borítóról, holott a könyv magyarul van.
Egyébként maga a borító nagyon csajos és vidám.

Csak azért szántam (meg) rá magam erre a YA történetre, mert a szerzőről jó élményeim vannak. Nosztalgiáztam egy kicsit.

Egy egyáltalán nem tökéletes anya két lánya. Röviden ennyi a sztori. Ruby anyja eltűnése után egy ideig hihetően eljátssza, hogy nincs egyedül. Aztán persze lebukik, és régen látott nővérénél helyezi el a gyámhivatal. Ruby élete gyökerestől megváltozik. A szűkös élete után, ezer újdonság és lehetőség várja. Hatalmas ház, új iskola.És persze egy teljesen más testvér, mint akire emlékszik.

"Sokkal könnyebb  elérni, hogy elvesszünk, mint, hogy ránk találjanak." 

Ruby egyrészt ragaszkodna a régi életéhez, hiszen ezt szokta meg. Na meg persze mi lesz ha anyja vissza jön, ő pedig meg nincs ott? Feladta a kicsi, és koszos albérletet. na és a munkát, amit tulajdonképpen Ruby végzett az anyja helyett.

Ruby régi életének levedlése, az új életbe való beszokás. Na meg a harag, hogy nővére elhagyta. Így elmesélve nem is olyan eget rengető sztori, mégis olvastatta magát.

Persze nem hiányozhatnak a klisék sem, mint a helyes fiú a szomszédban.Vagy a  közhelyek, mint például az – Aki messzire megy soká marad- kevesebb is elég lett volna. De ezeket könnyen megbocsátottam mert a történet egészében véve nagyon is jól meg lett írva.

Értékelés:
4 zsír új cseresznye az 5-ből!!!

Jenny Han: Utóirat: Még mindig szeretlek

Nem csinálok belőle gondot ha egy -egy YA sorozat darabja kimarad az életemből. Teljesen véletlenül futottam bele a A fiúknak, akiket valaha szerettem  folytatásába, egy kedves ismerősnek köszönhetően. Úgy voltam vele, hogy a hőség és a túlórák ellensúlyozására tökéletes lesz egy újabb fejezet Lara Jean és a Song lányok szerelmi életéből.

Nos annyira nem voltam képben, hogy két évvel ezelőtt akkor hol is hagytuk abba, de nagyon gyorsan vissza rázódtam. Lara Jean éppen szerelmes. Választottja Peter. Természetesen mit sem érne az egész sztori ha nem lenne Peternek egy volt barátnője, és nem lenne egy gyerekkori barát aki ismét felbukkan, csakhogy összezavarja szegény Lara Jeant...

Nagyjából ezzel a hármasunk el is van, hogy ki, kit szeret jobban, jaj kit válasszak. Közben zajlik az élet, Lara Jean húga, Kitty nagyon jó fej kis csaj maradt. Imádtam a beszólásait. Apuka még mindig cuki és a többi.
Persze a végére kiforrja magát a sztori és felsóhajthatunk, hogy kedvenceink azt teszik amiben titkon mi is reménykedtünk.
 Csendben megjegyzem, hogy engem kicsit idegesített, hogy a szerző ezen sorozatában sem tudta kihagyni a szerelmi háromszöget.

Értékelés:
4 Lányos cseresznye az 5-ből!!!

Allen Eskens: Temetni jöttünk...

A történet végét leszámítva elmondhatom, hogy ez marha jó volt! Persze lesz akinek a vége is tetszeni fog, nekem kicsit túlírtnak tűnt. Na de kezdjük az elején.

Joe-t a csóró egyetemistát még az ág is húzza. Vacak család, gondok tömkelege, beadandó dolgozatok kupaca. Sivár napjaiban vagy az öccse, vagy a pénz miatt aggódik.
Aztán egy egyetemi feladat kapcsán felfordul az egész élete.
Meg kell írnia egy ismeretlen életrajzát. A közeli idősek otthona kézenfekvő megoldásnak tűnik, legalább egy olyan ember biztosan akad akinek az átlagostól kicsit eltér az élete, esetleg volt része némi kalandban.
Joe megdöbbenésére egy gyilkosságért elítélt idős férfi történetét írhatja meg.

"Miközben mesélt, azon kaptam magam, hogy a történetét szétszedem apró darabokra, amiket aztán kiterítek az asztalon, mint egy rakás kirakós darabjait, majd megpróbálom úgy összeilleszteni őket, hogy magyarázatot adjanak egy szörnyeteg születésére és életére."

A fiatal srác profi nyomozókat megszégyenítő kitartással próbál egy harmincéves gyilkosság nyomait újraértelmezni.

A szerző már az első sorokkal megfogott. Mind a stílusa, mind a hangulata remek. Akárcsak Joe, én is belesodródtam Carl Iverson történetébe. És bármilyen borzasztó is amit Carl tett, tudni akarjuk az igazságot az elejétől a végéig.

A történetben Carl és Joe szála ugyanolyan erős, ezért is remek ez a könyv. A szerző nagyon figyelt arra, hogy mindkét karakter ki legyen dolgozva, a hátterük, a jelenük pont ugyanúgy hat az olvasóra.

Amint már említettem engem kicsit a történet vége eresztett el, itt voltak olyan fordulatok amiket szinte vártam. Gyorsabban is le lehetett volna zárni, és volt pár mesébe illő történés is.
Amire viszont nem számítottam az a krimibe illő jelenetek sokasága, nyersesége. Van pár kemény oldala a történetnek, amire thriller kapcsán nem mindig vagyunk felkészülve.

Értékelés:
4 régi cseresznye az 5-ből!!!

Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Bár majdnem két éve, hogy olvastam a könyvet,  Edenbrooke, és aminek aztán jó érzékkel muszáj volt előzményt is írni.
Persze ezt a vékonyka füzetkét nem volt kötelező sem megvennem, sem elolvasnom, de izgatott, hogy nem teljes a történet, és biztosan lemaradtam valamiről.

Nos nem maradtam le semmiről. Nekem nem adott pluszt ez a kis szösszenet, de jó érzés volt felidézni -és, hogy örültem, hogy emlékszem -  Marianne és Philip ismerkedésének első pillanataira, de nem éreztem, hogy Philip szemszögéből újat kaptam volna. Sőt kicsit ömlengőnek tűntek az első pillantásra feltört érzései.
Lehet én lettem túl kemény és kérges, hiszen a könyv nagyon tetszett és szórakoztatott, de amit Philip átélt az ominózus fogadóban nekem túl sok volt. Sokkal jobban tetszettek a rámenős hölgyek próbálkozásai :-)
Azon tanakodtam a röpke pár oldal olvasása közben, hogy lehet egyszerűbb lenne az élet ha annyi gondja lenne a nőknek, hogy jól menjenek férjhez.

Értékelés:
3 piruló cseresznye az 5-ből!!!

Anne Percin: A remény kalózai

Régi rossz szokásom, hogy nem nézegetem egy-egy könyv oldalszámát, így igencsak meglepődtem, hogy alig százhúsz oldalnyi olvasnivalót vettem. Nem sokáig tartott a csalódottságom ugyanis nagyon jópofa - a téma ellenére- és humoros a történet. Egy egyedülálló anyuka és lánya harca a mellrákkal.

Anya és lánya mindketten élik a maguk valós, és virtuális életüket. Tania vérfarkas és mindenfajta fantasy rajongó,anyuka pedig a tökéletes élete tökéletes pillanatait örökíti meg blogján. Nem mellesleg olvasmányairól is ír!
Tania persze kíméletlenül és nagyon viccesen tárja elénk a valóságot, például a gyönyörű színeben pompázó erdőt a házuk mellett, -ahol anyuka a blogja szerint imád sétálni - a valóságban a csodás rengeteg csupán egy lepukkant  lőtér.
 Ki tudja meddig alakíthatták volna a tökéletes anya lánya párost, csak hát az élet közbeszólt.
Tania pedig rádöbben, hogy felnőttet kell alakítania ha azt szeretné, hogy anyukája is higgyen a gyógyulásban.

Azért is tetszett a könyv mert nemcsak a szörnyű betegséggel lettek megtöltve a lapok, hanem az élet egészével, bonyolultságával, apró örömökkel. és megint meg kell említenem a humort, ami annyira remekül feltölti színnel a még komorabb oldalakat is, hogy nem lehet közben szomorkodni.
Tania imádnivaló karakter.

A szerző korábban nálunk megjelent könyveit is felveszem a listámra.


Értékelés:
4 cseresznyés ráksaláta az 5-ből!!!

Lindsay Jayne Ashford: Rejtély az Orient Expresszen

Bár a könyv címével ellentétben nem sokat időzünk az Orient Expresszen de ez szemernyit sem von le a történet élvezetéből.
Érdekes, hogy Agatha Christie könyvei annyira nem érdekelnek mint az élete, ami szintén kész regény volt.

A szerző a valóságot kicsit kiszínezve eleveníti fel azt az időszakot mikor Agatha valóban felszállt az Orient Expresszre, eltűnve a kíváncsi tekintetek elől, álnéven utazva, hogy feldolgozza férje hűtlenségét, és meggyászolja házasságukat.
A vonaton megismerkedik két nővel, egyikük fülketársa is lesz.
A három nő csak látszólag indul felhőtlen vakációra, valamilyen módon mindhárman menekülnek, vagy az életük elől, vagy a jövőjük felé.

Igazi kalandregény, remek kikapcsolódás ahogyan a három nő útját kísérjük. A párkapcsolati problémáikat megoldó nők barátságot kötnek, apránként egymásra bízzák titkaikat, és a vonatról leszállva sem szakad meg hármas szövetségük.

Az egzotikus helyszín csak hab a tortán. Bepillanthatunk az ásatásokon folyó munkálatokba, és persze lesz részünk váratlan fordulatokban és izgalmakban.

Értékelés:
5 cseresznye lelet az 5-ből!!

Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley - kert

"Már el is felejtette, milyen érzékeny tudott lenni ez a ház: hogy megremegtek a padlódeszkák, ha valakit elöntött a méreg, hogy kinyíltak az ablakok, ha mindenki egyszerre nevetett."
 

Vajon mit csinál ez a lány ott a kertben?- ezt kérdeztem magamban meglátva a borítót, és hogy ne maradjak válasz nélkül el kellett olvasnom a könyvet. Nem, hogy nem bántam meg, de igazi élmény volt megismerni a Waverley testvéreket Claire-t és Sydney-t.

A szerző remekül kitalált egy alapsztorit, testvéri kapcsolat, család, szerelem, és ezt körbe kerítette ezzel a varázslatos kerttel, és apró csodákkal. Egy percig sem maradunk izgalom nélkül. Vagy a kert újabb virágairól, és különleges almafájáról tudhatunk meg többet, vagy a két testvér életét követhetjük nyomon. És miután Sydney hosszú évek múlva újra hazatér, illetve hazamenekül, végképp elveszünk a történetben.

Az első oldal elolvasása után kicsit megijedtem, hogy kicsit túllőtt a célon a szerző és túl sok lesz a misztikumból, de remekül lett kitalálva és megírva a történet, tele szerethető karakterekkel, mint Evanelle, akinek akárcsak a Waverley- kertnek, neki is megvan a saját varázsa. Ha Evenelle-től kapsz valamit, legyen akár az egy doboz gyufa, tedd el mert hamarosan szükséged lehet rá.

Picit romantikus, de éppen csak női lelket simogatóan, nem véletlen, hogy épp Susan Elizabeth Phillips is ajánlja. A könyv a szemnek is jólesik és nemcsak a szép borítója miatt, hanem a történet egy-egy fejezete is szép virágos, rajzos. Ami nekem nagyon tetszik, élvezem, hogy egyre több ilyen könyv jelenik meg, amin kívül-belül van felfedezni és gyönyörködni való.

Rá kellet jönnöm, hogy én igenis szeretem összehasonlítani a szerzőket és a történeteket, ha valaki hasonló stílusban, témában ír. Most Alice Hoffman jutott eszembe, bár ebben az esetben ez a hasonlóság csak a misztikumnak szól, és annak, hogy a szerző is olyan játszi könnyedséggel fogadtatja el velünk a varázslatokat mint Hoffman.

Vállalkozó kedvűek pedig kipróbálhatják a növényekből készült ételeket, és várhatják, vajon tényleg rájuk bízhatnak bármilyen hatalmas titkot, ha majonézes sarkantyúvirágot esznek, és hogy a kandírozott árvácskás muffint fogyasztó gyerekek valóban szófogadóbbak lesznek?

Értékelés:

5 varázslatos cseresznye az 5-ből!!!

Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért

 "Amit az emberek gondolnak rólad, az határozza meg, ki vagy."

1830. Januárjában Izlandon lefejeznek egy harmincas éveiben járó szolgálót. Agnes Magnúsdóttir társaival meggyilkolt két férfit, az egyik férfi a szeretője volt.
Ezen korabeli feljegyzések alapján próbálta rekonstruálni a szerző Agnes életét. A cél, hogy a régi hiedelmekkel ellentétben megismerjünk egy nőt, akit vélt vagy valós indokkal ítéltek el. A történet nagyon erős szála, hogy valós események alapján íródott, és bár a regény a szerző képzeletének szüleménye én hiszem, hogy olyan jól érezte át ennek a fiatal nőnek a sorsát, hogy nem is lehet más az igazság mint az, amit olvastam.

Az elítéltet a Megyei főbiztos az ítélet végrehajtásáig egy családnál helyezi el. A Körzeti megbízott Jón nem tehet mást mint teljesíti a kötelességét és befogadja a házába. A felesége és két lánya heves ellenkezése mellett Agnes szerves része lesz a családnak. A sokáig láncra vert nő a házimunkában segédkezik.
Agnes furcsa módon megnevezi a lelkészt aki segít felkészülni a rá váró sorsra, mindamellett bűnbocsánatra ösztökéli a gyilkost.
A fiatal segédlelkész Tóti megrettenve ugyan a feladattól, de hitével felfegyverkezve próbálja Isten felé terelgetni Agnest.

Szép lassan kirajzolódik előttünk az Izlandi táj, amely éppoly kíméletlen is tud lenni mint az ott élő emberek.
Számomra minden újdonság volt ami az akkori élet hétköznapi része volt. A szárított hínárral töltött párna, a birka hólyagból készült "ablaküveg" és persze a kegyetlen, embert próbáló élet.

Mikor Agnes lassan megnyílik a segédlelkésznek, -ennek sokszor a család is tanúja, -szinte hegyeztem a fülem. Elképesztő és zseniális, ahogy Kent végig vezet minket egy életen, elérve, hogy rettegjünk az utolsó lapoktól.
Fura módon végig reménykedtem, annak ellenére, hogy nem volt miért.

Értékelés:
5 izlandi cseresznye az 5-ből!!

Clélie Avit: Itt vagyok

 "Hat hete, hogy felébredtem. Hat hete, hogy ezt senki nem veszi észre."


Ez a könyv egy 2014-ben kiírt (Francia) pályázat nyertes műve. Több szempontból is meglepetés volt ez a könyv, egyrészt nagy óvatossággal nyúlok a kiadó könyveihez, másrészt szerelmi történet, mégis  birizgálta a fantáziám, mit lehetett kihozni egy olyan  inspirációból, amely így hangzik: "Mindenki azt gondolta, hogy lehetetlen. Aztán jött egy hülye, aki ezt nem tudta. És megcsinálta."

Az első könyves szerző, a lehető legtöbbet hozta ki magából, valamint Elsa és Thibault  karakteréből. Bár nem kapta meg a maximális öt cseresznyét, a fél cseri levonás csak azért történt mert szerintem picit több lehetett volna az ismerkedés, még ha ez egyoldalú is lett volna.

Elsa öt hónapja, hegymászó balesete óta, kómában van. Thibault nincs kómában, Ő elvileg öccsét jár látogatni abba a kórházba, arra az emeletre ahol Elsa is fekszik. Viszont egy véletlen folytán Thibault egyszer csak Elsa szobájában találja magát, ahol végre kicsit nyugta lehet. Öccsére haragszik, anyját sajnálja, Elsa viszont maga a nyugalom szigete. Vagyis Thibault ezt gondolja, de a lány fejében és lelkében óriási viharok dúlnak, hiszen ha Elsa nem is tud jelezni vagy mozogni, sőt még a szemét sem képes kinyitni, azért mindent hall. Hallja zokogó anyját, hallja az orvosokat, akik lemondtak róla, hallja hogyan smárol húga a betegágya mellett az aktuális hercegével, és hallja Thibault szavait is, aki végre változatosságot jelent egyforma napjaiban.

Azért is volt jó ez a történet, mert végre nem tinik a szereplők. Harmincas felnőtt emberek, akiknek ezer gondjuk van, mégis hiszik, hogy a szerelem mindenre gyógyír lehet - igen még a kómára is.
Elsa humora, Thibault szerethető, nyílt karaktere teszik letehetetlenné a könyvet. Nincsenek benne túlzások, sőt olyat is megmert tenni a szerző amit nem feltételeztem volna róla. Amilyen lágy szívvel fonta a szálakat, annál nagyobbat szólt egy - egy nem várt fordulat.

Imádtam minden egyes sorát. Amint fentebb is írtam, én kicsit kitoltam volna még az időt, Thibault és Elsa kicsit hosszabban ismerkedhetett volna még, de így is maradandó élményt szerzett a könyv.

Értékelés:
4,9 kómás cseresznye az 5-ből!!!

 

Julianne Donaldson: Blackmoore

Első találkozásom a szerzővel ( Edenbrooke)  jól sikerült, így úgy gondoltam ha már van másik könyve is, miért ne olvasnám el.
Sajnos nekem ez már túl romantikus volt.
Nagyon pörgős, élménydús történet volt, csak éppen annyira direkt - nem tudok rá jobb szót, - hogy a végén már nagyon gyorsan hajtottam a lapokat, hogy befejezhessem.

Kate (akit mindenki Kitty - nek hív) egy régi titkot őrizgetve dönt úgy, hogy soha nem megy férjhez. Két lánytestvére nagy hévvel vetik bele magukat a kellő férj megtalálásába, de Kate csak élményeket szerezni szeretne, világot látni, élni, élvezni az életet, a természet adta örömöket.
Gyerekkori barátja Henry nősülni készül, de még utoljára felhőtlenül örülhetnek egymásnak a Henry örökségét képező, gyönyörű és sejtelmes Blackmoore birtokon.
Szintén titok övezi, hogy a Delafield család miért nem szívleli Kate anyját és testvéreit.
Kate apja csak egy árnyék, anyja meg fájdalom, de egy banya.

Már az első percben tudjuk, hogy Henry senki mást nem szerethet, és azt is tudjuk, hogy Kate igenis férjhez akar menni.
Ami sok volt, az Kate ajak rágcsálása és a sok szituáció amikor a fiatalok kettesben maradnak és lehet pirulni, zihálni, sóhajtozni na meg szépeket mondani.
Bevallom a történet legvégén tetszett, hogy nem lett sima a nagy egymásra találás. Talán ezért adtam egy fél cseresznyével többet ennek a történetnek.
Ami még Donaldson mellett szól, - ha valaki romantikus irodalmat keres,-  hogy főszereplő nők mindig szimpatikusak, soha nem utcahossznyi a szempillájuk és nincs darázs derekuk. Van viszont véleményük, karakánok, és kellően kitartóak ha szerelemről van szó.
Kate karaktere is remekül lett felépítve, a lány madarakért való rajongása is remek ötlet volt.

(Olvasás közben sokszor elgondolkodtam rajta, hogy mennyire életszerű, hogy az éjszaka közepén repkedjenek a  madarak? Jelen esetben varjú, ami ugye nem éjszakai madár mint  a bagoly.)

Értékelés:
3,9 lápvidéken érő cseresznye az 5-ből!!!

Kerstin Gier: Silber -Az álmok második könyve

Igazságtalan lenne azt írni, hogy a sorozat ezen része jobb volt mint az első. (Mindkettő tökéletes.) Biztosan állítom, hogy Gier kisasszony nem egy trilógiára volt kalibrálva, kivételesen olyan szerző aki jól bánik a sorozatokkal.

Ebben a kötetben folytatódik Liv és nem kevés szereplős családja története, immáron egyesülvén a két család, a kutya és a macska, na meg az új nagyi, aki elég mostoha.
A könyv gyönyörű ruhája, a fejezeteknél látható díszítés, a vigasztaló vaníliás kifli receptje, és a szabályok baráti álmok látogatása estén mind csupa jutalom a történet mellé.
Pörgős, humoros és nem mellesleg izgalmakban bővelkedett ezen rész is. A szerző mintha patikamérlegen adagolta volna a hozzávalókat, semmi sem tűnik soknak, sem az ifjúkori szerelem ballépései és buktatói, sem az álmokban való hadakozás egy újabb ellenséggel, -aki ráadásul rébuszokban beszél, - sem az új családban fellépő súrlódások. Mindenki remekül alakítja a szerepét, sőt új karakterek is csatlakoznak az álmodók népes táborához, többek között egy édes kislány és a tesója, valamint egy félmeztelen jakuzziban ülő nő is!
A titokzatos Secrecy  személyét  továbbra is homály fedi, és még mindig túl sokat tud.
Liv húga, Mia is nagyobb szerepet kap, mondhatni minden lépését vigyázzák.
Azért az első rész -gonosz-szereplői is aktívan részt vesznek a folytatásban, tovább bonyolítva szívünknek kedves szereplők életét.

És amíg a harmadik részre várunk, lehet megálmodni a saját ajtónkat az álmok birodalmában.

Értékelés:
5 álomajtón lógó cseresznye az 5-ből!!!

Édes kis semmiség

Julianne Donaldson: Edenbrooke
 
Nagyon sokáig kerülgettem ezt a könyvet, aztán mikor az egyik webáruházban újra és újra feljött bedobtam a kosaramba. Nem vagyok egy romantikus alkat, untat a sok sóhajtozás és a szempilla rebegtetés, mégis reménykedtem abban, hogy kellő arányokat tartva egy kellemes olvasmány lesz.

Marianne Daventry aztán minden kétségemet elsöpörte. Illetve nemcsak ő, hanem a többi karakter is remek alakítást nyújtott. Eddenbrooke -ról már nem is beszélve.
 Pedig a történetre lehetne mondani, hogy tucat, mégis a szerző annyi bájt, humort és egy-két meglepő fordulatot  csempészett a regénybe, hogy egy percig sem unatkoztam.

Marienne tizenhét éves. Édesanyjuk halála után apjuk Franciaországba menekül.
Marianne a nagymamájánál köt ki Bath-ban, nővére, Cecily pedig Londonban vendégeskedik.
A gyász és unalom tölti ki a fiatal lány mindennapjait, egészen addig míg a hozománya és az utazás szóba nem kerül. A lehetőség, hogy végre egy vidéki birtokon a természetben barangolhasson és a tudat, hogy hamarosan újra testvére mellett lehet Marianne-t merész ígéretekre sarkallja. Megígéri nagyijának, hogy igazi úrinő lesz belőle, aki finom, visszafogott és kellőképpen elhivatott a női dolgok-mint hímzés és szalagok irányába.
Természetesen ahogy lenni szokott, hiába minden ígéret ha egyszer színre lép a férfi-Philip.
Akivel lehet beszélgetni, vitatkozni, faképnél hagyni, epekedni utána és a többi.
Mit sem érne a romantika félreértések, bálok, lelki vívódások nélkül, mindezek kellő arányokat tartva, virágos réttel és kastéllyal keretezve.

Kellemes kikapcsolódás, bugyuta blődségek nélkül. (Nem mellesleg a könyv borítójára is jó ránézni, sehol egy felpumpált mell és erőtől duzzadó bicepsz.)

Értékelés:
4,9 repdeső cseresznye az 5-ből!!!

Jenny Han: Örökké nyár lesz

                                                                       Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!!

Jenny Han mérgezésem van. Na jó nem, de azért két Han könyv után azért simán észre lehet venni a könyvei hibáit, na meg az ismétléseket.
Minő véletlen, hogy eme trilógiában egy fiú testvérpár a főszereplő, akik ugyanazért a lányért versengenek. A fiúk anyukája hiányzik a képből-még ha nem is rögtön az első résztől. És akkor  A fiúknak, akiket valaha szerettem   miről is szólna mint egy lány!! testvérpárról akik szintén rivalizálnak egymással, és miért másért mint ugyanazért a fiúért?? És persze nekik sincs anyukájuk. És sejtem, hogy itt is lesz majd párcsere meg örök harag, hogy aztán mindenki elsétáljon a naplementébe.

Na de térjünk vissza erre a könyvre, ami lezárja a nagy dilemmát, hogy Jeremiah vagy Conrad?

Conrad elvonul, hogy orvosnak tanuljon miután csúnyán ellökte magától Bellyt, aki ki mással jöhetne össze mint a mindig kedves Jeremiah öcsémmel, aki helyes és édi, és tenyerén hordozza a lányt. persze azért Bellynek néha eszébe jut a macsó bátyó, aki erős meg határozott, és szívdöglesztő a mosolya.
Aztán persze egy pillanat alatt véget ért az idill, mikor egy véletlen folytán kiderül, hogy alamuszi nyuszi-Jeremiah-is nagyot ugrott egyszer...
Örök harag, sírás-rívás, aztán a könnyes kibékülés, lánykérés és készülődés az esküvőre -aminek az ifjú páron kívül senki sem örül.
A második részben Jeremiah szólalt meg, most, hogy igazságos legyen Conrad kapott pár fejezetet, mondjuk én ettől nem lettem okosabb.
Az idő halad, az esküvő egyre közeledik, és eljő az az idő is mikor itt is izgalmak kerekednek.

Nem értettem ezt a részt, illetve nem értettem Belly-t, aki állítólag imádja Jeremiah-t, de azért a bátyót kicsit mindig jobban. Ennek ellenére biztos benne, hogy kit teremtett neki az ég és a többi.
Belly anyukáját sem értettem, aki tudta a frankót mégis hallgatott, vagyis inkább duzzogott, és bojkottálta az esküvőt.
És persze az egyetlen indok az esküvő ellen amit fel tudtak, hozni, hogy a fiatal pár még csak tizennyolc, illetve tizenkilenc évesek.(Na és??)


A szerző a nagy kapkodásban azért elkövetett egy-két bakit, például a kollégiumban egyszer csak ott termett egy franciaágy! az esküvő napján pedig Belly szempillantás alatt magára öltötte a ruháját, noha egy perccel előtte még köntösben üldögélt.
Nekem úgy tűnt,hogy az utolsó pillanatig gőze sem volt a befejezésről, ahogy esik úgy puffan elvét követve született meg a cseppet sem klasszis végeredmény.
Sajnálom ezt a sorozatot, mert emlékszem az első részt nagyon kedveltem, és még a második részben is találtam jó dolgokat, -bár már akkor felhúztam magam a szerelmi háromszög klisén, de ez a befejező rész csúnyán lehúzta az egész trilógiát.

A nyár-trilógia két másik része:

A nyár amikor megszépültem

Nincs nyár nélküled

Értékelés: 3 örökre szóló cseresznye az 5-ből!!!

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

 "Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés."

A szerző korábbi sorozatának a A nyár amikor megszépültem  volt az oka, hogy az új sorozata is érdekelt.
Bár a fent említett trilógiából még egy rész olvasatlan, azért én bizalmat szavaztam Jennynek és beszereztem  az új sorozatának első részét.
Kezdem azzal, hogy sokkal jobbat kaptam mint amit vártam, tekintve a könyv borítóját-elég lett volna a lányszoba, a lányka minek- és a könyv címe is fura, úgy hat mintha egy ötvenes nő visszaemlékezéseire utalna.

Nos nagyon gyorsan haladtam, hála  Lara Jean és családja sodró erejének. Nincs a könyvben felesleges kör, meg nyafogás mégis mindent megkapunk amit egy YA romantikus regény csak rejthet.
 Han olyan jól keverte a lapokat, hogy a klisék is újnak hatnak, legyen az szerelmi háromszög, alibi barátnő, vagy éppen a tesóm fiúját csókolgatom.

"Én állandóan azon merengek: mi lenne, ha - olyan utakat képzelek el, amiken még nem járt senki."

Tetszett, hogy a Song lányok tudják mi az a mosogatás, és még főzni is tudnak! A testvéri szeretet és rivalizálás is nagyon reálisan lett ábrázolva, akinek van nővére illetve húga , szerintem bólogató kiskutya lesz olvasás közben.
A fiúkat igazságosan elosztani nagyon nehéz, fogalmam sincs, hogy ki kivel marad a következő részekben, még az is lehet, hogy Jenny előránt a farzsebéből egy harmadik srácot is.

Azt viszont rögtön kitaláltam, hogy kinek köszönhetjük a szerelmes levelek leleplezését, de egyáltalán nem voltam miatta mérges, mert jól szórakoztam olvasás közben, és picit újra tizenéves lehettem.


Értékelés:
5 szerelmes cseresznye az 5-ből!!!

Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok

 
             Vigyázat cselekményleírást tartalmaz!!!

Ami a könyv mellett szólt-az ígéretes cím, a frappáns fülszöveg és az  hogy a kiadó az Arany pöttyös kategóriába sorolta, ami nekem annyit jelent, hogy felnőtteknek szól, nem lesz benne nyafogás és szerelmi huzavona.
Nos majdnem megkaptam amit vártam, egyedül a történettel van baj(om.)
Nagyon szép és megható gondolat volt a szerző részéről, hogy egyrészt saját életéből is merített a történethez, és édesanyjának is szeretett volna emléket állítani ezzel a könyvével.

A történet a hetvenes évek közepétől indul, amikor is a csendes és láthatatlan Kate váratlanul új barátnőre tesz szert. Tully aki szembe lévő házba költözik teljes ellentéte a szürke kisegér Kate-nek. Harsány, nagyszájú, festi a haját, sminkeli magát, és úgy tűnik senkitől sem fél.

A két lány barátsága egy éjszaka kezdődik mikor is Tully a Szentjánosbogár közben, egy átmulatott éjszaka után elárul egy titkot Kate-nek.
A két lány együtt szövöget álmokat. Tully imádja Kate nyugodt és rendes családját, Kate pedig imádja, hogy Tully olyan nagyon szabad.

Telnek az évek a lányok egy főiskolára mennek, szobatársak lesznek és együtt képzelik el a karrierjüket is. Tully nagy álma, hogy híres riporter legyen. Kate álma pedig az ami Tullyé, természetesen. Mindketten elégedetlenek a maguk kamaszos, félig felnőttes módján. Kate azért siránkozik bárcsak lenne mersze bevallani barátnőjének, hogy neki pont nem a riporterkedés a nagy álma, Tully pedig azt szeretné ha olyan fantasztikus és szerető családja lenne, amiben sosem volt része.

A történetben végig jelen van a lányok egymásra való irigykedése. Tully gyönyörű és ha valamit a fejébe vesz azt véghez is viszi.
Kate csak csinoska, és neki többet ér a csend minthogy állandóan a középpontban villogjon.
Mégis mindkettejük állandóan a másik tulajdonságára vagy élethelyzetére áhítozik.

Telnek az évek,amíg Tully minden férfit kipróbál aki szembe jön vele, addig Kate várja az igazit. Aki aztán főnöke képében jön el, aki természetensen a vagány Tullyba szerelmes....

És innentől kezdve Danielle Steel-t is megszégyenítő hosszúságú taglalásba kezdünk, hogy a lányok közül ki, mikor és mennyire volt féltékeny a másikra.
Tully fényes lett és csillogó, Kate pedig anya, aki éppen akkor jön rá, hogy neki is kellett volna karrier mikor már három gyereke lett.
Közben persze iszonyat sok minden történik, minden ami csak egy életbe belefér. De a rengeteg történés ellenére nem haladunk semmi felé, ezért a szerző előszedi a létező összes klisét amit csak eddig más könyvekben olvasott-vetélés, terhesség, veszekedés, békülés, kórház, betegség. És a sok történés ellenére mindig az a vége, hogy Tully irigyli Kate-nek jutott jóképű férjet  (akivel mellesleg Tully lefeküdt) és neki is család kell, Kate pedig csodálja a bombanő riportert aki ő sosem lehetett. És persze ha össze is vesznek mindig kibékülnek mert a jelszó barátnők mindörökre.
És végig ott a zöld szemű szörny, hogy Kate csak másodhegedűs, mert férje első nagy szerelmeTully volt, Tully-nak pedig mindig is az kellett amit Kate nagy nehezen összekapart magának.
Micsoda barátság, nem igaz?
Még mikor a két szereplő kislány volt, nagyon klasszul lett kitalálva és megírva az egész. Ahogy elérik a felnőttkort szinte semmi más nem tartja össze őket, mint az az ígéret, hogy nekik örökre barátnőknek kell!! maradniuk. Aminek semmi értelme.
Nekem teljesen mást jelent a barátság, valószínűleg ezért sem tetszett ez a verzió. Ráadásul egyikük karaktere sem fogott meg.
Nem tudom hány részesre lett tervezve a sorozat, de már most borítékolom, hogy a történet végéhez méltóan Kate férje hamarosan Tully férje lesz.

Értékelés:
3 halvány szentjánosbogár az 5-ből!!!

Kerstin Gier: Silber- Az álmok első könyve

Az Időtlen szerelem sorozattal rengeteg rajongót szerzett Gier, így biztosan sokan várták tőle az újabb trilógiát.
Én picit féltem is, hogy halvány próbálkozás lesz egy újabb sorozat, de szerencsére a szerző még mindig remek formában van.
Bár az Időtlen szerelem maradt a favorit- így az első rész után talán még korai kijelenteni- de az Álmok első könyve mindenképpen kellemes szórakozást nyújtott, ezt nem tagadom.
Időutazás helyett az álmok világában barangolhatunk, ahol minden embernek saját kis világa van, ahová különféle- az adott személyre jellemző- ajtókon át juthatunk be.
Liv húgával és anyjával Londonba költöznek. A lányok már meg sem rezzennek egy-egy költözés hírére, megszokták, hogy ott élnek ahol anyjuk munkát kap.
Liv gyakorlott a beilleszkedésben, az új iskolák terén is, így semmi eget rengetőre nem számít, anyja új barátját kivéve.

Liv és húga hamarosan új családot kap, így két testvérből lesz négy, plusz egy kutya, egy macska, és a hűséges dadus Lottie.
Ám Liv-nek sokkal nagyobb nehézséggel kell szembenéznie, mint egy új család. Új bátyjának köszönhetően ugyanis, hamarosan a Highgate temetőben találja magát ahol fura rituálénak lesz szemtanúja, majd Liv gyöngybagollyá változik és leesik a fáról. És ez még csak a kezdet!
A nagy álmodozások közepette, kiderül,hogy a rémálmokhoz csupán egy lepecsételt könyv kellett és pár meggondolatlan kamasz. A  Halloween bulin megjelent egy démon, -ha már hívták- aki  jó fej (eleinte) és teljesíti szereplőink óhajait, csak kívánni kell.
Liv szerencsétlenségére a romok eltakarításában segédkezhet, de persze mit sem érnek az álmok és rejtélyek szerelem nélkül.
És akkor még a szűz lány véréről nem is esett szó!

Jól sikerült első rész, annyira jól, hogy nagyon várom a folytatást. Remek karakterek, vicces szövegek, és eléggé ütős sztori, ahhoz képest, hogy tinglitangli ifjúsági irodalom.
Kerstin minden olyat belegyúrt a történetbe amitől könnyen fogyasztható és humoros is lett, az izgalmakról nem beszélve.

Értékelés:
5 Tittle-Tattle cseresznye az 5-ből!!!

Okváth Anna : Más állapotok

 

 "Eluralkodott rajtunk a megszokás, amit tévesen harmóniának hittem..."

Inkább a szokatlan elbeszélésmód miatt tetszett, maga a történet nem vett meg magának, bár a könyv eleje még nagyon biztató volt, és nem mellesleg humoros is.

Dr.Iványi R.Loránd nyelvészprofesszor és Léna a balett táncos- a lány egykor a férfi tanítványa volt, a lány szerint ellenszenven kívül nem volt kapcsolódási pont.

Aztán egy nap Léna véletlenül kihallgat egy beszélgetést. Iványi professzor gyereket szeretne.
Léna is gyereket szeretne.
Ha ők ketten össze tudnák adni óhajukat, abból születhetne egy gyerek.
Biztosan megvalósult már ez a szitu a világon, nem is egyszer. Ennek ellenére én olvasás közben végig tiltakoztam magamban. Mert két (látszólag) felnőtt ember kitalált egy nagy baromságot, de a kivitelezést már nem gondolták végig.

Loránd húsz éve él házasságban, feleségével közös gyermekük nem született. Élnek a nyugodt kis társbérletükben, közben Loránd néha idegen lépcsőházakban tekereg, azon dolgozva, hogy utódja legyen.
Az akció sikeresnek bizonyul,  Léna boldog a hasa gömbölyödik, Loránd pedig repes az örömtől, hogy hamarosan kislánya lesz.

Az már mellékes, hogy mit fog szólni ehhez a feleség, hogyan fog apát alakítani a hétköznapokban, amikor már nem egy pocakra kell bazsalyogni hanem egy gyerekkel foglalkozni, nevelni, példát mutatni.

Persze eljön a nap mikor napvilágra kerül a titkos nász, és annak gyümölcse. Ekkor Loránd hirtelen megvilágosodik, máris tudja mit rontott el, mit szeretne, kit szeretne.

Zavart a történet vége, zavartak a szereplők megoldásai az életre.
Zavart, hogy a szereplők annyira különcök, hogy nekik még gyerekük is csak különc megoldással lesz. Mert a normális ( kinek mi a normális ugye) az  marha unalmas és lapos.

Értékelés:

3 őszülő szerelmes cseresznye az 5-ből!!!