2017. június 29., csütörtök

Ann Patchett: Útvesztők

Azóta vártam egy újabb könyvet a szerzőtől amióta a - már megszűnt -  Kelly kiadó kiadta a szerző Életszonáta könyvét. Sajnos eddig ez a két könyve jutott el hozzánk, remélem a Kossuth kiadó lesz az akinél Ann Patchett könyveit majd kereshetjük.

Dr.Marina Singh a Vogel gyógyszergyárban dolgozik. Orvosnak készült ám rezidens évei alatt egy esete tragikus véget ért, így az orvoslásnak hátat fordított. Munkatársa és barátja Brazilíába utazik a gyógyszergyár egyik fejlesztése miatt, ám a férfi meghal, amiről csak egy szűkszavú táviratot kapnak. Marina lesz az akinek válaszokért az Amazonas mellékfolyójáig kell utaznia.

Marina furcsa kapcsolata a főnökével, barátja halála, és a homály ami a titkos kutatást övezik mind arra sarkallja a nőt, hogy a lehető legrövidebbre fogja a látogatást.
Marina még az utazás előtt megtudja a titkos projekt részleteit, ő pedig bevallja főnökének, hogy rezidens évei alatt a mostani kutatást vezető, és soha el nem érhető Dr.Swenson kezei alatt dolgozott.

A helyszínre érve Marina csupa akadályba ütközik, Dr.Swenson-t mindenki foggal-körömmel védi a betolakodóktól, hetekig nézi a szállodai szobája falait, mikor végre felbukkan Dr. Swenson ám válaszokat nem ad, így Marina úgy dönt a dzsungelbe is kénytelen behatolni, ha csak barátja sírhelyét fel tudja keresni már nem utazott hiába.

Marina el sem tudta képzelni mi vár majd rá, így nemcsak Marina de az olvasó is tátott szájjal "nézi" a tenyérnyi lepkéket, a huszonnégy órás hangyát, az elképesztő mennyiségű esőt, amibe állva bele lehet fulladni, a Lakasi törzs tagjait, akik ugyan eltűrik a fehér embert, de soha ki nem ismerhetőnek bizonyulnak.
Ha nem lett volna egy csavar a történet végén akkor is azt mondom, hogy zseniális volt.
Kedvenc lett!

Értékelés:
5 amazonasi cseresznye az 5-ből!!!

2017. június 24., szombat

Eleanor Moran: Titok

Néha még saját magamon is meglepődöm, hogy mennyi - látszólag felesleges -  információkat képes az agyam tárolni. Ez történet a szerzővel kapcsolatban is ugyanis valami bizsergett agyam hátsó zugában, hogy én bizony már olvastam tőle korábban, ismerős volt a neve. És valóban így volt, egy igazán jól sikerült szórakoztató könyvről van szó a Reggeli az ágyban ami teljesen más mint ez a mostani izgalmas, feszültséggel teli lélektani regénye.

Mia aki foglalkozását tekintve pszichoterapeuta, gyerekekkel foglalkozik. Mintha csak saját gyerekkorát próbálná úgy megemészteni, hogy más gyerekeknek segít.

 Egy tini lánynak, Gemmá-nak eltűnik az apja, aki úgy tűnik egy bűnöző könyvelője lett. Lánya látta utoljára, sőt a hatóságok szerint Gemmára bízta titkait. Mia dolga nem más, minthogy a lány bizalmába férkőzve minden információt kiszedjen a lányból így könnyítve meg a nyomozást.
Mia elhatározza, hogy látszólag segíti is a rendőrség munkáját, de csak azért, hogy meg tudja védeni Gemmát aki nemcsak, hogy isteníti apját de mindenáron meg is akar neki felelni, és titkait bármi áron megőrizni.

Mia egyre nehezebb helyzetbe kerül. Egyrészt Gemma kemény dió, másrészt hamar rádöbben, hogy  a hatóság embere Patrick nem ellensége hanem a szövetségese.

Az ügy rávilágít Mia apjával való viszonyára, ami nemcsak a gyerekkorára nyomta rá a bélyegét, de felnőttként is nagy teher a nő számára. A történetben párhuzamosan halad a terápiás  ülés Gemmával, és Mia gyerekkorának felelevenítése.

Jól lett összerakva a történet, érdekes a párhuzam ami Gemma és Mia története között van, bár Mia apjával való viszonya teljesen más miatt siklott ki. A közös bennük az odaadás a szülőért aki nemhogy nem érdemli meg a szeretetet, de szemét módon végsőkig kihasználja a saját gyerekét.

Érdekes volt ahogyan a felnőtt nő egy másik gyerek szemén keresztül végre tisztába teszi a régi érzéseit, átírva a gyerekként még törvényszerűen érzett imádatot a szülő iránt.

Értékelés:
4 csemete cseresznye az 5-ből!!!

2017. június 21., szerda

Gin Phillips: Lidércnyomás

Egy átlagos anyuka a négyéves kisfiával a jól ismert állatkertben töltik a délutánt, egészen zárásig. Az állatkert kevésbé forgalmas részéről, egy homokozóból indulnak a kijárat felé. Ahogy egyre közelebb kerülnek az állatkert látogatottabb részéhez, úgy erősödik az érzés Joan-ban, hogy valami nem stimmel. Minden olyan csöndes, de ez a csönd inkább nyomasztó mint megnyugtató. Aztán a nő testeket lát heverni itt-ott, agyában azonnal bekapcsol a vészjelző, hogy menekülniük kell.
Kisfiát felkapva először céltalanul futva próbál minél távolabb kerülni a halottaktól, később aztán felismerve, hogy csapdában vannak az állatkertben, búvóhelyet keres a kifutók és a különböző épületek között.

A történet mindössze pár órát ölel fel, de heteknek tűnik ahogy lassan leszáll az éjszaka és Joan agya egyre azon kattog, hogy tartsa csendben egyre nyűgösebb fiát, aki nemcsak éhes és szomjas de kiszakították a megszokott  napi rutinból is.
Joan telefonjának köszönhetően kapcsolatba tud lépni férjével, és elolvassa az első híreket az interneten, de hiába van kezében a látszólag sokat jelentő eszköz nem sok hasznát veszi.

Nemcsak Joan személye és döntései tartották fent az érdeklődésem olvasás közben, de a morális kérdésekkel is szembesül főszereplőnk. Nem kis önismereti út amit bejárt amíg menekül.
Először kiszámíthatónak tűnt a történet, de a szerző remek érzékkel szőtte a szálakat ahol újabb és újabb vészhelyzet, döntés, és szereplő bukkan fel,- utóbbiak - segítve avagy hátráltatva Joan-t fia megmentésében.

A történetben az a legijesztőbb, hogy ebben a világban élünk, ez zajlik körülöttünk.

Értékelés:
4 túszul ejtett cseresznye az 5-ből!!!

2017. június 17., szombat

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj

Attól függetlenül  tetszett a történet- és olvasmányos is volt,- hogy klisék halmaza az egész.
Adva van Jessie aki anyukája halála után két évvel sincs túl a gyászon. Chicagó után új életet kezdenek Los Angeles-ben, apja ugyanis feleségül vett egy internetes gyászcsoportban megismert nőt.

Az új lakhely új iskolát is jelent, és egyben azt is, hogy gyerekkori barátnője elvesztésével magányra ítéltetett minden napja.
Nincs még vége a kliséknek hiszen csupa jóképű fiúba botlik Jessie, ráadásul hol máshol kap állást mint egy könyvesboltban! A történetben felbukkanó szomorú és helyes fiúk pedig mind zenélnek. Az átlagosnál is átlagosabb Jessi-ről pedig hamar kiderül, hogy a végzet asszonya.

Hogy akkor miért is volt jó a könyv? Mert Jessie egy érett személyiség, nem mellesleg élesen és elég kritikusan látja a saját korosztályát. Észrevételeit pedig rengeteg humorral átitatva osztja meg az olvasókkal.
Az újdonság a sztoriban a láthatatlan segítő kéz, VS (Valaki/Senki) aki az internet jótékony homályának segítségével felkarolja a lányt és segít neki eligazodni az iskolai életben, megkönnyítve ezzel Jessie-nek a  beilleszkedését.
Ahogy annak lennie kell egy idő után sokkal több lesz VS mint csak egy szalmaszál. Jessie végképp összezavarodva próbálja kitalálni ki lehet VS, és mennyire van létjogosultsága esetükben a szerelem szónak, ha közben valaki máshoz is vonzódik?

Egyértelmű az üzenete ezeknek a történeteknek, minden tragédia és szenvedés ellenére a fiatalság és a szerelem mindig, minden helyzetben győzedelmeskedik, ha pedig átlagos vagy akkor duplán jár a boldogság.

Értékelés:
4 örökké fiatal cseresznye az 5-ből!!

2017. június 11., vasárnap

Kívánságsztyor 2.



Első kívánságszatyros bejegyzésemben a lazulós könyvek közül nem tudtam választani, na de azóta már kiszemeltem párat.

 Mandy Baggot: Őrült görög nyár

Hát nem tök jó a borító meg a cím?? Június közepétől kapható, lehet vinni a strandra vagy a nyaralásra. (Tericum kiadó)

Ellennek látszólag bejött az élet: álommunkája van, és a barátja nemrég megkérte a kezét. Csakhogy a mesevilág váratlanul darabokra hullik...

A lány Görögországba, Korfu szigetére utazik, hogy elűzze szívéből a fájdalmat és segítsen a húga esküvője megszervezésében.

Miközben a munkája következményeitől és egykori udvarlójától retteg, Ellen egyre bensőségesebb kapcsolatba kerül a szálloda egyik animátorával, aki olyan titkot őriz, amelyet eddig soha senki előtt nem fedett fel.

Az egyhetes korfui nyaralás annyi meglepetést tartogat, hogy Ellen húga helyett végül más mondja ki a boldogító igent a tenger habjai között felállított emelvényen.


 Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje

Szerintem még egyetlen férj is sok, nemhogy hét :-)

A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz.
Szerelmek, végzetek, barátságok és árulások, aztán egy elképesztő csavar - ez a szenvedély és az életbölcsesség letehetetlen regénye
(Lettero kiadó, nemrég még Kulinária névre hallgatott.)



Liz Fenton- Lisa Steinke:  Ha lett egy másik életed

Remélem ez jól lesz előadva,  több film is készült hasonló koncepcióban   de nekem egyáltalán nem jöttek át.

Elcserélnéd az életed máséval? Ne kívánd, mert megkapod!
Casey és Rachel gyerekkoruk óta legjobb barátnők, pedig nagyon különbözően alakult az életük.
Casey munkamániás televíziós. Sikeres pletykaműsorában a legnagyobb sztárokkal beszélget és karrierje egyre magasabbra ível. Esténként viszont üres luxuslakás várja és magánéletét egy remeterák is túl sivárnak tartaná.
Rachel háromgyerekes háziasszony. Idejét kitölti a gyereknevelés és a család egyéb ügyes-bajos dolga. Már nem emlékszik rá, mikor volt utoljára kozmetikusnál, moziban, vagy a férjével kettesben egy étteremben.
A húszéves érettségi találkozón vitatkozni kezdenek, kinek az élete sikerült jobban. A vitát azonban nem ők, hanem egy kéretlen csoda dönti el: másnap reggel egymás testében ébrednek.


2017. június 10., szombat

Tara Altebrando: A Távozás

Minden tekintetben különleges ez a könyv. A történet, az elbeszélés módja de még a szöveg megjelenítése is kivételesnek számít.

Hat ötéves gyerek eltűnik egy floridai városból. Tizenegy év után immáron tizenhat évesen egyszer csak egy furgon kiteszi őket lakhelyükön zsebükben térképek, hogy hazataláljanak. A hatfős csoportból egy fiú hiányzik.

A történetet a hiányzó fiú húga Avery, a csoportból egy fiú Lucas, és egy lány Scarlett szemszögéből ismerjük meg.
Van aki szerint egy pedofil tartotta fogva ennyi ideig a gyerekeket, Scarlett anyja szerint szerint viszont az ufók vitték el őket.

A tinik emlékeznek ugyan egymásra, de konkrét emlékeik nincsenek az együtt(?) töltött időről. Arról sincs fogalmuk, hogyan tudnak autót vezetni, vagy megtölteni egy pisztolyt. Csupán kusza képek bukkannak fel néha az emlékezetükből, vidámparkról vagy éppen egy házról.
Családjuk és a régi iskolatársak idegenek szereplőink számára, így egyértelmű, hogy egymástól, együtt keresik a válaszokat, hogy miért pont őket vitték el, és miért nincsenek emlékeik.
Van akinek a gyomra rejt fura tárgyat, másnak friss tetoválása van.

Scarlett és Lucas valamiért úgy érzik ők egy pár voltak a távozás alatt, a közös ám ismeretlen múltjuk nyomába erednek megpróbálva kideríteni ki avagy kik, és főleg miért vették el gyerekkorukat.

Éppen a könyv olvasása közben olvastam egy újságcikket arról, hogy hogyan keletkeznek az emlékeink, hogyan lehet valakinél szándékosan téves emlékeket elültetni, vagy éppen hogy mi magunk hogyan gyártunk hamis emlékeket. Mindezek fényében még izgalmasabb volt olvasni a könyvet és találgatni,hogy mi is lesz a sztori vége.
Összességében nem csalódtam, mondjuk kicsit több háttér információ sokkal jobban megmagyarázta volna, hogy mi miért történt.
A szerelmi szállal nem voltam kibékülve, erőltetettnek hatott.Nem hiszem, hogy ekkora trauma után bárki ezzel lenne elfoglalva. Csak azért mert tinik szerepelnek a történetben szerintem nem törvényszerű, hogy muszáj legyen szerelmet is beszuszakolni a sorok közé.

Hozzá kellett szoknom a fura stílushoz a szereplők gondolatainak tolmácsolásához, na és az olyan szerintem felesleges szövegmegjelenítéshez, amikor például a körbe szó egy körben jelenik meg.(De miért??? )

Értékelés:
4 emlékező cseresznye az 5-ből!!!



2017. június 7., szerda

Fiona Gibson: Anya randizni kezd

Kívánságszatyor bejegyzésemhez így utólag szívesen csatolnám ezt a könyvet a lazulós kategóriában jó választás volt/lehet.
A főszereplő Alice és köztem csak annyi a hasonlóság, hogy egyidősek vagyunk, ennek ellenére nagyon gyorsan megkedveltem és át tudtam érezni a helyzetét.

Nagyon jól kihallani a sorok közül a párkeresés nehézségeibe ütköző nők hangját. Az elvárásokat amiket a nőkkel szemben támaszt a társadalom, -és persze sokszor saját maguk. Persze ma már nem beszéli ki a falu a vénlányokat, csak a munkahely, vagy a szűkebb környezet. Egy nő minden korban legyen eladható, legyen húsz vagy akár ötvenéves. A senkinek sem kellesz érzés egyre hangosabb ahogy halad az idő, a legtöbb ember el  sem tudja elképzelni, hogy egy életre szóló elköteleződés nélkül is lehet teljes életet élni.

A szerző ironikusan és humorosan, olykor keserédesen tárja elénk Alice, az egyedülálló anya történetét akinek három barátnője elhatározza, hogy itt az idő, hogy Alice újra párra leljen.
Tetszett, hogy nem megy át depressziós siránkozásba Alice randijainak története, holott szegénynek kijut mindenféle típusú randiból. A történet végig a realitás talaján mozog, éppen ezért aki a nagyon romantikus és mindenképpen boldog végkifejlet híve annak csalódás lesz a könyv, hiszen a főszereplőnk tényleg hétköznapi figura, és ágyjelent sem gazdagítja a kötetet. (Hurrá!!!!)
Viszont! van benne számos olyan élethelyzet ami ismerős lehet, két nyegle kamasz-ami sokaknak szintén ismerős lehet- jó sok randi és habcsók,- és sajnos- rengeteg bor. Olvasás közben azon tépelődtem vajh' mi történne ha jelen esetben szingli lennék, minden randin muszáj lenne nyakló nélkül vedelnem a bort??
Valamint színes és vicces képet kapunk arról is arról, hogyan viseljük el ha a a volt párunk színes magazinok hasábjain feszít új családjával.

Értékelés:
5 habpuszis cseresznye az 5-ből!!

2017. június 4., vasárnap

Linwood Barclay: Búcsú nélkül

"Ha úgy gondolod, hogy minden egyes nap egy kicsit meghalsz, akkor hogyan lehet, hogy az élet ilyen sokáig tart?"

Teljesen véletlenül bukkantam erre a könyvre, és annak ellenére szereztem be, hogy krimi- ahogy már oly sokszor hangsúlyoztam- nem az én műfajom. De ez nem is egy klasszikus krimi, sokkal több. Remekül kitalált, sokrétű és csavaros, nem mellesleg a szerző stílusa is remek.

1983 május tizenkettedikén  a tizennégy éves Cynthia egy átbulizott, majd szülei veszekedésével végződő éjszaka után arra ébred, hogy üres a lakás.
A Bigge család Cynthia kivételével eltűnt, mintha sosem léteztek volna. Mi történhetett? Elrabolták őket? Valaki vagy valakik megölték a szülőket és a lány bátyját? De akkor ő miért maradt életben? Ha önként távoztak a lányukat miért hagyták magára? Kérdések amikre hosszú évek múlva sincs válasz.

Cynthia eltűnt családjának rejtélyét huszonöt évvel később ismét megemlíti a média. Egy dokumentumfilmet forgatnak az immáron házas családanyával aki felidézi családja eltűnésének napját. Úgy tűnik, hogy a film egy egész lavinát indít el.
Furcsa telefonhívások, levelek, ám úgy tűnik minden nyom a házaspár lakásában bukkan fel,  mintha ők generálnak az újabb és újabb nyomokat.

Narrátorunk Cynthia férje Terry aki az első perctől kezdve beletörődött, hogy feleségét minden nap kísérti a múltja.

"Cynthia világában mindenki arra szőtt összeesküvést, hogy az ő szeretteit elrabolja."

A sok gyanús momentum éket ver Terry és felesége közé, Terry lassan már a saját feleségének sem hisz. Így nincs más választása mint, hogy a rendőrség helyett saját kezébe vegye az ügyet és nyomozni kezdjen. A legelején kezdi, vagyis azzal az illetővel aki azon a végzetes napon Cynthiával randevúzott...

Az összes karakter remekül ki lett dolgozva, az összes rejtély meg lett magyarázva ezáltal teljesen a történet hatása alá kerültem. Terry remek narrátor, bár eleinte furcsa volt, hogy a szerző a férjre bízta, hogy elmesélje a történetüket, de tökéletes választás volt.
Olvasás közben szinte esélyem sem volt kibogozni a szálakat, bevallom egyetlen épkézláb ötletem sem volt a megoldást illetően. Zseniálisan lett felépítve ahogy Terry lépésről lépésre újabb és újabb nyomot értelmez és halad a megoldás a felé.
Egyetlen szereplőről sikerült lerántanom a leplet, de ez is inkább csak egy megérzés volt mintsem bizonyosság.

Értékelés:
4 nyomozó cseresznye az 5-ből!!!

Sarah Andersen: Puha boldog puffancs


Nem beszéltünk össze a szerzővel, hogy lesz ebben az új képregényében pulcsis tolvajos rész, így röhögve konstatáltam olvasás közben, hogy éppen a fiam egyik kényelmes, kinyúlt pulcsijában olvasgatok. Természetesen utólag elkértem a pulcsit - és azóta sem adtam vissza :D
Én viszont már korábban észrevettem amit Sarah is nehezményez, hogy bizony a férfiaknak sokkal jobb, kényelmesebb pulóvereket készítenek! És ez nemcsak a pulcsikra igaz, a pólókkal is hasonló a helyzet.
Ez a két apró egyezés csak egy a sok közül amit a szerző újabb remek képregényében boncolgat.

Előbb-utóbb mindenki magára ismer valamelyik sztoriban, ezért is lehet annyira népszerű ez a sorozat. Na meg persze a humora miatt, a jópofa rajzok miatt, és azért is mert a borító betűi és a pulcsi plüssel készült amit nehéz megállni, hogy ne simogassa le az ember a könyvről:-)

Picit többet szerettem volna olvasni a strandolós részről, ugyanis a fülszöveg és a cím azt sugallata, hogy ez  majd jelentős szerepet játszik majd.

Akárcsak a Felnőni kiábrándító  ez a kötet is  újra és újra megnevettet, lapozzuk fel akárhányszor mindig az újdonság erejével hatnak a képek és a szövegek.

Remélem Sarah nem tétlenkedik és már azon dolgozik, hogy újra legyen okom vihogni.

Értékelés:
5 pulcsis cseresznye az 5-ből!!!