2019. november 30., szombat

Az elmúlt napok, és a csillagok



A hatékonyság érdekében egy bejegyzésben számolok be két, ezerhatszázhuszonnyolc évvel ezelőtt olvasott könyvekről-  összefésülve a címeket, akár egy harmadik könyv címe is lehetne. Hehe.

Kezdem a Minnie Darke:Megmondják a csillagok könyvvel, még emlékszem miről is szólt.


"A véletlen nem más, mint az, amikor Isten névtelen akar maradni."

Justine és Nick gyerekkorukban szomszédok voltak, aztán a kamaszkor idején belépett az első szerelem is. Kibontakozni nem volt idő mert Justine és családja elköltöztek.
Justine kezdő újságíró, Nick próbálkozó színészpalánta amikor is véletlenül összefutnak.

A találkozásuk  után Justine-t megrohanják az emlékek, nem mellesleg kiderül, hogy Nick ugyan olyan jó fej mint anno.
Nick nagy horoszkóp rajongó, Justine ezt felismerve próbálja befolyásolni a csillagokat...

Egészséges mértékben érdekel a magazinok (általában) utolsó oldala. Persze ha jót írnak azonnal magamra veszem, ha meg rosszat akkor hanta az egész.
Remekül szórakoztam Justine próbálkozásain, nem vettem túl komolyan a könyvet, és szerintem nem is kell. Tökéletesen kikapcsolt, jó volt csak annyi gondot a nyakamba venni, hogy összejön e Justine terve vagy sem.
Nem nyálas, nem rózsaszínes enyelgés.Remek egyensúly minden téren.
Majdnem megkapta az öt cseresznyét!

Amy Meyerson: Az elmúlt napok könyvesboltja

Szerintem könyvtáras, könyvesboltos könyveket bármikor el lehet adni a könyvrajongóknak. Hiszen miről is lehetne jobb olvasni mint a saját szenvedélyünkről?

Miranda örököl egy könyvesboltot és ezzel egy egész lavina indul el a fiatal nő életében, ami nemcsak barátjával való kapcsolatát kérdőjelezi meg, de szüleinek is újabb és újabb kérdéseket tesz fel. Csak éppen válaszokat nem kap.
A könyvesboltban nyomok is vannak, hála Miranda nagybátyjának, aki így akar a lány tudomására hozni valamit.
Bevallom nekem a könyves nyomozósdi sokkal érdekesebb volt mint Miranda, saját életével kapcsolatos tépelődés. Repestem az örömtől, hiszen a könyvben csupa olyan könyv szerepel amit olvastam! (Már ami megjelent magyarul)

Nekem a vége kicsit el lett nyújtva, csattanósabb lett volna egy gyorsabb lezárás.

Négy cseresznyét adtam neki.




2019. november 16., szombat

Ajánlom magam





Az utóbbi időben lelassult a bejegyzések írása - ahogy ez látszik is - sajnos egyéb elfoglaltságok miatt (munka, tanulás) háttérbe szorult az olvasás. Rövidre szabott szabadidőmben viszont jó újraolvasni a régi bejegyzéseket, és rácsodálkozni, hogy mikor is olvastam egy -egy könyvet.
Ez jut nekem  a hosszú  órák helyett amit korábban olvasással töltöttem, de valahogy pótolnom kell a betűhiányt! Az alvásról nem beszélve- de ez már egy másik téma.

Ma reggel véletlenül bukkantam a lent olvasható idézetre, amitől újra az olvasott könyv hatása alá kerültem.
Az idézethez kapcsolódó könyvet  ITT találjátok. És most néztem a Moly.hu oldalon, hogy szerintem érdemtelenül kevesen olvasták. 

 
"Kinek nincsen háza, már nem épít magának.
  Aki most magányos, mindétig az marad,
  felébred, olvas, tolla levélen szalad,
  s az allén kóborol hosszú éjszakákat
  törékeny lombú, őszi fák alatt."


 
                                                                                                                                                                                                 

2019. november 1., péntek

Eithne Shortall: Az élet Henry után

A szerző igazán meglepett a könyvével, mert a fülszöveg alapján kicsit másra számítottam. Egy gyászról, újrakezdésról szóló történetben egy apró csavar is szerepel, ami teljesen más irányba viszi Grace sorsát.

Grace és Henry fiatal boldog pár, akik közös életük alapjait raknák le amikor egy balesetben Grace elveszti Henry-t.
Grace gyásza kellős közepén a véletlen útjába sodorja Andy-t aki kiköpött mása Henry-nek. De hogyan lehetséges ez?

Úgy tűnik  mintha Andy jelenléte életben tartaná Henry-t. Mintha egy meghosszabított kéz lenne, amely nem engedi el Grae-t, éreztetve vele, hogy Heny valamilyen formában még vele lehet.

Egyre érdekesebben alakul Grace és Andy kapcsolata, miközben a lány élete olyan vágányon halad tovább amin nem biztos,hogy Grace haladni szeretne...

Sokszor Marian Keyes stílusa köszönt vissza olvasáskor, és nemcsak Dublin miatt. A fura család, szülők és testvérek humorral átitatott karakterei is mind mind Keyes -t juttaták eszembe. Szinte nosztalgikus hangulatba kerültem olvasás közben.

Alapvetően egy érzelemdús és érdekes könyv a gyászról, megbékélésről, továbblépésről, apró túlzásokkal és érdekes karakterekkel.
Ki hinné, hogy nem megy csődbe egy étterem, ha a tulajdonos elzavarja a betérő vendégeket?? Csak egy példa a túlzásokra..
Számomra Grace is elég furcsán reagált egy egy helyzetre, és mintha túl hamar meggyászolta volna Henry-t.

A történet vége szerencsére életszagúra sikerült, ezzel kiérdemelve a négy cseresznyét.

Értékelés:
4 gyászosan szereplő cseresznye az 5-ből!!!